Valós ​halál (Takeshi Kovacs 1.) 355 csillagozás

Richard Morgan: Valós halál Richard Morgan: Valós halál Richard Morgan: Valós halál Richard Morgan: Valós halál

A ​Netflix népszerű sorozata alapjául szolgáló Philip K. Dick-díjas regény.

A 25. században az emberek tudata digitalizálva tárolódik a koponyaalapba épített tokba, és ha a test el is pusztulna, a tudat újraburkolható egy másik testbe. Csak ha a tudattok maga is megsemmisül, akkor következik be a Valós Halál. A leggazdagabbak azonban még erre is fel vannak készülve. A tudattok tartalmáról rendszeresen biztonsági másolatot készítenek. De akkor miért lőné főbe magát egy olyan befolyásos ember, mint Laurens Bancroft? Miért akarna öngyilkosságot elkövetni valaki, ha tudja, hogy órákon belül újra életre keltik?

Takeshi Kovacs, egy elit katonai alakulat volt tagja most Laurens Bancroft megbízásából kezd nyomozni a rejtélyes öngyilkosság ügyében. Új testbe burkolva kell felgöngyölítenie a szálakat egy számára idegen világban, és hamarosan az egyre féktelenebbül pörgő események közepén találja magát. Veszélyes viszonyt kezd megbízója feleségével, ismeretlen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637118388 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194651 · Fordította: Totth Benedrk
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194651 · Fordította: Totth Benedek

3 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Takeshi Kovacs · Kristin Ortega · Laurens Bancroft · Reileen Kawahara


Kedvencelte 39

Most olvassa 32

Várólistára tette 297

Kívánságlistára tette 262

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

phetei P>!
Richard Morgan: Valós halál

Az emberiség szétrajzott az univerzumban, közben pedig részben levetette magáról a halandóság nyűgjét azáltal, hogy a tarkóba épített tudattok rögzíti az egyén személyiségét és emlékeit, valós halált így csak ezen tárolóegység megsemmisülése jelent. Ez persze így leegyszerűsítése a dolognak, és ebből az elemből adódnak majd a könyv történetének fő konfliktusai, illetve a felmerülő morális, filozófiai problémák zöme is.

Laurens Bancroft korának egyik befolyásos személye, 300 évet meghaladó korával irígység és tisztelet övezte matuzsálemnek számít. Vagyona lehetővé teszi számára, hogy a tudattokon kívül lementett személyiségét gyakori időközönként távtárolási eljárással frissítse, így az aktuális testének halála esetén is legfeljebb egy-két napnyi életet veszít a korábbi énjéből. Gondba akkor kerül, amikor az éppen legfrissebb tudatának újraburkolásakor szembesül azzal, hogy korábbi önmaga erőszakos halált halt, mégpedig nem sokkal azután, hogy az előző frissítést végrehajtotta, így fogalma sincs az eset körülményeiről. Az öngyilkosságra utaló jelek egyértelműsége miatt a rendőrség nem foglalkozik az üggyel, így Bancroft magánnyomozót hozat magának egy távoli világból. Ő lesz a különleges katonai és pszichés kondicionálással rendelkező Takeshi Kovacs, akinek tudata éppen börtönbüntetését töltötte a megbízás előtt. Az üzlet egyszerű, Kovacsnak fényt kell derítenie a Bancroft halálát övező rejtélyre, és ha sikerrel jár, visszakapja a szabadságát és minden ilyenkor szokásos javat, pénzt és a szeretett nőt.

