Véreskü (Vámpírakadémia 4.) 669 csillagozás

Richelle Mead: Véreskü

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Rose, ​a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt…
Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e… (tovább)

Eredeti mű: Richelle Mead: Blood Promise

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868991 · Fordította: Farkas Veronika

Kapcsolódó zóna

!

Vámpírakadémia

301 tag · 160 karc · Utolsó karc: 2018. november 11., 12:03 · Bővebben


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Rose Hathaway · Dmitrij Belikov · Adrian Ivaskov · Christian Ozera · Vaszilisza Dragomir (Lissa) · Abe Mazur · Janine Hathaway


Kedvencelte 199

Most olvassa 27

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 187

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Richelle Mead: Véreskü

„A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.”

Oh, végre egy kis izgalom….ez irónia akart lenni….

Okom nem volt panaszra, ez a rész is hozta a formáját.

Elég sokszor kapkodtam a fejem, hogy éppen mi is történik, és örültem, hogy mindig jött valami új, valami váratlan.
Izgalomban és humorban nem volt hiány, éreztem valami megfoghatatlan édes keserűséget, amikor tudod, hogy ami történik kell…enélkül unalmas lenne, de mégis idegesít helyenként és soknak érzed.
Mivel nem tudom megmagyarázni, nem vontam le csillagot, nem az író hibája, ha helyenként zizi vagyok…
Rose karaktere sokat változott, már nem idegesített annyira, picit talán komolyodott is. Tényként tekintem, a humora végre betalált és volt mikor szélesen vigyorogtam…
Lissa elég furcsa volt ebben a részben, és sajnálom Christiant.
Adrian pedig…na igen, a szentemet tényleg kedvelem…pedig annyira nem akartam..
Nagyon tetszett, ez az úgymond kettős látás lehetősége, hogy úgy láthattam az akadémián történteket is, hogy közben Rose is látott dolgokat.
És igen csak a szívemhez nőtt a Belikov-család is.

Igen csak jó rész volt és bőven érzem, még lesz miért örülnöm, izgulnom, vagy bánkódnom.

Tetszett. Ajánlom és kedvenc! :)

>!
molybarby
Richelle Mead: Véreskü

Ennek a résznek van a legrondább borítója. Nem tudom ki tervezte, de valami förtelem. Viszont ez a rész a legpörgősebb az összes közül. Annyi minden történik, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Amikor először olvastam ezt a részt és elérkeztünk a hídnál játszódó Dmitrij és Rose részhez, majd meg szakadt a szívem. Emlékszem, hogy mennyire bíztam benne, hogy nem ez lesz a vége. És mégis csak a végére kaptuk meg az apró „megváltást´´. És igen, még van esély, hogy jobbra fordulnak a dolgok.

>!
joopsy P
Richelle Mead: Véreskü

Az előző rész által vált kedvencemmé a sorozat. Sokat vártam a Véreskü olvasásával. Azt hiszem azért, mert féltem, hogy nem lesz méltó az eddigiekhez.
A könyv első felénél még nem tudtam, mi is lesz a véleményem. Egyszerűen csak olvastam és bevallom, egyszerűen csak jól esett. Nekem tetszett Szibéria és örültem, hogy megismerhettük Dmitrij családját. Igen, a könyv fele nagyjából erről szólt. :/ Bár Lissa életébe is bekerült egy új szereplő, de semmi extra. spoiler
Aztán megjelent spoiler és okozott néhány sötét órát Rose-nak (spoiler). Nagyon tetszett, ahogy átérezhettem, mit is él át Rose a befolyásoltság állapotában. Az akciók leírása pedig végig fenntartotta a figyelmemet. spoiler
A többszörös kapcsolódás nekem picit fura és kínlódós volt a végén, ezért vonom le a fél csillagot.
Abe szerepén pedig egyáltalán nem lepődtem meg. spoiler
A borítót sem lehet szó nélkül hagyni. A sorozat borítói nem a szépségükről híresek, de ez… ez mind közül a legborzalmasabb. Olyan „oláhibolyás”. Mondjátok, hogy a lány nem a delíriumba esett Rose akar lenni!

