Reagan-nemzedék (Orgyilkos osztály 1.) 93 csillagozás

Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

1987-et ​írunk. Marcus Lopez gyűlöli az iskolát. Képtelen odafigyelni az órákon. A jegyei rosszak, bunkó osztálytársai rendszeresen zaklatják a barátait. Csakhogy ezek a bunkók Sztálin legjobb bérgyilkosának leszármazottai, a tanárok egy ősi orgyilkosliga tagjai, a tantárgy, amelyből bukásra áll, a „feldarabolás alapjai” nevet viseli, szíve választottja áldozatainak száma pedig már kétszámjegyűre rúg.

Üdv a bolygó legbrutálisabb középiskolájában, ahová a világ legnagyobb bűnözőcsaládjai küldik kiképzésre az orgyilkosok következő nemzedékét! A gyilkosság művészet. Az ölés szakma. A Haláltanok Királyi Iskolájában, ha valaki hátba szúr, azt szó szerint kell érteni.

Csatlakozz a zajos sikernek örvendő csapathoz – napjaink egyik legkeresettebb írója, RICK REMENDER (Avengers, Captain America, Tokyo Ghost) és WES CRAIG (Batman) az 1980-as évekbe repít, egyenesen a világ legsérültebb és legveszedelmesebb kamaszai közé!

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb szerzői… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Fumax, Budapest, 2019
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700531 · Fordította: Rusznyák Csaba · Illusztrálta: Wes Craig

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Lopez


Kedvencelte 5

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Az Orgyilkos osztály valahol ugyanabból az élményanyagból merítkezik, mint a Kick-Ass: a tinédzserkori szorongásokból és az öncélú erőszak mindent felülíró vonzásából. Csak míg utóbbi erre rápakolja még a szuperhős-mítoszt is, előbbi kilép a gazdag amerikai fehér srácok világából, hogy még mélyebbre tudjon lemenni, hogy még egyetemesebb érzéseket tudjon megfogalmazni – ugyanolyan önfeledt, szélsőséges erőszaknyelvvel körítve, mint ami a Kick-Assnek is annyira jól állt.
Nagyon örültem annak, hogy az utószóban megerősítést nyert, amit én is éreztem olvasás közben: mégpedig hogy ez egy kifejezetten személyes képregény. Rick Remender nagyon átélhetően mesél felnövésről, mindent ellepő magányról, megfelelési kényszerről, vagyis lényegében magáról a kamaszkorról – nem tartja állandóan a fókuszban, de mégis mindent átjár ez az életérzés. Mindenhova beszivárog a kívülálló melankóliája, sokszor egészen lírai színezetet kap, azzal együtt is, hogy nem tudom eldönteni, mennyire veszi komolyan magát.
Hisz azért az Orgyilkos osztály egy veszettül szórakoztató képregény: elcseszett, erőszakos tinik tripje, pergő tempóban, zseniális mellékszereplőkkel, tökéletesen eltalált jelenetekkel, nem mellesleg pedig Wes Craig elképesztően dinamikus rajzaival (amihez összességében azért kellett Lee Loughridge színezése is). Végigvigyorogtam az egészet, nem tagadom, úgyhogy nagyon várom a következő részt – ha folytatja ezt az elborult szorongás-tripet, engem biztosan a rajongói között tudhat.

Deidra_Nicthea IP>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Nem voltak elvárásaim a képregény kapcsán, őszintén szólva nem értem, miért vettem meg pontosan… :D
De azért nem bánom.
Roppant szórakoztató kötet, bár ez még csak a bevezetés, egyelőre inkább noobok gyülekezete, mint hidegvérű, mindenre elszánt szociopata baltás gyilkosoké (mint amire egyébként számítottam volna), úgyhogy nagy reményekkel fordulok a következő kötetek felé. :)
A rajzok egyébként zseniálisak, elképesztően dinamikusak a srégen futó meg az egymásba lógó kép"kockák", a színek meg elég erősen festik az aktuális hangulatot. Igazából javarészt nem is a történet vagy a szereplők fogtak meg ebben a képregényben, hanem a grafika és az atmoszféra.

Szóval tetszett. Várom a következőt!

