Valós ​halál (Takeshi Kovacs 1.) 309 csillagozás

Richard Morgan: Valós halál Richard Morgan: Valós halál Richard Morgan: Valós halál

A ​Netflix népszerű sorozata alapjául szolgáló Philip K. Dick-díjas regény.

A 25. században az emberek tudata digitalizálva tárolódik a koponyaalapba épített tokba, és ha a test el is pusztulna, a tudat újraburkolható egy másik testbe. Csak ha a tudattok maga is megsemmisül, akkor következik be a Valós Halál. A leggazdagabbak azonban még erre is fel vannak készülve. A tudattok tartalmáról rendszeresen biztonsági másolatot készítenek. De akkor miért lőné főbe magát egy olyan befolyásos ember, mint Laurens Bancroft? Miért akarna öngyilkosságot elkövetni valaki, ha tudja, hogy órákon belül újra életre keltik?

Takeshi Kovacs, egy elit katonai alakulat volt tagja most Laurens Bancroft megbízásából kezd nyomozni a rejtélyes öngyilkosság ügyében. Új testbe burkolva kell felgöngyölítenie a szálakat egy számára idegen világban, és hamarosan az egyre féktelenebbül pörgő események közepén találja magát. Veszélyes viszonyt kezd megbízója feleségével, ismeretlen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194651 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
468 oldal · ISBN: 9789634190196 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190349 · Fordította: Totth Benedek

1 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Takeshi Kovacs · Kristin Ortega · Laurens Bancroft · Reileen Kawahara


Kedvencelte 36

Most olvassa 38

Várólistára tette 285

Kívánságlistára tette 251

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Richard Morgan: Valós halál

Az emberiség szétrajzott az univerzumban, közben pedig részben levetette magáról a halandóság nyűgjét azáltal, hogy a tarkóba épített tudattok rögzíti az egyén személyiségét és emlékeit, valós halált így csak ezen tárolóegység megsemmisülése jelent. Ez persze így leegyszerűsítése a dolognak, és ebből az elemből adódnak majd a könyv történetének fő konfliktusai, illetve a felmerülő morális, filozófiai problémák zöme is.

Laurens Bancroft korának egyik befolyásos személye, 300 évet meghaladó korával irígység és tisztelet övezte matuzsálemnek számít. Vagyona lehetővé teszi számára, hogy a tudattokon kívül lementett személyiségét gyakori időközönként távtárolási eljárással frissítse, így az aktuális testének halála esetén is legfeljebb egy-két napnyi életet veszít a korábbi énjéből. Gondba akkor kerül, amikor az éppen legfrissebb tudatának újraburkolásakor szembesül azzal, hogy korábbi önmaga erőszakos halált halt, mégpedig nem sokkal azután, hogy az előző frissítést végrehajtotta, így fogalma sincs az eset körülményeiről. Az öngyilkosságra utaló jelek egyértelműsége miatt a rendőrség nem foglalkozik az üggyel, így Bancroft magánnyomozót hozat magának egy távoli világból. Ő lesz a különleges katonai és pszichés kondicionálással rendelkező Takeshi Kovacs, akinek tudata éppen börtönbüntetését töltötte a megbízás előtt. Az üzlet egyszerű, Kovacsnak fényt kell derítenie a Bancroft halálát övező rejtélyre, és ha sikerrel jár, visszakapja a szabadságát és minden ilyenkor szokásos javat, pénzt és a szeretett nőt.

