Az ​elrejtett orákulum (Apollón próbái 1.) (Félvér Tábor Krónikák 11.) 224 csillagozás

Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Mi a legnagyobb büntetés egy halhatatlan számára?

Ha emberré változtatod.

Apollón úgy felbőszíti az apját, Zeuszt, hogy az letaszítja őt az Olimposzról. Legyengülten és összezavarodva, egy hétköznapi tinédzser képében landol New Yorkban. Az égi hatalmától megfosztott négyezer éves istenségnek meg kell tanulnia, hogyan maradjon talpon a modern világban, amíg vissza nem férkőzik Zeusz kegyeibe.

Apollónnak azonban sok ellensége van: istenek, szörnyek és halandók, akik végleg el akarják pusztítani az egykori olimposzit. Apollónnak segítségre van szüksége, és csak egyetlen esélye maradt… a modern félistenek gyűjtőhelye, amit Félvér Tábor néven ismernek.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kaméleon könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634578420 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
366 oldal · ISBN: 9789632458014 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
366 oldal · ISBN: 9789632458021 · Fordította: Molnár Edit

1 további kiadás


Enciklopédia 81

Szereplők népszerűség szerint

Percy Jackson · Nico di Angelo · Leo Valdez · Apollo / Apollón · Will Solace · Kheirón · Rachel Elizabeth Dare · Artemisz / Diana · Pallasz Athéné / Minerva · Kalüpszó · Hermész / Mercurius (Merkúr) · Sally Jackson · Connor Ellelop · Zeusz / Jupiter · Meg McCaffrey · Austin Lake · Harley · Írisz · Kayla Knowles · Paolo Montes · Sherman Yang · XIV. Lajos

Helyszínek népszerűség szerint

Félvér Tábor


Kedvencelte 32

Most olvassa 14

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

R4ms3s>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Hát álmomban sem gondoltam volna, hogy lehet még fokozni, jobbá tenni ezt a sorozatot. Aztán elolvastam ezt a könyvet és rájöttem, hogy milyen jó, hogy nem lett igazam.

Bevallom ez a könyv jobban tetszett nekem, mint az univerzumból az Az Olimposz hősei részek. Visszaadta a szeretetemet, a rajongásomat és lenyűgözésemet, mint mikor először elolvastam a A villámtolvaj-t.

Imádtam a szereplőket (mindig is nagy kedvencem volt Apollón, de külön örültem Nico és Will részeknek is), kellően izgalmas volt a cselekmény, de maga a látásmód, ahogy főhősünk látja a világot, az a rengeteg vicces és mosolyogva szemforgató leírás vitte a pálmát! Voltak benne részek, amik az előző könyvekre utaltak, de szerintem az író próbált ettől eltekinteni és újat írni, ami véleményem szerint sikerült is.

Szívből ajánlom mindenkinek elolvasni! Alig várom a folytatást.
spoiler

1 hozzászólás
S_z_a_n_d_i_i P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Aki több könyvét is olvasta már Rick bácsinak, az tudja, hogy az író fantasztikusan ír, a történeteinek központi eleme a humor, minden korosztály számára szórakoztatást nyújt. Ez a mostani kötetnél sem volt másképp, konkrétan már a harmadik bekezdésben egy olyan poént tolt, hogy sírva nevettem rajta. A könyveinek mindig hatalmas elvárással állok neki, és eddig sosem csalódtam, ahogy most sem. Imádtam Apollónt, nagyon tetszett, ahogy a kezdeti „én vagyok az egyik legjobb isten” egoista gondolkodásmódból a történet végére egy „azt hiszem, nem is vagyok annyira más, mint a többi félisten” gondolkodás lett. A sztori végig fenntartotta az érdeklődésemet, egy percig nem unatkoztam, és mint minden könyve, ez is csavarokkal ért véget, amitől csak még jobban várja az olvasó a következő részt. Ami hatalmas pozitívum volt, hogy sok régi karaktert viszontláttunk, és olyan nosztalgiavonatra ültetett fel ezzel Rick bácsi, amit el nem tudok mondani. Mindenkinek ajánlom a könyvet, kicsiknek, nagyoknak, DE csak miután elolvastátok a Percy Jakcson-univerzum többi kötetét is, mert úgy ad ki egy teljes és érthető sztorit, hiszen rengeteg karakter és utalás van ebben a könyvben a korábbi kötetekre nézve.

