Halálzóna 64 csillagozás

Ebola, a gyilkos vírus
Richard Preston: Halálzóna Richard Preston: Halálzóna Richard Preston: Halálzóna

„ A Halálzóna első fejezeténél hátborzongatóbbat soha életemben nem olvastam… és utána a regény még hátborzongatóbbá válik. Ez benne a lenyűgöző: egyre félelmetesebb. Igen figyelemreméltó alkotás. Két vagy három nekifutásra elolvastam, és az az érzésem, hogy sokáig nem tudok majd szabadulni az emlékétől. ” (Stephen King)
„Az egyik legfélelmetesebb könyv, ami valaha is a kezembe akadt. Jobb, mint Stephen King vagy Michael Crichton – ez valóban megtörtént, a Washington-emlékmű tőszomszédságában. És előbb vagy utóbb megtörténik majd.” Atrhur C. Clarke
„Richard Preston regénye ezt a hátborzongató, ám igen fontos témát a tudományos körökből az átlagolvasó elé viszi. A Halálzóna elsőrangú thriller.” Robert Redford

Eredeti megjelenés éve: 1994

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2015
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632664064
>!
Cartaphilus, Budapest, 2014
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632664064 · Fordította: Hamvai Kornél
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1996
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635483821 · Fordította: Hamvai Kornél

2 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 3

Most olvassa 9

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

jagoka1984 P>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Meglehetősen érdekes volt olvasni ezt a könyvet egy ilyen világjárvánnyal a hátunk mögött.
Hogy igazándiból mennyire parányt dolgokkal állunk szembe, hogy egyes esetekben mit hogyan próbálnak eltitkolni az érintett emberek. Gondolok itt arra, amikor a két kutató beleszagol a mintába, majd miután rájönnek milyen minta is volt titkolják ezt, és titokban vizsgálják folyamatosan a vérüket. Annak tudatában is ezt csinálják, hogy hány emberrel találkozhatnak, majd azok az emberek is és így tovább, és így tovább.
Vagy amikor a majomházat ürítik ki, de nem lehet „munkaruhába” kimenni, hogy a sajtó ne tudjon semmit….. És ezek az igazságok talán soha nem is látnak napvilágot…..

mate55>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Richard Preston olyan tényfeltáró regényre vállalkozott (a valóságot aprólékos munkamódszerrel dolgozta fel, amelynek alapja a folyamatos kutatás és interjúzás volt) melyben a világra halált okozó vírusok elleni harcot eleveníti meg.
Halálzóna című dokumentumregénye (az Ebola-vírus thrillerre?), megmutatja a halál egyik borzalmas arcát, amely évmilliók óta a Kongói esőerdők mélyén aludta (volna) örök álmát. Sajnos, (mint mindig) egy felelőtlen ember elkövette azt a hibát, hogy kíváncsiságát kielégítse bemerészkedett a természet békés nyugalmába, és felébresztette az alvó ”szörnyeteget”.
Gyógymód még nem létezik. A fertőzöttek halálozási aránya 90 százalék. Az Amerikában elszabadult „ragadozó” vírust sokáig titokban tartották. Különleges katonákból és tudósokból álló kommandót vetettek be, hogy megfékezzék. A könyv nem csupán világunk leghalálosabb kórokozóinak és az emberi fajnak a találkozásairól szóló rémísztő és felkavaró krónika, hanem egyszersmind megrendítő jóslat arra vonatkozóan, ami napjainkban az Ebola kapcsán valósságá válhat. A technika fejlődésével előbb vagy utóbb óhatatlanul végigsöpörhet bolygónkon egy gyilkos vírus. Ez a könyv hűen tükrözi a „molyrágta” közhelyet: a valóság rémisztőbb, mint a fikció.