A regény első felében Morgan felvázolja az alaphelyzetet, megismerteti a világot és bemutatja a főbb szereplőket. Egészen lelkesen olvastam ezt a részt. A nyers, sodró stílus, a karakterek jellemének és tetteinek naturalista, kíméletlen felrajzolása egészen frissen hatott a szokványos visszafogott és polkorrekt írások után. Akkor kerültem bajba, mikor ez a kezdeti lendület alább hagyott és ráébredtem, hogy noha már lassan a könyv felénél tartok, a fentebb felvázolt konfliktus feloldásának ügyében gyakorlatilag még semmi nem történt, a Bancroft halála ügyében végzett nyomozás szinte még el sem kezdődött. A könyv második felében ennek megfelelően Morgan rohamtempóban végezteti el Kovaccsal a detektívmunkát, miközben behoz egy focicsapatnyi addig meg sem említett és igazából teljesen felesleges szereplőt. Az egyszeri olvasó így az addig kényelmes erdei séta után, hirtelen a legsűrűbb dzsungelben találja magát és komoly erőfeszítésbe telik kivágnia magát a hirtelen támadt rengetegből. A végkifejlet ennek megfelelően gondatlanul összecsapott, a nyomozásnak igazi súlya már alig van, az addig megesett vérfürdők tükrében pedig szemernyi kétségünk sem lehet, hogy ki hogyan végzi. Igazából a végére ez szinte már nem is számít, örülünk, hogy valahogy végre kikeveredtünk a dzsumbujból. A 480 oldalt ennek megfelelően nem igazán érzem indokoltnak, a felvezetés és a tényleges események elegánsabb összefűzésével száz oldallal kisebb tartalomban valóban megkaphattuk volna azt a gyors pörgésű, durva és igazán élvezetes cyberpunk noir-t, amire a fülszöveg alapján számíthatunk.

Miután végeztem a Valós halállal, nem is a sztori és a szereplők maradtak meg bennem, hanem azok a morális, filozófiai felvetések, melyek annak a következményei, ahogy a regényben a tudat és a test elválik egymástól. Morgan világában minden további nélkül előfordulhat, hogy a testedet valaki más használja, miközben te egy virtuális börtönben ücsörögsz, vagy egyszerűen csak nincs pénzed az újraburkolás költséges eljárására. De akár te is belekerülhetsz valaki más porhüvelyébe, viselve annak minden következményét, egészen olyan triviálisnak tűnő dolgokat beleértve, mint hogy le tudsz-e szokni a dohányzásról egy masszív bagós testében, vagy pedig, hogy a vonzalom amit érzel valaki iránt, az a tudatod vonzalma, vagy pedig csak a tested neurokémiája.

Igazából nem is az a nagy kérdés, hogyan halt meg Laurens Bancroft, hanem hogy mi különböztet meg egymástól két személyt, melyik erősebb a test vagy a tudat, hol kezdődik és hol ér véget az személyiséged, dönthetsz-e egyáltalán a sorsodról, ha saját magaddal kerülsz szembe. A könyvet elolvasva nem leszel okosabb, hiszen abban csak egy valami biztos, az pedig a Valós Halál.

1 hozzászólás
>!
Aigi P
Richard Morgan: Valós halál

Két, a legtöbb ember számára semmiséget, nem szeretek a könyvkiadásokban. Az egyik a filmes borító használata, a másik a szerző által megálmodott cím megváltoztatása. Ebből az egyiket szerencsésen sikerült elkerülnöm. A másik a cím. Az eredeti Altered carbon, ez az én fejemben módosult szén, és úgy is érzem, sokkal jobban passzol a könyv tartalmához. Tudom marketing, a halál jobb behúzó cím bla, bla, bla. Pfuj! Szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem a fordító Totth Benedek hibája, hiszen ő sem örülne, ha például a Holtverseny máshol véres törölközőnyomok az uszodában címmel futna. A konklúzió, szeretem ha a szerző dönti el milyen címet ad a művének. Vagy legalább beleegyezik és az marad. Nyilván célja volt vele. Ez természetesen semmit nem von le abból, hogy a könyv kiváló.
Induló konfliktusként a digitálisan tárolt tudatbörtönéből frissen burkolt Takeshi Kovacs, Laurens Bancroft halálában, annak megbízásából kezd nyomozni. A korábban elhunyt sürgeti is a megoldást. A matuk már csak ilyen türelmetlenek, annak ellenére, hogy rendelkeznek ingyen sörrel és örök élettel. Bár utóbbi egyértelmű értelmezése kérdéses, hiszen ha valaki egy két nappal korábbi tudatmentéséhez tér vissza, akkor értelemszerűen nem ugyanaz mint aki meghalt két nappal később. Vagy de?
Krimi, akció, transzhumanizmus, test cserebere és az ezekből fakadó filozófiai kérdések. Mennyi az elegendő élet? Egyáltalán mit jelent az élet? Test és tudat csak egymással vagy külön-külön? A hosszú, kierőszakolt és pénzel, hatalommal gazdagon megpakolt élet elkerülhetetlenül tesz-e dekadensé? stb. stb. Kitűnő cyberpunk neonoir, ami ha az ember szeret szórakozás közben filozofálgatni, és hát szerénységem is ilyen, akkor kihagyhatatlan.