A regény első felében Morgan felvázolja az alaphelyzetet, megismerteti a világot és bemutatja a főbb szereplőket. Egészen lelkesen olvastam ezt a részt. A nyers, sodró stílus, a karakterek jellemének és tetteinek naturalista, kíméletlen felrajzolása egészen frissen hatott a szokványos visszafogott és polkorrekt írások után. Akkor kerültem bajba, mikor ez a kezdeti lendület alább hagyott és ráébredtem, hogy noha már lassan a könyv felénél tartok, a fentebb felvázolt konfliktus feloldásának ügyében gyakorlatilag még semmi nem történt, a Bancroft halála ügyében végzett nyomozás szinte még el sem kezdődött. A könyv második felében ennek megfelelően Morgan rohamtempóban végezteti el Kovaccsal a detektívmunkát, miközben behoz egy focicsapatnyi addig meg sem említett és igazából teljesen felesleges szereplőt. Az egyszeri olvasó így az addig kényelmes erdei séta után, hirtelen a legsűrűbb dzsungelben találja magát és komoly erőfeszítésbe telik kivágnia magát a hirtelen támadt rengetegből. A végkifejlet ennek megfelelően gondatlanul összecsapott, a nyomozásnak igazi súlya már alig van, az addig megesett vérfürdők tükrében pedig szemernyi kétségünk sem lehet, hogy ki hogyan végzi. Igazából a végére ez szinte már nem is számít, örülünk, hogy valahogy végre kikeveredtünk a dzsumbujból. A 480 oldalt ennek megfelelően nem igazán érzem indokoltnak, a felvezetés és a tényleges események elegánsabb összefűzésével száz oldallal kisebb tartalomban valóban megkaphattuk volna azt a gyors pörgésű, durva és igazán élvezetes cyberpunk noir-t, amire a fülszöveg alapján számíthatunk.

Miután végeztem a Valós halállal, nem is a sztori és a szereplők maradtak meg bennem, hanem azok a morális, filozófiai felvetések, melyek annak a következményei, ahogy a regényben a tudat és a test elválik egymástól. Morgan világában minden további nélkül előfordulhat, hogy a testedet valaki más használja, miközben te egy virtuális börtönben ücsörögsz, vagy egyszerűen csak nincs pénzed az újraburkolás költséges eljárására. De akár te is belekerülhetsz valaki más porhüvelyébe, viselve annak minden következményét, egészen olyan triviálisnak tűnő dolgokat beleértve, mint hogy le tudsz-e szokni a dohányzásról egy masszív bagós testében, vagy pedig, hogy a vonzalom amit érzel valaki iránt, az a tudatod vonzalma, vagy pedig csak a tested neurokémiája.

Igazából nem is az a nagy kérdés, hogyan halt meg Laurens Bancroft, hanem hogy mi különböztet meg egymástól két személyt, melyik erősebb a test vagy a tudat, hol kezdődik és hol ér véget az személyiséged, dönthetsz-e egyáltalán a sorsodról, ha saját magaddal kerülsz szembe. A könyvet elolvasva nem leszel okosabb, hiszen abban csak egy valami biztos, az pedig a Valós Halál.

1 hozzászólás
CaptainV IP>!
Richard Morgan: Valós halál

Azt már most megmondom, hogy ha a férjem vezetékneve Kovács lesz (a magyar lakosság névanyagát elnézve ez nem esélytelen), akkor a kölyköt Takeshinek fogjuk nevezni, a férjem is, nincs beleszólása, és ha valaki elém áll felböfögni, hogy dehát kislány!!!, akkor közelebb hajolok hozzá, mind a 165 centimmel lenézek rá, és annyit mondok: Takeshi Kovacs megaász. Aztán a férjem támogatólag levállazza ezt a kellemetlen személyt, és elhagyjuk a helyszínt.

Nagyon megfogott a regény, nem éreztem benne üres vagy unalmas pillanatot, ami érdekes, mert Richard Morganről Az acél emléke és annak folytatása után más kép élt bennem, ugyanis ott a második könyv már brutálisan túl van írva, a Valós halálban viszont ennek nyomát se láttam. Ami szerencsés, mert a történet igen noirosra sikeredett, és egy noir nekem legyen mindig készenléti állapotban, csőre töltve, sosem leülepedve, meglazulva – itt pedig ez megvalósult.
Izgalmasan gubancolja a szálakat, a nyomozáshoz felhasznált és a világban elszórt, a világot meghatározó technikai lehetőségekben rengeteg potenciál van, ráadásul egyenesen következik belőlük egy halom olyan kérdés, mint pl. ki vagyok én, ó, mitől ember az ember, aahh, mi a személyiség, és eeez, ez a létértelmező dráma, hát ez nekem van kitalálva.
És ha nem vált nyilvánvalóvá: el vagyok ájulva Takeshi Kovacstól, elsőszülöttem névadójától, aki nem úgy kemény, hogy a kritikus pillanatban mégis nyálzani kezd érzékeny énjét prezentálandó, hanem tényleg kemény. Nem eljátssza, hogy magabiztos, hanem egyszerűen csak az, magabiztos, és úgy halálosztó-punisher-elitfenegyerek-szuperharcos, hogy nem kell röhögnöm, mert mindezek ellenére szemernyi kétségem sincs afelől, hogy egy rétegelt személyről olvasok, még ha nincs is elénk tárva azoknak a rétegeknek még a fele se.