Molymacska P>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Erről a képregényről még igazán jó dolgokat nem hallottam, inkább csak „jó ez, de…” vagy „amúgy $@!% lenne, mégis…” esetleg „ha máshogy lenne, akkor…” és eléggé kétségbeestem, hogy egy ilyen cím után mégis miért mondja mindenki nekem, hogy ezt inkább ne. Most hogy elolvastam, mondhatom, hogy inkább de.
A képregény története is az érdekes: lassan csordogál az eleje, majd hirtelen berobban, és olyan sebességgel kezdünk el száguldani, hogy éppen csak tudjuk követni (egy ideig). Érdekes volt, ahogy bemutatják az iskolát a maga bizarr szabályrendszerével (amely mégis következetes marad), és hogy ettől függetlenül is ez egy iskola: klikkekkel, kirekesztett srácokkal, tanulással, ebédszünettel, verekedésekkel, edzés utáni szekálásokkal. És talán ezért volt annyira igazi, mert nem akart a történet túlságosan más lenni, csak egy picit. Gyilkolást tanulnak a srácok, de attól még ugyanúgy tinédzserek, és ugyanúgy most kezdenek el felnőni a feladatokhoz: a gyilkoláshoz, és az élethez is.
A képregény második fele spoiler nagyon impulzív volt. Nem csak a rajzokon, de a történetben is nagyon jól kifejezte, hogy nem tudja, mi a valóság (az olvasó se), miközben az emberi játszmákban vesznek el az emberek. Nagyon erős volt benne pont a játszmák és házi feladat miatt, hogy elgondolkozzon az ember, mit jelent a jó, és rossz, mint jelent az emberi élet, és mit a szabadság (a nyolcvanas években a hippikkel fűszerezve azt hiszem, nem is lehetne szebb keretet adni a szabadságkeresésnek).
A rajzok állati menők. Alapvetően is megvan egy egészen jó stílusa, ahogy próbál egy-két adott színnel dolgozni, ami áthatja az egész oldal hangulatát. spoiler
Ami kicsit megdöbbentett, hogy csak az első képregényen van védőborító, a másodikon már nincs, na meg az is, hogy a sorozatban mennyire eltérő kinézetű srácok játszanak. Érdekes lehet a sorozat is, valószínűleg valami totálisan más érzést adna, mint a képregény.
Ez a képregény teljesen kiütött. Zseniális, nagyon tetszik, egyszerűen erre vártam. Örülök, hogy az elsőt elolvastam, és annak is, hogy a második is már itthon várja az olvasást :)

5 hozzászólás
Virág_Blogger>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

„Paranoiás lettem. Úgy érzem, mintha figyelnének. Pedig senki észre sem vesz. Nem igazán. Átnéznek rajtam.”

Összességében? Nem vagyok elégedetlen. Sőt, inkább elégedett vagyok, mintsem az ellenkezője, csak tudjátok… készül az új értelmező kéziszótár az én képemmel az ambivalens szó mellett, így nem cáfolhatok rá már így előre is. Hogy tetszett-e? Ijesztő mennyire! Hogy esz-e már a fene a folytatásért? NANÁ. Hogy elkezdtem-e rögtön a sorozatot? Képzeljétek, igen. És hogy mindezt félelmetesnek találom-e? A leghatározottabb mértékben…

A teljes értékelésemet a könyvről a blogomon olvashatjátok: https://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2019/08/rick…

GytAnett P>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Tartottam ettől a könyvtől, mert eleve nem vagyok egy nagy képregény olvasó moly, nem is tudom, hogy ebben a műfajban hogyan kell értékelni, ráadásul a témája sem túl hétköznapi. Az HBO sorozat első részét már láttam olvasás előtt, így nem volt teljesen idegen számomra a sztori, egy kicsit unalmas is volt így, hogy már ismertem a kötet jó részét. Arra jutottam, hogy egyelőre még nem is folytatom tovább a sorozatot, mert szeretném előbb elolvasni a könyveket. Várom már, hogy a könyvtárunk beszerezze a folytatást. :)
Alapvetően kikapcsolt a képregény, a rajzok nagyon nagyon tetszettek. A végén a szerzői utószó pedig egy különleges adalékként szolgált. A szereplőkről még sok mindent nem tudok mondani, érdekes szereplőgárdája van, ebben még nagyon sok potenciál lehet. Remélem, a folytatás minimum ezt a színvonalat hozza!

diamondfox P>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Legalább négyszer futottam neki annak a szónak, hogy haláltanok. Mert róka egyszerű ember, nem szereti a nehéz nyelvtörőket ezért neki az sokáig hálátlanok volt. Még akár jó is lehetett volna…¯_(ツ)_/¯

