A ​szukkubusz dala (Georgina Kincaid 1.) 85% 479 csillagozás

Imádom! :)
Az írónő stílusa hasonlít L.K. Hamilton-éhoz, Georgina pedig Anitához. Nagyon bejött! A vámpírok után ez az angyalos-szukkubuszos téma nagyon tetszik!
A főhősnő könyvesboltban dolgozik, halhatatlan és egy íróval is „összebarátkozik”. Én is könyvesboltba akarok dolgozni!! :)

UP: Könyvesboltba dolgozok!!!!! Yipppppííí!!! (2016. március 1.)

Az eleje nagyon jól indult, pergő eseményekkel halhatatlan lényekkel. Kb a háromnegyedéig, sőt talán a végéig is nagyon tetszett, de valahogy úgy érzem, a kevesebb több lett volna. Hiába volt a sok történés, mégis kicsit vontatottnak éreztem. Az, hogy a rosszak megpróbálnak jók lenni, valahogy nem zavart, de hogy a halhatatlanok nem tudják kik a nephilimek, az azért elég meredek.

Repülhetnek a kövek, de nekem ez jobban bejött, mint Mead bármelyik könyve. De olyan meades, nem kell félni, mitológiahasználat, karakterizálás, humor az nagyon ott van. Kivételesen most kb. mindenkit kedveltem, ilyen is régen volt. (Carter a nagy szerelmem, de szerintem ez nem meglepő.) Persze, a történet átlátszó, a nyomozás kicsit laza, de engem teljesen megvett.

Richelle Mead az egyik kedvenc írónőm, imádom a Vámpírakadémia sorozatot, számomra szent és sérthetetlen, úgy tökéletes, ahogy van. Emiatt óriási lelkesedéssel vágtam bele ebbe a könyvbe, de valahogy nem jött át. Nagyon lassan haladtam vele, döcögött és nem voltak szimpatikusak a karakterek.

A történet úgy kezdődik, hogy Georgina, a főszereplő egy szukubusz, aki éppen készül elvenni egy férfi lelkét. Nagyon tetszett, vicces volt. De sajnos utána már csak jobbra-balra kapkodtam a fejemet, mert csak jöttek és jöttek a pasik. Nekem sok volt, hogy minden pasi oda van érte, ami érthető, mert szukubusz, de mégis. A legrosszabb pedig Georgina határozatlansága, hogy most ki tetszik neki jobban. Nem tetszett, hogy ennyi minden volt, de a legjobban az aggasztott, hogy a gyilkosság egyáltalán nem hozott lázba. Nem kezdtem el izgulni és gondolkozni, hogy vajon mi lehet a háttérben és ki lehet a gyilkos. Nem sikerült bele élnem magamat. Sokszor idegesített Georgina, aki elvileg több száz éves, de útmutatás segítségével egy könyvespolcot nem tud összerakni, és ráadásul a fúrót sem ismeri. spoiler Ezt el tudom képzelni egy mai átlagos nőről, aki fiatal és még életében nem látott ilyet, de aki több száz éves, ráadásul egy könyvesboltban dolgozik, számomra hihetetlen volt. De ez csak egy a sok közül. Nekem nagyon butácska lett a karaktere, egyáltalán nem hittem el, hogy egy idős, halhatatlan és férfifaló nőről van szó. Aztán jöttek a könyv végén a csavarok, amiknek a nagy részét lehetett sejteni, és az volt a legrosszabb, hogy mire Georgina rájött az összefüggésekre, már a falba vertem a fejemet és könyörögtem mindenhez, ami szent, hogy jöjjön már rá!

Nagyot csalódtam, és sajnáltam, hogy nem tetszett. A végén a csavarok feldobták az eseményeket, néhány okozott meglepetést, és emiatt el fogom olvasni azt az egy könyvet folytatásként, amit a kiadó kiadott.

Jesszus, biztos olvastam már olyan női főszereplőről, aki valamilyen szinten kikészített, de Georgina, túl tesz mindenkin. Annyira nem tudja eldönteni, hogy most Romant vagy Seth-et válassza. Nagyon idegesített. Számomra annyira egyértelmű volt, hogy Seth-et kellene választania. Hogy kit választott, kiderül az utolsó oldalakon, de ez sem ment zökkenőmentesen.
Sajnos a történet sem fogott meg igazán, olvastam már jobb fantasykat is. Ahogy olvastam a következő részben lesz még történés Seth és Georgina között. Majd egyszer.

Nagyon tetszett:)))Életemben nem olvastam még szukkubuszról,nem is tudtam igazán mi is az.Na most már vágom:))))Na és kisördög és nephilim:)A legjobb újdonság számomra az alakváltás,amiket művelt:)Nagyon alakváltanék időnként én is:))Imádtam, hogy egy könyvesboltban dolgozik,és egyfolytában könyvek közt jár.A múltbéli jelenetek is kellettek bele,tetszettek.
Ja és Lilith-et se tudtam eddig kicsoda..na jó egy moly:)))De most már tudom honnan a neve @Lilith.