Látom, milyen tendenciát mutatnak a százalélok a folytatások címei mellett, de őszintén nem érdekel, amint lehet, akarom a következőt.

16 hozzászólás
Morpheus>!
Richard Morgan: Valós halál

Nem tudom miért, de nem akartam a könyvet elolvasni, vagy csak átsiklott felette a tekintetem, nem tudom. Aztán megnéztem a sorozatot és tetszett. De megint úgy voltam vele, hogy láttam a sorozatot, minek olvassam el a könyvet. Aztán láttam, hogy ez egy sorozat része. Most kezdjek bele a második részbe? Inkább elolvasom mégis az elsőt. A világ nagyon plasztikus és reális, az emberi élet kevesebbet ér, mint a gép, azok, akik szinte halhatatlanok, úgy ülnek a világ tetején, mint valami ocsmány pókok és játsszák a játékaikat, néha egymás ellen is, és akkor hullanak az emberek. Ebbe a játszmába és egy matu család hétköznapjaiba pillanthatunk bele Takeshi sorsán keresztül, aki ahhoz képest, hogy honnan jött, – még vagy már, vagy újra – van benne emberség, bármit is jelentsen ez. Kíváncsian várom életének a folytatását.

7 hozzászólás
csartak P>!
Richard Morgan: Valós halál

Lehet másra számítottam, de nem nyújtott maradéktalanul elégedett olvasmányélményt ez a könyv. Maga a világkép hangulatos, sikerült képzeletileg felvennem az atmoszférát: sokszor szitáló eső, nyüzsgő Öbölváros, romlott világ ez, a bűnözés melegágya: klubok, kurvák, drogárusok lépten-nyomon. Tudattokban tárolt emberi lenyomat, testcsere, testmanipuláció, szintetikus test, matuzsálem korú manipulátorok.. Ebbe a világba jönnek be Kovács kirohanásai, ámokfutásai, bosszúhadjárata, és zavaros visszaemlékezései. Az egész történet nyugtalan hangulatú, Kovács küzd az igazságért, ha sikerül is elkapni egy-egy szálat, természetesen a gyökerekig nem tud nyúlni.
Érdekes, hogy Kovács mellett a főbb mozgatóerők nők voltak, de ennek ellenére például Kawaharát állandóan pasinak gondoltam, a végén már nem is fáradtam, hogy ne az legyen. A programozó-heckelő nőt meg nehezen tudtam szőke nagy darabnak elképzelni a végén. A bérgyilkosnő az még rendben volt. És ott van még jó kiállású rendőrnő, és Kovács megbízójának felesége, a bombatesű gazdag szőke nő.
Sajnos, mert nem egyhuzamban olvastam, így velem is előfordult, mint ahogy mások is írták itt, hogy elvesztettem a fonalat, és nem tudtam éppen kiről van szó. Vissza kellett lapozni, ellenőrizni. Ez elég idegesítő volt. Van a regényben egyfajta tömény információsűrűség, amihez friss agy kell. :)
A jól kitalált világ és a rengeteg akciójelenet miatt simán el tudnám képzelni egy számítógépes játék alapjának. Ugyanígy egy pörgő akciófilm-sorozatnak is.
Így pár nappal a befejezés után, már ülepedett bennem, olvasni fogom a folytatásokat is.

2 hozzászólás
Navi P>!
Richard Morgan: Valós halál

Jelentem végeztem :) Aki ismer, az tudja, hogy én meg a sci-fi nem vagyunk kebelbarátnők, sőt. Nem értem, túl sok a tudományos szöveg. Nem állítom, hogy ebben a könyvben minden szót értettem, viszont a lényeg átjött. Sci-fi köntösbe bújtatva kaptam egy jó kis krimit :) A ki-mikor-mit-miért kérdéskörrel nagyjából tisztában vagyok, bár ha fegyvert fognak a tudattokomhoz, akkor sem tudom megmondani, ki a manó Marla Rentag. Biztos írták, de sajna nem maradt meg :(
Érdekes jövőképet fest Morgan, számomra már nagyon nem emberi a tudattokokkal, a tárolókkal, a burkolásokkal. Mire megértettem, hogy miért nem emlékszik Kovacs a végén, a duplaburkolás lényegét. Nem élnék abban a világban.
Viszont a könyv maga nagyon tetszett :) Izgalmas, fordulatos, csavar csavar hátán, kellő mennyiségű vérrel és felnőtt tartalommal. Kicsit olyan, mint Leslie L. Lawrence jövőbeni kiadása :)
Szívesen fogadom a javaslatokat hasonló könyvekre :)

Disznóparéj_HVP IP>!
Richard Morgan: Valós halál

Szóval halott a cyberpunk, mi?