>!
Blackfire
Richelle Mead: Véreskü

Mi kell egy jó sztorihoz:
Szerelem.
Akció.
Kiszámithatatlanság.
Humor.
Vagányság.
Adrian <3
Őszintén.Kell ennél több.Aligha :D
Azt hittem ,hogy a könyv vesziteni fog a csáberejéből az előző részhez képest.De nem ,ez abszolut megmaradt,ugyanugy meg tudott döbbenteni,visszarángatni engem a kis rozsaszin felhőcskékkel belepett világombol (Dimitrij ,Adrián <3 ).
Dimitrij.Dimitrij.Édesem.Még így is imádlak,spoiler
Rose.Hát egyszerüen még mindig imádom a karakterét.
Adrian <3 ahj
Lissa.No komment.Remélem megváltozik róla az elkövetkezendökbe a véleményem,mert most nem valami fényesen gondolok rá
Christian,nagyon megszerettem spoiler
De minden hibája ellenére.
IMÁDTAM és mily megdöbbentő kedvencem.

>!
Fancsee P
Richelle Mead: Véreskü

Hűű. Valami teljesen mást vártam, azt hiszem. De végül pozitívan csalódtam. Attól is féltem, hogy mint a sokrészű sorozatokra oly jellemzően az előző kötetekhez képest ez laposabb lesz, veszít a színvonalából. Be kell látnom, a félelmem alaptalan volt. Richelle Mead megint fantasztikusat alkotott.
Jó ötlet volt új helyszínt mi több, új kontinensre , újabb szereplőket belevinni. Mivel már olvastam az írónő másik sorozatát, a Vérvonalakat, nekem nem volt új szereplő sem Sydney, sem pedig Abe, de ettől még jó volt velük időrendben ténylegesen először megismerkedni. Kíváncsi vagyok, milyen szerepük lesz még a továbbiakban. Örültem, hogy bemutatásra került Dmitrij családja is. Remélem, a következő részekben még valahogy színre lépnek, mert nem tetszett, ahogy Rose és a család néhány tagja elváltak. de a nagymama fantasztikus;)
Nem voltam naiv ahhoz, hogy elhiggyem, ami a hídnál történt Rose-zal ezt segítette, hogy a sorozat nem ért véget , de ahogyan kiderült a valóság… na az nem volt semmi.
Ha nincs a külön történet Lissa-val, Adriannal és a többiekkel, lehet, hogy vontatott lett volna a történet, de így végig fenntartotta az érdeklődésemet. Sejtettem, hogy valami nincs rendjén Averyval, de hogy mi, azt nem. Mondhatom, meglepett. Az egyetlen, akit sajnálok, az Christian. Nem ezt érdemelte, még akkor sem, ha senki sem tudatosan cselekedett. De azért bizakodó vagyok mindenki jövőjét illetően…:)
azt azért sajnálom, hogy az utolsó csattanó nem volt számomra meglepetés a Vérvonalak miatt…:(

>!
Vivi_
Richelle Mead: Véreskü

Én azt hittem, hogy az előző részek ellenére esni fog a sorozat szintje – és ezt is olvastam értékelésekben is.
Szerintem ez volt eddig a legjobb kötet, nagyon tetszett. Jó volt egy kis környezet változás, hogy nem az Akadémia falai között játszódott a történet, hanem Oroszországban. Remek ötlet volt az írónőtől ez a lépés, és olyan jó volt megismerni Dmitrij családját is.
Jó, mondjuk az eleje kicsit döcögősen indult, és én valamiért Sydneyt sem kedveltem meg. És ő fog a Vérvonalakban szerepelni?
Mindeközben persze, amíg Rose máshol van Lissán keresztül még kapunk értesüléseket mi történik a Szent Vlagyimirban.
Sok új szereplőt is kapunk, kit kedveltem, és kit nem. Abe karaktere meglepett, nem gondoltam volna arra, amire. Dmitrij annyira nem lepett meg a végén, gondoltam, hogy nem fog vele megtörténni a dolog.
A borítóra kitérve mindegyik szörnyű. Ez is, az ezelőttiek is. Még talán az ötödik kötet elmegy, de áh.
Beszarás, hogy Meadnek még mindig van mondanivalója a sorozattal kapcsolatban… Már így is annyi mindenen túl vagyunk és van még két kötet.
És persze el ne felejtsem Adriant, még mindig szerelem.
Ja, rájöttem, hogy Alberta nő, valamiért mindig férfiként képzeltem el.