16 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
Richard Morgan: Valós halál

A földre hullt Kovács avagy Takeshi Fairlane kalandjai

Durva jó cyberpunk akciósci-fi a 80-as évek akciófilmjeinek hangulatával. Már az első oldalakon magával rántott ebbe a Földre hullt sárkány világára erősen hajazó világba a könyv. Természetesen az univerzum amit Morgan teremtett nem lehet olyan komplex, de elfogadható és a folytatásokban biztosan tágulni fog az olvasó számára.

A történet faék egyszerűségű. Nincsenek hatalmas csavarok, fordulatok és mindfuck események. Alsó kategóriás középszer ami ellátja a feladatát. A hangsúly ugyanis az akción és a főszereplő interakcióin van. Hogyan jellemeznénk a főszereplőnket? Egy Ford Fairlanebe oltott John Spartan aki a valós és kiberhalállal szembe nézve is puffogtatja az idétlen beszólásait és felpróbálja Öbölváros dekorativ hölgyeit (Az utolsó akcióhőshoz hasonlóan itt is minden nő olyan mintha a Penthouse cimlapjáról lépett volna ki). Közben arra is jut ideje, hogy moralizáljon és filozofáljon a tudatátvitel,a tudattárolás és az örök élet problémáin.

A felnőtt tartalom megállja a helyét ebben az esetben. Maguk az akciók elég gyakran hentelésbe és vérfürdőbe fulladnak. A közösülések is inkább egy pornófilmet juttatnak eszünkbe mint egy egészséges szexpartit. Aki ezekre érzékeny ne kezdjen bele a regénybe.

>!
Morpheus
Richard Morgan: Valós halál

Nem tudom miért, de nem akartam a könyvet elolvasni, vagy csak átsiklott felette a tekintetem, nem tudom. Aztán megnéztem a sorozatot és tetszett. De megint úgy voltam vele, hogy láttam a sorozatot, minek olvassam el a könyvet. Aztán láttam, hogy ez egy sorozat része. Most kezdjek bele a második részbe? Inkább elolvasom mégis az elsőt. A világ nagyon plasztikus és reális, az emberi élet kevesebbet ér, mint a gép, azok, akik szinte halhatatlanok, úgy ülnek a világ tetején, mint valami ocsmány pókok és játsszák a játékaikat, néha egymás ellen is, és akkor hullanak az emberek. Ebbe a játszmába és egy matu család hétköznapjaiba pillanthatunk bele Takeshi sorsán keresztül, aki ahhoz képest, hogy honnan jött, – még vagy már, vagy újra – van benne emberség, bármit is jelentsen ez. Kíváncsian várom életének a folytatását.

7 hozzászólás
>!
CaptainV IP
Richard Morgan: Valós halál

Azt már most megmondom, hogy ha a férjem vezetékneve Kovács lesz (a magyar lakosság névanyagát elnézve ez nem esélytelen), akkor a kölyköt Takeshinek fogjuk nevezni, a férjem is, nincs beleszólása, és ha valaki elém áll felböfögni, hogy dehát kislány!!!, akkor közelebb hajolok hozzá, mind a 165 centimmel lenézek rá, és annyit mondok: Takeshi Kovacs megaász. Aztán a férjem támogatólag levállazza ezt a kellemetlen személyt, és elhagyjuk a helyszínt.

