73. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
78. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján

A ​halál csókja (Vámpírakadémia 3.) 722 csillagozás

Richelle Mead: A halál csókja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vladimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.

Eredeti mű: Richelle Mead: Shadow Kiss

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
322 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868854 · Fordította: Farkas Veronika

Kapcsolódó zóna

!

Vámpírakadémia

294 tag · 157 karc · Utolsó karc: 2018. április 4., 16:51 · Bővebben


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Rose Hathaway · Dmitrij Belikov · Adrian Ivaskov · Christian Ozera · Vaszilisza Dragomir (Lissa) · Mason Ashford · Eddie Castile · Jillian · Tatjana Ivaskov · Rhonda


Kedvencelte 247

Most olvassa 31

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 200

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Richelle Mead: A halál csókja

„Az élet és a halál annyira kiszámíthatatlanok. Olyan közel vannak egymáshoz. Csak pillanatról pillanatra élünk, és soha nem tudhatjuk, melyikünk fogja legközelebb elhagyni ezt az árnyékvilágot.”

Most aztán tényleg szerelmes lettem a sorozatba, ha eddig bármi kétség felmerült volna bennem, amit hozzá teszek nem történet meg.
Ha azt hittem ennél izgalmasabb már nem lehet, nem fogok ugrálni örömömben, vagy épp szétrúgnám Rose pici fenekét, vagy sorolhatnám….

Kezdjük avval, hogy a szerelmi szál végre elérte nálam azt, hogy nem akartam kaparni a falat, hanem élveztem és vártam, hogy mi alakul ki belőle…

Rose ebbe a részben egy örült nőszemély…csak kapkodtam a fejem, bár néhol húztam a számat, hogy ezt miért kellett?
Lissa itt kicsit idegesített…pontosan nem tudom megfogalmazni miért, de túl soknak éreztem.
És bár nagy Dmitrij szurkolást tartok…,kicsit elbizonytalanodtam, hogy most végre Andrian is bekerült a képbe…

Annak külön örültem, hogy komolyodik a helyzet, már nem az iskolás érzés tölt el.
Élveztem a komor és feszültséggel teli hangulatot, de voltak részek ahol képtelen voltam nem hangosan nevetni.

Úgy jó ahogy van és muszáj folytatnom…nincs mese.

Ajánlom…kedvenc!! :)

9 hozzászólás
>!
molybarby
Richelle Mead: A halál csókja

Igen, igen, igen. Emlékszem, hogy mikor ezt a részt olvastam először, teljesen ledöbbentem. Hiszen eszméletlenül jó fordulat van a végén. A hatása most is meg volt, de azért már jobban átláttam az apróbb hibákat. Például, az most már kicsit idegesített, hogy az írónő valamit sokszor megismételt dolgokat azt első részekből (sokszor). Hála az égnek ettől még megmaradt kedvencnek :) Olvasás közben nem volt pillanat amikor unatkoztam volna :)

