53. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján

Az ​elrejtett orákulum (Apollón próbái 1.) (Félvér Tábor Krónikák 11.) 143 csillagozás

Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Mi a legnagyobb büntetés egy halhatatlan számára?

Ha emberré változtatod.

Apollón úgy felbőszíti az apját, Zeuszt, hogy az letaszítja őt az Olimposzról. Legyengülten és összezavarodva, egy hétköznapi tinédzser képében landol New Yorkban. Az égi hatalmától megfosztott négyezer éves istenségnek meg kell tanulnia, hogyan maradjon talpon a modern világban, amíg vissza nem férkőzik Zeusz kegyeibe.

Apollónnak azonban sok ellensége van: istenek, szörnyek és halandók, akik végleg el akarják pusztítani az egykori olimposzit. Apollónnak segítségre van szüksége, és csak egyetlen esélye maradt… a modern félistenek gyűjtőhelye, amit Félvér Tábor néven ismernek.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kaméleon könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634578420 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
366 oldal · ISBN: 9789632458014 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
366 oldal · ISBN: 9789632458021 · Fordította: Molnár Edit

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Percy Jackson · Nico di Angelo · Leo Valdez · Apollo / Apollón · Kheirón · Will Solace · Kalüpszó · Hermész / Mercurius (Merkúr) · Sally Jackson · Meg McCaffrey · Írisz · Kayla Knowles

Helyszínek népszerűség szerint

Félvér Tábor


Kedvencelte 27

Most olvassa 13

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

R4ms3s P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Hát álmomban sem gondoltam volna, hogy lehet még fokozni, jobbá tenni ezt a sorozatot. Aztán elolvastam ezt a könyvet és rájöttem, hogy milyen jó, hogy nem lett igazam.

Bevallom ez a könyv jobban tetszett nekem, mint az univerzumból az Az Olimposz hősei részek. Visszaadta a szeretetemet, a rajongásomat és lenyűgözésemet, mint mikor először elolvastam a A villámtolvaj-t.

Imádtam a szereplőket (mindig is nagy kedvencem volt Apollón, de külön örültem Nico és Will részeknek is), kellően izgalmas volt a cselekmény, de maga a látásmód, ahogy főhősünk látja a világot, az a rengeteg vicces és mosolyogva szemforgató leírás vitte a pálmát! Voltak benne részek, amik az előző könyvekre utaltak, de szerintem az író próbált ettől eltekinteni és újat írni, ami véleményem szerint sikerült is.

Szívből ajánlom mindenkinek elolvasni! Alig várom a folytatást.
spoiler

S_z_a_n_d_i_i P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Aki több könyvét is olvasta már Rick bácsinak, az tudja, hogy az író fantasztikusan ír, a történeteinek központi eleme a humor, minden korosztály számára szórakoztatást nyújt. Ez a mostani kötetnél sem volt másképp, konkrétan már a harmadik bekezdésben egy olyan poént tolt, hogy sírva nevettem rajta. A könyveinek mindig hatalmas elvárással állok neki, és eddig sosem csalódtam, ahogy most sem. Imádtam Apollónt, nagyon tetszett, ahogy a kezdeti „én vagyok az egyik legjobb isten” egoista gondolkodásmódból a történet végére egy „azt hiszem, nem is vagyok annyira más, mint a többi félisten” gondolkodás lett. A sztori végig fenntartotta az érdeklődésemet, egy percig nem unatkoztam, és mint minden könyve, ez is csavarokkal ért véget, amitől csak még jobban várja az olvasó a következő részt. Ami hatalmas pozitívum volt, hogy sok régi karaktert viszontláttunk, és olyan nosztalgiavonatra ültetett fel ezzel Rick bácsi, amit el nem tudok mondani. Mindenkinek ajánlom a könyvet, kicsiknek, nagyoknak, DE csak miután elolvastátok a Percy Jakcson-univerzum többi kötetét is, mert úgy ad ki egy teljes és érthető sztorit, hiszen rengeteg karakter és utalás van ebben a könyvben a korábbi kötetekre nézve.