1 hozzászólás
Roszka >!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

A mostani világra szóló vírusjárvány okán, azt hiszem hálát adhatunk az égieknek, hogy nem egy ennyire halálos vírust kaptunk a nyakunkba. Legalább is most még. Ennek tudatában, sokkal félelmetesebb és szörnyűbb volt most olvasni ezt a könyvet. Borzalmas lehetett ez azoknak, akik elszenvedték, vagy közel kerültek hozzá, ha egyáltalán túlélték. És még mindig nincs ellenszere…

gazibla IP>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Igazán jó könyv annak, aki nem nagyon van képbe az ebolával és más hasonló vírusokkal. Ami kicsit zavart, hogy nem mondanám sem regénynek sem pedig tudományos könyvnek, bár az utóbbihoz áll közelebb. Viszont, ha tudományos akkor nekem nem férnek bele a költői képek és a történethez nem hozzátartozó szálak. Ettől függetlenül nekem tetszett és sok új információval lettem gazdagabb.

sepi IP>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

"A Halálzóna valószínűleg a legjobb horror, amely tényregénynek álcázza magát, vagy inkább a legjobb tényregény, amit úgy elbűvöl saját iszonyatos témája, hogy folyton átcsúszik zsigeri ijesztgetésbe. Richard Preston 1994-es könyve az eboláról és első megjelenéséről az Egyesült Államokban a nyolcvanas évek végén a Dustin Hoffman-féle Vírus mellett a legfontosabb szöveg, amely az ebolával kapcsolatos nyugati közgondolkodást formálta a múlt század végén. Bár már hajdani rajongói is arról írnak, hogy Preston rengeteg káros tévhitet terjesztett a vírusról, hogy a frászt hozza az olvasóra, a Halálzóna vonzerejét épp ez a gátlástalanság adja. Hogy olyan kéjesen tocsog az ebolás vérben, mintha nem lenne holnap.

Húsz évvel a Halálzóna megjelenése után, a 2014-es ebolajárvány idején derült ki, mi történik akkor, ha a vírus nem csupán feláldozható emlősöket, hanem embereket fertőz meg Amerika területén.Lényegében semmi, ami mérhető lenne a Preston által olykor szerényen belengetett globális vírusapokalipszishez. Az ebolát ekkor egy libériai turista és Afrikában dolgozó misszionáriusok hurcolták be az országba, ám a további megbetegedések ellenére a hatóságok mindvégig kordában tartották a járványt.

A Halálzóna elemi erejének forrása az, hogy a szerző úgy ír a vírusról, mintha az egy szörnyeteg lenne. Egy szörnyeteg célokkal: „Molekuláris cápák, ok nélkül tomboló erők. Szilárd, kemény, logikus és végtelenül önző: a vírus nem tesz semmi mást, mint hogy másolja és másolja önmagát, olykor elképesztő sebességgel. Kizárólagos célja a sokszorozódás.

Egy vírusszörnyeteg trancsirozós horrorfilmeket idéző tünetekkel: „A vírusgazdában szaporodó vírus saját részecskéivel megtölti a testet; agytól a bőrig. A katonai szakértők ezt a jelenséget extrém multiplikációnak, vírusrobbanásnak nevezik. A dolog távolról sem hasonlít az egyszerű megfázásra. Mire az extrém multiplikáció eléri tetőpontját, az áldozat vérének minden cseppje akár százmillió vírusrészecskét is tartalmazhat. Más szóval, a vírusgazda olyan képződményt hordoz, amely a gazda egész lényét önmagává próbálja alakítani. A transzformáció azonban nem jár tökéletes sikerrel, az eredmény pedig nagy mennyiségű, vírussal keveredett cseppfolyósodó hús, valamiféle biológiai baleset.

És nem utolsósorban, egy szörnyeteg állandó lakhellyel, de mindig készen a költözésre: „Charles Monet és Peter Cardinal életének útja a Föld egyetlen pontján találkozott, a Kitum-barlang mélyén. Mit csinálhattak a barlangban? Mit találtak ott? Mihez értek hozzá? Mit lélegeztek be? Mi lakik a Kitum-barlangban?

Bővebben: http://magyarnarancs.hu/parateka/a-globalis-ebolajarvan…

chhaya>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Nehéz egyértelműen kategorizálni Preston művét. Tényregénynél jóval borzongatóbb, kicsit thriller, olykor kicsit horror, a stílusa sem valami száraz dokumentumregény… Viszont az is igaz, hogy alaposan utánajárt az író az Afrikából induló filovírusok témájának, számos érintettel (köztük több túlélővel) beszélt, hogy könyvét minél valósághűbben építhesse fel.