4 hozzászólás
>!
Mazsidrazsi
Richelle Mead: Véreskü

Úristen! Hát én erre nem tudok mit mondani!
Rengetegszer kapkodtam a fejem, mindig kaptam valami újat, és annyi csavar volt benne. hogy már néha felfogni se bírtam.
Rose karaktere sokat változott, már korántsem olyan idegesítő, mint korábban volt. Habár, ebben a részben volt egy olyan rész, amikor szívesen megráztam volna!
Lissa nagyon furcsa volt ebben a részben, és sajnálom Christiant.
Adrian pedig… nos, kezdem megkedvelni, úgy érzem :D Nem is olyan rossz mora ő :)
Imádtam, hogy úgy láthattuk az akadémián folyó eseményeket is, hogy közben Rose is látott dolgokat.
Sikeresen megszerettem a Belikov-családot, nehéz szívvel hagytam ott őket.

Amik pedig a vége felé történtek, attól még mindig nem sikerült összeszednem az államat! Jó, számítottam egy-két dologra, na de nem ezekre!

2 hozzászólás
>!
Algernon +SP
Richelle Mead: Véreskü

Azért az döbbenetes valahol, ha egy sorozat 4. kötetének a felénél jössz rá, hogy az egyik főbb karakter nevét következetesen félreolvastad. Vagyis ugyebár nálam Dimitrij Belikov, Dmitrij helyett…
És továbbra is éljenzek, hogy van Christian nevű karakter, eddig csak Moningnál láttam. Végre pedig tesóm keresztnevével is találtam szereplőt, igaz orosz.
Viszont itt volt a legidegesítőbb a visszautalós szájbarágás eddig – most komolyan, ha már egy széria negyedik részét olvassa valaki, akkor ne ismételjük el az előző részek során belénk vert alapdolgokat. Nem hiszem, hogy csak annak zavaró ez, aki az összes megjelenése után, folyamatosan olvassa a könyveket, és nem kell várnia az újakra.

Ettől függetlenül engem még mindig kikapcsol, szórakoztat (ezen lepődöm meg a legjobban), és még a vámpíros ellenszenvemet sem piszkálja. Bár az is segíthet, hogy itt moráknak emlegetik inkább :)

8 hozzászólás
>!
Eviii P
Richelle Mead: Véreskü

Kezdjük a borítóval. *előveszi*
Az értékelésem mellett a könyvön most úgyanúgy elmebetegen bámul rátok, mint rám ez az emós csaj.

Na, ezért nem vettem meg ezt a kötetet. De figyelembe nem véve az előbb említetteket, most, hogy kiolvastam, tényleg örülök, hogy nem vettem meg. Mert a sztori sem volt jó. A második fele még tükrözi a könyv borítóját is; ilyen értelmes fejet vághatott azalatt az idő alatt Rose, mikor spoiler.

Olyan szomorú vagyok. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én utálom, mikor egy tök megszokott helyszínt hirtelen elhagynak a szereplő(k). Az eleje még tök oké volt, de Rose egyhelyben maradt… És nem jutott sehova, nem csinált semmit. Csak olyan fontos emlékekre emlékezett vissza, amiket valamiért kihagyott az előző kötetekből, mert hát azok kit érdekelnek, inkább örüljünk fél oldalon át, ha Rózának szólítja őt Dmirtij. Valamiért, mikor Lissát látogattuk, mindig, de mindig a legeslegizgalmasabb jeleneteknél szálltunk át a fejébe.
Annyira logikáltan volt. :(

Untam. Senkit sem kedveltem. Még Roset is megutáltam. Aztán, beindult a sztori. Odamegy egy őrült nőhöz, az táncol neki, majd spoiler Hehh?? Azt hinné az ember, hogy ennyi szenvedés után valamit kitalál az írónő, amiért megérte várni. Nem, semmi értelme nem volt. >.<
Nem tudom, mi baja lett az írónőnek, de elég beteg jeleneteket írt össze. Olyan volt, mintha egy perverz rajongó élte volna ki a vágyait spoiler felhasználva. Kétszer-háromszor még oké lett volna, de mikor már egy hete művelték ugyanazt, már nagyon elegem volt. Még Lissáékból is.
Pedig az előző kötetre 5 csillagot adtam, és kedvencnek is jelöltem. Erre félbe terveztem hagyni ezt a részt. T.T

A végén csak a lapokba olvastam bele. Végre történt valami izgalmas, csak egyáltalán nem érdekelt, és baromi lassan haladtunk. Két részre tudom osztani a könyvet, és nem tudom eldönteni, melyik volt elviselhetőbb… Vagyis, de. Az első fele. Mert abban nem történt semmi, szimplán unalmas volt. A másodikban pedig el lett rontva minden.
Én sajnálom a legjobban, mikor alul csillagozom egy könyvet, higyjétek el, főleg, ha kedvenc sorozatról van szó. :( Igazából a három csillagot sem érdemli meg, de nem leszek gonosz.