Nagyon megfogott a regény, nem éreztem benne üres vagy unalmas pillanatot, ami érdekes, mert Richard Morganről Az acél emléke és annak folytatása után más kép élt bennem, ugyanis ott a második könyv már brutálisan túl van írva, a Valós halálban viszont ennek nyomát se láttam. Ami szerencsés, mert a történet igen noirosra sikeredett, és egy noir nekem legyen mindig készenléti állapotban, csőre töltve, sosem leülepedve, meglazulva – itt pedig ez megvalósult.
Izgalmasan gubancolja a szálakat, a nyomozáshoz felhasznált és a világban elszórt, a világot meghatározó technikai lehetőségekben rengeteg potenciál van, ráadásul egyenesen következik belőlük egy halom olyan kérdés, mint pl. ki vagyok én, ó, mitől ember az ember, aahh, mi a személyiség, és eeez, ez a létértelmező dráma, hát ez nekem van kitalálva.
És ha nem vált nyilvánvalóvá: el vagyok ájulva Takeshi Kovacstól, elsőszülöttem névadójától, aki nem úgy kemény, hogy a kritikus pillanatban mégis nyálzani kezd érzékeny énjét prezentálandó, hanem tényleg kemény. Nem eljátssza, hogy magabiztos, hanem egyszerűen csak az, magabiztos, és úgy halálosztó-punisher-elitfenegyerek-szuperharcos, hogy nem kell röhögnöm, mert mindezek ellenére szemernyi kétségem sincs afelől, hogy egy rétegelt személyről olvasok, még ha nincs is elénk tárva azoknak a rétegeknek még a fele se.

Látom, milyen tendenciát mutatnak a százalélok a folytatások címei mellett, de őszintén nem érdekel, amint lehet, akarom a következőt.

16 hozzászólás
>!
csartak MP
Richard Morgan: Valós halál

Lehet másra számítottam, de nem nyújtott maradéktalanul elégedett olvasmányélményt ez a könyv. Maga a világkép hangulatos, sikerült képzeletileg felvennem az atmoszférát: sokszor szitáló eső, nyüzsgő Öbölváros, romlott világ ez, a bűnözés melegágya: klubok, kurvák, drogárusok lépten-nyomon. Tudattokban tárolt emberi lenyomat, testcsere, testmanipuláció, szintetikus test, matuzsálem korú manipulátorok.. Ebbe a világba jönnek be Kovács kirohanásai, ámokfutásai, bosszúhadjárata, és zavaros visszaemlékezései. Az egész történet nyugtalan hangulatú, Kovács küzd az igazságért, ha sikerül is elkapni egy-egy szálat, természetesen a gyökerekig nem tud nyúlni.
Érdekes, hogy Kovács mellett a főbb mozgatóerők nők voltak, de ennek ellenére például Kawaharát állandóan pasinak gondoltam, a végén már nem is fáradtam, hogy ne az legyen. A programozó-heckelő nőt meg nehezen tudtam szőke nagy darabnak elképzelni a végén. A bérgyilkosnő az még rendben volt. És ott van még jó kiállású rendőrnő, és Kovács megbízójának felesége, a bombatesű gazdag szőke nő.
Sajnos, mert nem egyhuzamban olvastam, így velem is előfordult, mint ahogy mások is írták itt, hogy elvesztettem a fonalat, és nem tudtam éppen kiről van szó. Vissza kellett lapozni, ellenőrizni. Ez elég idegesítő volt. Van a regényben egyfajta tömény információsűrűség, amihez friss agy kell. :)
A jól kitalált világ és a rengeteg akciójelenet miatt simán el tudnám képzelni egy számítógépes játék alapjának. Ugyanígy egy pörgő akciófilm-sorozatnak is.
Így pár nappal a befejezés után, már ülepedett bennem, olvasni fogom a folytatásokat is.