Ha már ebola… Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom. A vírus okozta agónia leírása tényleg tényszerű, semmi szépítés nincs benne, csak vér mindenütt. Már az első fejezet durván indul, majdnem félretettem a könyvet…

Néhány konkrét eset ismertetésén túl igazán érdekes kérdéseket vet fel a filovírusok (ebola, marburg) természetéről, lehetséges származási helyükről, terjedésük és mutálódásuk módját illetően. Honnan indult pontosan? Melyik állatfaj a hordozó, melyik nem pusztul bele a kórba? Érdekes a vírusok vizsgálatának leírása is, kezdve onnan, milyen óvintézkedéseket kell megtennie egy ebolakutatónak (pl. a védőruhákkal és a fertőtlenítő eljárásokkal kapcsolatban), hogy egyáltalán a halálos kór közelébe mehessen… Gondolom manapság fejlettebb technológia áll rendelkezésre, de az ebola ugyanolyan félelmetes, kegyetlen halált okozó vírus marad… És ettől olyan hátborzongató a könyv, mert magát a valóságot írja le.

kormix P>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Az azonos c. sorozat megnézése után kíváncsi lettem, mennyivel ad többet vagy kevesebbet a könyv, és bár több év eltelt, végre a kezembe vettem és ismét elmerültem az ebola történetének ezen részében. Az biztos, hogy nagyon alapos volt az adaptáció, ugyanis a sorok olvasása közben rendre elevenedtek meg a szemem előtt a sorozat jelenetei. Ez cseppet sem vont le a történet élvezeti értékéből, sőt! Így is olyan izgalmas volt a cselekmény, hogy egy nap alatt elolvastam a könyvet. Természetesen a szerző jó stílusa is kellett ehhez, én például azt is kifejezetten élveztem, hogy nem ragaszkodott az események tényszerű leírásához, hanem itt-ott leíró részeket is beszúrt – kivéve azt, hogy MINDEN szereplő kinézetét sorokon keresztül ecsetelte.
Abból a szempontból volt még különleges az élmény, hogy az eredeti mű 1994-es, így az addig felhalmozott ismereteket adta át a könyv, azóta szerencsére már sokat fejlődött a tudomány, megnyugtató volt utánajárni a frissebb felfedezéseknek és kutatási eredményeknek. Örültem, hogy egy-két kép is helyet kapott a kötetben, kicsit ijesztő volt látni, hogy ezek az ilyen rettenetes kórlefolyással járó betegséget okozó kis filovírusok ennyire egyszerű lények.
Ahogy a sorozat, úgy a könyv is remek élményt nyújtott, izgalmas volt mindkét alkalommal végigkövetni az ebola útját és a hatóságok döntéseit, lépéseit. spoiler

tgorsy>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Félelmetes.
Egy idő után viszont felmerült bennem, hogy nem karakterszám után fizettek? Túl sok az ismétlés. Hihető az, hogy egy hiper-szuper laboratóriumban barna ragasztószalaggal rögzítik a védőruhát?

2 hozzászólás
kivimango>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Nagyon klasszul összerakott, érdekes, figyelemfelkeltő és izgalmas könyv. Rengeteget tudtam meg az eboláról, amikről eddig sosem hallottam. A legjobb, hogy mindezt nem egy tudományos, fárasztó köntösbe burkolta, hanem egy szuper, több szálon futó történetbe. Az új kiadást olvastam, nagyon jól néz ki a borítója. A kedvencem, hogy kis filovírusokból áll a cím. :)

