Légszomj 39 csillagozás

Richard Morgan: Légszomj

Richard ​Morgan, a tudományos-fantasztikus noir Arthur C. Clarke-, Philip K. Dick- és John W. Campbell-díjas nagymestere, és a Netflix népszerű, Valós halál (Altered Carbon) című sorozatának kultikus regényalapját jegyző szerzője több mint tíz év után tér vissza a sci-fi műfajához egy szakadék peremén tántorgó bolygó halálos krízisének lenyűgöző történetével.

A Marson – ahol könyörtelen vállalati érdekek ütköznek egy alulról szerveződő függetlenségi mozgalommal, miközben a földi nagyhatalmak a profitért és a hatalomért küzdenek – él Hakan Veil volt verőember, aki a katonai szintű testkiegészítőjével két lábon járó gyilkológépnek számít. De neki már elege van a turbulens vörös bolygóból, és leghőbb vágya hazatérni a Földre. Egy földi felügyeleti szervezet pedig pontosan ezt ajánlja neki cserébe, ha testőrként vigyáz az ellenőrükre a látogatása során. Sima ügy egy olyan kemény alaknak, mint Veil… egészen addig, amíg csúnyán félre nem siklanak a… (tovább)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197195 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
512 oldal · ISBN: 9789634197201 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 17

Helyszínek népszerűség szerint

Mars (bolygó) · űr · váróterem


Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 70


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Richard Morgan: Légszomj

Most csak röviden, mert rottyon vagyok: mondjuk, hogy érteni vélem, mi sokak gondja a regénnyel, de én meg olyan furcsán vagyok huzalozva, hogy pont az ilyen sok le(vagy el)ágazásos, szövevényes, sokszereplős történeteket nagyon tudom szeretni. Bár az Altered carbon-t még csak sorozatként láttam, de ezek szerint ez a bérgyilkos-vonal már-már elengedhetetlen tartozéka Morgan jövőben játszódó regényeinek, és kicsit volt is olyan érzésem, hogy némileg újrahasznosította, avagy plagizálta saját magát, mert ami egyszer bejött, az még jó lehet máskorra is. A százalékokból ítélve ez nem jött be, de most szerencsésnek tartom magam, mert először a Légszomjjal ismerkedtem meg, és rám még várnak a Takeshi Kovács-könyvek.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Richard Morgan: Légszomj

Nem sok könyvet olvastam idáig Morgantől, de amit itt művelt, nekem kicsit sok volt.
„ Ne ébreszd fel a készenlétit!”
Hakan Veil igazi gyilkokológép, akit erre terveztek. Miután elküldték, a Marson tengeti napjait, mint verőember és bérgyilkos. Most azonban olyasmibe csöppen, ami túl szövevényes, sok a játékos, és szinte senkiben sem bízhat.
És szerintem pont a túl sok résztvevő volt a baj. Annyi név és figura, hogy alaposan oda kellett figyelni, vagy elvesztél a cselekményben. Veil faltörőkosként csörtet végig a Marson, és leplezi le/ likvidálja a gazfickókat.
Pörgős és véres, de nem unalmas.

NewL P>!
Richard Morgan: Légszomj

Ez most kellett a lelkemnek. Mert bár rengeteg hibát találhatnék ebben a könyvben, azért megint megkaptam azt, amiért annyira szeretem az író könyveit. Jó kis erőszakos scifi noir, nem túl bonyolított cselekményszállal, ami végig le tudja kötni az ember figyelmét. És érzésem szerint fejlődött az író stílusa, amit a kiváló fordítás tökéletesen vissza tudott adni. Ha szereted az író könyveit, akkor olvasd el. Ha akarod.

Morpheus>!
Richard Morgan: Légszomj

Azt kapjuk, amit elvárunk, mint rutinos Morgan olvasók. Se többet, se kevesebbet. De azokkal is egyetértek, akik ettől többet, vagy valami mást, eredetibbet vártak, mert ez a könyv elsősorban szórakoztat egy elképzelt közeljövőben a Marson. Egy kemény cyberpunkosan felturbózott fickót kapunk a szerzőtől, egy nyomozást egymást keresztező és egymással szembefutó szálakkal thrillerbőrben, egy kis szexet, egy igazi marsi világot, ahol az egyik város Bradbury, és jó sok mocskot, legyen az fizikai, politikai vagy épp korrupciós, persze az alvilág sem maradhat ki. A mocsok vajon örök, és addig nem hal ki, ameddig az emberiség létezik?

ViraMors P>!
Richard Morgan: Légszomj

– Ez a határvidék, Ms. Madekwe. Itt nincs sok helye a finomkodásnak.

Végszükség esetén Osiris mindig az emberölést és a káoszt fogja választani a kudarccal szemben.

– Ti, kölykök, mindig annyira meglepődtök, amikor meghaltok.

