A ​kígyó árnyéka (Kane krónikák 3.) 93% 226 csillagozás

5 csillag, mert Riordan, mert Cane és mert Percy :D
Imádtam minden sorát, kalandok kalandok hátán, humor is volt, egy kicsi romantika is. Hőseink kezdenek felnőni, felelős döntéseket hozni.
Viszont az furcsa volt, hogy spoiler. A többi könyvre ez azért nem volt jellemző. A Walt-téma érdekesen lett megoldva, nem tudom, ez a rajongók miatt lett-e így.
Az epilógus pedig … Ugye tényleg lesz folytatás és nem csak beetetés volt Hórusz szeme???? Ugye? Ugye?

Majdnem levontam fél csillagot a szerelmi háromszög miatt. Eddig nem zavart a trilógiának ez a vonala, de az idei könyveimből kisebb túladagolást kaptam belőle és köszönöm, elég volt. De itt… Hát, Rick bácsi, ilyen megoldással egy könyvben se találkoztam még. Le a kalappal előtted, megkapod azt a fél csillagot is! Nagyon érdekes és még mindig nem bírom feldolgozni, hogy csórik, hogyan fogják megoldani a helyzetet a továbbiakban. Remélem, lesz lehetőségünk megtudni. Carter és Zia pedig annyira cuki volt. spoiler A kettősükhöz igazából nincs is mást mit hozzáfűzni. Cukiii!
Na de magáról a könyvről… Hihetetlen gyönyörű! Ahányszor leültem és elkezdtem olvasni, nem tudtam eldönteni, hogy olvassam, bámuljam vagy szagolgassam. Annyira jó illata van! *-* És igen, a sztori értékeléséig még most se jutottam el. Mindjárt! :D Úgy igazából a Kane krónikák összes részének gyönyörű a borítója.
Sztori, sztori… Most mégis mit mondjak, amit nem írtam még le? Kb ugyanazt írom az összes Riordan könyvnél, mert mind ugyanolyan csodás. De próbálkozzunk. Tipikusan az a könyv, amit mindenhova magammal cipeltem és minden szabad pillanatomban előkaptam. Khm… Az angol tanárom örült is neki, mikor nem épp egy szabad pillanatban kaptam elő. Ő baja, ha olvasni kell, hát olvasni kell! :D Rendesen izgultam, hogy mi fog történni, mert nem lapoztam előre. És így tök más volt, mintha előrelapoztam volna. Mert azért izgultam, hogy mi fog történni, nem azon, hogy hogyan. Vicces, hogy így a végére lett teljesen világos, hogy hogyan is működnek itt a dolgok. Jobb később, mint soha, nem? :D
Imádom, hogy Carter és Sadie mindig kínos vagy vicces szituba kerülnek. Imádom, hogy mindig ott vannak egymásnak, ha kell. Imádom, hogy ilyen testvérek és ilyen aranyosak. A humorukat. A történetet. A szereplőket. A könyvet. Imádom, hogy megismerhettük a Kane családot.
Még csak most fejeztem be, de kíváncsi leszek, hogy újraolvasásnál milyen lesz mind a három részt egymás után rögtön elolvasni. És imádlak, KMK, hogy beleraktátok a Carter&Percy novellát a végére. Mondjuk én már olvastam, de tetszik, hogy benne van a könyvben.

Pörgős és infódús egyiptomi világmegmentő kalandot kaptam ezzel is!

Elsősorban az egyiptomi mitológia-bemutató részletessége és átélhetősége miatt ajánlanám olvasásra az iskolás korúaknak és e tudományterület laikus szerelmeseinek. A szereplőket kezdettől fogva imádtam, bár ahogy haladt előre a történet, úgy kezdtem kicsit kiábrándulni a gyereklamúr szálak gabalyítása folytán (bár tény, hogy manapság hajógyár nélkül nincsenek rajongók – ebben a könyvben mindenki találhat magának neki tetsző shipet). Ahhoz képest, hogy hol kezdte, Széth „karakterfejlődése” (pontosabban a megítélése a történet alakulásával), illetve Zia megpróbáltatásai jelentették a legjobb részét. Három kötet után is határozottan tartom a véleményt, hogy ez jobban működött nálam, mint a görög mitológiás vonal.

Örülök, hogy a ráadásként helyet kapott a magyar kötetben egy novella, ami előkészíti a három rövidebb történetből álló crossovert Percyékkel (pontosabban annak az első része).

A három közül talán ez volt a legjobb!
Mind nagyon fantasztikus volt.
Rick Riordan a legjobb!!!

Most, hogy vége lett, jöttem rá igazán, hogy mennyire megszerettem ezt a sorozatot is. Valamiért az első és a második rész után se éreztem olyan közel magamhoz a Kane Krónikákat, mint Percyéket, Magnusékat vagy Apollóékat, de a befejező kötet teljesen levett a lábamról. Alig győztem felkaparni az államat az egyik fordulat után, már jött is a másik. spoiler
Eszméletlenül pörgős és érdekes volt, egy másodpercig sem hagyott unatkozni. Annyi kedvenc jelenetem lett, hogy túl hosszúra nyúlna ez az értékelés, ha mindet felsorolnám. Sadie és Carter nagyon a szívemhez nőttek. Hatalmas jellemfejlődésen mentek keresztül, de közben mégis megmaradtak önmaguknak. Amikor Bész spoiler
Rick bácsi hatalmas szakértelmét most is megmutatta. Szinte minden könyvéhez megemlítem az értékelésemben a humorát, azt, hogy milyen közérthetően és érdekes adja elő a különböző mitológiák részleteit. Nemcsak szórakoztat, hanem okosabbnak és műveltebbnek érzem magam az írásaitól. Egy szóval zseniális.

