The ​Thursday Murder Club (The Thursday Murder Club 1.) 77 csillagozás

Richard Osman: The Thursday Murder Club Richard Osman: The Thursday Murder Club Richard Osman: The Thursday Murder Club Richard Osman: The Thursday Murder Club

'Such ​a beacon of pleasure' KATE ATKINSON

'So smart and funny. Deplorably good' IAN RANKIN

'A gripping read' SUNDAY TIMES

THE FIRST BOOK IN THE GRIPPING THURSDAY MURDER CLUB SERIES BY TV PRESENTER RICHARD OSMAN
In a peaceful retirement village, four unlikely friends meet up once a week to investigate unsolved murders.

But when a brutal killing takes place on their very doorstep, the Thursday Murder Club find themselves in the middle of their first live case.

Elizabeth, Joyce, Ibrahim and Ron might be pushing eighty but they still have a few tricks up their sleeves.

Can our unorthodox but brilliant gang catch the killer before it's too late?
                                            _

WHAT PEOPLE ARE SAYING ABOUT THE THURSDAY MURDER CLUB

'Thrilling, moving, laugh-out-loud funny' MARK BILLINGHAM

'As the bodies pile up, and more is revealed of the lives and loves of Joyce, Ibrahim, Ron and… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Penguin, London, 2021
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781984880987
>!
Penguin, London, 2021
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780241988268
>!
Penguin, London, 2020
ASIN: B086DL5TVZ · Felolvasta: Lesley Manville

4 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 9

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Meglepetésekkel teli, magával sodró történet – méltán folytathatnám a könyvajánlók tipikus fordulataival, ám azokkal nem tudnám megragadni, hogy mitől is találtam én jónak, illetve hitem szerint mitől találják oly sokan jónak ezt a könyvet. A nem túl definitív alatt ebben az esetben a többség a szerethetőt érti. Mitől válik szerethetővé egy krimi? Részben attól, hogy ez nem igazán krimi. Természetesen vannak itt hullák – egészen frissek, de évtizedek óta a földben nyugvók is. És vannak igazi nyomozók, vannak bűnjelek, kihallgatások, meg minden ilyesféle – csak éppen mesét olvasunk. De kicsit sem az időnként gyomorszorító Grimm-iskolából valót. Az Osman-mesében végtelenül kedves, megértő, elfogadó és jószándékú emberekkel van tele minden. Olyan tér ez, amiben a jóknak nem mindig a legjobb jut, de a rosszakat előbb-utóbb utoléri a büntetésük, és akkor a jók is sóhajthatnak egy nagyot. A szenvedés nincs tehát kisöpörve, csak idézőjelbe téve. Abban a bizonyos való életben nem ilyenek a nyugdíjasok, sem a gyilkosok, még egy kis kirándulás sem ilyen, de éppen ezért lehet nagyon szeretni ezt a végül mindig kikerekedő világot.
Kísérőzene: Prick – I Apologise link

johanna_hann>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Lehet egy krimi elbűvölő? Ha igen, akkor ez a könyv az volt. Meg mókás, időnként szomorkás, néhol keserédes és sokszor elgondolkodtató. Ez nem a tipikus whodunnit sztori, ahol a gyilkosság és a nyomozásé a főszerep, nekem legalábbis sokkal inkább a szereplőkről és az életükről szólt. A sztorit átívelő téma volt továbbá az elmúlás, ami gyönyörűen volt bemutatva.
”How many more autumns for Elizabeth? How many more years of slipping on a pair of comfortable boots and walking through the leaves? One day, spring will come without her. The daffodils will always come up by the lake, but you won't always be there to see them. So it goes; enjoy them while you can.”
Négy nyugdíjas otthonban élő szereplőnk minden csütörtökön össze gyűlnek, hogy régi bűnügyi eseteket megtárgyaljanak, míg egy nap gyilkosság történik és úgy döntenek, hogy ők majd megoldják az ügyet. Mindannyian hozzáadnak valamit a csapathoz, de kedvencem Elizabeth lett, a titokzatos, zseniális, hűséges vezetőjük. A könyv tele volt brit humorral és vonatkozásokkal, amit itt élőként kifejezetten értékeltem. A lezárással csak félig voltam megelégedve spoiler, de így is jól szórakoztam összességében. off