2 hozzászólás
>!
Navi P
Richard Morgan: Valós halál

Jelentem végeztem :) Aki ismer, az tudja, hogy én meg a sci-fi nem vagyunk kebelbarátnők, sőt. Nem értem, túl sok a tudományos szöveg. Nem állítom, hogy ebben a könyvben minden szót értettem, viszont a lényeg átjött. Sci-fi köntösbe bújtatva kaptam egy jó kis krimit :) A ki-mikor-mit-miért kérdéskörrel nagyjából tisztában vagyok, bár ha fegyvert fognak a tudattokomhoz, akkor sem tudom megmondani, ki a manó Marla Rentag. Biztos írták, de sajna nem maradt meg :(
Érdekes jövőképet fest Morgan, számomra már nagyon nem emberi a tudattokokkal, a tárolókkal, a burkolásokkal. Mire megértettem, hogy miért nem emlékszik Kovacs a végén, a duplaburkolás lényegét. Nem élnék abban a világban.
Viszont a könyv maga nagyon tetszett :) Izgalmas, fordulatos, csavar csavar hátán, kellő mennyiségű vérrel és felnőtt tartalommal. Kicsit olyan, mint Leslie L. Lawrence jövőbeni kiadása :)
Szívesen fogadom a javaslatokat hasonló könyvekre :)

>!
Disznóparéj_HVP IP
Richard Morgan: Valós halál

Szóval halott a cyberpunk, mi?

Hát, olyan Richard Morganesen fogalmazva: k……… ………… ……..ottul nem halott!

Takeshi Kovacs első kalandja tulajdonképpen egyszerre jó krimi, pörgős, darálós krimi és cyberpunk sci-fi, ami mindegyik zsánerből a legjobb elemeket veszi át.

A világépítési technika elsőre nagyon furának tűnt nekem, még konkrétan az epikus főfőösszecsapás közben is derülnek ki új részletek a világról. Ez a másik általam olvasott Morgan kötetre, Az acél emlékére is jellemző volt. Bevallom, eleinte zavart, aztán hirtelen nagyon tetszeni kezdett a dolog. Az utolsó pillanatig amorf volt a világ, bármikor kiderülhetett újabb részlet, valami új háttérinfó, vagy színesítő elem. Ügyes dolog: az olvasó végig bizonytalan, és végig érdeklődő: vajon kiderül még valami?

A páratlan Morgan-féle epikus szexek, lövöldözések, bunyók és anyázás jól illik a cyberpunk környezetbe is.

Jó szívvel ajánlom. Ez a Morgan egyre közelebb áll a szívemhez.

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Richard Morgan: Valós halál

Szájbergyerek kérjél bocsánatot, amiért féktelenül pörgő eseményeket ígértél a fülszövegben. Mert ez legnagyobb jóindulattal is csak zónázó vonat: egy tökéletesen kiszámítható nyomvonalon haladva néha valóban felpörög ugyan, néha azonban, mit szépítsünk, megáll.