Navi P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Kedvenc :)
Ahogy a piperkőc istenből gondoskodó-gondolkodó kamasz válik, aki tenni akar a jóért, a többiekért és nem csak magával törődik.
Fél évvel vagyunk az utolsó könyv után, főhőseink élik az életüket, majd egyszer csak Apollón-Lester belezuhan egy szemeteskonténerbe. S innen indul minden. Vissza akar jutni az Olimposzra, de tudja, hogy ehhez próbákat kell kiállnia. Meg kedvenc karater lett, s nagyon sajnálom őt, még gyerek, befolyásolható, bár Apollón hatására elkezdi más színben látni a dolgokat.
Nagyon tetszett, hogy majdnem at egész a Félvér Táborban játszódik vagy a közelében, cuki volt Barack és a végén még visszatért 2 elveszett lélek is :)
Nagyon várom a folytatást :)

Mucusmoly_>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Nagyon szeretem Riordan könyveit. Most sem csalódtam bennük!
Izgalmas, kalandos, vicces könyv! :) Tetszett a humora!
Nagyon jó könyv, imádoom! :)

2 hozzászólás
BBetti86 >!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

De szerettem visszatérni a Félvér Krónikák világába! Rick Riordan újfent egy szórakoztató, humoros, nem csak gyerekeknek élvezhető regényt alkotott.

Új hőst kapunk: Apollónt, akire a dühös Zeusz büntetést mér. Halandóként kell a Földön boldogulnia, megfosztva minden isteni erejétől. Kb. fél évvel a legutóbbi kaland után New Yorkban találja magát, és szolgálatába kell állnia a pimasz, utcagyerek Megnek, aki ráadásul az egyik ellenséges istennő lánya. Percy Jackson szerencsére annyit segít nekik, hogy a Félvér Táborba eljussanak, de ott is csak a gond vár rájuk. A jósdák nem üzemelnek, az erdőben eltűnnek a félvérek és egy sötét erő hatalomra akar jutni. Apollón kénytelen belátni, rá vár a feladat, hogy visszaszerezze a jósdákat, megküzdjön a triumvirátussal és egy ősellenségével. Szerencsére új és régi barátok is segítik.

Rengeteget vigyorogtam rajta, nekem nagyon bejön Riordan humora. Vannak jó beszólások, mókás helyzetek és Apollón narrációja… kész.
Izgalmas is a könyv, egyik kalandból megyünk a másikba. Minden fejezetre jut valami akció vagy fontos rész, Riordan nem hagyja pihenni a szereplőit és velük minket sem. Talán vannak olyan fordulatok, amelyek 2 prófécia után már ismerősek, de még van ötlete a szerzőnek bőven. Az, hogy most kik ellen kell küzdeni… Jó, a történelem szerető énem azért van, amin fennakadt – az eredeti Octavianus, aki Julius Ceasar örököse volt, és az első császár volt, gyermektelenül halt meg. Igen, elindult onnan egy uralkodói ház, de nem vérségi alapon. Akkor a ház utolsó uralkodója vér szerint az alapítónak NEM rokona. De mindegy, ezen nem akarok fennakadni. Fantasy gyerekkönyv, amiben félistenek és istenek szerepelnek, nem történelmi regény.

Apollón karakterével egy nagyon más hőst kaptunk, mint az eddigi részekben. Egy öntelt istent, aki nem is kicsit narcisztikus. Halandóként azonban sok leckét kap, és fejlődni kezd a jelleme. Más, mint az eddigiek, és abban bőven van humor, ahogy az élet emberi oldalával szembesül. Külön élmény, ahogy végigszenvedi magát a történéseken, és amiket gondol hozzá.
Percy, Jaszon után olyan főszereplőt kaptunk, aki már nem annyira hibátlan. Neki bőven vannak rossz tulajdonságai, de most szembesül ezekkel, fejlődik és a hőst is megleli magában.
(Azért szerencsére Percy is feltűnik, és ha nem is lesz főszereplő, nagyon tudtam örülni annak a pár fejezetnek, amíg színen volt.)