cap>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Számomra ennek a könyvnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Négy főnyugdíjasunk, Donna és Chris mint karakterek vitték el a hátukon a sztorit, maga a krimi szál szerintem nem sikerült erősre. Persze ez nem azt jelenti, hogy kitaláltam volna bármit is. spoiler
Engem viszont kifejezetten megnyert azzal, hogy nyugdíjasaink ennyire aktívak voltak, ez lenne a normális, így kellene megöregedni. Persze a brit egészségügy valószínűleg sokkal többet tesz is azért, hogy ilyen nyugdíjasai legyenek.
Ami viszont szintén kevésbé tetszett, az a rengeteg utalás mindenféle angol dologra, amiket nyilván nem ismertem, fogalmam sem volt (most sincs), hogy Ron pontosan kicsoda, micsoda, szóval kicsit azt érzem, hogy elég szűk körnek íródott a regény. Vagy valakinek, aki át tud siklani afelett, hogy alig érti a márkákra, tévéshow-kra, tévécsatornákra tett megjegyzéseket. off

BBarb>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Megint felültem a hype vonatra és sajnos leestem róla. Egyszerűen nem jött be, nagyon lassan építkezett, a krimi vonal se volt olyan erős és alig vártam már a végét.
A szereplők jók voltak, a mellékszereplők is egész érdekesek lettek, de ez se tudta megmenteni azt, hogy egy csomó üres járat volt. A humora jó volt, a hangulatot eltalálta sokszor a szerző.

Esztiimo>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Lehet, hogy ez a könyv csak jókor talált meg, de nekem nagyon tetszett.
A történet során 4 nyugdíjasunk nyomozását követjük végig, akik elképesztő helyzetekbe kerülnek, de nagyrészt nyugis a könyv cselekménye, beszélgetések történnek sokszor.
Nagyon tetszettek a jól felépített karakterek, és a könyv szellemessége az, amit a legfőképp kiemelnék. Ez a könyv egy aranyos, kedves történet. A világot egy szép helynek mutatja, amilyen remélem, hogy tényleg tud lenni, csak nézőpont kérdése. A naplórészletek is nagyon megragadtak, feldobták a történetet. Összességében megmosolyogtat, néha elgondolkodtat, de alapvetően lendületes és humoros.
Nekem ez most nagyon betalált, imádtam, és biztos, hogy fogom még folytatni majd a sorozatot. :)

dorkabuba>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

    Az alapötlet, hogy egy nyugdíjas nyomozós öntevékeny kör legyen a kötet fókuszában, nagyon tetszik. Nagyjából ez is vitte el a hátán a kötetet.
    Nem vagyok nagy krimis, úgyhogy nem találtam ki semmit előre. Már csak azért sem, mert ahogy szinte mindenki leírta előttem is, rengeteg szereplő van, egy-egy név biztosan ki is esett olvasás közben. Mivel előre készültem rá, hogy el fogok veszni a nevek között, nem stresszeltem magam rajta, arra figyeltem egyedül, hogy a főbb szereplőket (azaz akik nyomoznak) jegyezzem meg, a többi meg majd úgyis összeáll. Egészen élhető ökölszabálynak bizonyult ez így, visszatekintve.
    Azt is aláírom, amit szintén szinte mindenki említett előttem, hogy elég lassú folyású volt a történet, nem egyszer igazából unalmas. Amit mi sem bizonyít jobban, minthogy hiába egy krimiről volt szó, egy percig sem gondoltam a kötettel azokon a napokon, amikor bármilyen ok miatt nem olvastam. Sőt többször olvashattam volna, de inkább zenét hallgattam, mert nem érdekelt annyira. Ez végső soron szomorú egyébként.
    Ettől függetlenül egyáltalán nem volt rossz könyv, csak a hatalmas hype-ot nem értem körülötte. A karakterek szerintem nagyon jók. Nem azt mondom, hogy tudott annyiféle embert összerakni Osman, mint ahányféle karaktert meg akart alkotni, de jó irányokban indult el. A nyomozó körünk kifejezetten aranyos volt, volt bennük valami nagyon angol. Akár még az is elmegy, ha Elizabeth helyébe II. Erzsébetet képzeljük (életkorban egészen stimmel is). Bár azt csendben megemlítem, hogy ebben a kötetben minden nyolcvanéves iszonyúan fitt. Néha úgy éreztem, hogy csak a szöveg állítja, hogy öregekről van szó, a körülményekben nem annyira érződik. Akárhogy is, ha megérem, én is szeretnék ilyen idős lenni.
    Amit végig nagyon élveztem, az a forma volt. Alapvetően rövid fejezetekből áll a történet, van némi újságírói beütés benne. Persze tele van angol humorral, de nem a fejingatós Monty Python félével, annál lightosabb kicsit. A nyomozóklubunk egyik tagjának a naplója volt a kedvencem, mindig annyira bájosan beszélt mellé és mégis tömören elmondott mindent, amit kellett. A többi típusú fejezet E/3-ban, mindig megfelelő nézőpontból íródott. Persze minden szál összefutott idővel, de az is állandó volt, hogy az újonnan bekapcsolódó ágak mindig felváltva következtek a fősodorral, ezzel is elvileg fenntartva az érdeklődést – de ugye annyira nem, hogy ne akarjam letenni a könyvet.
    Összességében nem tudom, mit is gondoljak róla. Aranyos volt, tényleg – de eléggé felejthető. Nem éreztem a krimi részén sem, hogy olyan szuper lenne, engem inkább az emberi történetek tartottak ott, ahogy azok álltak lassan össze, de a végére az sem lett kiemelkedő. Bájos, de ennél nem több. És nagy bajban vagyok, hogyan fordítsam át ezt csillagra.