Adott a Tökös Főszereplő Csávó (a továbbiakban: TFCS), veterán szuperkatona undsoweiter undsofort, aki megbízatik az Ügy Felderítésével. Csakis zárójelben: ez a bizonyos Ügy egy gyilkosság, bár ennek nincs túl sok semmi jelentősége, TFCS megbízatása ugyanennyi erővel állhatna abból is, hogy menjen el a város másik végén található szaküzletbe toalettpapírt vásárolni, vagy vigye ki a szemetet, közben hosszú oldalakon át erőszakban tocsogó akciókba és pornográf jellegű átkötő jelenetekbe bonyolódva, miközben természetesen a Femme Fatale (a továbbiakban: FF) is felbukkan.
Sztori fősodor pipa, OK, jöhetnek hát a karakterek. Ja hogy azok már megvannak? Háppersze, majd’ elfelejtettem: itt van nekünk TFCS az ő Sötét Múltjával és FF az ő Bámulatos Kebleivel (fúúú apám, az eredetiség ha fájna…). Mi kell még a boldogsághoz? Pofa sutba, sömmi.
Ja de hogy mindezt már mások máskor megírták előttünk? No problémo, helyezzük akkor az egész hóbelevancot a jövőbe, néhány mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) és klón majd segít rajtunk, oszt’ olyan unikálisak leszünk, mint ide Jászfelsőszentgyörgy. Na mosmá’ megvan az oldalszám, nem? Neeeem? Hümm-hümm, oké, néhány indokolatlanul hosszú és döcögős pásztoróra még belefér, jót tesz a terjedelemnek, meg remélhetőleg az eladási példányszámnak is. *ír, ír, ír, izzad, ír, homloktörlés*

Minthogy A TFCS gyün és mindenkit legyak című sablon nem egy mai találmány, épp elég viszonyítási alapom* van ahhoz, hogy ne tudjak kettőnél több csillagot adni erre. Maga a cselekmény érdektelen, a stílus teljesen felejthető, a karakterek meg olyan színesek, mint egy hóember. A durván kéthónapos olvasási idő mindent elmond. Amikor elég nagy levegőt vettem ahhoz, hogy végre befejezzem, már nem tartott sokáig; azért most keresnem kéne hozzá egy kihívást, hogy legalább valami kósza értelme legyen annak, hogy végigrágtam magam rajta.

*Lefogadom, a Günther** ezt olvassa otthon lazításképpen, beül vele a kádba és jóízűen vigyorog.
**Egy másik macsó-szarkasztikus-kiégett ex-szuperkatona überrambó erkölcsilegvívódós nőfaló zsaru. Oké, nem cyberpunk, de a noirságot legalább profin tolja.

20 hozzászólás
>!
mandris
Richard Morgan: Valós halál

Izgalmas egy alzsáner a cyberpunk, és úgy érzem, egyre inkább kezdek ráérezni az ízére. Igaz, a Valós halál például a Neurománchoz képest nem annyira cyber, és nem is annyira punk, ellenben sokkal noir-abb. Olvasni, mint ez valószínűleg minden cyberpunk regényre igaz, egyáltalán nem kellemes, hiszen nem akar minket ábrándokba ringatni a műszaki fejlődés áldásos hatásaival kapcsolatban, hanem rámutat, hogy az ugrásszerű műszaki fejlődésnek bizony nagyon is áldatlan hatásai is lehetnek. Egyáltalán nem evidens, hogy az emberek szélesebb tömegeinek minimálisan is javulnának az életkörülményei. Miért is ne lehetne elképzelni, hogy a műszaki fejlődés nem csak, vagy akár nem is elsősorban az orvostudományt, a bűnüldözést és a termelést forradalmasítja, hanem legalább ilyen mértékben a bűnelkövetést, a manipulációt, és még inkább kiélezi a szociális különbségeket.
Mint arra a Valós halál rámutat, egy ilyen világban nagyon jól megtalálja a helyét egy noir történet, középpontjában a félig ismerős, félig idegen nevű Takeshi Kovaccsal, aki a különleges kiképzést és mentális kondicionálást kapó Küldöttek egyike, és akit egy dúsgazdag és többszáz éves matuzsálem felbérel, hogy végére járjon gyanús körülmények között bekövetkezett – igaz, nem végleges – halálának. A Valós halál világa tudattokjaival, újraburkolásaival, kiberbűnözőivel, eredeti tulajdonosuk valamilyen okból való távollétében bérbe adott testeivel és új drogjaival egyszerre idegen és rendkívül nyomasztó, hiszen ismerve az embereket, egyáltalán nem elképzelhetetlen, ha bizonyos körülmények éppen úgy alakulnak.
Akár a hagyományos noirban, itt is a kontextusból következnek a bűncselekmények, amelyek ebben a környezetben tulajdonképpen a dolgok rendes menetét jelentik. Ugyancsak a hagyományos noir eszköztár kellékei a főhős magánnyomozó, aki nem retten vissza a keményebb, drasztikusabb megoldásoktól – igaz, itt ez sokszor mást jelent, mint a sima noirban –, a szó többféle értelmében is femme fatale-ok, a romlott elit tagjai, illetve az éppen megfelelő szinten tartott moralizálás. A regény nem akar több lenni egy transzhumán-cyberpunk-hardboiled kriminél, de ebben a tekintetben jól él mindhárom alkotórész kellékeivel, az ismerős szereplők és helyzetek ismeretlen környezetre való adaptálása pedig kellően sok lehetőséget teremt az író számára, hogy feldobja az alapvetően szokványos történetét, illetve garantálja az olvasó érdeklődését, már ha egyébként nyitott a fenti alzsánerekre. A fordulatai ugyan sokszor nem különösebben váratlanok, de a regény összességében és a saját mezőnyében mégis jól teljesít. Talán a cselekmény a maga komplexitásában nem marad meg túl sokáig az olvasó emlékezetében, de ez legalább többször újraolvashatóvá teszi a könyvet.