4 hozzászólás
>!
Renkaa
Richelle Mead: Véreskü

Végig érdekes és izgalmas! Imádtam ezt is!
Abe-ről, valahogy a könyv felétől sejtettem, hogy ki lesz, és de jó érzés mikor valamit előre kitalál az ember! :)
És milyen jó, hogy van Rose-nak és Adrian-nak ez a képessége, mert legalább nagyjából követni tudtuk, hogy mi történik az Akadémián. Főképp mondjuk az érdekelt, hogy mi van Adrian-nal. :))


Népszerű idézetek

>!
annepage

(…) akár él, akár halott, életem szerelme egy fenegyerek.

288. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dmitrij Belikov
>!
Aprily

– Feltépem a torkod! – vicsorogta a striga.
Tyű. Ez beszél angolul.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway
>!
Nita_Könyvgalaxis

Jeva egy hintaszékben ült, és a világ legközhelyesebb nagymamájának tűnt, ahogy egy zoknit kötögetett. Leszámítva, hogy a legtöbb nagymama nem úgy néz ki, mintha egy pillantással ki tudná belezni az embert.

77. oldal

>!
Nita_Könyvgalaxis

Engem még soha senki nem nevezett természetellenesnek, kivéve, amikor kecsapot tettem a tacómra. De most komolyan, a salsaszósz elfogyott, mit tehettem volna?

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway
>!
Greylupus

Befejeztük a vacsorát. Miközben a maradékot egy szemetesbe kotortam, megéreztem magam mellett Adriant.
– Nagyon házias vagy – mondta. – Ez tök szexi. Az ember arról kezd fantáziálgatni, milyen lehet, ha egy kis köténykében porszívózod a házát.
– Ó, Adrian, mennyire hiányoztál – forgattam a szemem. – Segíteni, gondolom, nem akarsz?
– Nem. Már azzal is segítettem, hogy mindent megettem, ami a tányéromon volt. Így nem maradt szemét.

344. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov · Rose Hathaway
>!
Amadea

(…) Kis poharak indultak útjukra a tömegben, és valaki nekem is átnyújtott egyet. Egy dampyr, akit nem ismertem, a kevés jelenlévő férfi egyike felállt, és a magasba emelte a poharát. Hangosan és áhítatosan beszélt, többször is kimondta Dmitrij nevét. Amikor befejezte, ivott a poharából. Mindenki más is, úgyhogy utánoztam őket.
És majdnem megfulladtam.
Olyan volt, mint a folyékony tűz. Minden csepp erőmre szükségem volt, hogy le tudjam nyelni, és ne öntsem végig a körülöttem lévőkön. – Ez… ez mi volt? – kérdeztem köhögve.
Viktoria vigyorgott. – Vodka.
A pohárkába pillantottam. – Nem, ez nem az. Vodkát már ittam.
– Biztosan nem orosz vodka volt.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway
>!
Mircsi

A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway · szerelem
5 hozzászólás
>!
Irasalgor 

– Hányszor mondtam már? Te most alszol.
– És mégis megmagyarázhatatlan módon fáraszt, hogy veled beszélgetek.

46. oldal, 4. fejezet

1 hozzászólás
>!
yendayi

– Ilyen az élet – felelte Dmitrij. – Ahogy fejlődünk és változunk, az ismert élmények néha új lehetőségeket nyernek. Ez újra és újra meg fog történni veled.

144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dmitrij Belikov · élet
>!
doro33

Egyszer régen, még kilencedikben, elemzést kellett írnom egy versről. Az egyik sora az volt, hogy „ha nem lenne nyitva a szemed, nem tudnád, mikor álmodsz és vagy ébren”. Akkoriban ez nem jelentett számomra túl sokat. (…) Most, három évvel később, tökéletesen megértettem a verset. Mert az utóbbi időben tényleg olyannak tűnik az életem, mintha az álom határán lebegne.

Prológus 9. oldal


A sorozat következő kötete

Vámpírakadémia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás
Cassandra Clare: Üvegváros
Rachel Hawkins: Hex Hall
Rachel Vincent: Shift – Változás
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő
Becca Fitzpatrick: Finale – Végjáték
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Maggie Stiefvater: Forever – Örökké
Rachel Vincent: Lélekőrzők