Olvasás közben elég sokszor éreztem azt, hogy dühös vagyok erre a könyvre. Menet közben félre is tettem párszor… Mert történetét tekintve amúgy egy korrekt cyberpunk-akció-thriller lenne, ha nem gáncsolná ki rendszeresen saját magát. Az egyik gondom a tömbösített információadagolás. Rendszeresen az eseményeket megszakítva zúdul az olvasóra rengetek helyi érdekű tudnivaló, aminek egy részét ráadásul később nem is igazán hasznosítjuk, de arra legalább jó volt, hogy a sztori éppen kezdődő lendülete megtorpanjon. Pedig a világot amúgy elég jól összerakta, csak nekem személy szerint jobban esett volna egy folyamatos építkezés/bemutatás. A másik gondom Veil, a főszereplő, akibe off elég sok a Takeshi Kovacs, de nem elég, és a narráció stílusa alapján az is inkább a trilógia végéről. De még ezzel együtt is tudnám kedvelni a kiégett, cinikus exküldöttet exkészenlétit, ha a motivációi nem változnának gyorsabban, mint az időjárás, és legalább néha a fejével gondolkodna, nem azzal, ami a lába között van… Így viszont hiába a kemény duma, a rengeteg fegyver, a kíméletlen vérontás és a cél, a végeredmény nem túl meggyőző. Pedig…
Pedig rengeteg olyan eleme van a regénynek, amiből jó arányban felhasználva és előadva egy igazán izgalmas, érdekes történetet kaphatnák. Kolonizált, de továbbra sem emberbarát Mars, összeesküvések, politika, Föld-Mars ellentét, futurisztikus technológia, gengszterek, fegyverek, maffiák, cégek stb.
A nem túl rózsás összképhez képest egy maréknyi mellékszereplő jelent kivételt, akiket viszont – néha egészen meglepő módon – sikerült megkedvelnem. Ilyenek voltak Ris (Osiris), Veil műveleti MI-je, Nikki Chakana, off és Hannu, a kiszuperált hacker/pilóta/bártulaj. Egy idő után bármelyikükről szívesebben olvastam volna, mint Veil-ről…
Kár érte, mert azt gondolom, hogy tényleg lehetett volna jó, de engem ez most nem talált meg.

17 hozzászólás
Nevox>!
Richard Morgan: Légszomj

Richard Morgan visszatért a cyberpunk zsánerhez, noha nekem a Valós Halál után egyre gyengülő színvonal maradt meg a trilógiájából. A Fekete embert nem olvastam, de a Légszomj érdekesen összepakolt világot sejtet, még ha olyan őrületesen egyedi ötlet nincs is benne, bár a kolonizált Mars és a Föld politikai játszmái izgalmasak és sokkal nagyobb potenciált sejtetnek,mint amit a sztori végülis kihasznált.
A főszereplő kapcsán természetesen rögtön Takeshi Kovacs ugrik be, ugyanakkor a cinikus, kieégett genetikailag turbózott kommandós a zsáner egyik visszatérő archetípusa, és Mrogan jól is hozza a főszereplőt. Veil-nek évente pár hónapot aludnia kell a biomechanizmusa miatt, és összekapcsolva a múltjával egy kellemesen szerethető Takeshi pótlékot kapunk. A cselekmény fordulatos és akciódús, ráadásul az akciókat egész ügyesen vegyíti a noir-os krimivonallal. Kellőképpen erőszakos, lepusztult és számító a világ, igazi cyberpunk setting, a bolygók közti politikai intrikákkal de valahogy sokkal több is rejlett benne, mint ahova kifutott a cselekmény konklúziója. Erőteljes mellékszereplői mvannak, élükön Ris-el, az operációs rendszerrel, amit én már ma beültetnék magamba..:) Tetszett még a zsaru Nikki, aki ugyan tipikus noir zsaru karakter, aki a városáért mindent megtesz, és persze a hacker Hannu, aki megint csak egy kiberpunk archetípus.
Remek a könyv hangulata, jól visszaadja a Marsi kolonizált városok utcáinak különlegességét, a profitot hajszoló nagyvállalatok küzdelmét, miközben a kis emberek próbálnak életben maradni árnyékukban. Nélha ugyan kicsit elereszti az olvasó kezét, illetve olykor túl sok információt önt rá, de tetszett, ahogy a múltba nyúlnak az ügy és a rejtély megoldásának gyökerei, minét minden valamirevaló noir-ban. Talán lehetett volna kissé feszesebbre venni a könyvet és nekem a befejezés kissé kilógott, nem volt olyan erőteljes , mint vártam, de egyáltalán nem rossz könyv. Úgy vélem, akinek a Valós Halál bejött az tegyen vele próbát, szerintem jobb lett, mint mondjuk a Fúriák.

kvzs P>!
Richard Morgan: Légszomj

Bő egy hónapja olvastam a könyvet, és őszintén szólva alig emlékszem belőle valamire. Leginkább talán a hangulata maradt meg: cyberpunk-akcióregénybe öltött noir krimi, ezeknek minden előnyével, és hátrányával együtt.
A főszereplőt csak a genetikai módosításai teszik valamennyire egyediek, és sajnos a mellékszereplők nagy része is eléggé sablonos Hannut kivéve. A történet alapján egy nyomozás adja, ahol természetesen kiderül, hogy nagyobb erők mozognak a háttérben, mint azt főszereplőnk eredetileg sejtette. Nem világmegváltó, közepesen szórakoztató regény. Írt már Morgan ennél jobbat is.