Navi P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Kedvenc :)
Ahogy a piperkőc istenből gondoskodó-gondolkodó kamasz válik, aki tenni akar a jóért, a többiekért és nem csak magával törődik.
Fél évvel vagyunk az utolsó könyv után, főhőseink élik az életüket, majd egyszer csak Apollón-Lester belezuhan egy szemeteskonténerbe. S innen indul minden. Vissza akar jutni az Olimposzra, de tudja, hogy ehhez próbákat kell kiállnia. Meg kedvenc karater lett, s nagyon sajnálom őt, még gyerek, befolyásolható, bár Apollón hatására elkezdi más színben látni a dolgokat.
Nagyon tetszett, hogy majdnem at egész a Félvér Táborban játszódik vagy a közelében, cuki volt Barack és a végén még visszatért 2 elveszett lélek is :)
Nagyon várom a folytatást :)

Mucusmoly_ P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Nagyon szeretem Riordan könyveit. Most sem csalódtam bennük!
Izgalmas, kalandos, vicces könyv! :) Tetszett a humora!
Nagyon jó könyv, imádoom! :)

2 hozzászólás
BBetti86>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

De szerettem visszatérni a Félvér Krónikák világába! Rick Riordan újfent egy szórakoztató, humoros, nem csak gyerekeknek élvezhető regényt alkotott.

Új hőst kapunk: Apollónt, akire a dühös Zeusz büntetést mér. Halandóként kell a Földön boldogulnia, megfosztva minden isteni erejétől. Kb. fél évvel a legutóbbi kaland után New Yorkban találja magát, és szolgálatába kell állnia a pimasz, utcagyerek Megnek, aki ráadásul az egyik ellenséges istennő lánya. Percy Jackson szerencsére annyit segít nekik, hogy a Félvér Táborba eljussanak, de ott is csak a gond vár rájuk. A jósdák nem üzemelnek, az erdőben eltűnnek a félvérek és egy sötét erő hatalomra akar jutni. Apollón kénytelen belátni, rá vár a feladat, hogy visszaszerezze a jósdákat, megküzdjön a triumvirátussal és egy ősellenségével. Szerencsére új és régi barátok is segítik.

Rengeteget vigyorogtam rajta, nekem nagyon bejön Riordan humora. Vannak jó beszólások, mókás helyzetek és Apollón narrációja… kész.
Izgalmas is a könyv, egyik kalandból megyünk a másikba. Minden fejezetre jut valami akció vagy fontos rész, Riordan nem hagyja pihenni a szereplőit és velük minket sem. Talán vannak olyan fordulatok, amelyek 2 prófécia után már ismerősek, de még van ötlete a szerzőnek bőven. Az, hogy most kik ellen kell küzdeni… Jó, a történelem szerető énem azért van, amin fennakadt – az eredeti Octavianus, aki Julius Ceasar örököse volt, és az első császár volt, gyermektelenül halt meg. Igen, elindult onnan egy uralkodói ház, de nem vérségi alapon. Akkor a ház utolsó uralkodója vér szerint az alapítónak NEM rokona. De mindegy, ezen nem akarok fennakadni. Fantasy gyerekkönyv, amiben félistenek és istenek szerepelnek, nem történelmi regény.

Apollón karakterével egy nagyon más hőst kaptunk, mint az eddigi részekben. Egy öntelt istent, aki nem is kicsit narcisztikus. Halandóként azonban sok leckét kap, és fejlődni kezd a jelleme. Más, mint az eddigiek, és abban bőven van humor, ahogy az élet emberi oldalával szembesül. Külön élmény, ahogy végigszenvedi magát a történéseken, és amiket gondol hozzá.
Percy, Jaszon után olyan főszereplőt kaptunk, aki már nem annyira hibátlan. Neki bőven vannak rossz tulajdonságai, de most szembesül ezekkel, fejlődik és a hőst is megleli magában.
(Azért szerencsére Percy is feltűnik, és ha nem is lesz főszereplő, nagyon tudtam örülni annak a pár fejezetnek, amíg színen volt.)