Hát, olyan Richard Morganesen fogalmazva: k……… ………… ……..ottul nem halott!

Takeshi Kovacs első kalandja tulajdonképpen egyszerre jó krimi, pörgős, darálós krimi és cyberpunk sci-fi, ami mindegyik zsánerből a legjobb elemeket veszi át.

A világépítési technika elsőre nagyon furának tűnt nekem, még konkrétan az epikus főfőösszecsapás közben is derülnek ki új részletek a világról. Ez a másik általam olvasott Morgan kötetre, Az acél emlékére is jellemző volt. Bevallom, eleinte zavart, aztán hirtelen nagyon tetszeni kezdett a dolog. Az utolsó pillanatig amorf volt a világ, bármikor kiderülhetett újabb részlet, valami új háttérinfó, vagy színesítő elem. Ügyes dolog: az olvasó végig bizonytalan, és végig érdeklődő: vajon kiderül még valami?

A páratlan Morgan-féle epikus szexek, lövöldözések, bunyók és anyázás jól illik a cyberpunk környezetbe is.

Jó szívvel ajánlom. Ez a Morgan egyre közelebb áll a szívemhez.

mandris>!
Richard Morgan: Valós halál

Izgalmas egy alzsáner a cyberpunk, és úgy érzem, egyre inkább kezdek ráérezni az ízére. Igaz, a Valós halál például a Neurománchoz képest nem annyira cyber, és nem is annyira punk, ellenben sokkal noir-abb. Olvasni, mint ez valószínűleg minden cyberpunk regényre igaz, egyáltalán nem kellemes, hiszen nem akar minket ábrándokba ringatni a műszaki fejlődés áldásos hatásaival kapcsolatban, hanem rámutat, hogy az ugrásszerű műszaki fejlődésnek bizony nagyon is áldatlan hatásai is lehetnek. Egyáltalán nem evidens, hogy az emberek szélesebb tömegeinek minimálisan is javulnának az életkörülményei. Miért is ne lehetne elképzelni, hogy a műszaki fejlődés nem csak, vagy akár nem is elsősorban az orvostudományt, a bűnüldözést és a termelést forradalmasítja, hanem legalább ilyen mértékben a bűnelkövetést, a manipulációt, és még inkább kiélezi a szociális különbségeket.
Mint arra a Valós halál rámutat, egy ilyen világban nagyon jól megtalálja a helyét egy noir történet, középpontjában a félig ismerős, félig idegen nevű Takeshi Kovaccsal, aki a különleges kiképzést és mentális kondicionálást kapó Küldöttek egyike, és akit egy dúsgazdag és többszáz éves matuzsálem felbérel, hogy végére járjon gyanús körülmények között bekövetkezett – igaz, nem végleges – halálának. A Valós halál világa tudattokjaival, újraburkolásaival, kiberbűnözőivel, eredeti tulajdonosuk valamilyen okból való távollétében bérbe adott testeivel és új drogjaival egyszerre idegen és rendkívül nyomasztó, hiszen ismerve az embereket, egyáltalán nem elképzelhetetlen, ha bizonyos körülmények éppen úgy alakulnak.
Akár a hagyományos noirban, itt is a kontextusból következnek a bűncselekmények, amelyek ebben a környezetben tulajdonképpen a dolgok rendes menetét jelentik. Ugyancsak a hagyományos noir eszköztár kellékei a főhős magánnyomozó, aki nem retten vissza a keményebb, drasztikusabb megoldásoktól – igaz, itt ez sokszor mást jelent, mint a sima noirban –, a szó többféle értelmében is femme fatale-ok, a romlott elit tagjai, illetve az éppen megfelelő szinten tartott moralizálás. A regény nem akar több lenni egy transzhumán-cyberpunk-hardboiled kriminél, de ebben a tekintetben jól él mindhárom alkotórész kellékeivel, az ismerős szereplők és helyzetek ismeretlen környezetre való adaptálása pedig kellően sok lehetőséget teremt az író számára, hogy feldobja az alapvetően szokványos történetét, illetve garantálja az olvasó érdeklődését, már ha egyébként nyitott a fenti alzsánerekre. A fordulatai ugyan sokszor nem különösebben váratlanok, de a regény összességében és a saját mezőnyében mégis jól teljesít. Talán a cselekmény a maga komplexitásában nem marad meg túl sokáig az olvasó emlékezetében, de ez legalább többször újraolvashatóvá teszi a könyvet.