Jenci_néni>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Nem értem, mit keres a róka (kutya) a borítóján. Vagy lemaradtam valamiről?
Amúgy pusztulatjó volt, hangosan röhögtem. Végül is ki nem ölt meg senkit ebben a könyvben, kb? :))) Mindenki gyanús.
Remek krimi.
A gazdag brit nyugdíjasok nagyon virgoncak.

T_Anna>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Szórakoztató történet, erős és jól kidolgozott karakterekkel. Az írónak sikerül nagyon jó hangulatot teremteni a történetben, az embernek szinte már kedve támad beköltözni a szereplőkkel Coopers Chase-be. A történet gyenge pontja másokhoz hasonlóan számomra is a krimi szál volt, ettől kidolgozottabb, vagy nagyszabásúbb megoldásra számítottam.

Szilver>!
Richard Osman: The Thursday Murder Club

Egy kicsit túlhype-oltnak éreztem ugyan, de kellemes szórakoztató „ponyva” :D
Olvastatja magát (a második felét konkrétan most délután daráltam be), néhol jó kis öreges poénokat dobálgat, a rejtély meg kellően érdekes ahhoz, hogy ne legyen unalmas, vagy túl egyértelmű. A végső csavar nem ütött ugyan akkorát, de az odavezető úton volt pár pont, amikor nagyon meglepődtem.
(Ezért sokan meg fognak kövezni, de jobb volt, mint bármelyik Agatha Christie amit eddig olvastam.)


Népszerű idézetek

ppeva P>!

After a certain age, you can pretty much do whatever takes your fancy. No one tells you off, except for your doctors and your children.

18. oldal

ppeva P>!

People without a sense of humour will never forgive you for being funny.

161. oldal

taylor95>!

If you fail to prepare, you prepare to fail.

40. oldal, Chapter 10 (Viking, 2020)

Kiara P>!

I don't like him. He's all the things that can go wrong with a man if you leave him to his own devices.

21. oldal, 4. fejezet - Joyce (Viking, 2020)

ppeva P>!

Up ahead you will see a tiny, wood-clad bus stop, also still working, if one bus in either direction a day counts as working.

13. oldal

ppeva P>!

'Well, isn't it lovely, Ron? I never knew I liked beer. Imagine if I'd died at seventy? I never would have known.'

34. oldal

ppeva P>!

He needs to get a plan down on paper.
Tony is not a believer in luck, he's a believer in hard work. If you fail to prepare, you prepare to fail.

40. oldal

Esztiimo>!

Well imagine if we only ever did what we were supposed to, John.

118. oldal

ppeva P>!

[…] and no need to tell us we mustn't give our PIN number to Nigerians over the phone. If I am still allowed to say Nigerians.

9. oldal


A sorozat következő kötete

The Thursday Murder Club sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

M. C. Beaton: As the Pig Turns
Benjamin Stevenson: Everyone in My Family Has Killed Someone
Deanna Raybourn: Killers of a Certain Age
Elle Cosimano: Finlay Donovan Is Killing It
Julie James: Something About You
Gail Carriger: Heartless
Rhys Bowen: Her Royal Spyness
Jasper Fforde: The Eyre Affair
J. D. Robb: Rapture in Death
William Rabkin: Mind Over Magic