Athéné ​jele (Az Olimposz hősei 3.) (Félvér Tábor Krónikák 8.) 96% 591 csillagozás

Ó, Istenek! Ez meg hogy? És miért? És most mi lesz? :O Hogy lehet így vége, hogy a fene essen belé?!
Kezdjük ott, hogy a borító becsapott. Mondom, itt aztán lesznek harcok, nézeteltérések Percy és Jászon között, elvégre mint a kettő vezéralkat, a nagy triász gyereke… Erre mi történik? Mindjárt az első perctől kezdve lebratyiznak. Igaz, volt pár féltékeny oldalpillantás, beszólás, spoiler de ezen kívül semmi. Ne értsetek félre, nem hiányoltam a viszálykodást. Örülök, hogy mindenki együtt tudott dolgozni, még Frank és Leo is :D, csak a borítót elnézve teljesen mást vártam.

Annabeth és Percy♥
Itt aztán annyi romantikus jelenetet kaptunk, hogy alig bírtam olvadozni. Annyira édesek ezek ketten, már ideje volt, hogy újra találkozzanak. Olyan jó volt, mind a viszontlátás, az azután lopott közös percek, kézfogások, csókok, és jaj, a vége! Most mi lesz?
Úgy örültem, amikor Annabeth végre kimondta, hogy szereti Percyt. *-* Az az egész jelenet annyira tökéletes volt.

Szuper, hogy a hetek végre együtt vannak, jó sok vicces szituáció adódik, de így sokkal erősebbek is. Leo annyira kedvec és szerethető, mindjárt vinném, ha lehetne, csak ne legyen szomorú. És Nico, atyagatya! Szegény babám. :( De most már legalább ő is csatlakozott a csapathoz.
Alig tudok pár értelmes mondatot összehozni, úgyhogy inkább nem is próbálkozom tovább. Hádész Háza jövök!

A borító gyönyörű, mint mindig. A könyv csodálatos, mint mindig. A vége viszont iszonyat kegyetlen!
Miért kell így kínozni szerencsétlen halandókat? Könyvön kívülieket és belülieket egyaránt. :D Hol a következő rész? Tudtam, hogy ez lesz, mert természetesen megint elspoilereztem, de akkoris… Próbáltam lassabban olvasni, mint az előző részt, így egy nap helyett két napig tartott. Izgalmas, csodálatos, fangirlködésért kiáltó mestermű. Percabeth ♥
Most azonnal kell a következő rész!

Az Olimposz hősei 3

Ez a rész is imádni való volt és nagyon izgalmas, tetszett.
A két táborból 7 fiatal indult, Róma megmentésére, és Gaja óriás ikreinek likvidálására, akik fogva tartották Nico de Angelót és csak 7 napja volt hátra az életéből. Emellett Anabeth-nek önálló küldetése is volt, az ellopott Athené jelképet visszaszereznie és hazajuttatnia Göröghonba.
Hasonlóan az előző részhez, ebben is sok hátráltató tényező nehezítette a küldetésüket és csak csekély segítségre számíthattak. Sokszor a segítőkről is kiderült, hogy az ellenségnek dolgoznak. Szerencsére mindig akadt a fiatalok között valaki, aki leleményességével tovább segítette a teljesítést.
Sok életveszélyes eseményen kellett keresztül menniük és a vége is igen borzasztóra sikeredett. Nagyon izgulok a szereplőkért.

Sajnos nagyon sokat vártam ennek a könyvnek az elolvasásával, ugyanis mire megjelent, már kezdtek elhomályosulni a fejemben az eddig történt események, így gyorsan újraolvastam a Villámtolvajtól kezdve :D.
Mielőtt elkezdtem volna a könyvet, sajnos sikerült lespoilereznem magamnak a legvégét, a legnagyobb csattanót, de ez sem vette el a harci kedvemet, hisz mindenképp kíváncsi voltam, hogy hőseinket milyen rögös utak vezetik odáig.
Mint minden kötetnél, most is fényt derült a borítón lévő illusztrációnak a körülményeire, és bár spoiler.
Most, hogy a borítót sikerült kielemezni, térjünk rá a történetre. :D
Ez a rész is meglepetésekkel és izgalmakkal teli volt, élveztem minden fejezetét. Najó, Annabeth és Percy fejezeteit kicsit jobban, de ők az abszolút kedvenc szereplők, szóval nem csoda.
Végre végre végre Percabeth ismét együtt, sokak által szerintem ez volt a legvártabb dolog az előző két kötet után.
A lapok csak úgy sisteregtek a szerelemtől, hisz mostanra nem csak Percyékről beszélhetünk, mint cuki párról, hanem a Frank-Hazel és a Jason-Piper gerlepárokról is. Nem, Jasont azért sem vagyok hajlandó Jászonnak írni… Leo és Percy vitte a prímet a poénok terén, a sorozat legnagyobb humor heroldjai.
Mikor kiderült, még az előző sorozat végén, hogy heten mennek a küldetésre, nem gondoltam volna, hogy mind a hét személy ilyen alaposan kiveszi majd a részét a „buliból”. De nem panaszkodom, Rick ismét nagyszerűen oldotta meg, és osztotta fel, hogy mikor melyik félisten fejébe „láthatunk bele”.
Eddig is így volt, most is így van, de ezentúl is mélyen fejet fogok hajtani eme zseniális író előtt. Imádom!

Imádoom!! ♥♥♥
Annyira jó! *_* Vicces, kalandos!!!! :))
Ebből a sorozatból ez a kedvenc könyvem az összes többivel együtt :D
Nem tudom, miért nem az ilyen jó könyvek a kötelezők!?
OLVASD EL!!!!!!!!