Vicky3 P>!
Richard Morgan: Valós halál

Imádtam ezt az utazást Takeshi Kováccsal.

A regény, mint központi gondolat, körüljárja az emberek megváltozott kapcsolatát az elméjük és a testük között. Hála az újraburkolható tudatmentésnek, a test selejtezhetővé válik, elveszti a fontosságát annak megóvása és olyanná válik az emberek számára, mint egy ruhadarab. Kedvükre – meg persze megfelelő pénzmennyiség ellenében – létrehozott testekbe bújhatnak a gazdagok újra és újra, míg a szegényebb réteg már leselejtezett, vagy éppen börtönbüntetését töltött személyek testében ébrednek újra. Márpedig ez az alapvető hozzáállás megváltoztatja az egész társadalmat és teljesen átfogalmazódik az éntudat is, egy csomó morális és filozófiai kérdést felvetve, na meg a cselekmény konfliktusát adva.

Imádtam olvasni az ebből adódó kérdéseket, hátborzongató volt belegondolni, hogy mennyire elváltak a testüktől az emberek. Lehetséges volt, hogy valaki más használja a te testedet, miközben börtönben vagy, vagy éppen nincs elég pénzed az újraburkolásra. Emellett az is simán előfordul, hogy te egy másik testben éled a mindennapjaid ennek minden egyes következményével, legyen az akár a nemi identitás (nőként, férfi testben és fordítva), vagy egy olyan egyszerű dolog, mint a dohányzásról való leszokás egy láncdohányos testében. Érdekes volt az is, mikor el kellett gondolkoznia a szereplőnek, hogy a vonzalom az ő elméjéből fakad, vagy csupán a teste beidegződött kémiája. Hol kezdődik a személyiséged és mi különbözteti meg azt a pusztán testi reakcióktól? Mit tesz a személyiséggel a hosszú élet, mikor a pénzedért cserébe bármit megtehetsz? Mitől ember az ember? És még megannyi kérdés.

A cyberpunkból adódó nyalánkságok mellett a könyv egy krimi, rengeteg akcióval, kegyetlen és nyers elbeszélésben, de ami mégis olyan igazán királlyá tette a könyvet a számomra az a főszereplő. Kemény, magabiztos, laza és minden pillanatban képes elsütni az idétlen beszólásait és két tűz között is el tud gondolkozni egy-egy morális kérdésen. Mindezt pedig nem Superman szintű isteni teremtményként értem, mert közben csak ember maradt, nem egy távoli isteni lényé emelte a szerző. Elhittem neki, mert rétegelt személyisége van, rengeteg hülyeségével együtt. Emellett a hangulat is mindig odacsapott, a borongós noir stílussal karöltve.

Na szóval király volt ez a könyv, mit szépítsek rajta!

Könyv & sorozatról bővebben: https://three-points-of-view.blogspot.com/2018/10/konyv…

5 hozzászólás
elge76>!
Richard Morgan: Valós halál

Talán úgy is jellemezhetném ezt a sztorit, hogy a sors iróniája, hogy az emberi faj apoteózisa, a gépek által csúcsosodik ki abba a végső, és kissé betegesen elborult világba, amiről ez a könyv szól.
Képzelj el egy transzhumanista jövőt, 2500 környékén, ahol az emberi elme és ÉN-tudat nem más, mint egy gerincoszlopba épített kis tudattok, egy tárolóegység, amit minden tinédzserkorú emberbe beépítenek, ezáltal biztosítva az öröklét monotonítását.
Végigélsz egy életet, látod ahogy birodalmak emelkednek és buknak el, majd amikor úgy érzed, hogy elhasználódott a tested burkod, akkor hivatalos engedélyekkel a hátad mögött, kapsz egy újraburkolást. Persze csak ha kéred, mert ha nem akarsz magadnak örök életet, akkor hithű katolikusként aláírhatsz egy nyilatkozatot, miszerint a burkod halála után, a tudattokod valós halált halhat egy végleges megsemmisítéssel (imádtam ezt a fricskát, ahogy Morgan a bigott vallásosságot figurázta ki ezzel). Ugyanis a tudattok megsemmisülése az egyetlen módja, hogy tényleg meghalj.