>!
Blackfire
Richelle Mead: A halál csókja

Egyetlen szó ami eszembe jut róla:Wow.
Ez,ez mi a …..
Ezt nem hiszem el.
Hogy lehet ez.
Hogy tehette ezt az írónő.
Na jó.
Pár perc néma csönd míg átjutok az agybajomon.
Huhhha.Oké.Megvagyok és most tlán arra is elég épp leszek ,hogy összetudjak hozni egy rendes értékelés,nehéz lesz összeszedni a gondolataimat,de próbálkozok :).
Na szóval ,kezdem ennek az egésznek a legelejétől.
A vámpírakadémia első része nálam akkora bukás volt,mert előtte láttam a filmet és szerintem ez tett be,hogy tudtam mi után mi következik,mi lesz a vége,nem hozott számomra semmi újat,de megfogadtam többet ezt egy könyvnél se fog előfordulni,először a könyv aztán a film.De visszatérve,mivel nem tetszett az első rész ezért nagyon óckodtam a második részhez hozzáfogni,de győzőtt a kiváncsiságom ls milyen jó ,hogy győzőtt.A második részhez nem is irtam értékelést mert egyszerűen mást se akartam csak mihamarabb elkezdeni a következő rész olvasását.És most itt tartok a 3.rész értékelésénél és már kezdem a 4.rész olvasását és egyszerüen nem tudok megállni,nem tudom mi lesz ha a végére érek,szerintem úgy fogom magam érezni mint akinek kiszakitottak egy darabot a sziívéből ,vagy mint akin áthagytott egy úthenger,vagy esetleg mindkettő(?).
Az az igazság hogy aludnom kellett erre az értékelésre egyet,egyrészt azért mert későn fejeztem be az olvasását és hulla voltam,másrészt viszon tössze kellett szednem magam,és a gondolataikmat,ami csak úgy megjegyzem még most se nagyon sikerült.
A fordulópont.A fordulópont.Megdöbbentett,nagyjából :D csak az a baj,hogy én tipikusan az az ember vagyok aki ha elkezd egy sorozatot végig olvassa at összes rész fülszövegét.TI NE KÖVESSÉTEK EL EZT A HIBÁT.Ugyanis a következő rész fülszövege olyan spoleres,hogy megszólal :D ,de annak ellenére hogy tudtam mi is fog történni az írónő igyis megtudott lepni,nagyon sok dologgal,és ahogy mindezt beadsagolta,tálalta az egyszerűen maga a mestermű.
Hm,mint mondtam nehezen kezdtem el a sorozatot,de most itt tartok a 3. illetve a 4.résznél és egy plusz kedvenc íróval,sorozattal,szereplőkkel,történettel,egy új élményekkel gazdag csodás világban,tele megoldandó rejtélyekkel,felfedezendő titkokkal <3 csak annyit tudok még hozzátenni,hogy FOLYTASSÁTOK én is ezt teszem és tudom ,hogy nem megéri <3

>!
Ailey
Richelle Mead: A halál csókja

Gyűlölöm és imádom.
Most elmegyek csendben megsiratni a legkedvesebbet.

1 hozzászólás
>!
Roni_olvas
Richelle Mead: A halál csókja

Mióta befejeztem egyetlen dolog jár a fejemben, és őrült módjára üvölteném bele az írónő képébe: Richelle, hogy tehetted ezt?????!!!!!!!

10 hozzászólás
>!
deen
Richelle Mead: A halál csókja

Egy kicsit nehezen rázódtam bele a történetbe. Valahogy egy kicsit mozgalmasabb részre számítottam, de megint alig haladt a cselekmény a könyv legvégéig. Viktor Daskov tárgyalása vitt egy kis izgalmat a történetbe, na meg persze Rose szellem látása. A morák állandó ármánykodása most már igazán fárasztó, tényleg kéne nekik adni valami hasznos munkát is, túl sok a szabadidejük a pletykálkodáshoz és a kavaráshoz. Lissa ebben a részben tökéletesen bebizonyította, hogy totálisan önző, nem képes Rose indokait megérteni, és sajnáltam Rose-t, hogy az állítólagos legjobb barátnőjében csalódnia kellett. Pedig Rose tényleg sokáig csak Lissa érdekeit tartotta szem előtt, ezért nem szólt Dmitrijről, a szellemekről, meg úgy általában az érzéseiről a testőrséggel kapcsolatban. Ahogy Rose Lissától várta volna a támogatást, helyette Adrian, aki majdnem szó nélkül támogatja, egy apró feltételt támasztva csak, aminek a történet további részeiben biztos lesz még szerepe. Kaptunk egy kis ízelítőt az Udvar életéből és a számító Tatjánából is, az akadémián a főnemesek szervezkedéséből. Ami a legjobban tetszett, hogy végül a dampyrok helyesen cselekszenek és felveszik a harcot a strigákkal az akadémia falain kívül is. Végre megmozdultak! És végre használják a morák a mágiát támadásra. Christian pedig igazi harcos lett. Leszámítva a féltékenykedéseit, szerintem ő a legszimpatikusabb mora a szereplők közül. Dmitrij-t pedig nagyon sajnálom. A történet pörgős és izgalmas vége kárpótolt a nehézkes kezdésért.

>!
Eviii P
Richelle Mead: A halál csókja

Hú, most nagyon röhögök.