Mindig is szerettem Rick Riordan könyveit, s szerencsére még sose kellett csalódnom bennük. Élvezhető és izgalmas volt ez a kötet is, hőseink ismét nagy kalandba fognak, útjuk során nagy veszélyek leselkednek rájuk, de közös erővel sikerül mindenhonnan kimenekülniük. Ez a rész mindegyik hősre külön hangsúlyt fektet, mindegyikük erősségét és gyengeségét is beleszövi a cselekménybe, így senki se érezheti magát se hősnek, se vesztesnek. Mert az egyik galibában az egyik hősünk jeleskedik, míg a másikban a másik. Ebben a kötetben Annabeth-re irányul a fő figyelem, ő próbálja követni Athéné jelét, aminek a végén egy rég elveszett kincs van, de útja során nagy nehézségekbe és veszélyes helyzetekbe ütközik. Alig várom, hogy olvashassam már a következő részt, kíváncsi vagyok, mi fog még történni Percyékkel, milyen kalandokba keverednek, és hogyan sikerül kimászniuk belőle.

Nem jutok szóhoz.
Habár tudtam, mi lesz a vége.
Nem, nem azért, mert akkora zseni vagyok. (Sőt.) Hanem mert a Neptunus fia vége annyira kiakasztott, hogy muszáj volt egy kisebb spoilerbombával megnyugtatnom a kis lelkemet, megnéztem vagy négy-öt videót YouTube-on, és… véletlenül rábukkantam a csattanóra. De így legalább fel tudtam készülni, és most csak letaglózott vagyok, nem teljesen idegbeteg.

A könyv többi része viszont csodás volt – mint mindig. A humor nem sziporkázott annyira, mint ahogy azt megszoktam, ez a kötet már tényleg kezd megkomolyodni, főleg úgy a közepétől kezdve, egyre inkább a lelki dolgokra helyezi a hangsúlyt. Amivel semmi problémám nincs.
Amivel viszont van: több Percabeth jelenetet kérek, Riordan bácsi! Jó, mondjuk a sorozat első két részéhez képest nincs okom panaszra, itt legalább már egy légtérben vannak. Egyelőre ez is haladás.
Az összes félistent még jobban megszerettem (már ha ez lehetséges egyáltalán), tényleg mindenki becsülettel kivette a részét a küldetésből. Bár Jászont ezzel a gyönyörű magyar nevével olyan nehéz komolyan venni. A kalandok fantasztikusak, mindenkinek egyre szörnyűbb dolgokkal kell szembenéznie, a lezárás pedig… kihisztiztem már magam az elején, úgyhogy nem is vesztegetek több szót rá.

És most… képtelen vagyok megvárni a következő rész magyar fordítását. Nem tudom, az angoltudásom milyen magaslatokig szárnyal, de megpróbálom összeszedni az összes kis morzsáját, és gyere, House of Hades!

Riordan bácsi meg lassan felkerül a kedvenc íróim listájára. Pedig nem szokásom írókat kedvencelni. De ez az ember egy zseni.

Végre összeért a két csapat és el is indul a konkrét küldetés, nem is lassú tempóban. Mindig történik valami, az akciózásnak pedig szerintem nagyon jót tesz, hogy a csapat időnként két- avagy háromfelé szakad és más-más szörnyekkel akadnak össze, így nem válik unalmassá sem. Jászon picit háttérbe szorul (nem is csoda, hogy még őt is frusztrálja a dolog). A kedvenc „jelenetem” a víz alatti volt, a vízikentaurok világa, az még lehetett volna hosszabb is :-D Ami picit lelassított, úgy a kétharmadánál, hogy mindig A-ból B-be, majd onnan C-be és onnan D-be és így tovább, folyton valami isten kellett, hogy tovább mehessenek, ez úgy kb. a Mare Nostrumnál majdhogynem ásítozásba csapott volna, ha nem jött volna Héraklész és a bika, meg Piper jó ötlete. Annabeth végső egyedüli küldetésén kirázott a frász spoiler, rettentő ötletes volt a megoldás, amíg ki nem mondta, nem jöttem rá, mi a fenét szövet meg Arakhnéval.. spoiler. Szóval ismét egy nagyon pörgős, érdekes, humoros, jó sztorikat magával hozó történet, tovább csepegtetve egy kis mitológiát is, római és görög módra.

Az anyja!
Teljesen magaval sodort es lenyugozott ez a sorozat.
Mint mindig fordulatos, akciodus, a szereplok szerethetoek, erdekesek es mindig tudnak ujat nyujtani, ugy ahogyan a tortenet sem fullad ki.
Nagyon-nagyon-nagyon sajnalom, hogy nincs nalam a folytatas…

Ez a sorozat részről részre egyre jobb. Néha egy hajszálnyival sok volt a lelkizés, de ennyi pont kellett is bele, csak nekem volt picinykét sok. Az olvasási idő senkit ne tévesszen meg. A munkám és a beteg gyermekeim mellett sajnos alig jutott időm olvasni, így ténylegesen kb 4 nap volt az olvasás. Pörgős, izgalmas összekötő kötet, aminek a vége akkorát ütött, hogy csak úgy szedegettem az állam. A kapu két oldala, mi?? Hát ja. A szereplőkről újat nem tudtunk meg, csak az eddigiek mélyültek. A két szerelmes pár aranyos volt, a harmadik is alakulgat :) Bacchus, Arakhné, a két dinka óriás, a Római vakáció :) Jók voltak, érdekesek, várom a folytatást :)