Ebben a világban, az ember nem ember többé a szó klasszikus jelentésében. Az emberi faj tudattokokban létező entitássá változott/fejlődött, amelyet, akár egy alkatrészt, bármilyen testbe burokba be lehet építeni. A folyamat nem tart sokáig, általában 45 percet vesz igénybe. És igen, lehetsz férfi vagy nő is akár, vagy ha elég merész vagy, akkor többszörös újraburkolást is végigvihetsz, ahol a tudatodat megtöbbszörözve, egynél több testben burokban létezhetsz egyszerre és akár vitatkozhatsz is saját magaddal.
Mindezt kiegészítve vegyidegrendszerekkel, drótozásokkal, katonai mechanizmusokkal, és ezernyi más megoldással, amelyek mind valami extra tulajdonságot adnak hozzá a testedhez burkodhoz.
Takeshi Kovacs ebben a világban nyomoz egy gyilkosság/öngyilkosság eset után, ami már eleve abszurd, hiszen… hiszen a halál már csak egy fogalom, és a szó hagyományos formájában nem létezik többé. Főhősünk mégis elvállalja a munkát, és egy olyan kalandba keveredik, hogy az ember csak győzze kapkodni a fejét. Mindezt tetézve egy rothadó és perverz jövőképpel, ahol a holoreklámok gyakorlatilag csak holopornó reklámokat sugároznak, szó szerint az ember elméjébe. Mindezt megspékelve kellően mocskos vulgaritással, repülő autókkal, mesterséges intelligenciákkal, virtuális valósággal és brutális tűzharcokkal, ahol maximum csak azért kell az embernek aggódnia a saját élete miatt, mert ha a teste burka megsérül, akkor lehet, hogy nem lesz pénze egy újraburkolásra. Akkor meg nincs más lehetősége, a tudattokban tárolt tudata addig egy tárolóban várakozik, hogy valaki végre kiemelje onnan. És ez a jobbik eset. Mert ha megsérül a tudattok, akkor viszlát, legalábbis a szegényeknek. A gazdagok ugyanis X időnként lemásolják a saját tudatukat, és ha sérülés vagy vírustámadás éri őket, akkor csak felélednek egy új testben burokban az új tudatukkal, és annyi.

Rengeteg kérdést felvet egy ilyen világ létezése, főleg a burkokkal kapcsolatban, és még annál is több következményt szül, amelyek mind szabályozásokra és megoldásokra várnak.
Pl. bűnelkövetés egyszerre több testben burokban, különböző helyeken? Valaki más testébe burkába betöltve, elmenni helyette mondjuk egy megbeszélésre? Megsokszorozni a saját testedet burkodat, akár 6-8 példányban is, és orgiát rendezni saját magaddal, vagy másokkal? Ezernyi variációt kínál egy olyan világ, ahol a testedet burkodat úgy cserélgetheted, mint egy használt alsónadrágot.
Ezen a vonalon jó volt az a megoldás, hogy az író belevitt mindenféle ENSZ határozatokat, amelyek különböző módokon szabályozzák ezt az egészet.

Különösen tetszett az is, ahogy Morgan rávilágított a dolog árnyoldalaira is, pl. a burkolás után szükséges alvásra, hogy a tudat és a test burok össze tudjon olvadni és szinkronba kerüljön.
Vagy a másik, és ez volt talán a rémisztőbb, de mégis ezt a részét imádtam a legjobban, (valahogy így érezhet egy skizofrén is). Ez pedig, a történet szerint legalábbis, a burkolásból fakadó egyik leggyakoribb probléma, az „elfolytott pszichoteljesség” vagy más néven „szilánkosodás”.
Főhősünk is belefut ilyenbe:
„Hosszú percekig szó szerint rettegtem, nehogy komolyan belegondoljak valamibe, mert hátha a tükörben lévő férfi észreveszi, hogy ott vagyok. (…) Megmozdultam a szemei mögött. (…) Még egyszer utoljára végigpillantottam rajta, aztán, ahogy távoztam a szobából, hirtelen elöntötte az idegrendszeremet az érzés, hogy visszanyertem az irányítást a burok felett.”

