Robert ​Capa kalandos élete 13 csillagozás

Richard Whelan: Robert Capa kalandos élete

Robert ​Capa magyar származású, zseniális fotóművész volt, akiről már életében számtalan legenda keringett – némelyik történet éppen az ő fantáziájának szülötte. Szeretett mulatni, nagykanállal habzsolta az életet, lenyűgöző stílusával minden hölgyismerősét és bármelyik hitelezőjét könnyedén levette a lábáról.
A tréfamester a munkában azonban nem ismert tréfát. Úgy fotózott végig öt háborút, hogy fittyet hányva a veszélyre, mindig benne volt az események sűrűjében, nem kívülről nézte a történéseket, hanem a sivító lövedékek között is részese volt minden mozzanatnak, minden tragédiának. Fotói olyan gondolatgazdag, mélységes humanizmusról árulkodó, drámai sztorik, amelyekből összeáll és dokumentumokkal igazolódik a 20. század vizuális történelmének egy-egy korszaka.
Robert Capa, akit már a spanyol polgárháborúban készített képei alapján „a világ legnagyobb háborús tudósítójaként” emlegettek, egy barátjának megvallotta: a legjobban munkanélküli szeretne lenni. (A legenda… (tovább)

>!
Glória, Budapest, 2009
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639587625 · Fordította: Fehér Katalin

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ness>!
Richard Whelan: Robert Capa kalandos élete

A pontozás inkább a könyvnek szól. Egy fotográfus életrajzát úgy olvasni, hogy nincsenek mellette a szóban forgó fényképek, elég vontatott. Mikor éppen netközelben voltam, folyton letettem a könyvet, hogy ráguglizzak a képekre, vonaton ülve meg igyekeztem emlékezni, hogy mit kell keresni, ha olyan helyre érek ahol van internet. Egyébként olvasmányos, bár inkább az adott történelmi áttekintése, mint egy ember életrajza. Hiányzik belőle a személyesség, túl objektív, ami nem feltétlenül baj, de azért kicsit rideg így a könyv. Örömmel vettem észre azonban, hogy a könyvtárban bent van a Kissé elmosódva is, amiben viszont rengeteg fotó van és Capa saját szemszögéből íródott. Így most az jön.

ritamatuska>!
Richard Whelan: Robert Capa kalandos élete

Érdekes volt elolvasni a Kissé elmosódva után, és képet kapni arról,h Capa mekkora mesélő volt. Egy páratlanul izgalmas, és egyedi életutat járt be, mégse volt boldog ember. Valószínűleg azért, mert folyton elrejtette az igazi arcát, és állandóan a mások által elképzelt Robert Capát alakította, pedig ő Friedmann Endre volt egész életében.

sigray>!
Richard Whelan: Robert Capa kalandos élete

Nem mindennapi ember nem mindennapi élete és nem mindennapi halála. A könyv elolvasása után már csak a képeiből történt kiállítás megtekintése lehet a cél.


Népszerű idézetek

volna>!

…Capa még mindig hitt abban: semmi sem olyan sikeres, mint a siker illúziója – és igaza lett.

408. oldal (XXXVI. fejezet)

volna>!

Capa hamarosan átvette a hatalmat a lakásban, mert reggelenként órákig ült a fürdőkádban és detektívregényt olvasott. (Davisnek az volt a benyomása, hogy ezzel a napi rítussal alakult át André Friedmannból Robert Capává.)

257. oldal (XXIII. fejezet)

volna>!

Ma jól fogok viselkedni. Nem sértegetem a kollégáimat, és egyszer sem fogom azt mondani, hogy kitűnő a munkám.

430. oldal (XXXVII. fejezet)

Dora>!

Pedig várt rá valami, hogy új fényt és izgalmat hozzon az életébe, legalábbis ideig-óráig. Egy hollandiai utazásról – ahol a háború utáni súlyos élelmiszerhiányról és munkanélküliségről készített riportot – visszatérve Capa Irwin Shaw-val beszélgetett Párizsban, a Ritz halljában, mikor Ingrid Bergman – szórakoztató műsorkörútra indulva a németországi amerikai csapatokhoz – bejelentkezett a szállodába. Aznap délután a két férfi egy levélkét küldött neki:

Tárgy: Vacsora, 1945. VI. 6. Párizs, Franciaország
Címzett: Miss Ingrid Bergman

1. Ez közösségi próbálkozás. A közösség Bob Capából és Irwin Shaw-ból áll.
2. Eredetileg virágot is akartunk küldeni levelünkkel, amelyben ma estére meghívjuk vacsorázni – de miután megtanácskoztuk a dolgot, megállapítottuk: csak virágra vagy vacsorára, vagy csak vacsorára vagy virágra van pénzünk, mind a kettőre nem. Szavaztunk, és a vacsora kis szótöbbséggel győzött.
3. Felmerült, hogy amennyiben nem érdekli a vacsora, küldhetünk virágot. Erről eleddig még nem született döntés.
4. A virágon kívül még sok kétes tulajdonságunk van.
5. Ha többet írunk, nem marad miről beszélnünk, mivel bűbájkészletünk korlátozott.
6. Felhívjuk 6 óra 15-kor.
7. Nem alszunk.