Biztató kezdet, már várom is a folytatást! :)

1 hozzászólás
P_Lilla_Réka>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Riordan ismét nem okozott csalódást, sőt azt kell mondjam ez volt az a könyv aminek minőségben sikerült megütnie az eredeti Percy Jackson sorozatot.
A kedvenc karakterem természetesen Apollón volt, aki durván önimádó jellegéből adódóan egyrészt borzasztóan jó humor forrás és egy nagyon jó lehetőség arra, hogy lássunk egy szép karakterfejlődést, ami már itt az első részben is egész szépen megmutatkozott.
A cselekmény is végig izgalmas volt, szinte a letehetetlen kategória. Bosszankodtam is rendesen, mert mikor ezt olvastam általában mindig volt valami fontosabb dolog amit intézni kellett, pedig ha tehettem volna egy ültő helyemben kiolvastam volna.
Azért pedig hatalmas plusz pont, hogy még Percy is többször feltűnik a színen :)
Mindent összevetve én ezt imádtam, és alig várom, a további részek megjelenéseit, és bízom benne, hogy tartja ezt a színvonalat, mert ha igen akkor biztosan kedvenc lesz belőle. :)

Aaron24>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Nagyon tetszett! Igazából @Könyvmolyocska1 kihívása adta az ötletet spoiler. Mit mondjak? Nagyot ütött. Nem is tudtam, hogy Percy és a többiek is benne vannak! Nagyon szeretem Rick Riordan könyveit és most sem kellett csalódnom! Egy dolog miatt szomorodtam el egy picit: a váltott szemszög.spoiler Azok a kedvenc könyveim, melyekben több szálon fut a cselekmény, több személy szemszögéből is megismerhetjük a történetet. Sajnos ez a könyv nem ezzel a módszerrel íródott, de ezt az egy személyes problémát leszámítva nagyon jó volt!

EmeseGx>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

A borítója nagyon jól néz ki, és…. Hát jaaa, jól néz ki. Kimondjam? Kimondom. Nem tetszett.
5 részre osztanám a könyvet az alapján, hogy olvasás közben hogyan változtak az érzelmeim:
1. Nagyon vicces, sokat nevettem
2. Tökre nem érdekel senki, csináljunk már valamit
3. Újra egész izgalmas, élvezhető
4. Vidd innen
5. Egynek elmegy
Nos elsőnek kiemelném, hogy Apollón mennyire nem csinált semmit a saját könyvében a saját magát fényezésen, saját magát sajnáláson, a saját hibáit sorsoláson és a szomorkodádon kívül. Oké, egyszer-kétszer összekapta magát, de ha belegondolsz, semmit nem volt képes egyedül megoldani. Ja, és énekelt is! Az mondjuk tényleg jó volt. Igen, van karakterfejlődés, azt elismerem, de valahogy az sem az igazi. Aztán ott van, hogy végig azt halljuk, de f#s is embernek lenni, én meg vártam, hogy a végén majd jön az arculcsapás, és elmondja, hogy mégsem annyira, de ezek a dolgok úgy le tudnak vinni a béka segge alá. Van akitől ezt várnánk, de nem Rick Riordantól.
Míg az elejét tényleg nagyon élveztem, utána jött egy mélypont, amikor úgy csak egyszerűen nem érdekelt senki, Apollón elkezdett irritálni, és egészen a könyv FELÉIG még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán mi a probléma, amit meg kell oldani (ugye azon kívül, hogy Apollónt vissza kell juttatni az Olimposzra, természetesen).
Azokban a pillanatokban, amikor Apollón megmutatta, hogy az egoizmuson kívül más érzelmekre is képes, egy tényleg vicces karakter volt, de az eddigi „kedvenc isten” státuszát egyértelműen elvesztette nálam, a többiek pedig nemes egyszerűséggel teljesen közömbösek maradtak számomra.
Úgy érzem ezt a sorozatot is a Hét félvérrel fogja eladni Riordan (amit alátámaszt a tény, hogy a könyv hátulján az a sor van a legjobban ki emelve, hogy VAJON ÖSSZEHOZZA A SORS PERCYVEL? Hát ha már így kérdezed, biztos. És tuti be is jön a reklám, de sokkal jobb lenne, ha egy új történetet adna, és önmagával nyerne meg), ami nem biztos hogy annyira jó lesz. Percy első „cameoja” még nagyon is tetszett, de spoiler