Biztató kezdet, már várom is a folytatást! :)

1 hozzászólás
P_Lilla_Réka>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Riordan ismét nem okozott csalódást, sőt azt kell mondjam ez volt az a könyv aminek minőségben sikerült megütnie az eredeti Percy Jackson sorozatot.
A kedvenc karakterem természetesen Apollón volt, aki durván önimádó jellegéből adódóan egyrészt borzasztóan jó humor forrás és egy nagyon jó lehetőség arra, hogy lássunk egy szép karakterfejlődést, ami már itt az első részben is egész szépen megmutatkozott.
A cselekmény is végig izgalmas volt, szinte a letehetetlen kategória. Bosszankodtam is rendesen, mert mikor ezt olvastam általában mindig volt valami fontosabb dolog amit intézni kellett, pedig ha tehettem volna egy ültő helyemben kiolvastam volna.
Azért pedig hatalmas plusz pont, hogy még Percy is többször feltűnik a színen :)
Mindent összevetve én ezt imádtam, és alig várom, a további részek megjelenéseit, és bízom benne, hogy tartja ezt a színvonalat, mert ha igen akkor biztosan kedvenc lesz belőle. :)

Aaron24 P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Nagyon tetszett! Igazából @Könyvmolyocska1 kihívása adta az ötletet spoiler. Mit mondjak? Nagyot ütött. Nem is tudtam, hogy Percy és a többiek is benne vannak! Nagyon szeretem Rick Riordan könyveit és most sem kellett csalódnom! Egy dolog miatt szomorodtam el egy picit: a váltott szemszög.spoiler Azok a kedvenc könyveim, melyekben több szálon fut a cselekmény, több személy szemszögéből is megismerhetjük a történetet. Sajnos ez a könyv nem ezzel a módszerrel íródott, de ezt az egy személyes problémát leszámítva nagyon jó volt!

subkleez>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Gyors összefoglaló a Brick Riordanról alkotott véleményemről, mert eddig kb. soha nem volt alkalmam kifejteni és elég nagy referenciája a könyvre nézve. És hogy ne bonyolítsam túl és lehetőleg úgy nézzen ki ez az értékelés, mint egy töri lecke, a sorozatait egyesével fogom venni. Tehát:

a. Percy Jackson és az olimposziak
Mint a legtöbb olvasó, én is ezzel a sorozattal ismerkedtem meg Riordannal. Az alapfelállás remek volt, és ami erre rátett, hogy ötödikben olvastam, amikor is töriből az ókori népeket vettük, és nagyon jól jött, hogy kívülről fújtam az összes mítoszt. A humor remek volt, és bár a karakterek közül nem marad meg senki, hogy hát nekem ő volt a kedvencem, mégis élvezhetők voltak. És úgy alapjábavéve egy teljes sztorit zárt be az öt rész. A mai napig az egyik kedvenc könyvsorozatom.

b. Az Olimposz hősei
Viszont a folytatás már nem annyira ragadott el. Bár ránézésre is látszik, hogy ezek a könyvek hosszabbak elődjeiknél, mégsem történt benne sokkal több, sőt én inkább kevesebbnek éreztem. A Jason vs. Percy ügyet szerintem nagyon hamar letudták, pedig én leginkább ezt tartottam érdekes szállnak. Ezenkívül úgy éreztem, hogy megmarad benne ez a „next generation” feeling (vagyis, hogy ugyanaz megtörténik, mint az eredtiben, csak más karakterekkel és kicsit másképp), mégsem volt next generation. Ezenkívül tagadhatatlanul szórakoztató volt, bár nem sorolom a kedvenceim közé. off

c. Kane-krónikák
Ezt tartom Riordan legjobb sorozatának. Carter Kane nem csak egy rasszcserélt Percy, hanem jött vele a saját kultúrája is, így nem csak egy felesleges rassz-váltás, hanem a beleillett a cselekménybe off. Jól működik a váltott szemszög, a Sadie és Carter ellentéte jó humor-és drámaforrás. Nem azt mondom, hogy az első két sorozatnak nem volt hangulata, de ennek kiemelkedő, azonkívül ez a könyvsorozat szerettette meg velem a jazzt. És amit nem emeltem ki az első kettőnél: az istenek. A Félvér Tábor Krónikák egyik legnagyobb plot hole-ja, hogy az istenek mé nem segítenek már amikor az Olimposz bajba van? Itt viszont szépen megoldotta, az istenekből gyakorlatilag szörnyeket gyártott és így sokkal érdekesebbek voltak. off