Akárcsak a sztori. Én rohadtul nem erre számítottam! A pink borító is bezavart, mert a főszereplő Marcus sem hasonlít Marcusra. Most akkor mi a fene is folyik itt? Annyira nagy hype-t kapott a sorozat, aztán meg a csodálatos képregény, hogy amikor megláttam a könyvtári képregényes ládában gondoltam egyet, hogy „miért ne?” és felkaptam a két kötetet. Maradjunk annyiban, hogy lesokkolt és megzavart ez a sztori. Elindultunk egy olyan depresszív helyzetből, amiből azt hittem, hogy lesz kiút, de nem így – az akciójelenetek viszont 10/10-esek voltak mind. Nekem mégis valahogy furcsa volt ez a kezdés. Olyan kesze meg kusza és sok egy picit. Azért még nem adom fel, sőt, lehet, hogy később a sorozatnak is esélyt adok, mert nagyon érdekelne, hogy ezt a történetvezetést hogyan vitték át mozgóképre.

2 hozzászólás
Dávidmoly>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Ma van a születésnapom. Tüdőgyulladást kaptam. Szokványos ajándék egy tizennégy évesnek, nem igaz?
*
Mesélt a volt barátnőjéről. Aki nyolc percre meghalt. Amikor magához tért, a fickó megkérdezte tőle, milyen volt. A nő erre visszakérdezett: Miért, a „kék” milyen?
*
A vágás olyan, mint a drog. Ha alaposan belekóstolsz, hozzászoksz.

Felemás élmény. Az alapötlet izgalmas, a rajzolás nagyon menő, a karakterek érdekesek, a történet megfelelő mértékben nyomasztó és vicces. Talán az írói ígéret be nem váltása miatt maradt bennem hiányérzet: egy Orgyilkos osztály című képregénytől több orgyilkos-kiképzést vártam volna, és kevesebb drogozást. Határozottan kevesebb drogozást. Habár, el tudom képzelni, hogy ezek a kölykök csak betépve tudják elviselni az életüket. De nem akarok telhetetlen lenni, ez még csak az első kötet, meglátjuk, hova növi ki magát a cucc.
Maga a kiadvány nagyon igényes, a szokásos Fumax-minőség.
Négy lap LSD az ötből.

CrazyTeddy>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Kicsit csalódott vagyok. A rajzolás nem igazán az én stílusom, de van benne pár izgalmas panel megoldás, az akció jelenetek nagyon dinamikusak, a színek pedig jól megalapoznak a hangulatnak, úgyhogy összességében nincs okom panaszra, hozzám nőtt a stílus. Az első üldözéses jelenet és az LSD trip különösen jól néz ki.
Inkább a történet okozott csalódást, mivel a kötet felénél elmentünk egy olyan irányba ami nem érdekelt és az előrevetített sztorihoz képest egyszerűen fillernek tűnt. Marcus egy izgalmas karakter. Már fiatalon is rengeteget szorongott és sokat gondolt a halálra, aztán egy traumatikus esemény után az utcára került és kénytelen volt ott boldogulni. Először csak az tűnik fel, hogy meg van törve, de próbálkozik, próbál ember maradni. Aztán ahogy belemerülsz a gondolataiba rájössz, hogy persze, ő egy traumatizált tini, szeretne beilleszkedni valahová, mint mindenki más, de közben $@!% nincs rendben vele valami. Az hogy ő a fura gyerek egy csapat orgyilkosnak készülő kölyök között magáért beszél. És ez volt az ami engem érdekelt. Meg az iskola, meg a bosszúja. De olyan mintha a narratíva félbe lenne törve és egy érzelmi csúcspont után átvált egy teljesen másik vágányra.
A kötet második felében bulizunk, drogozunk és érdektelen tini karakterek abszolút túltolt konfliktusait nézzük. Az a probléma, hogy egy mellékszereplőt sikerült csak felépíteni Marcus mellett és pont neki nincs semmi szerepe ezekben a fejezetekben. A többiekről nem tudunk semmit, nincs igazi személyiségük, csak random pár panelben elsírják a sötét múltjukat és hatalmas drámát kerekítenek abból hogy végül is ki kivel akar, avagy nem akar lefeküdni. Nincs azonban igazi érzelmi töltet mögötte, nem ismerjük meg őket jobban és sokkal inkább elmondják hogy mit kell róluk tudni, mintsem megmutatnák.
Marcus „nemezise” is feltűnik a kötet második felében, de egy gusztustalan vicc. A hideg ráz tőle, de nem a jó értelemben.
Mindenképpen adok neki még egy kötetet, mert látom benne a potenciált, de remélem más karaktert is hagynak kibontakozni végre Marcus mellet és visszakanyarodunk az eredeti orgyilkos iskola koncepcióhoz.