Airyn P>!
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Richard Preston, ahogy könyvében is megemlíti, tényirodalmi kötetét a NewYorkerbe írott cikke alapján írta, amely Halálzóna címmel jelent meg, először 1995-ben. 2014-ben, mivel az Ebola újra elkezdte szedni az áldozatokat, a Cartaphilus Könyvkiadó ismét megjelentette a könyvet új borítóval, friss külsővel. Így került a polcomra ez a kötet.
Nem mondhatnám, hogy sok tényirodalmi kötetet olvastam életemben, vagy dokumentumregényt; még a történelmi vonatkozású könyvek is – amelyeket nagyon szeretek –, inkább regényes feldolgozások, semmint ennyire realista tényfeltáró értekezés. A könyv olvasása folytán kicsit olyan érzésem volt, mintha egy ismeretterjesztő csatornát néznék a tévében, és a szöveg is valamely, (hangról) ismert narrátor hangján szólt a fülemben, mintha csak a National Geographic Channelt vagy a Discoveryt hallgatnám. Nem igazán tudtam, mire számítsak az olvasásakor, elképzelésem sem volt, hogy fog-e egyáltalán tetszeni, úgyhogy hetekig halogattam a dolgot, már csak azért is, mert általában nem szeretem a valós halált feldolgozó semmilyen műveket (sem film, sem dokumentumfilm, sem könyv). Azért írom, hogy „valós halál”, mert míg az emberek általában rezzenéstelen arccal olvasnak véres fikciókat, krimiket, thrillereket, addig egy olyan könyv, amely a tényekre szorítkozik, és valóban megtörtént, hátborzongatóan félelmetes, és már nem lehet elbújni az olvasása közben a jól ismert „á, ez csak mese” szöveg mögé.

Kiemelten fontos megérteni, hogy ez a könyv nem csak valós történeten alapszik, hanem konkrétan a megtörtént eseményeket írja le és összegzi, amely események 1967 és 1993 között történtek. Preston a következőt írja az olvasóhoz a kötet elején:

„Ez a könyv nem a képzelet szüleménye. Története igaz, alakjai valóságosak; a neveket azonban megváltoztattam olykor, mint Charles Monet és Peter Cardinal esetében is. Valahányszor ilyen változtatásra sor kerül, jelzem a szövegben.
A párbeszédeket a szereplők emlékei alapján rekonstruáltam. A történet folyamán itt-ott emberek gondolatmenetét idézem: ilyenkor elbeszélésem forrásai azok a beszélgetések, amelyeknek alanyai – néha ismétlődően – beszámoltak egykori gondolataikról. Minden ilyen alkalommal közösen ellenőriztük a tényeket. A kérdésre: „Mire gondolt akkor?”, időnként a regényírókat megszégyenítően gazdag és az emberi állapotokat mélységében feltáró válaszokat kaptam. Megpróbáltam tehát az emberek arcán át a gondolataikba látni, szavaikon keresztül belehallgatni az életükbe, és amit ott találtam, túlnő a képzelet határain.”

Végeredményként egy olyan furcsa elegyet kapunk valahol a tények és a regények elmosódásaképp, amire én legalábbis még nem láttam példát. Megtudjuk, milyen típusai vannak az Ebolának, melyik mikor és hol bukkant fel, „testvérei” miben térnek el a többitől, hogyan vették elejét a tömegfertőzésnek. Megismerjük az Ebola tüneteit, ezt már-már olyan hányingerkeltően részletes módon, hogy sosem felejtjük el, és egészen biztos egyik olvasó sem fog ellátogatni Afrika azon részébe, ahol vélhetőleg legelőször az Ebola és az AIDS vírus felütötte fejét. Az első néhány rész, a Marburg vírus tüneteinek leírása annyira véres és félelmetes, hogy komolyan aggódni kezdtem, fogom-e én ezt még bírni, de aztán szerencsére néhány emberen kívül Preston nem ecseteli a tüneteket. Először nehezen állt össze a komplett kép, és idegesített az olykor időbeni ugrálás a történetben, mígnem megértettem, hogy három-négy külön részre tagolódik az egész; a Marburg, az Ebola Sudan, Ebola Zaire (ami a legveszélyesebb mind közül) és végül az Ebola Reston felbukkanásáról és terjedéséről olvashatunk, hellyel-közel kronológiai sorrendben. A történet olyan szinten összekapcsolódik, hogy mindvégig az Eboláról és „testvéreiről” olvashatunk, és bizonyos emberek többször is megjelennek a történet folyamán; akik az Ebola egyik típusával már találkoztak, később az Ebola Reston Washington melletti felbukkanásával ismét bekapcsolódnak az események láncolatába.