Mivel legutolsónak az Olimposz hőseit olvastam (ami nem kellemes szájízt hagyott hátra), így az Apolló próbáira is igen ferde szemekkel tekintettem. És valahogy Az elrejtett Orákulumnak sikerült unalmasabbnak és idegesítőbbnek lennie, mint az Olimposz hősei. Mintha Riordan már nem is próbálkozna, mivel úgyis megveszik a könyvét. Ne mondjátok azt, hogy elolvassátok a fülszöveget és nem tudjátok elképzelni, hogy ez egy PJO Wattpad fanfiction. Pedig megsúgom, írtak már jobb PJO fanfictiont, mint ez.
Apolló nem volt a szívem csücske az előző részekben, de itt katasztrofális és vállalhatatlan. Az a baj, hogy lehetne egy jó karakterútja, hogy rájön, hogy embernek lenni nem is olyan szar, de engem az elején elvesztett a nyávogásával. És tisztázzunk valamit: Apolló NEM VICCES. A könyv NEM VICCES. off Tudjátok, melyik volt az az egyetlen vicc, ami megmosolyogtatott?
„A többiek zavartan bámultak. Aztán az izzás egyre erősebbé vált: egy holografikus aranysarló és néhány búzaszál frogott Meg McCaffrey feje fölött.
– Kommunista! – kiáltott fel egy fiú a tömegből.”
Megjegyzés: ezt a részt egy biológia felelésen olvastam, mármint, hogy nem én feleltem, csak az osztálytársaim felelése közben, hogy-hogy nem a kezembe került a könyv. Szóval, ha a humorom ilyen helyzetbe egy kicsit megengedőbb, az nem az én hibám.
Viszont a történet mellékszereplők terén sem remekel. Meg semmilyen és konfliktusa is nagyon egyoldalú. spoiler Tudom én, hogy Brick nem remekel főgonoszok terén off, de ez övön aluli volt. A főgonosz azért gonosz, mert őrült. Tádáá! Háttértörténetet vártál vagy legalább valami magyarázatot? Majd, ha isten leszel… spoiler
De ezenkívül kedves írónk eldöntötte, hogy mindent a szájunkba fog infúziózni, nehogy valamin is gondolkoznunk kellene. Ez határozottan vonatkozik a cselekményre is. Olyan semmilyen. Egyszer-kétszer megvolt a Percy Jacksonban látott Félvér Tábor érzés és kb. ezt teszi a csillagok java részét.
Ha nagy Rick Riordan fan valaki, akkor meg lehet vele próbálkozni, de ha már az Olimposz hősi sem tetszett, akkor ne legyenek vele nagy elvárásai, mert ez már csak gyengébb.

10 hozzászólás
EmeseGx>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

A borítója nagyon jól néz ki, és…. Hát jaaa, jól néz ki. Kimondjam? Kimondom. Nem tetszett.
5 részre osztanám a könyvet az alapján, hogy olvasás közben hogyan változtak az érzelmeim:
1. Nagyon vicces, sokat nevettem
2. Tökre nem érdekel senki, csináljunk már valamit
3. Újra egész izgalmas, élvezhető
4. Vidd innen
5. Egynek elmegy
Nos elsőnek kiemelném, hogy Apollón mennyire nem csinált semmit a saját könyvében a saját magát fényezésen, saját magát sajnáláson, a saját hibáit sorsoláson és a szomorkodádon kívül. Oké, egyszer-kétszer összekapta magát, de ha belegondolsz, semmit nem volt képes egyedül megoldani. Ja, és énekelt is! Az mondjuk tényleg jó volt. Igen, van karakterfejlődés, azt elismerem, de valahogy az sem az igazi. Aztán ott van, hogy végig azt halljuk, de f#s is embernek lenni, én meg vártam, hogy a végén majd jön az arculcsapás, és elmondja, hogy mégsem annyira, de ezek a dolgok úgy le tudnak vinni a béka segge alá. Van akitől ezt várnánk, de nem Rick Riordantól.
Míg az elejét tényleg nagyon élveztem, utána jött egy mélypont, amikor úgy csak egyszerűen nem érdekelt senki, Apollón elkezdett irritálni, és egészen a könyv FELÉIG még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán mi a probléma, amit meg kell oldani (ugye azon kívül, hogy Apollónt vissza kell juttatni az Olimposzra, természetesen).
Azokban a pillanatokban, amikor Apollón megmutatta, hogy az egoizmuson kívül más érzelmekre is képes, egy tényleg vicces karakter volt, de az eddigi „kedvenc isten” státuszát egyértelműen elvesztette nálam, a többiek pedig nemes egyszerűséggel teljesen közömbösek maradtak számomra.
Úgy érzem ezt a sorozatot is a Hét félvérrel fogja eladni Riordan (amit alátámaszt a tény, hogy a könyv hátulján az a sor van a legjobban ki emelve, hogy VAJON ÖSSZEHOZZA A SORS PERCYVEL? Hát ha már így kérdezed, biztos. És tuti be is jön a reklám, de sokkal jobb lenne, ha egy új történetet adna, és önmagával nyerne meg), ami nem biztos hogy annyira jó lesz. Percy első „cameoja” még nagyon is tetszett, de spoiler

