Sóhajok ​hídja 86% 40 csillagozás

Nehéz erről a könyvről anélkül írni, hogy ne kezdeném el elmesélni, kivel mi és hogyan történik. Igazából tudom, hogy képtelen lennék összefoglalni, mégis hihetetlen nagy késztetést érzek, hogy mindenkivel megosszam ezt a történetet. Annyira valóságosak a szereplők, hogy nem bírom elfogadni, hogy vége a regénynek. Rossz, hogy holnap már nem olvashatok róluk, hogy nem fog újabb fejezet várni rám reggel, és emiatt legszívesebben máris újra kezdeném.

Harmadjára olvastam már a könyvet, de nem gondoltam volna, hogy az előző két olvasás során ekkora nyomott hagyott bennem. Folyamatosan jöttek elő az emlékek, a titkok megfejtései, és bár nem emlékeztem mindenre, azért megdöbbentő, mennyi mindenre igen. És ezúttal megérett a könyv arra is, hogy felkerüljön a kedvencek közé. Nem is értem, miért nem volt már eddig is ott.

Nem tudom, mi a receptje Russo-nak, de valami elképesztően jó a stílusa. Úgy tudja szövögetni a szálakat, hogy észrevétlenül válik az olvasó is a Lynch család tagjává és az Ikey Lubin szerelmesévé. És bár eleinte úgy tűnhet, hogy ez itt Lou családjának a története, na meg Robert Noonané, avagy Bobby Marconi-é, de később sokan mások is, még a legjelentéktelenebb mellékszereplők is, fontossá válnak a regény során. Igazi családregény ez, de nem csak eggyé, többeké. Minden családnak és azok minden tagjának meg vannak a maga problémái, a maga nehézségei, a maga örömei és a maga vágyai. És bár sokszor szeretnénk azt hinni, hogy mi mások vagyunk, mi egyedik vagyunk, mi nem követjük el a múlt hibáit, végül mind rájövünk egy nap arra, hogy tehetünk bármit, de végső soron akkor is a szüleink gyerekei maradunk, az ő lenyomataik vagyunk. Bobby-nak ez sok esetben inkább átok volt, Lou-nak pedig… hát, nézőpont kérdése. Én szerettem, hogy ennyire az apja fia volt, és főleg azt a mély békét, ami benne lakozott.

Én rám rettenetesen nagy hatással volt ez a regény, de tudom, hogy nem mindenki érezne ugyanígy. Lassan kibontakozó a történet, emellett sokszor elgondolkoztatja az embert, ami tovább lassítja az olvasást. De aki szeretne elmélkedni, annak mindenképp ajánlom. A legfurább, hogy halvány fogalmam sincs, nekem hogy került a birtokomba a könyv. Sanszosnak tartom, hogy én magam vettem, de egyszerűen nem emlékszem. :)

A borító jó-jó, az üzenetet ugyanúgy átadja, mint a külföldi borító, de azon erőteljesebb a két világ közti kapocs ábrázolása.

A fordítás szerintem nem sikerült rosszra, bár nem vetettem össze egy mondatot sem az eredeti szöveggel. De a korrektor hiánya meglátszik a kiadáson. Nagyon meglátszik. Nagyon. Olyan felháborító szinten nagyon.

Plusz találtam egy kisebb bakit:
Olyannyira meglepett, hogy apám ilyen nyíltan olvasott a gondolataimban, hogy miközben hangos krákogásba kezdtem, hogy meg ne fulladjak a cigányútra ment falattól… (231. o.)
Majd a következő oldalon:
A következő pillanatban kihozták a hamburgereket és a turmixokat, amiket kértünk…
Mit evett az előző oldalon, ami cigányútra ment, amikor még meg sem kapták a kaját? Ejnye-ejnye, hogy ez senkinek nem tűnt fel. :)

Nagyívű családregény, lassan hömpölygő és kibontakozó történet. Négy csillagot adtam rá, ami alapján azt mondhatjuk, hogy eléggé tetszett, de ez nem jó szó rá. Lassan olvastam és közben sokat agyaltam rajta, tehát foglalkoztatott a történet, de valahogy az átütő erő mégsem volt meg benne számomra. Ennek ellenére élmény volt.

„Ne várd el az emberektől, hogy mások legyenek, mint amik valójában. És magadtól sem.” --emlékedre!

Egyéb okok miatt több mint 3 hónapig olvastam. Számomra nem a csúcs, de mély, komoly könyv. Talán mindenki életére rá lehet vetíteni, és a nagyja stimmelni fog!

Elgondolkodtatott, foglalkoztatott. Sok a történet mondanivalója amiken érdemes elgondolkodni.

Zseniális!

Szívet melengető történet, mely meglehetősen lassan bontakozik ki, ezért én is meglehetősen lassan olvastam… Miss Rosa alakja kicsit Ajar-tól az Előttem az élet-re hajazott, de minden más egyedi. Szerencsére a végkifejlett sem fulladt rózsaszínbe, a kedves, könnybelábadást serkentő és a valószerű események egyensúlyban maradtak.

Ezt az ajánlást láthajtuk a könyv fülén, és ezt láttam a metróaluljárókban a plakátokon is, ami hatásos lehetett, legalábbis az én érdeklődésemet felkeltette. Meg is rendeltem bookline-on, megkaptam, nekiültem. …

http://feelthebook.booknorton.com/2009/04/richard-russo…

Ez a könyv egyszerűen zseniális!

Általában olyan egy-két maximum három nap kell ahhoz, hogy kiolvassak egy könyvet, (na jó, az Elfújta a szél több volt :p ) erre megkaparintom ezt a regényt. Őszinte leszek szenvedtem vele, de csak az elején!
Ez a könyv nem adja magát olyan könnyen, nem ám egy kis limonádé, amit napozás közben csak úgy kacarászva kiolvasol. Nem ehhez meg kell küzdeni, bizonyítani kell rátermettségedet, hogy te nem riadsz meg pár unalmas oldaltól.
De ha egyszer beszippant akkor szétszed, összerak, megráz, felkavar, megnyugtat és összezavar. Tehát egy igazi jó könyv. Nem kell több szó.