A történet eleinte számomra pusztán ismeretterjesztő volt, nem különösebben kötődtem hozzá, és az Ebola Reston felbukkanásáig különösképpen nem kötött le, de a könyv felénél, a Restonban és Washington mellett történtekkor már mellkasomban erősen dobogó szívvel lapoztam a könyvet, jómagam is reménykedtem a legjobbakban, és a következő gondolatok jártak a fejemben:

„Csak senki ne érintkezzen vele!”
„Csak össze ne törd azt az üveget, könyörgöm!”
„Mégis miért nem csomagolták be rendesen azt az izét?”
„Jézusom, remélem nem kapta el a fertőzést”,
„Én BIZTOS nem mernék az épület közelébe se menni.”
„UGYE nincs lyuk azon a nyamvadt kesztyűn???”

Felháborodásom komoly méreteket öltött, amikor a CDC hozzáállásáról és felelőtlenségéről olvastam, el sem hittem, hogy ez most tényleg így volt – pedig így volt –, végül arra a megállapításra jutottam, hogy aki legalább a restoni részig eljut, annak egészen biztosan tetszeni fog ez a könyv, nem hiába kapott ilyen jó értékelést. Mint mindig, most is abba a „hibába” estem, hogy éjszaka nem bírtam lerakni a könyvet, és kíváncsian vártam, mi történik az Ebola Restonnal, terjed-e cseppfertőzéssel, elkapják-e majd az emberek, de a történetről nem szeretnék spoilerezni, így azt szeretném csak ajánlani, hogy olvassátok el, ha többet szeretnétek megtudni a történtekről, vagy, ha egy zsigeretekig hatolóan félelmetes (és igaz) sztorit olvasnátok. Abban egészen biztos vagyok, hogy jobb, mint bármely más, vírusos fikció, kissé groteszk, de a természet mégiscsak a legnagyobb művész a földön.

Vajon honnan ered az Ebola? Mi volt a közös a vírus különböző válfajait („testvéreit”) állítólag először megkapó 3 ember között? Annyit sikerült megállapítani, hogy a Marburg talán a Kitum-barlang mélyéről ered, de hogy melyik élőlényben vagy pontosan min telepszik és alszik „téli álmot” mielőtt élő és pusztítható sejthez érve megkezdi a tömeggyilkolást, azt még a mai napig nem tudjuk. A könyv olvasása folyamán többször is elbarangolunk a virginiai Restonon kívül az afrikai Kitum-barlangba és a Kinshasa főútra.

„A Kinshasa főút középen metszi ketté Afrikát: első kitörése után innen indult világ körüli kísértetjárására az esőerdőből kilépő AIDS-vírus. Az út valaha nem volt több egy Afrika szívén keresztülvágó döngölt földcsapásnál – ekkoriban szinte lehetetlen volt a teljes vonalán végigutazni. Egyes hosszabb szakaszainak aszfaltozását az ezerkilencszázhetvenes években kezdték meg, és csakhamar feltűntek rajta a vándor teherautók. Nem sokkal később megjelent az AIDS is az út menti városokban; hogy pontosan honnan érkezett, az talán örök rejtély marad.
…A Kinshasa főút leaszfaltozása hatással volt minden földi ember életére – a huszadik század legfontosabb eseményei közé tartozik. Mára tízmilliónál is több emberéletet követelt.”

Összességében érdekfeszítő és tanulságos olvasmány volt, mindazonáltal nem lenne hátrány, ha a későbbiekben Preston a könyvet kibővítené a 2014-es események feltárásával is. Ami különösen tetszett benne, ahogy a párbeszédeket és az emberek gondolatát (amiket ők maguk elevenítettek fel Prestonnak) kendőzetlenül írja le, így nem csak a vírus világába, de közvetetten az emberi elme mélyébe is bepillantást nyerhetünk.
Vajon, ha véletlenül belélegeznénk az Ebolát, miközben nem tudjuk, terjed-e cseppfertőzéssel ez a típusa, szólnánk a feletteseinknek? Úgy őszintén…

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Egész jó, tetszett!
Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 87%
Borító: 6/10 – 2014-es kiadás van meg. Őszinte leszek, nekem annyira nem tetszett, túlzsúfoltnak találtam és a ’90-es évek könyveire emlékeztet, modernebbet is lehetett volna alkotni, letisztultabbat. A kötés és a margószélesség, lapok minősége egyébként rendben van.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a tudományos cikkeket, értekezéseket, tényirodalmi köteteket, érdeklődnek a biológia vagy a vírusok iránt.

