Delfinmosoly 92% 15 csillagozás

Soha nem szerettem, ha egy állatot beidomítanak arra, hogy az embereket szórakoztassa. Ezért nem is járok cirkuszba, valamint, ha állatkertben jártam inkább elkerültem messziről az állatshow-kat.
Számomra hihetetlennek hangzottak a könyvben leírtak, ahogy az delfineket befogták és tartották és az, ahogy idomítitták őket. Az pedagógiai egyenesen felháborított, hogy a delfineket mennyire semmibe veszik.
Egy állatnak sem szabadna ilyen körülmények között élnie.

Ez egy végtelenül szomorú könyv volt az emberi kapzsiságról és az állatok kizsákmányolásról.

Olyan sokszor találtam már magamat szemben azzal a kérdéssel, hogy melyik volt az a könyv, ami megváltoztatta az életed, amelyik mély benyomást tett rád.
Nem tudtam erre sose válaszolni, egészen mostanáig. Mert nekem ez volt az a könyv! Először még általános iskola kb 6.-7. osztályában olvastam off, és akkor egy régi nagy álmom szertefoszlott. Vagy inkább átalakult?! Az első három helyen volt a nagy álmaim között, hogy eljussak egyszer egy delfináriumba. Ma már be nem tenném oda a lábam, sőt a környezetemet is lebeszélem róla. Ma már minden vágyam szabadban élő delfineket látni. És ez ennek a könyvnek köszönhető. Akkoriban én is imádtam a Flipper sorozatot. Közös program volt keresztszüleimmel azt nézni. És miután elolvastam ezt a könyvet és beláttam a kulisszák mögé, már nem tudtam ugyanúgy rajongani érte.
Ahogy, a könyvben is elmesélte Ric O'Barry a saját életét, hogy hogyan lett a delfinidomárból a világ egyik legnagyobb élharcosa a delfináriumok elleni küzdelemben. Úgy alakult át az én delfinárium iránti rajongásom is. Sok mindent tudtam már a delfinekről, de ebből a könyvből még több mindent tanultam meg. Lenyűgöző, csodálatos teremtmények. Az író csodálatosan bemutatja, leírja ezeket az állatokat. A szomorú történeteken még a könnyem is kicsordult. Az újonnan és nehezen betanított trüköknél még én is büszke voltam. Pedig aztán semmi közöm se volt hozzá. Mégis oly nagyszerűen meséli el, adja át a történetet, hogy az olvasó vele együtt éli meg, éli át újra.
A stílus ahogy ír, nekem nagyon tetszik. A hasonlatok frappánsak, az emberek bemutatása, leírása szintúgy.
Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek és az Öböl című filmnek off, sokkal de sokkal több emberhez kellene eljutnia. Igaz itt szerencsére nincs delfinárium, de tudnunk kell róla mi folyik ott, hogy nyaralásaink, utazásaink során nagyívben elkerüljük ezeket a helyeket. Mert, hogy az írót idézzem: A tanult intelligens ember, a delfinároumok legrettegetebb ellensége.

Csak egy baj van ezzel a könnyvel, az pedig a borító.
Megcsúszott picit az a delfin.

Nagyon olvasmányos volt, helyenként humoros is.
Sok információval szolgált a delfinek életéről, sőt, a delfin és az ember, s valamelyest a delfin és a haditengerészet kapcsolatáról is.
Nagyon megérintett egy-egy történet spoiler.
A legbarátságosabb állatok kategóriájába sorolnám ezeket a kedves élőlényeket.
A könyv szerzője búvár, delfinidomár (sőt, kaszkadőr és dublőr is) volt a híres Flipper-sorozatban. Ebben a könyvben sok történetet mesél életének ezen időszakából.
Napjainkban Richard O’Barry még mindig a delfinek szabadságáért küzdő aktivista, jelenleg 82 éves.
2000-ben újabb könyve jelent meg „To Free A Dolphin” címmel.

A könyv szerzője saját életét meséli el kizárólag abban a vonatkozásban, melynek a delfinekhez és a tenger világához van köze. Számos érdekességet mond el ezekről a szeretnivaló vízi emlősökről, az intelligenciájukról, az idomíthatóságukról, a fogságban töltött életükről… A kezdetektől, az átgondolatlan lelkesedéstől fokozatosan jut el a delfinek érdekének védelméig: lényegileg azt vezeti végig a könyvön, ahogy idomárból állatvédővé válik. Persze mindezt nagyon szórakoztatóan, izgalmas tényekkel megspékelve. Delfinrajongóknak kötelező. :)

Gyerekkoromban láttam egy filmet, Az ebihal és a bálnákat, és egyből beleszerettem a delfinekbe, még a Mi Micsoda sorozat Bálnák és Delfinek című könyvét is elolvastam, amit szinte szóról szóra megjegyeztem akkoriban (azóta sokat felejtettem sajnos). Nem véletlenül figyeltem fel a Delfinmosoly könyvkihívására.
Van az, amikor az ember nem igazán örül annak, hogy engedték betekinteni a kulisszák mögé. Amellett, hogy sok érdekes és vicces sztorit is kaptunk, Richard O'Barry jól fejbe kólintott a tapasztalataival. Nem tudnám megmagyarázni, hogy a sok durva sztori között miért azon döbbentem meg a legjobban, amikor egyik kollégája megkérdezi O'Barrytől, hogy miért delfinnek hívja a „tengeri disznót”. Talán az zavart, hogy ennyire lenéznek egy élőlényt. Ahogy RO'B fogalmaz, sokan tárgynak tekintik az állatokat, akikkel az ember azt tehet, amit csak akar. Szerintem elég sokan vannak azok is, akik meg túlmisztifikálják őket. Az egészséges középutat kéne megtalálni, tisztelni bennük az élőlényt, és elfogadni, hogy nekik is vannak érzéseik. off
A Flipper forgatásáról szóló részeket nagyon élveztem, ott elég sok pozitív dolgot is megtudtunk a filmkészítésről. Kedvenc részem, amikor az éppen soros Flipper (azt hiszem, hogy Kathy) olyan kézjelre reagál, ami nem neki szól éppen, de az ő szótárában is benne van. Mivel a hibát nem ő követte el, ezért megkapja a jutalmat. :) Itt éreztem leginkább O'Barry állatokhoz való viszonyulását, sokkal inkább, mint a „szabadítsuk ki Willyt” jelenetnél.
Az írásban és részekre bontásban azért kaphatott volna O'Barry kicsit több segítséget, mert néhol elindult egy sztori egy címmel, de végül teljesen máshová lyukadt ki a történet, utána meg egy másik részben lett befejezve, aminek korábban nekifutott. Szóval néha kusza volt a történetvezetés.

Lassan haladtam vele, leginkább azért, mert megmondom őszintén, hiába volt érdekes és a téma, legtöbb helyen abszolút nem úgy lett megírva, hogy olvastassa magát. Több helyen egyszerűen untam, akármennyire akartam vele haladni, nagyon nehezen ment. Számomra az egyik legemlékezetesebb pillanat a könyvből az volt, mikor a delfinborjú tejet „fújt” a dohányzó tréner felé, utánozva őt. Szerintem önmagában remekül bemutatja, milyenek is a delfinek. Azt az ártatlanságot, játékosságot és intelligenciát…