Oké, befejeztem. Szóval. Ez eddig 2017 legnagyobb meglepetése számomra. Nehéz erről írnom. Mintha az írónő ott röhögne rajtam, hogy „Na, ezt nem hitted volna, mi?! Tudtam, hogy ez lesz.”

Nézzétek el nekem, ömlengős értékelést nem valami sokszor és elég rég írtam már… és rájöttem, hogy most sem megy. Ahhoz látnotok kéne olvasás közben, ahogy örülök, meg elkap a… fangörcs. Igen.
Mert pont ilyesmi könyveket keresek. Nagyjából normális főhősnőket spoiler, meglepetéseket, érdekes szereplőket, karakterfejlődéseket, és és és… fantasyt, varázslatot, verekedéseket… mert ezekből sosem fogok kinőni
Ez a hangulat még jobban hozzátett. Olyan borús volt gyerekek, és azokat úgy utálom. De mégis vidám maradt Rose szarkazmusától, meg a többitől Dmitrijtől.

Kedvenc, nagy kedvenc lett. A sorozat is. Nem csak ezt a részt, az egész világot és sorozatot megszerettem. Tetszik, hogy nem ebben a mai világban játszódik, nem kapja elő senki a telefonját, stb. Nagyon nagy jópont, amiért nem a legvégén lett egy hatalmas csattanó, és addig a sötétben tapogatóztunk, mert igazából azt sem szeretem, hanem fejezetről fejezetre egyre többet tudtunk meg, és nem lett elhúzva, mégsem túl gyors. Minden jól lett elosztva benne, végig egy maradt, de mégis egyre több. *Evi fogalmaz*

Az előző történetek nem, de ez most tényleg nagyon bejött. A legjobb, amit ki tudok emelni, hogy az írónő nem nézte hülyének az olvasókat, mondjuk a folyamatos magyarázás az előző kötetek miatt elég zavaró volt, de most arról van szó, hogy nem nyomta a tényeket az orrunk alá, hanem engedte, hogy rájöjjünk, hogy saját véleményt alkothassunk dolgokról, egyszóval nem volt szájbarágós, mint a mai könyvek többsége. Tényleg újat tudott mutatni. Nagyon nagyon megszerettem, és nem érdekel a bűnronda borító, meg fogom szerezni valahogy a negyedik részt. *.*

>!
Vivi_
Richelle Mead: A halál csókja

Na, basszus. Ez a rész sok érzést kiváltott belőlem…
Haragot, örömöt, megdöbbenést, és még sok mást is. Mivel sokan mondták, hogy ez a rész a legjobb, ezért így is indultam neki. Hát, nem mondom, hogy a legjobb, de ennek ellenére tényleg nagyon jó volt. Kezdem nagyon a szívembe zárni a sorozatot.

Aki ebben a részben valamiért ellenszenvet váltott ki belőlem az Rose és Lissa volt. Lissa azért, mert szerintem a legtöbbször csak magára gondolt, és emellett Rose bármit megtett volna érte. Rose pedig azért, mert amit Adriannal tett, azt nem bocsátom meg neki. Adriant még mindig imádom, miatta olvasom leginkább az egész sorozatot. Ebben a részben szerencsére már többet szerepelt, de még mindig nem eleget. Már alig várom, hogy a Vérvonalakat olvashassam, nagyon remélem abban már sokkal-sokkal több Adrian lesz.
Dmitrij. Hát… Nem tudom. Az első részekben még neki szurkoltam, de most, hogy Adrian is bekerült a képbe nem érdekel. Az is hidegen hagyott, amikor közös jeleneteik voltak.

A könyv végig pörgött, és mint mindig most is fent tartotta az érdeklődésem, mert a vége az ütős volt. Amiatt tényleg izgultam. És ez a masönös dolog is tetszett, mert már az első könyvben nagyon kedveltem, és fog is hiányozni. Tatjanát utálom, Adriant meg imádom, imádom. Bár már ezt leírtam egypárszor.