lettielena>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Először a sorozatot láttam, majd miután párszor elmentem mellette a könyvesboltban, könyvfeszten, ideje volt beszerezni a képregényt. Már csak azért is, mert nem vont még bűvkörébe ez a műfaj. Távolról figyelgettem, de egyre inkább húz maga felé.
A történet izgalmas és elég beteg, lelkem sötét lyuka épp emiatt imádta. Sajnálom, hogy nem folytatják a sorozatot, de így marad a többi részre a meglepetés.

A_S1M0N P>!
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Kellemes meglepetés.

A rajzok és a színezés zseniálisak, a kiadás igazán minőségi, a történet és a szereplők érdekesek.
A szerző – Rick Remender – utószava pedig szomorú, de inspiráló is, mivel neki is kemény gyerekkora volt, de ezzel a képregénnyel a maga javára tudta fordítani ezeket az emlékeket, élményeket.

Várom a folytatást, aztán egyszer a sorozatra is sort kerítek majd.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Nem vagyok vallásos.
A fiúotthonban mindent megtanultam a vallásról, amit tudni érdemes.
Egy pincében ücsörögve hallgattam, ahogy egy csapat keresztény a mormonokat gúnyolja. Mintha az egyik vallás nem ugyanolyan szektás baromság lenne, mint a többi.
Felnevettem, és közöltem velük, hogy a zsidók is ugyanezt csinálhatták a keresztények háta mögött, amikor még utóbbiak voltak az új fiúk.
Nem tartották viccesnek.
Ez csak az egyik ok a sok közül, amiért nem hiszek Istenben. De kurva nagy képmutató vagyok.
Mert amikor kétségbeesem…
Én is imádkozom…

Kapcsolódó szócikkek: mormon · vallás
Krajnyák>!

Az erkölcsi iránytű akkor segítene, ha mindenkinek lenne.
De sokan nem a szabályok szerint játszanak.

Virág_Blogger>!

Paranoiás lettem. Úgy érzem mintha figyelnének. Pedig senki észre sem vesz. Nem igazán. Ánéznek rajtam.

BBetti86>!

A boldogság csupán a fájdalom hiánya.

június 28. oldalszámozva nincs a kötet (Fumax, 2019)

Altarus P>!

Rettegek az egyedülléttől.
Rettegek attól, hogy még egy évet kell eltöltenem barátok nélkül…
Otthon nélkül.

Krajnyák>!

Teljesen mindegy, honnan jöttek, a kölykök mind ugyanolyanok…
Kegyetlenek.

Altarus P>!

Még szerencse, hogy sosem nőttem fel, máskülönben most öregnek érezném magam.

Virág_Blogger>!

Tanya, a terapeutám a fiúotthonból arra tanított, hogy a negatív érzések a negatív gondolatokból erednek. Hogy a valóságon nem változtathatok… de azon igen, hogyan viszonyulok hozzá.

Virág_Blogger>!

Nem a többiekről van szó, mert ki nem szarja le őket. Hanem rólam. Az én szorongásomról. Ha emberek vannak körülöttem, kényszeresen túlgondolok minden egyes beszélgetést, hogy lássam, hol hibáztam, kit sértettem meg. „Érzelmi paranoia”, így hívta a terapeutám az otthomban. Folyton gyötör minden, amit mondok, minden, amit teszek. […] Éjjelente hánykolódom, hogy talán félreértettem egy jelet, vagy rosszat mondtam. Próbálok rájönni, miért nem tudok beilleszkedni sehová.

GreggDoUrden>!

Ma van a születésnapom. Tüdőgyulladást kaptam. Szokványos ajándék egy tizennégy évesnek, nem igaz?

Kapcsolódó szócikkek: tüdőgyulladás

A sorozat következő kötete

Orgyilkos osztály sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Stephen King: Carrie
Stephen King: A boszorkánylány
J. M. DeMatteis: A hihetetlen Pókember – Kraven utolsó vadászata
Robin Furth – Peter David: A Setét Torony – A harcos születése
Frank Miller: Sin City – A nehéz búcsú
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
Jody Houser: Stranger Things 1. – A túloldalon
Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Néma pokol
Peter David: Pókember: Jean DeWolff halála