Én nagyon szeretem Richelle Mead Vámpírakadémia köteteit, ahol egy fantasztikus világot alkotott. Így borzasztóan csalódott voltam a mostani kötet miatt. Egyszerűen ez a könyv, ez a történet silány. A szereplőinknek semmiben sincs rendes motiváxiója, egysíkúak, és egyet sem lehet megszeretni. Az írónő előszeretettel akkor hasnálja főszerepkője – meg úgy mindenki – különnleges képességfeit, mikor neki tetzsik, nem mikor a történetből fakadna. Szomorú vagyok.

Nagyon tetszett. És most ezt nem azért mondom, mert elfogult lennék a VA vagy a Vv miatt.
:)(:
Richelle Mead bebizonyítja, hogy tud felnőtteknek is írni. Azt hiszem @Wee is említette, hogy a könyv stílusa, Georgina karaktere idézi Hamilton világát. Ez nekem is feltűnt, és jól is esett, hisz Hamilton Anita Blake regényfolyama nagy kedvencem, főleg az első kilenc kötet, sőt a Gyűrűk ura és a Harry Potter után ez a sorozat volt az első, amit fantasyként (urban fantasy) olvastam még az özönvíz előtt.
De csak idézi, és nem másolja, ami fontos! Jó volt olvasni a könyvet, szerettem a humorát, üdítő volt úgy „szerelmi” sokszögekről olvasni, hogy azokban nem kínlódás, nyavalygás van, hanem humor, valódi, vagy annak tűnő vágyódás és ha kell hideg, számító gondolkodás, és őszinteség (a maga sajátos formájában). Tetszett a tempó is, ahogy a világgal megismerkedünk: nem rögtön egy fejezet van neki szentelve, hanem tulajdonképpen fokozatosan adagolva kapjuk az információkat (mint egy jól működő infúzió: se nem gyors, se nem lassú cseppszámú), pláne, hogy bizonyos dolgok Georgina-nak is „csak most” derülnek ki, válnak tisztává (értsd: nephilimek pl).
Száz szónak is egy a vége: lehet, hogy elolvasom angolul a folytatást!
igen, mondták már, hogy türelmetlen vagyok :D

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy Mead tud felnőtt könyvet is írni! Még hozzá nem is akárhogy!
Nagyon tetszett, imádtam, és jó gyorsan be is kebeleztem, pedig nem tudtam napi 24 órát olvasni :))
Georgina szimpatikus karakter, és talán a fordító teszi – Török Krisztina fodrította az első Anita Blake könyveket is – hogy ilyen csípős humorú, cinikus, belevaló narrációt kaptunk, mindeesetre én nagyon élveztem! Sok könyvre mondták eddig, hogy olyan, mint a kezdeti Anita Blake – erre senki nem mondtam, mégis, Hamilton óta először éreztem azt, hogy igen, ez az! Ez hiányzott már évek óta!
És annak ellenére, hogy Georgina szukkubusz, nem volt tele az egész könyv szexszel, amit külön értékeltem! Amikor meg előfordult benne, egyáltalán nem volt zavaró, és valahogy az sem verte ki a biztosítékot, hogy Georgie ennyi pasi között kavarászik – elvégre ez a dolga, a szex tartja életben, és különben is, a mostani Anitához képest egy szentéletű szűzleány ;)
Tetszett a világ felépítése, hogy jóformán mindenféle lénynek van hely benne, az egész démoni, meg angyali rendszer felépítése, a hierarchikus sorrend, meg minden :)
Bár elég hamar sikerült kiokosodni, hogy ki is lehet a gyilkos, nem kifejezetten zavart, ugyanis nem villogott nagy, piros betűkkel a homloka fölött, és nem anyáztam, hogy ugyan Georgina, vedd már észre! Mert a helyében valószínűleg nekem se állt volna össze olyan hamar.
Egy szó, mint száz, Mead megint megcsinálta, és ezt hiszem sikerült egy újabb kedvenc sorozattal bővítenem a palettát :))

Bővebb véleményemet megtaláljátok a linkeknél :)

Az se a minap törént, hogy utoljára Richelle Mead-könyv került a kezembe – bár vámpíridőben mérve jó pár év kimaradás csak egy pillanat. A hangulata az Anita Blake-könyvekre emlékeztetett. Adott egy laza, csajos, vagány, főszereplő, Georgina. Akire tökre rákattant egy csomó válogatottan dögös természetfeletti „hímegyed”. Nyakonöntjük egy kis mitológiával, bonyodalommal (és ha engem kérdeztek, egy ilyen könyvhöz képest meglepően kevés szexszel (ennek a helyes leírásáért utána kellett kutatnom az e-nyelven, most komolyan :D). Komolyabb nyomot nem hagyott bennem se a sztori, se a szereplők, de azért jóféle limonádénak szívesen olvastam!