11 hozzászólás
Ancsúr>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

A párkáknak bosszantó egy humora van. Valahogy mindig olyankor sodornak az utamba egy letehetetlenül izgalmas és kalandos könyvet, mikor szoros határidőket kell betartanom, és semmiképpen sem fér bele akár csak egy oldalnyi olvasás se. Hát még egy egész könyv! Rick bácsiban azonban valami féle kiapadhatatlan kút van, ami csak ontja magából az újabbnál újabb történeteket. (Rick Riordan biztos kétszer állt sorba a múzsáknál, mikor azok ihletet osztogattak a halandók között. :P) Nekem meg természetesen ilyenkor lyukat fúr az oldalamba a kíváncsiság, és kénytelen vagyok elolvasni a legújabb könyvét is. Szóval ez történt most is.
A történet az isteni Apollónról szólt, ami lepottyant az égből, és halandóvá vált. Ez valahogy a bukott angyalokat vetítette elém, igaz, nem a görög mitológiából. Ekkor találkoztunk először Meggel, aki kiismerhetősége ellenére igazán érdekes személyiség volt, és gyanítom, hogy több titok is lappang e körül a lány körül, mint amennyit ez a könyv fellibbentett róla.
A Félvér Tábort most kicsit olyan kiinduló pontnak éreztem, mint egy csillagtúra központi részét. Valahogy mindig mindent innen kezdtünk, és ide jutottunk vissza. És ha már a küldetéseknél/próbáknál vagyunk! Szerintem Apollón sokkal több segítséget, látomást és miegymást kapott, mint bármelyik hősünk az előző könyvek során, ami szerintem nem fair, ha azt vesszük, hogy Apollón így is, úgy is vissza fogja kapni isteni mivoltát, míg egy félisten sosem fog istenné válni, hanem vagy meghal a küldetések során, vagy hősként ünneplik pár napig, majd megint küldetésre megy. Szóval nekem ez kicsit olyan fura volt.
Az alapötlet amúgy sokkal jobban tetszett, mint „Az Olimposz hősei" sorozatban, és alig várom a második részt, ahol remélem, hogy több mindent fogunk megtudni a nagy betűs gonoszokról, és munkálataikról.

kte P>!
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum

Az elrejtett orákulumtól nagyjából azt kaptam, amit vártam, néhány órányi könnyed kikapcsolódást. Megvannak benne a szokott sémák: félistenek, szörnyek, jó és rossz harca, küldetés és szatirikus megjegyzések. Az Apollóhoz hasonló önelégült figurákat nem kedvelem, azonban ezen túl tudtam tenni magam és úgy érzem, hogy az író megpróbálta elképzelni, hogy milyen érzés lenne egy istennek emberi testbe kerülni. Az új szereplők sajnos nem nőttek a szívemhez, ellenben örültem a régiek feltűnésének. Az olvasmányos stílus vitte a vállán a regényt.


Népszerű idézetek

Könyveslány P>!

– Apollón, drága unokám, gyönyörű gyermekem… Attól, hogy valaki isten, még lehet hülye.

239. oldal

Christina_Rentual I>!

Percy a vállamra tette a kezét.
– Te Apollón vagy. Szükségünk van rád. Meg tudod csinálni. Ha nem, saját kezűleg hajítalak le az Empire State Building tetejéről.
Pontosan erre volt szükségem: Zeusz is így szokott biztatni a focimeccsek előtt.

327. oldal

Könyvmolyképző KU>!

A nevem Apollón. Egykor isten voltam.
Életem eddigi négyezer-hatszáztizenkét évében rengeteg dolgot tettem. Pestist küldtem a görögökre, akik megostromolták Tróját. Az 1926-os baseballbajnokság döntőjének negyedik játékrészében három hazafutással áldottam meg Babe Ruthot. A 2007-es MTV Video Music Awardson a haragommal sújtottam Britney Spearst.
De halhatatlan életem során még egyszer sem landoltam kukában.
Fogalmam sincs, mi történt.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · baseball · Britney Spears · pestis · Trója
puncsoscukor63>!

– Noszoszok? – Percy támadóállásba ugrott. – Mindig azt hiszem: Na, most már kinyírtam az összes görög mitológiai lényt. De sosincs vége.
– Engem még nem nyírtál ki – jegyeztem meg.
– Ne kísérts!

