Halálzóna 35 csillagozás

Ebola, a gyilkos vírus
Richard Preston: Halálzóna Richard Preston: Halálzóna Richard Preston: Halálzóna

„ A Halálzóna első fejezeténél hátborzongatóbbat soha életemben nem olvastam… és utána a regény még hátborzongatóbbá válik. Ez benne a lenyűgöző: egyre félelmetesebb. Igen figyelemreméltó alkotás. Két vagy három nekifutásra elolvastam, és az az érzésem, hogy sokáig nem tudok majd szabadulni az emlékétől. ” (Stephen King)
„Az egyik legfélelmetesebb könyv, ami valaha is a kezembe akadt. Jobb, mint Stephen King vagy Michael Crichton – ez valóban megtörtént, a Washington-emlékmű tőszomszédságában. És előbb vagy utóbb megtörténik majd.” Atrhur C. Clarke
„Richard Preston regénye ezt a hátborzongató, ám igen fontos témát a tudományos körökből az átlagolvasó elé viszi. A Halálzóna elsőrangú thriller.” Robert Redford

>!
Cartaphilus, Budapest, 2015
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632664064
>!
Cartaphilus, Budapest, 2014
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632664064 · Fordította: Hamvai Kornél
>!
Európa, Budapest, 1995
348 oldal · ISBN: 9630758326 · Fordította: Hamvai Kornél

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
gazibla P
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Igazán jó könyv annak, aki nem nagyon van képbe az ebolával és más hasonló vírusokkal. Ami kicsit zavart, hogy nem mondanám sem regénynek sem pedig tudományos könyvnek, bár az utóbbihoz áll közelebb. Viszont, ha tudományos akkor nekem nem férnek bele a költői képek és a történethez nem hozzátartozó szálak. Ettől függetlenül nekem tetszett és sok új információval lettem gazdagabb.

>!
sepi I
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

"A Halálzóna valószínűleg a legjobb horror, amely tényregénynek álcázza magát, vagy inkább a legjobb tényregény, amit úgy elbűvöl saját iszonyatos témája, hogy folyton átcsúszik zsigeri ijesztgetésbe. Richard Preston 1994-es könyve az eboláról és első megjelenéséről az Egyesült Államokban a nyolcvanas évek végén a Dustin Hoffman-féle Vírus mellett a legfontosabb szöveg, amely az ebolával kapcsolatos nyugati közgondolkodást formálta a múlt század végén. Bár már hajdani rajongói is arról írnak, hogy Preston rengeteg káros tévhitet terjesztett a vírusról, hogy a frászt hozza az olvasóra, a Halálzóna vonzerejét épp ez a gátlástalanság adja. Hogy olyan kéjesen tocsog az ebolás vérben, mintha nem lenne holnap.

Húsz évvel a Halálzóna megjelenése után, a 2014-es ebolajárvány idején derült ki, mi történik akkor, ha a vírus nem csupán feláldozható emlősöket, hanem embereket fertőz meg Amerika területén.Lényegében semmi, ami mérhető lenne a Preston által olykor szerényen belengetett globális vírusapokalipszishez. Az ebolát ekkor egy libériai turista és Afrikában dolgozó misszionáriusok hurcolták be az országba, ám a további megbetegedések ellenére a hatóságok mindvégig kordában tartották a járványt.

A Halálzóna elemi erejének forrása az, hogy a szerző úgy ír a vírusról, mintha az egy szörnyeteg lenne. Egy szörnyeteg célokkal: „Molekuláris cápák, ok nélkül tomboló erők. Szilárd, kemény, logikus és végtelenül önző: a vírus nem tesz semmi mást, mint hogy másolja és másolja önmagát, olykor elképesztő sebességgel. Kizárólagos célja a sokszorozódás.

Egy vírusszörnyeteg trancsirozós horrorfilmeket idéző tünetekkel: „A vírusgazdában szaporodó vírus saját részecskéivel megtölti a testet; agytól a bőrig. A katonai szakértők ezt a jelenséget extrém multiplikációnak, vírusrobbanásnak nevezik. A dolog távolról sem hasonlít az egyszerű megfázásra. Mire az extrém multiplikáció eléri tetőpontját, az áldozat vérének minden cseppje akár százmillió vírusrészecskét is tartalmazhat. Más szóval, a vírusgazda olyan képződményt hordoz, amely a gazda egész lényét önmagává próbálja alakítani. A transzformáció azonban nem jár tökéletes sikerrel, az eredmény pedig nagy mennyiségű, vírussal keveredett cseppfolyósodó hús, valamiféle biológiai baleset.

És nem utolsósorban, egy szörnyeteg állandó lakhellyel, de mindig készen a költözésre: „Charles Monet és Peter Cardinal életének útja a Föld egyetlen pontján találkozott, a Kitum-barlang mélyén. Mit csinálhattak a barlangban? Mit találtak ott? Mihez értek hozzá? Mit lélegeztek be? Mi lakik a Kitum-barlangban?

Bővebben: http://magyarnarancs.hu/parateka/a-globalis-ebolajarvan…

>!
mate55
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Richard Preston olyan tényfeltáró regényre vállalkozott (a valóságot aprólékos munkamódszerrel dolgozta fel, amelynek alapja a folyamatos kutatás és interjúzás volt) melyben a világra halált okozó vírusok elleni harcot eleveníti meg.
Halálzóna című dokumentumregénye (az Ebola-vírus thrillerre?), megmutatja a halál egyik borzalmas arcát, amely évmilliók óta a Kongói esőerdők mélyén aludta (volna) örök álmát. Sajnos, (mint mindig) egy felelőtlen ember elkövette azt a hibát, hogy kíváncsiságát kielégítse bemerészkedett a természet békés nyugalmába, és felébresztette az alvó ”szörnyeteget”.
Gyógymód még nem létezik. A fertőzöttek halálozási aránya 90 százalék. Az Amerikában elszabadult „ragadozó” vírust sokáig titokban tartották. Különleges katonákból és tudósokból álló kommandót vetettek be, hogy megfékezzék. A könyv nem csupán világunk leghalálosabb kórokozóinak és az emberi fajnak a találkozásairól szóló rémísztő és felkavaró krónika, hanem egyszersmind megrendítő jóslat arra vonatkozóan, ami napjainkban az Ebola kapcsán valósságá válhat. A technika fejlődésével előbb vagy utóbb óhatatlanul végigsöpörhet bolygónkon egy gyilkos vírus. Ez a könyv hűen tükrözi a „molyrágta:))” közhelyet: a valóság rémisztőbb, mint a fikció.

>!
tgorsy
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Félelmetes.
Egy idő után viszont felmerült bennem, hogy nem karakterszám után fizettek? Túl sok az ismétlés. Hihető az, hogy egy hiper-szuper laboratóriumban barna ragasztószalaggal rögzítik a védőruhát?

2 hozzászólás
>!
kivimango
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Nagyon klasszul összerakott, érdekes, figyelemfelkeltő és izgalmas könyv. Rengeteget tudtam meg az eboláról, amikről eddig sosem hallottam. A legjobb, hogy mindezt nem egy tudományos, fárasztó köntösbe burkolta, hanem egy szuper, több szálon futó történetbe. Az új kiadást olvastam, nagyon jól néz ki a borítója. A kedvencem, hogy kis filovírusokból áll a cím. :)

>!
Könyveskuckó_reblog
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Richard Preston, ahogy könyvében is megemlíti, tényirodalmi kötetét a NewYorkerbe írott cikke alapján írta, amely Halálzóna címmel jelent meg, először 1995-ben. 2014-ben, mivel az Ebola újra elkezdte szedni az áldozatokat, a Cartaphilus Könyvkiadó ismét megjelentette a könyvet új borítóval, friss külsővel. Így került a polcomra ez a kötet.
Nem mondhatnám, hogy sok tényirodalmi kötetet olvastam életemben, vagy dokumentumregényt; még a történelmi vonatkozású könyvek is – amelyeket nagyon szeretek –, inkább regényes feldolgozások, semmint ennyire realista tényfeltáró értekezés. A könyv olvasása folytán kicsit olyan érzésem volt, mintha egy ismeretterjesztő csatornát néznék a tévében, és a szöveg is valamely, (hangról) ismert narrátor hangján szólt a fülemben, mintha csak a National Geographic Channelt vagy a Discoveryt hallgatnám. Nem igazán tudtam, mire számítsak az olvasásakor, elképzelésem sem volt, hogy fog-e egyáltalán tetszeni, úgyhogy hetekig halogattam a dolgot, már csak azért is, mert általában nem szeretem a valós halált feldolgozó semmilyen műveket (sem film, sem dokumentumfilm, sem könyv). Azért írom, hogy „valós halál”, mert míg az emberek általában rezzenéstelen arccal olvasnak véres fikciókat, krimiket, thrillereket, addig egy olyan könyv, amely a tényekre szorítkozik, és valóban megtörtént, hátborzongatóan félelmetes, és már nem lehet elbújni az olvasása közben a jól ismert „á, ez csak mese” szöveg mögé.

Kiemelten fontos megérteni, hogy ez a könyv nem csak valós történeten alapszik, hanem konkrétan a megtörtént eseményeket írja le és összegzi, amely események 1967 és 1993 között történtek. Preston a következőt írja az olvasóhoz a kötet elején:

„Ez a könyv nem a képzelet szüleménye. Története igaz, alakjai valóságosak; a neveket azonban megváltoztattam olykor, mint Charles Monet és Peter Cardinal esetében is. Valahányszor ilyen változtatásra sor kerül, jelzem a szövegben.
A párbeszédeket a szereplők emlékei alapján rekonstruáltam. A történet folyamán itt-ott emberek gondolatmenetét idézem: ilyenkor elbeszélésem forrásai azok a beszélgetések, amelyeknek alanyai – néha ismétlődően – beszámoltak egykori gondolataikról. Minden ilyen alkalommal közösen ellenőriztük a tényeket. A kérdésre: „Mire gondolt akkor?”, időnként a regényírókat megszégyenítően gazdag és az emberi állapotokat mélységében feltáró válaszokat kaptam. Megpróbáltam tehát az emberek arcán át a gondolataikba látni, szavaikon keresztül belehallgatni az életükbe, és amit ott találtam, túlnő a képzelet határain.”

Végeredményként egy olyan furcsa elegyet kapunk valahol a tények és a regények elmosódásaképp, amire én legalábbis még nem láttam példát. Megtudjuk, milyen típusai vannak az Ebolának, melyik mikor és hol bukkant fel, „testvérei” miben térnek el a többitől, hogyan vették elejét a tömegfertőzésnek. Megismerjük az Ebola tüneteit, ezt már-már olyan hányingerkeltően részletes módon, hogy sosem felejtjük el, és egészen biztos egyik olvasó sem fog ellátogatni Afrika azon részébe, ahol vélhetőleg legelőször az Ebola és az AIDS vírus felütötte fejét. Az első néhány rész, a Marburg vírus tüneteinek leírása annyira véres és félelmetes, hogy komolyan aggódni kezdtem, fogom-e én ezt még bírni, de aztán szerencsére néhány emberen kívül Preston nem ecseteli a tüneteket. Először nehezen állt össze a komplett kép, és idegesített az olykor időbeni ugrálás a történetben, mígnem megértettem, hogy három-négy külön részre tagolódik az egész; a Marburg, az Ebola Sudan, Ebola Zaire (ami a legveszélyesebb mind közül) és végül az Ebola Reston felbukkanásáról és terjedéséről olvashatunk, hellyel-közel kronológiai sorrendben. A történet olyan szinten összekapcsolódik, hogy mindvégig az Eboláról és „testvéreiről” olvashatunk, és bizonyos emberek többször is megjelennek a történet folyamán; akik az Ebola egyik típusával már találkoztak, később az Ebola Reston Washington melletti felbukkanásával ismét bekapcsolódnak az események láncolatába.

A történet eleinte számomra pusztán ismeretterjesztő volt, nem különösebben kötődtem hozzá, és az Ebola Reston felbukkanásáig különösképpen nem kötött le, de a könyv felénél, a Restonban és Washington mellett történtekkor már mellkasomban erősen dobogó szívvel lapoztam a könyvet, jómagam is reménykedtem a legjobbakban, és a következő gondolatok jártak a fejemben:

„Csak senki ne érintkezzen vele!”
„Csak össze ne törd azt az üveget, könyörgöm!”
„Mégis miért nem csomagolták be rendesen azt az izét?”
„Jézusom, remélem nem kapta el a fertőzést”,
„Én BIZTOS nem mernék az épület közelébe se menni.”
„UGYE nincs lyuk azon a nyamvadt kesztyűn???”

Felháborodásom komoly méreteket öltött, amikor a CDC hozzáállásáról és felelőtlenségéről olvastam, el sem hittem, hogy ez most tényleg így volt – pedig így volt –, végül arra a megállapításra jutottam, hogy aki legalább a restoni részig eljut, annak egészen biztosan tetszeni fog ez a könyv, nem hiába kapott ilyen jó értékelést. Mint mindig, most is abba a „hibába” estem, hogy éjszaka nem bírtam lerakni a könyvet, és kíváncsian vártam, mi történik az Ebola Restonnal, terjed-e cseppfertőzéssel, elkapják-e majd az emberek, de a történetről nem szeretnék spoilerezni, így azt szeretném csak ajánlani, hogy olvassátok el, ha többet szeretnétek megtudni a történtekről, vagy, ha egy zsigeretekig hatolóan félelmetes (és igaz) sztorit olvasnátok. Abban egészen biztos vagyok, hogy jobb, mint bármely más, vírusos fikció, kissé groteszk, de a természet mégiscsak a legnagyobb művész a földön.

Vajon honnan ered az Ebola? Mi volt a közös a vírus különböző válfajait („testvéreit”) állítólag először megkapó 3 ember között? Annyit sikerült megállapítani, hogy a Marburg talán a Kitum-barlang mélyéről ered, de hogy melyik élőlényben vagy pontosan min telepszik és alszik „téli álmot” mielőtt élő és pusztítható sejthez érve megkezdi a tömeggyilkolást, azt még a mai napig nem tudjuk. A könyv olvasása folyamán többször is elbarangolunk a virginiai Restonon kívül az afrikai Kitum-barlangba és a Kinshasa főútra.

„A Kinshasa főút középen metszi ketté Afrikát: első kitörése után innen indult világ körüli kísértetjárására az esőerdőből kilépő AIDS-vírus. Az út valaha nem volt több egy Afrika szívén keresztülvágó döngölt földcsapásnál – ekkoriban szinte lehetetlen volt a teljes vonalán végigutazni. Egyes hosszabb szakaszainak aszfaltozását az ezerkilencszázhetvenes években kezdték meg, és csakhamar feltűntek rajta a vándor teherautók. Nem sokkal később megjelent az AIDS is az út menti városokban; hogy pontosan honnan érkezett, az talán örök rejtély marad.
…A Kinshasa főút leaszfaltozása hatással volt minden földi ember életére – a huszadik század legfontosabb eseményei közé tartozik. Mára tízmilliónál is több emberéletet követelt.”

Összességében érdekfeszítő és tanulságos olvasmány volt, mindazonáltal nem lenne hátrány, ha a későbbiekben Preston a könyvet kibővítené a 2014-es események feltárásával is. Ami különösen tetszett benne, ahogy a párbeszédeket és az emberek gondolatát (amiket ők maguk elevenítettek fel Prestonnak) kendőzetlenül írja le, így nem csak a vírus világába, de közvetetten az emberi elme mélyébe is bepillantást nyerhetünk.
Vajon, ha véletlenül belélegeznénk az Ebolát, miközben nem tudjuk, terjed-e cseppfertőzéssel ez a típusa, szólnánk a feletteseinknek? Úgy őszintén…

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Egész jó, tetszett!
Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 87%
Borító: 6/10 – 2014-es kiadás van meg. Őszinte leszek, nekem annyira nem tetszett, túlzsúfoltnak találtam és a ’90-es évek könyveire emlékeztet, modernebbet is lehetett volna alkotni, letisztultabbat. A kötés és a margószélesség, lapok minősége egyébként rendben van.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a tudományos cikkeket, értekezéseket, tényirodalmi köteteket, érdeklődnek a biológia vagy a vírusok iránt.

+ pont: Mert összefoglalja az egyik leghalálosabb vírus felbukkanását, terjedését, tüneteit, alakulását, mutálódását, fajtáit és történetét (mivel 2014 előtt íródott, az akkori események nincsenek feldolgozva a könyvben).
– pont: Az elején kicsit vontatottan indult a történet, és én nem feltétlenül rajongok a tényirodalmi könyvekért, de ahhoz képest a közepétől nagyon érdekes lett, és szinte már regényszerű.

>!
Almost_Zed
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

A könyv első harmada hátborzongató, de akár horrorisztikusnak is mondható. Az első Ebola megbetegedések történetét teljesen tényszerűen és realisztikusan írja le. Döbbenetes volt olvasni is, nemhogy azoknak átélni akik ezekben az esetekben akárcsak szemlélői is voltak a lefolyásának.
A második fele már kevésbé volt izgalmas, de azért nyomasztó volt.
Sajnos manapság is aktuális a téma, és ha sikerül is visszaszorítani időlegesen a vírust, az a jövőben is bármikor újra kitörhet.

>!
Sztüx
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Rémisztő volt, elborzasztott, érdekes könyv egy aktuális témáról.

>!
wmagda
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Ez a könyv a Marburg-vírus és az Ebola három fajtájának felbukkanásait mutatja be és azt, ahogy megfertőzik az embereket, ahogy a betegség elhatalmasodik rajtuk, ahogy lassanként szétbomlanak, cseppfolyóssá válnak a betegek. Borzasztó volt olvasni is, azoknak a szerencsétleneknek pedig át is kellett élniük. Bár a vírus az agyat is pusztítja, így remélhetőleg legalább egy idő után már nem tudták, mi történik velük.
Ijesztő volt olvasni, hogy milyen gyors lefolyású betegségek ezek, gyógymód nincs, a halálozási rátájuk pedig nagyon magas, a legpusztítóbb közülük az Ebola Zaire, aminek 90%-os a halálozási aránya. Addig olvastam viszonylag nyugodtan ezt a könyvet, amíg úgy tűnt, hogy az Ebola egyik fajtája sem terjed a levegőben. Arra gondoltam, hogy amíg csak a testnedvekkel adható tovább a vírus, addig legfeljebb a rossz köztisztasági viszonyokkal sújtott Afrikában lehetnek Ebola-járványok. Persze ennek sem örülök, de hát alapvetően mi közöm hozzá, nem ott élek szerencsére. Aztán viszont azt olvastam, hogy valószínűleg van olyan Ebola vírusfajta, ami a levegőben is terjed – csak ez az embert nem öli meg. Ekkor elgondolkoztam, hogy vajon mi lenne, ha kialakulna egy olyan típus, ami a levegőben is terjed és halálos az emberre, kellemesen cseppfolyóssá olvasztja néhány nap leforgása alatt. A válaszon nem kellett sokat gondolkodnom: valószínűleg az emberiség jelentős része kihalna.
Ezután már csak azon gondolkodtam el, hogy hogyan lehetséges az,hogy ez még nem történt meg. Pusztán szerencse? (Vallásosak mondhatják, hogy Isten akarata, de én mindenható istenekben nem hiszek, így nálam ez nem opció.) Vagy ha cinikus akarnék lenni, akkor mondhatnám azt is, hogy szerencsétlenség, hogy ez még nem történt meg. A könyv is utal rá, hogy bizony túlszaporodott faj vagyunk, a Föld számára megkönnyebbülés lenne, ha kicsit megritkulnánk.
Bővebben: http://konyvboncolgato.blogspot.hu/2017/11/richard-pres…

>!
Narrow86 P
Richard Preston: Halálzóna

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Totál brutál, hiper-szuper élményben volt részem! Akit érdekel a téma, kíváncsi !mindenre! az eboláról, annak kötelező olvasmány. Kicsit hiányoltam a „regényt”, de ez a dokumentum könyv szerencsére nem volt annyira nagyon „dokumentum”-os :)


Népszerű idézetek

>!
arsenal0522

Az ősz tünékeny párája lebegett a levegőben, érett almák édessége, a holt avar fanyar lehelete, a földeken száradó gabona illata.

56. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
mate55 

A szerencse a felkészült elme jutalma.

131. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
Almost_Zed

Az AIDS, az Ebola és a többi őserdei kórokozó fellépése a trópusi bioszféra pusztulásának egyenes következménye. Az előbújó vírusok a Föld ökológiailag rombolt területein jelennek meg. Többségükben az őserdők megnyirbált határsávjain bukkannak fel, vagy a trópusi szavannákon, ahová nagy számban települnek az emberek. Az esőerdő a bolygón fellelhető élet hatalmas tárháza, itt él a legtöbb állat- és növényfaj, és itt él a legtöbb vírus is, minthogy minden élőlény hordoz valamiféle vírust. […]
Bizonyos értelemben a Föld immunrendszere védelmi harcot indított az emberiség ellen, válaszol az emberi élősködőre, a burjánzó emberfertőzésre, a betonépítmények halott foltjaira; Európa, Japán, az Egyesült Államok rákos rothadására, ahol nyüzsögnek a sokszorozódó főemlősök, kolóniáik növekednek, és tömeges kihalással fenyegetik a bioszférát.

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
mate55 

Az Ebola igen egyszerű vírus – egyszerű, mint az erdőtűz. Gyorsan és kíméletlenül pusztít, hatása hihetetlenúl széles körű.

69. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
mate55 

A tipikus Ebola-arc olyanná varázsolja a majmokat, mint akiknek hihetetlen látomásban van része. Ám ez nem a mennyország látomása.

79. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
mate55 

Az őserdőkben és a trópusok szavannáin nagy élvezettel kóstolta végig a helyi különlegességeket: evett békát, kígyót, zebrahúst, medúzát, gyíkot, egészben, bőrében megfőzött varangyot – csak szalamandrát nem evett egyedül, legalábbis nem fedezte fel a levesekben. Fogyasztott viszont főtt majomcombot, és ivott emberi nyállal erjesztett banánsört.

170. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
Styges

Nem kívántak kísérletezni az Ebolával, nehogy aztán az Ebola kísérletezzen velük.

68

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
Inimma 

Az AIDS egy közkeletű eredeztetése szerint a kilencszázhatvanas évek vége felé új és gyümölcsöző üzlet bontakozott ki Afrikában: orvosi kutatás céljára az ipari országokba innen exportáltak főemlősöket. Az állatok legnagyobb lelőhelyeinek egyike Uganda volt. Amikor a majomkereskedelem már gyökeret vert Közép-Afrika egész területén, a rendszer bennszülött alkalmazottai, vadorzók és állatgondozók, számtalan vadmajommal kerültek érintkezésbe, melyek közül néhány hordozhatott ritka vírusokat. A befogott állatokat közös ketrecekbe zárták, így zavartalanul megindulhatott a vírus terjedése. Hozzá kell tenni, hogy a ketrecekben különböző fajták keveredtek: tökéletes környezet egy fajtaváltásra képes vírus feltöréséhez. Ebben a természet adta laboratóriumban a vírusok gyors fejlődésnek indulhattak, és végeredményben eljuthattak a HIV megszületéséig. A HIV tehát a majomkereskedelem révén férkőzött volna az emberi fajba? Az AIDS a Viktória-tó valamely kis szigetéről eredne? Egy forró szigetről? Ki tudja. Amikor az AIDS és a Marburg kezdetei felé tapogatózunk, elfogy a fény, sötétbe borul minden, csak rejtett kapcsolatok sejtelme marad. Mintha egyazon rend részeként, egyazon csapáson tűntek volna fel.

57-58. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

Kapcsolódó szócikkek: AIDS
>!
kivimango

Noha az emberi faj közel járt egy biológiai katasztrófához, legalább nem tudott róla.

94. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus

>!
Klogg_J

Amikor Joel Breman és az orvosok kinyitották az ajtót, szertehányt, vérfoltos fecskendőket találtak zavaros vértócsák között. A termet még a születések idején ürítették ki, amikor haldokló anyák elvetélték az Ebolával fertőzött magzatukat. Az orvoscsoport megérkezett hát a föld sarkára, ahol a víruskirálynő vörös tróntermében a pusztító létforma anyákat mart szét, és gyermekeket az anyaméhben.

119. oldal

Richard Preston: Halálzóna Ebola, a gyilkos vírus


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Végítélet
Joe Hill: Spóra
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A bukás
Roger Boar – Nigel Blundell: A világ legnagyobb kísértetei
Ezekiel Boone: Kirajzás
Arthur Herzog: Étvágy
Les Standiford: Fertőzés
Stephen King: Coffey a halálsoron
Dan Wells: Nem akarlak megölni