>!
Annie04
Richelle Mead: A halál csókja

A könyv eleje hiába volt monoton és unalmas, a későbbiekben mindez változott, és végre megkaptam minden olyan izgalmat, amiről csak ábrándoztam. Hőseink komolyabbak, a szerelmi szál eszméletlenül jól vezetett, a történet pedig egyre izgalmasabb, amire az utolsó pár fejezet még rátesz néhány lapáttal. Mead szakít az iskolás korszakkal, a strigák már nemcsak legendás veszélyforrások, de ebből már a második részben is kaptunk jócskán kóstolót, viszont A halál csókja olyan izgalmas véggel zárult, ami új kezdettel kecsegtet, valami mással, valami merészebbel.

Most már biztos, hogy a strigák az egyik legkirályabb gonoszok. Különösen egy, de erről majd legközelebb…

Két könyv után, ebben a kötetben, főleg a végén, végre Masonnek is lett valami haszna.

>!
BubbleTea
Richelle Mead: A halál csókja

Az eddigi három rész közül ez volt a kedvencem. Mit is mondhatnék róla? Ugyanolyan izgalmas volt, mint az első kettő, de talán ebben több akció volt, ami miatt ez az eddigi kedvenc kötetem. Tetszik, hogy az írónő itt elindít újabb mellékszálakat, és amellett az eddigiekbe is tesz egy kis csavart.

spoiler


Népszerű idézetek

>!
Zsuzsa_Czékus P

Nem volt szükség arra, hogy megjátsszam a duzzogó picsát. Magától jött.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway
>!
Nita_Könyvgalaxis

– Igen? Attól tartasz, hogy előtör az esetlegesen elmebeteg énem?
– Nem, attól tartok, hogy a szokásos Rose Hathaway éned tör elő, az, amelyik nem fél a dolgok közepébe ugrani, amikor azt hiszi, hogy valami úgy van jól.
Lekezelő pillantást vetettem rá.
– És mi a különbség?
– Az, hogy ettől a másodiktól félek egy kicsit.

288. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dmitrij Belikov · Rose Hathaway
6 hozzászólás
>!
T_KMaria P

Utálom, ha bárki is letol. Különösen azt utálom, amikor Dimitrij tol le. És a legkülönösebben azt utálom, amikor ő tol le, és igaza van.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway
>!
Nita_Könyvgalaxis

Dmitrij elvette tőlem a könyvet, és megfordította, elgondolkozóbb, és nem olyan éber arccal, mint máskor.
– Mint minden könyv, ez is egy menedék.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dmitrij Belikov · könyv
>!
PeTTusz

– Adriannek egy gyereke sincsen.
– Legalábbis, amiről tudnánk.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov
1 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis

Az élet és a halál annyira kiszámíthatatlanok. Olyan közel vannak egymáshoz. Csak pillanatról pillanatra élünk, és soha nem tudhatjuk, melyikünk fogja legközelebb elhagyni ezt az árnyékvilágot.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · Rose Hathaway
>!
Ailey

– Egy kicsit túl messzire mentél, nem?
Megfordultam, és pár lépésre mögöttem Ryant és Camille-t pillantottam meg. Ha pasi lennék, az lett volna a megfelelő válasz, hogy „úgy érted, anyáddal?”.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway
>!
T_KMaria P

– Ööö, felség… itt valami tévedés van. Semmi nincs Adrian és köztem.
– Azt hiszed, hülye vagyok? – kérdezte a királynő.
Hű. Ez aztán a nyitás.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway
>!
Katara_Phoenix P

– Szerintem Adrian tényleg kedvel téged. Úgy értem, olyan „komolyabban is szeretnék tőled valamit" módon.
Megráztam a fejem, és hátraléptem.
– Nem. Ő amolyan „le akarom tépni a ruhát a helyes dampyrcsajról" módon kedvel engem.

119. oldal

>!
vmonika_

Semmi nem segít az ember szerelmi problémáin annyira, mint ha odamondogathat két seggfejnek.

89. oldal


A sorozat következő kötete

Vámpírakadémia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nicholas Evans: A csapda
Nicholas Evans: A suttogó
Cara Colter: A jó példa ragadós
Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás
J. L. Armentrout: Opál
Cassandra Clare: Üvegváros
Cassandra Clare: A herceg
Rachel Hawkins: Hex Hall
Rachel Vincent: Prey – Préda
Becca Fitzpatrick: Finale – Végjáték