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · Percy Jackson
Virág_Boglárka>!

– Menjetek! – mondta Will. – A szekér csak háromszemélyes, és Nico bármelyik pillanatban elájulhat.
– Nem igaz! – tiltakozott Nico, majd elájult.
Will átnyalábolta a vállán, és odébb vitte.
– Sok szerencsét! Én keresek egy kis izotóniás italt a Sötétség Urának!

317-318. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nico di Angelo · Will Solace
K_Gabi>!

Percy felhorkant.
– Utálok tanulni! Garantált ösztöndíjam van az Új Római Egyetemre, de kikötötték, hogy el kell végeznem a középiskolát, és jól kell megírnom a felvételit. Most mondd meg! Ráadásul még az ŐKFA-t is le kell tennem.
– Az mi? – kérdezte Meg.
– A római félistenek vizsgája – magyaráztam neki. – Őrült Képességek Félisteni Alapvizsgája.
Percy a homlokát ráncolta.
– Biztos, hogy ezt jelenti?
– Én csak tudom. Én állítottam össze a zene- és verselemzési részt.
– Ezt soha nem bocsátom meg neked.

45. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · Percy Jackson
Könyvmolyképző KU>!

Tizenhat év körüli fiú. Középhosszú fekete göndör haj, olyan, ami az ókori Athénban meg az 1970-es években volt divat. A szemem kék volt. Az arcom egész kellemesnek tűnt a maga habókos módján, de a padlizsánlila dudaorr, amiből rémisztő vérbajusz csöpögött a felső ajkamra, elég sokat rontott az összképen. De ami még ennél is rosszabb, tiszta ragya voltam, és a kiütések gyanúsan emlékeztettek a… A szívem a torkomba ugrott.
– Jaj, nekem! – kiáltottam fel. – Ez… Ez akne?
A halhatatlan isteneknek nincsenek pattanásaik. Ez elidegeníthetetlen jogunk. Mégis, ahogy közelebb hajoltam az üveghez, láttam, hogy a bőrömön egymást érik a fehér és gennyes pörsenések.
Az öklömet rázva üvöltöttem fel az égbe:
– Zeusz, mit tettem, hogy ezzel büntetsz?

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · Athén · pattanás · Zeusz / Jupiter
Christina_Rentual I>!

Azok után, amit Percy Jacksonért tettem, elvártam volna, hogy a fiú körülrajongjon. Nem tiltakoztam volna, ha könnyezve, áldozati fáklyákkal és kisebb ünnepséggel fogad.
Ő azonban a következő szavak kíséretében tépte fel a lakásajtót:
– De miért?"

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · Percy Jackson
1 hozzászólás
Christina_Rentual I>!

A többiek elkomorodtak. Amikor Árész gyermeke valami okosat mond, tudod, hogy nagy a baj.

303. oldal

Könyvmolyképző KU>!

– Olyan vagy, mint Írisz – mondtam. – Néhány évtizeddel ezelőtt ő is vegán lett.
Rhea fura képet vágott; mintha neheztelés suhant volna át az arcán, de rögtön vissza is nyerte a karmikus egyensúlyát.
– Írisz jó lélek. Csípem őt. De tudod, ezek a fiatal istennők nem vettek részt a forradalomban. Nem tudják, milyen érzés, amikor az urad megeszi a gyerekeidet, és nem kapsz rendes állást, mert a titánsoviniszták azt akarják, hogy maradj otthon, főzz, takaríts és szülj egy rakás olimposzi gyereket. Apropó Írisz…
Rhea a homlokához kapott.
– Várj csak, most Íriszről beszéltünk? Vagy csak flashbackem volt?
– Gőzöm sincs.
– Á, már emlékszem! Ő az istenek hírnöke, igaz? Hermésszel meg azzal a másik felvilágosult csajjal… Szent Johannával együtt.

237-238. oldal


A sorozat következő kötete

Apollón próbái sorozat · Összehasonlítás
Félvér Tábor Krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Aranylánc
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Rainbow Rowell: Csak így tovább
Csóti Lili: Hetedvérig
Fróna Zsófia: Démonok közt
Laini Taylor: Füst és csont leánya
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Derek Landy: Az ősök jogara
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő