Az ​egyiptomi hieroglifák zsebkönyve 89% 10 csillagozás

Jó ismeretterjesztő könyvet találni, főleg népszerű területen, hát lássuk be, kihívás. Ezért nagyon megörültem ennek a magyar kiadásnak, mindenekelőtt a szerző miatt: amellett hogy elismert egyiptológusról van szó, igen sokat tett a tudományág, elsősorban az egyiptomi nyelv és ókori egyiptomi irodalom népszerűsítéséért is.
Találtam néhány apró tárgyi tévedést ill. csúsztatást, de ezek még beleférnek a műfajba. Amúgy egy nagyon szépen felépített, nagyon ízléses könyvecske ez, remek kép-szöveg arányokkal, könnyed nyelvezettel, és ami a legfontosabb, tökéletesen betölti a szerepét: szép fokozatosan rángatja le a misztikus rétegeket a hieroglif írásrendszer teljesen prózai természetéről, miközben végig érdekes marad és további kutatásra, érdeklődésre ösztönzi az olvasót – én legalábbis így éreztem.

Beszélnünk kell azonban a magyar kiadásról:
Miközben meglepően kevés tipográfiai hibát találtam pl. a hieroglifák átírásában vagy a földrajzi és személynevekben (éljen!), a fordítás nem tudott megbirkózni egy elég sarkalatos problémával, ezért a lusta megoldást választotta. Parkinson ugyanis nagyon sokszor használ angol nyelvű példákat az apróbb nyelvtani sajátosságok magyarázatakor, vagy éppen angol hangokra, angol szavak kiejtésére, angol mondatok szórendjére utal, hogy az egyiptomi jelenséget közérthetően megvilágítsa az olvasóinak. Igen, ezeket az angol anyanyelvű olvasóinak szánta. Ezeket a részeket azonban a magyar kiadás érintetlenül hagyta, és egy-két kivételtől eltekintve nem vesződött azzal, hogy a magyar olvasóknak magyar nyelvű példával illusztrálja a megfeleltetést. (Egy angolul nem tudó olvasónak nemigen segít, ha azt mondjuk neki, az egyiptomi „dzs” hangot ejtse úgy, mint az angol „joke” szót…) Ez lényegtelen apróságnak tűnhet, de mivel ez az amúgy nagyon okos szerzői stratégia teljesen átjárja a kötetet, komoly koncepciótlanságnak tartom, hogy a fordító és a szerkesztő nem kezelte érzékenyebben a problémát.

Cserébe tehát álljon itt egy vicces hiba, amit most nem átallok bosszúból kiidézni:
A 17. oldalon van egy táblázat, amelyben a hieroglif jelek átírása és hangértéke mellett egy-két szavas meghatározásokat is kapunk, mit ábrázol az adott jel. Például egy emberi szem rajza mellett azt olvashatjuk, hogy „szem”, egy kapát ábrázoló jel mellett, hogy „kapa”, elég világos. Na most egy igen egyértelműen madárkinézetű madár ábrája mellett azt olvashatjuk, hogy „nyelni”. Én értem, hogy a magyar fordító nem ismerte fel a stilizált rajzból, hogy rendszertani szempontból egy fecskéről van szó (swallow), de azért egy pillanatra elgondolkodhatott volna, hogy ez mégis hogy jön ki… :D

Richard Parkinson: Az egyiptomi hieroglifák zsebkönyve
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2015
Fordító: Kállai Tibor
Oldalszám: 96

Első mondat:
„Az ókori egyiptomiak a ma hieroglifának nevezett jelekkel írtak.”

Richard Bruce Parkinson (1963- ), brit egyiptológia professzor Oxfordban tanult, 1988-ban doktorált és már 1991. óta publikál könyveket, valamint tudományos cikkeket. ”.
Eredetileg 2009-ben jelent meg a könyvecske Angliában.
Parkinson ebben a kis zsebkönyvében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bevezesse olvasóját a hieroglifák megértésének, olvasásának világába. Mini óegyiptomi nyelvkönyvként is forgatható.
A könyv első fejezetében megtudhatunk vázlatosan jó néhány fontos információt a hieroglifák eredetéről, megfejtéséről, amit egy francia egyiptológusnak, Champollionnak köszönhet az emberiség. Ezt követően megismertet a szerző a legfontosabb írásjelekkel. Ez nem teljes körű. Úgy tudni, az ókorban mintegy 750 jelet kellett ismerni az írnokoknak, ám a szerző csak 50-60 darabot közöl. A zsebkönyv 3. fejezetében kitér Parkinson a legfontosabb – a mai tudósok által ismert – nyelvtani szabályokra, determinákra. Szó van a zsebkönyvben az írás irányáról, a nemek meghatározásáról, a számokról, hangjelekről és szójelekről, az eredeti romokon, fennmaradt emlékeken olvasható személy- és helynevekről, tisztségekről, valamint arról, hogy ismeretes volt a gyorsírás óegyiptomi változata is. A könyv utolsó fejezete – mint egy jó munkafüzet – gyakorlásra olvasásra, írásra invitálja az olvasót természetesen a könyvben megszerezhető minimális tudás figyelembevételével.
Bőséges irodalomjegyzék zárja a kis könyvet.

Részlet a könyvből:
„A „macska” szó mjw (kiejtve „mijáú”), és nyilvánvalóan a macskanyávogásról származik.”
30. oldal

Személyes benyomásom a könyvről első pillantásra az volt, hogy roppant igényes, bő képanyaggal rendelkezik. Ami fontos is ez esetben, mert szemléltetni kell a leírtakat. Meggyőződésem, hogy a legfontosabb tudnivalók megtalálhatók a hieroglifák olvasásáról, értelmezésükről és a minimális nyelvtani szabályokról. Visszarepíti az olvasót abba korba, ami a mai kultúrák kialakulásának nagyon fontos „alapköve” volt. Érdekes, színes, a témához képest közérthető olvasmány. Bárki elolvashatja, akit érdekel az egyiptomi kultúra vagy csak kedvet érez egy kissé misztikus témáról olvasni.

Bár valamelyest rövid, ebbe a tudományágba való bevezetésnek tökéletes.