Végig olyan érzésem volt, mintha egy Gibsoni történetet olvasnék, csak annál sokkal sötétebb, elborultabb és nyomasztóbb hangulatban.
Az író mesteri módon dolgozta fel a Ghost in the Shell történetét, a saját szájíze szerinti megoldásokkal, amiből valami egészen egyedi detektívtörténetet kotyvasztott össze.
Imádtam minden sorát.

6 hozzászólás
Fallen_Angel P>!
Richard Morgan: Valós halál

Mr. Morgan én és már ismerjük egymást a Hősöknek való vidék első két részéből és eddig nem volt felhőtlen a viszonyunk. Ezen a Valós halál sem segített sokat.
Bizonyos szempontból jó, hogy pont azt kaptam, amire számítottam – egy vagány(nak szánt), nagyszájú főhős, nyers és szókimondó stílus, folyamatos erőszak és gyilkolás, időnként enyhén(?) pornográf jelenetek. Ugyanakkor nem bántam volna egy kellemes csalódást. A könyv világát ugyan ötletesnek tartom és el is gondolkodtatott néhány kérdésben (spoiler), de Takeshi Kovacs hű-de-tökös-vagyok figurája egyszerűen nem jön be. Nem is bánom, hogy nem lehet kapni a folytatást, úgyis lekerült a kívánságlistámról.

Update egy évvel később: újra kiadták, persze, hogy megvettem és olvasom :D


Népszerű idézetek

Méá>!

Örülnék, ha nem gyújtana rá idebent.
— Én meg annak örülnék, ha agyvérzést kapna, de nem hiszem, hogy megteszi nekem ezt a szívességet.

Kapcsolódó szócikkek: Reileen Kawahara · Takeshi Kovacs
Shanara>!

Halálnyugodt, kifogástalan ügyvédekről volt szó, akik hatalmas elánnal építették a karrierjüket. (…) Csak egyetlen dolog okozott nekik gondot. Miközben éhes hiénaként rótták a köröket bíróság márványpadlóján, képtelenek voltak rávilágítani a háború (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik a tiédtől különböző egyenruhát viselnek), az indokolható veszteség (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan egyenruhát viselnek, és ebből bizonyos előnyök származnak) és a vétkes gondatlanság (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan ruhákat viselnek, mint te, anélkül, hogy ebből bármi előny származna) közötti apró különbségekre.

Hush_Campo>!

Minden nagyhatalmú ember, ha olyan áldozatról beszél, amit érdemes meghozni, egyetlen dologban biztos lehet az ember: Valaki más teszi kockára az életét.

Shanara>!

– „Az emberi szem csodálatos szerkezet – idéztem szórakozottan a Versek és egyéb hazugságokból – nincs az az égbekiáltó igazságtalanság, amit egy kis erőfeszítéssel ne tudna figyelmen kívül hagyni.”

Quentin P>!

Ilyen helyzetben azt szoktam csinálni, amit a felmenőim. Ha nem tetszenek a törvények, le kell lépni valahová, ahol nem érnek utol.
Aztán az ember felállítja a saját törvényeit.

51. oldal, 3. fejezet (Agave, 2006)

Hush_Campo>!

A gazdagok már csak ilyenek. Kezükben a hatalom, és semmi okát nem látják, hogy mért ne élnének vissza vele.

Hush_Campo>!

A férfi számára a bőr határvonal, páncél. A nő számára az érintkezés szerve.

ViraMors P>!

Fogalmam sem volt, mit csinálok, azt pedig végképp nem akartam, hogy valaki más tudja.

virrasztó>!

Szerencsétlen Halál, képtelen felvenni a harcot az ellene hadba állított, módosított szén alapú adattárolási- és visszaírási technológiákkal. Egykor az Ő árnyékában tengettük életünk, eljövetelétől rettegve, most pedig felháborító módon kacérkodunk ezzel a komor méltósággal, és még a személyzeti bejárón sem engedik be.

Huszonnyolcadik fejezet


A sorozat következő kötete

Takeshi Kovacs sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ben H. Winters: Végső ígéretek
Lee Child: Múlt idő
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
John Scalzi: Bezárt elmék
J. D. Robb: Halálos híresség
William Gibson: Neurománc
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Daniel Cole: Hóhér
Stephen King: 11.22.63