Népszerű idézetek

>!
Shanara

Halálnyugodt, kifogástalan ügyvédekről volt szó, akik hatalmas elánnal építették a karrierjüket. (…) Csak egyetlen dolog okozott nekik gondot. Miközben éhes hiénaként rótták a köröket bíróság márványpadlóján, képtelenek voltak rávilágítani a háború (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik a tiédtől különböző egyenruhát viselnek), az indokolható veszteség (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan egyenruhát viselnek, és ebből bizonyos előnyök származnak) és a vétkes gondatlanság (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan ruhákat viselnek, mint te, anélkül, hogy ebből bármi előny származna) közötti apró különbségekre.

>!
Hush_Campo

Minden nagyhatalmú ember, ha olyan áldozatról beszél, amit érdemes meghozni, egyetlen dologban biztos lehet az ember: Valaki más teszi kockára az életét.

>!
Méá P

Örülnék, ha nem gyújtana rá idebent.
— Én meg annak örülnék, ha agyvérzést kapna, de nem hiszem, hogy megteszi nekem ezt a szívességet.

Kapcsolódó szócikkek: Reileen Kawahara · Takeshi Kovacs
>!
Quentin SP

Ilyen helyzetben azt szoktam csinálni, amit a felmenőim. Ha nem tetszenek a törvények, le kell lépni valahová, ahol nem érnek utol.
Aztán az ember felállítja a saját törvényeit.

51. oldal, 3. fejezet (Agave, 2006)

>!
Shanara

– „Az emberi szem csodálatos szerkezet – idéztem szórakozottan a Versek és egyéb hazugságokból – nincs az az égbekiáltó igazságtalanság, amit egy kis erőfeszítéssel ne tudna figyelmen kívül hagyni.”

>!
virrasztó

– Katolikusok – felelte Ortega, és gúnyosan elhúzta a száját. – Egy ódivatú vallási szekta.
– Tényleg? Még sosem hallottam róluk.

Második fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kristin Ortega
>!
Hush_Campo

A gazdagok már csak ilyenek. Kezükben a hatalom, és semmi okát nem látják, hogy mért ne élnének vissza vele.

>!
Hush_Campo

A férfi számára a bőr határvonal, páncél. A nő számára az érintkezés szerve.


A sorozat következő kötete

Takeshi Kovacs sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ben H. Winters: Végső ígéretek
Lee Child: Múlt idő
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
John Scalzi: Bezárt elmék
J. D. Robb: Halálos híresség
William Gibson: Neurománc
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Daniel Cole: Hóhér
Stephen King: 11.22.63