11 hozzászólás
A_Court_of_Bookworms P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Hivatalosan is Apollón vált az egyik kedvenc görög istenemmé (persze Poszeidón után). Nagyon sok vicces jelenetet köszönhetünk neki, még egy Riordan könyv átlagánál is többet. Emellet nagyon érezhető, hogy itt egy közel 4500 éves istenről beszélünk, aki már rengeteg tudással és tapasztalattal rendelkezik. Egyszerre volt hihetetlenül önimádó és felelősségvállaló. Szóval a humora mellet, egy nagyon megfontolt és okos személyt ismerhettünk meg. Nehéz azzal megbirkóznia, hogy hús-vér emberré vállt. Nemcsak azért, mert már nincsen meg a hatalma, isteni képességei, hanem azért is, mert az érzelmei teljesen megváltozatták személyiségileg, sokkal emberibbé tették számunkra. Szívderítő volt látni, hogy mennyit jelentenek számára a gyermekei, akik a Félvér Táborban laknak.
A történet már az elején beszippantott. Egyre több izgalmas információt tudunk meg a Delphoi jósdáról, a titokzatos Fenevadról és egyéb titkokról. Olyan dolgok kerülnek a felszínre, amiket talán az előző könyvekben fel sem merültek bennünk. Tökéletes húzás volt, amivel jól tetézte a kíváncsiságomat. Imádom ezért Rick bácsit!
Ezenkívül a fejezet címek helyett most Apollóntól kaptunk haikukat, amik egyszerűen fenomenálisak voltak.
Bővebben: http://www.courtofbookworms.hu/rick-riordan-az-elrejtet…


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

A nevem Apollón. Egykor isten voltam.
Életem eddigi négyezer-hatszáztizenkét évében rengeteg dolgot tettem. Pestist küldtem a görögökre, akik megostromolták Tróját. Az 1926-os baseballbajnokság döntőjének negyedik játékrészében három hazafutással áldottam meg Babe Ruthot. A 2007-es MTV Video Music Awardson a haragommal sújtottam Britney Spearst.
De halhatatlan életem során még egyszer sem landoltam kukában.
Fogalmam sincs, mi történt.

Könyveslány P>!

– Apollón, drága unokám, gyönyörű gyermekem… Attól, hogy valaki isten, még lehet hülye.

Könyvmolyképző KU>!

Tizenhat év körüli fiú. Középhosszú fekete göndör haj, olyan, ami az ókori Athénban meg az 1970-es években volt divat. A szemem kék volt. Az arcom egész kellemesnek tűnt a maga habókos módján, de a padlizsánlila dudaorr, amiből rémisztő vérbajusz csöpögött a felső ajkamra, elég sokat rontott az összképen. De ami még ennél is rosszabb, tiszta ragya voltam, és a kiütések gyanúsan emlékeztettek a… A szívem a torkomba ugrott.
– Jaj, nekem! – kiáltottam fel. – Ez… Ez akne?
A halhatatlan isteneknek nincsenek pattanásaik. Ez elidegeníthetetlen jogunk. Mégis, ahogy közelebb hajoltam az üveghez, láttam, hogy a bőrömön egymást érik a fehér és gennyes pörsenések.
Az öklömet rázva üvöltöttem fel az égbe:
– Zeusz, mit tettem, hogy ezzel büntetsz?