A Szobek fia kiegészítő részt nem olvastam el, azt majd a Demigods & Magicians novelláskötet többi történetével együtt szeretném átélni.

Nem fogok 5 csillagot adni. És tudjátok miért? Mert Sadie az egyik legidegesítőbb kishúg volt, aki spoiler

Az az isteni szerencséje a kötetnek, hogy tökéletesen kerek lezárást kaptunk, és még Percy is felbukkant a végén, a történet pedig izgalmas volt eléggé ahhoz, hogy szívesen olvassak még közös kalandokról – pedig abból semmi jó nem sülhet ki, ha az egyiptomi és a görög istenek találkoznak :D

Magáról a történetről pedig nem igazán tudok spoiler mentesen beszélni, de legyen elég annyi, hogy kedvem támadt újra felütni egy mitológiai gyűjteményt az egyiptomi istenekről. Régen is szerettem ezt a világot, ez a sorozat pedig megadta azt a tinikörnyezetet, ahol még csak-csak elviselhető volt a dráma és mégis izgalmas kalandokban volt részünk. spoiler Ziát a végére megkedveltem, amit nem hittem volna az első két kötet után. Bár picit papírszagú nekem a lezárása a „nagy csatának”, nem rovom fel egy gyerekkönyvnek.

Én bátran ajánlom az egész sorozatot azoknak, akik szeretik RR könyveit és megismerkednének Egyiptom mitológiájával is :)

spoiler
Riordan pedig nem hazudtolta meg magát. Imádtam minden sorát, rengeteget nevettem, jól éreztem magamat végig, amíg olvastam, s remélem, hogy hamarosan megint átérezhetem ezt az érzést.
Tetszett, hogy mennyire hétköznapibban kezelte Carter és Sadie az egész mágia dolgot, ahogy természetesnek kezelték az egészet. Jó volt látni, hogy az egész trilógia kap egy szép lezárást, még akkor is, ha… na mindegy. Utólag belegondolva teljesen képet kaptunk a végére, mindig is ott volt ez a szál a felszín alatt, rengeteg kaland mellett.
S szívem szerint már mennék is, és csatlakoznék a brooklyni házhoz, hogy én is tanuljak.
De a legjobban a pingvin hadsereget imádtam. Ahogy totyognak és áh…
Zia meg spoiler, valamint hihetetlen volt az egész. Életemben nem gondoltam volna ezt a csavart vele, de aki még csak most fogja olvasni, annak csak annyit mondok, hogy irány olvasni, le ne állj vele, mert kő kövön nem marad a sztori. Riordan alkotni azt tud… nagyon tud. :D

Elérkeztünk hát a kaland végére, sajnos spoiler
Sadie és Carter újabb embert, istent próbáló feladatokkal kerül szembe, és testvéri szeretettel veszik az akadályokat, kiegészítve szokás szerint a kellő humorral (Carter különösen remekel, amikor olyan fontos és hasznos tanácsokat oszt meg az olvasókkal teljesen ingyen mint: mondj nemet a hápirulákra, ne gyalogoljatok a káosz irányába, és hogyan küzdj meg a káosz kígyójával spoiler
Szetna, Hápi, Neith mind remek (hosszabb-rövidebb ideig feltűnő) epizódszereplők hőseink hosszú útján. És újra felbukkan az őrült tudós, remek harcos-ellenálló, még remekebb barbecue-kat tartó Thot off
Jó volt látni a sok szenvedés és lehetetlen(nek) tűnő küldetés mellett a kibontakozó szerelmeket spoiler
Ha gyakran előforduló érzelgős hangulataim egyikében talál meg az a bizonyos rész, amikor a Gesztenyeliget istenei spoiler
Különösen tetszett továbbá a káosz tengere (az egyiptomiak zseniálisak voltak, még mindig fenntartom) és a teremtés a pusztulással kezdődik-gondolat.
Zia és spoiler pedig újra nélkülözhetetlennek bizonyulnak, és nemcsak mint szerelmi szál, hanem mint különálló szereplők. spoiler
Széth és Amos spoiler
Bár megkaptuk a lezárást, mégis ott van a lehetőség, hogy új kalandokra induljunk az istenek útját követve – ha így lesz én biztos olvasója leszek azoknak az esetleges könyveknek is.

A trilógia záró része, ami elvarrja a szálak többségét. spoiler Izgalmas, fordulatos és informatív, ahogy Riordantól megszokhattuk. Nem mentes a drámától, de sokszor vicces. A zárás utáni novella összekapcsolja a Percy féle sorozattal és előre vetít egy közös szálat. spoiler

A kígyó árnyéka a megszokott, élvezetes Rick Riordan történet, azonban az eltelt hónapokban sokat felejtettem. Az idézeteket olvasva próbáltam összeszedni a gondolataimat, így sikerült visszaidéznem. Folytatódtak Sadie és Carter Kane őrült kalandjai. A szituációk egy része és a szereplők szövegelése sokszor humoros és nagyon szerettem a brooklyni ház iskola jellegét, a gyerekek különféle egyéniségét. Izgalmas és ijesztő volt az egyiptomi alvilágban játszódó utazás. Sadie szerelmi életét ügyes csavarral zárta le a szerző. Az egyiptomi mitológiát kevésbé ismerem, mint a görögöt, de gyanítom, hogy a kisebb istenek és egyéb szereplők feltűnése a történetben nálam tapasztaltabb olvasóknak is tudott meglepetést okozni. Továbbra szívesen olvasok az írótól, mert eddig nem csalódtam benne.