Aláírók:
Repesők

Bergmann el volt bűvölve, s amikor felhívták, elfogadta a meghívást, annak ellénére, hogy életében nem hallott sem Shaw-ról, sem Capáról. „Pompás este volt – írta Bergman évekkel később. – Csodálatosan éreztük magunkat. Egy kis vendéglőben vacsoráztunk. Megismertem a barátaikat. Mind nevettünk, mind táncoltunk. A legelső estétől kezdve nagyon megkedveltem Bob Capát.” Capa pedig a legelső estétől, nagyon is érthető módon, fülig szerelmes lett Bergmanba. De a színésznőnek másnap tovább kellett utaznia Németországba, s bár az este csodálatos volt, nem ígért folytatást. Különben is, mindenki úgy tudta, hogy a színésznő boldog házasságban él, és az erény mintaképe.

340-341. oldal

volna>!

Én nem szép képeket kívánok csinálni – érvelt ilyenkor Capa. – Történeteket akarok elmondani. Az ember sosem tudja, mikor történik valami. Pont akkor is történhet, mikor elmegy a fény. Inkább legyen egy erőteljes képem, amely technikailag gyengébb, mint a fordítottja.

249. oldal (XXIII. fejezet)

Dora>!

Capa naponta többször is beugrott telefonálni, szövegeket és képaláírásokat diktálni riportjaihoz, és megcsipkedni vagy megpaskolni az irodában dolgozó csinos fiatal nők fenekét (ideértve a nélkülözhetetlen Crockyét is akit átcsábított a Life-tól). De legszívesebben irányította az üzletet a lenti kávéházból, ahol a legkomolyabb ügyekről tárgyalva teljes gőzzel és átéléssel flipperezett, hunyorogva, mert az alsó ajkán fityegő elmaradhatatlan Chesterfield füstje belement a szemébe.

389 - 390. oldal

Dora>!

Justin huszonöt éves felesége, Elaine ragyogóan szép nő volt, pompás alakú, nagyon nőies és kacér, káprázatos hirtelenszőke hajsörénnyel, ami miatt Capa Pinkynek (Rózsaszínecskének) nevezte el. Mint Pinky később felidézte, ő és Capa „első pillantásra tudták, hogy valami elkezdődött”. Házassága Justinnal már válságba jutott, csak elválniuk nem sikerült még.
Pinky vöröses haja Gerdára emlékeztetett, és lehengerlő modorában is volt valami Gerdáéból, de egyébként a két nő nagyon különbözött egymástól. Míg Gerda kemény, gyakorlatias, ambiciózus, vállalkozó szellemű és tehetséges volt, a „függő és gyerekes Pinky – emlékszik vissza egy közös barátjuk – képes volt az egész délelőttöt szempillája festésével tölteni abban a hiszemben, hogy valami nagyon fontosat csinál”. De szép volt – nem csoda, hogy Capa nem tudott ellenállni neki. És frivolsága is megnyugtatóan hatott: nem vette őt túlságosan komolyan. Ráadásul a házassága is kötötte; és még jó ideig kötni fogja, hogy ne akaszkodhasson a nyakába senkinek. Addig is remekül eltölthetik együtt az időt sok nevetéssel és szórakozással. Még szerelmesdit is játszhatnak, amíg a játék játék marad. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy akkoriban Capának nagyobb szüksége volt a háború izgalmaira, mint a szerelemre.

262. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kelecsényi László (szerk.): A félrecsúszott nyakkendő
E. Csorba Csilla (szerk.): „Baráti emlékül – Jókai Mór”
Kincses Károly – Nádas Péter: Mai Manó fotográfiái / Photographs by Manó Mai
Farkas Veronika: Feszty Masa
Urbán Tamás: Fotóriportok / Photo Essays
Závada Pál: Természetes fény
Szerb Antal: A harmadik torony
Robert Capa: Kissé elmosódva
Lois Lowry: Nyáron történt
Géczi Zoltán: Fotók, amelyek megváltoztatták az évszázadot