A_Court_of_Bookworms P>!

Percy a vállamra tette a kezét.
-Te Apollón vagy. Szükségünk van rád. Meg tudod. csinálni. Ha nem, saját kezűleg hajítalak le az Empire State Building tetejéről.
Pontosan erre volt szükségem: Zeusz is így szokott biztatni a focimeccsek előtt.

327. oldal

Virág_Boglárka>!

– Menjetek! – mondta Will. – A szekér csak háromszemélyes, és Nico bármelyik pillanatban elájulhat.
– Nem igaz! – tiltakozott Nico, majd elájult.
Will átnyalábolta a vállán, és odébb vitte.
– Sok szerencsét! Én keresek egy kis izotóniás italt a Sötétség Urának!

317. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nico di Angelo · Will Solace
Könyvmolyképző KU>!

– Olyan vagy, mint Írisz – mondtam. – Néhány évtizeddel ezelőtt ő is vegán lett.
Rhea fura képet vágott; mintha neheztelés suhant volna át az arcán, de rögtön vissza is nyerte a karmikus egyensúlyát.
– Írisz jó lélek. Csípem őt. De tudod, ezek a fiatal istennők nem vettek részt a forradalomban. Nem tudják, milyen érzés, amikor az urad megeszi a gyerekeidet, és nem kapsz rendes állást, mert a titánsoviniszták azt akarják, hogy maradj otthon, főzz, takaríts és szülj egy rakás olimposzi gyereket. Apropó Írisz…
Rhea a homlokához kapott.
– Várj csak, most Íriszről beszéltünk? Vagy csak flashbackem volt?
– Gőzöm sincs.
– Á, már emlékszem! Ő az istenek hírnöke, igaz? Hermésszel meg azzal a másik felvilágosult csajjal… Szent Johannával együtt.

puncsoscukor63 P>!

– Noszoszok? – Percy támadóállásba ugrott. – Mindig azt hiszem: Na, most már kinyírtam az összes görög mitológiai lényt. De sosincs vége.
– Engem még nem nyírtál ki – jegyeztem meg.
– Ne kísérts!

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · Percy Jackson
K_Gabi>!

Percy felhorkant.
– Utálok tanulni! Garantált ösztöndíjam van az Új Római Egyetemre, de kikötötték, hogy el kell végeznem a középiskolát, és jól kell megírnom a felvételit. Most mondd meg! Ráadásul még az ŐKFA-t is le kell tennem.
– Az mi? – kérdezte Meg.
– A római félistenek vizsgája – magyaráztam neki. – Őrült Képességek Félisteni Alapvizsgája.
Percy a homlokát ráncolta.
– Biztos, hogy ezt jelenti?
– Én csak tudom. Én állítottam össze a zene- és verselemzési részt.
– Ezt soha nem bocsátom meg neked.

45. oldal, 5. fejezet

Könyveslány P>!

– Nézzétek!
A többiek zavartan bámultak. Aztán az izzás egyre erősebbé vált: egy holografikus aranysarló és néhány búzaszál forgott Meg McCaffrey feje fölött.
– Kommunista! – kiáltott fel egy fiú a tömegből.

Vida_Kriszti>!

A többiek elkomorodtak. Amikor Árész gyermeke valami okosat mond, tudod, hogy nagy a baj.


A sorozat következő kötete

Apollón próbái sorozat · Összehasonlítás
Félvér Tábor Krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő
Erich Kästner: Május 35.
Becskei Gábor: Őrszem és Káoszkreátor – Az utolsó fehér tűz
Acsai Roland: Regény a csodaszarvasról
John Flanagan: Gorlan romjai
Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy
Charles Gilman: Démon tanár úr
Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság
Victoria Schwab: Az Archívum
Pierdomenico Baccalario: A szikla őrei