+ pont: Mert összefoglalja az egyik leghalálosabb vírus felbukkanását, terjedését, tüneteit, alakulását, mutálódását, fajtáit és történetét (mivel 2014 előtt íródott, az akkori események nincsenek feldolgozva a könyvben).
– pont: Az elején kicsit vontatottan indult a történet, és én nem feltétlenül rajongok a tényirodalmi könyvekért, de ahhoz képest a közepétől nagyon érdekes lett, és szinte már regényszerű.


Népszerű idézetek

Leliana>!

Műkedvelő természetbúvár volt, a madarak és állatok szerelmese – az emberi nemnek azonban már kevésbé.

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

mate55>!

Az Ebola igen egyszerű vírus – egyszerű, mint az erdőtűz. Gyorsan és kíméletlenül pusztít, hatása hihetetlenúl széles körű.

69. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Kapcsolódó szócikkek: ebola
mate55>!

A szerencse a felkészült elme jutalma.

131. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Kapcsolódó szócikkek: szerencse
arsenal0522>!

Az ősz tünékeny párája lebegett a levegőben, érett almák édessége, a holt avar fanyar lehelete, a földeken száradó gabona illata.

56. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

jagoka1984 P>!

– Ha egy kobra szemébe nézünk, megérzünk valamit a félelem túloldalán. A félelem apadni kezd, ahogy az emberben megdobban a szépség lényege. Az Ebola olyan mikroszkóp alatt, mint egy pompás jégpalota. Annyira hideg… És annyira tiszta.

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Almost_Zed>!

Az AIDS, az Ebola és a többi őserdei kórokozó fellépése a trópusi bioszféra pusztulásának egyenes következménye. Az előbújó vírusok a Föld ökológiailag rombolt területein jelennek meg. Többségükben az őserdők megnyirbált határsávjain bukkannak fel, vagy a trópusi szavannákon, ahová nagy számban települnek az emberek. Az esőerdő a bolygón fellelhető élet hatalmas tárháza, itt él a legtöbb állat- és növényfaj, és itt él a legtöbb vírus is, minthogy minden élőlény hordoz valamiféle vírust. […]
Bizonyos értelemben a Föld immunrendszere védelmi harcot indított az emberiség ellen, válaszol az emberi élősködőre, a burjánzó emberfertőzésre, a betonépítmények halott foltjaira; Európa, Japán, az Egyesült Államok rákos rothadására, ahol nyüzsögnek a sokszorozódó főemlősök, kolóniáik növekednek, és tömeges kihalással fenyegetik a bioszférát.

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Kapcsolódó szócikkek: AIDS · ebola
Gabriel6>!

Nem sokkal Charles Monet halála után már megalapozottnak látszott az az álláspont, hogy a Marburg a filovírusok egyike, családjába még az Ebola nevű vírus két típusát sorolták: az Ebola Zairét és az Ebola Sudant. A három testvér közül a Marburg a legenyhébb; a legkegyetlenebb az Ebola Zaire. Ez utóbbi tízből kilenc fertőzött emberrel végez: a halálozási ráta tehát kilencven százalék. Mintha csak palatábláról törölné le áldozatai nevét egy könnyed mozdulattal.

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

mate55>!

A tipikus Ebola-arc olyanná varázsolja a majmokat, mint akiknek hihetetlen látomásban van része. Ám ez nem a mennyország látomása.

79. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Kapcsolódó szócikkek: ebola
mate55>!

Az őserdőkben és a trópusok szavannáin nagy élvezettel kóstolta végig a helyi különlegességeket: evett békát, kígyót, zebrahúst, medúzát, gyíkot, egészben, bőrében megfőzött varangyot – csak szalamandrát nem evett egyedül, legalábbis nem fedezte fel a levesekben. Fogyasztott viszont főtt majomcombot, és ivott emberi nyállal erjesztett banánsört.

170. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Dóra_Nagy_6>!

Ragasztószalag nélkül, azt mondják, nem létezik hatásos biológiai elszigetelés.

79. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. dos Santos: Az isteni formula
Robert Harris: Tiszt és kém
Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban
Mark Russinovich: Tolvaj kód
Joe Hill: Spóra
Nick Cutter: A falka
Stephen King: A halálsoron
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Stephen King: Agykontroll
Stephen King: A búra alatt