BBetti86 >!
Richard Morgan: Légszomj

Nagy kedvem lenne azt elemezgetni, mennyire idézte fel bennem a szerző e kötetével a Takeshi Kovacs sorozatát. De visszafogom magam, és annyit jegyzek meg, hogy tagadhatatlan, hogy egy szerzőnek a munkája. A hőse, a cselekmény, a technológia is idézi azt, ami abban a sorozatban volt. Annyira más, hogy ne legyen annak puszta kópiája, de vannak hasonlóságok.
E történet hőse Veil, egy genetikailag módosított ember, akinek pár havonta kriptoálomba kell merülnie, de amikor ébren van, szuperkatonaként pörög. Most egy bandaügyben bérelték fel, ám mire észbe kap, már nyakig van a Mars bel- és külpolitikai ügyeiben, a bandák közti leszámolásokról nem is beszélve.
Egy akciódús, pörgős regényről van szó, amelyben Veil minden képességének nagy hasznát veszi. Van, amikor verőemberként fizikailag tesz rendet, máskor kisakkozza a másik fél lépéseit, és cselvetésre kerül sor. Mivel hősünk facér pasi, van, hogy egyéb képességekkel kerül közel a női szereplőkhöz. (Még valami, ami miatt beugrott Tak.)
Bírtam a világot technikáját tekintve, amit Morgan felvázol. Az Osiris, pláne amikor már teljes fordulatszámon pörög Veil fejében, nagyon bejött. Talán kicsit terminátoros, de menő. De a világépítés különben is erőssége a szerzőnek, teljes szervezeteket, politikai tényezőket épít fel, amelyek között hősei sokféleképpen egyensúlyoznak.
Talán tesztoszteronnal teli a könyv, elég pasis a cselekmény és a világ is, amiben a nők is férfiasak (viselkedésben, azért nem küllemben). Ugyanúgy használják a szexet, a hatalmi játszmákat, erőszakot, mint a férfiak. Madekwe személyében egyszerre kaptunk egy femme fatale-t és egy harcost.
Kedvenc szereplőm nem lett, ez az egy hiányzott kicsit. Ha Veil sanyarú gyerekkorából kicsit többet kapunk és legalább kicsit érzelmi oldalra megy el a visszaemlékezős szál, talán ez is összejött volna. Nekem azért hiányoztak az érzelmi összetevők ebben az anyagias, számító marsi világban.
Helyenként még humor is csillan fel a lapokon, de nem ez a jellemző. Kemény és zord világ, kemény emberek, tisztességtelen játszmák. Összességében nekem bejött a kötet.

1 hozzászólás
balage P>!
Richard Morgan: Légszomj

Alapvetően szórakoztató a könyv, de van sajnos vele több alapvető problémám is, ami miatt gyenge közepes számomra.
Egyrészt főleg az elején tele volt számomra érhetetlen részekkel. Olyan dolgokra van utalás, amit az adott pillanatban még nem tud az olvasó. Ez egy-két esetben elfér, de itt szerintem rengeteg ilyen volt, és ez nekem baromi idegesítő volt.
Aztán a szex-jelenetek. Hát, oké, hogy van romantika meg minden, de ezen jelenetek ilyen mérvű ábrázolása nekem sok (nemi szervek részleges taglalása, hogy azokkal mi hogy történik). Ráadásul teljesen le lett degradálva szinte az „állati” vágyak szintjére az egész, érzelmek meg minek …
És végül az egész világ úgy van felépítve, mintha az embereket a pénzen, a hatalmon és szexen kívül más nem érdekelne. Én ezt nem osztom, szerintem ez torz ábrázolás. A főhős morális hozzáállása is erősen megkérdőjelezhető, nem gyengén önző.
Szóval, ezeket összevéve kár érte, sok potenciál lett volna ebben a sci-fi-ben.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Hivatást tévesztettél, Raquel. Reklámszövegírónak kellett volna menned egy nagyvállalathoz.
– Miért, nem az vagyok? Szerinted mit jelent itt polgármesternek lenni?

ViraMors P>!

– Ti, kölykök, mindig annyira meglepődtök, amikor meghaltok.

NewL P>!

Azok, akiket magával ragad a marketing lendülete, hajlamosak megfeledkezni róla, hogy a Marson semmi nem esik gyorsan. És új kód ide vagy oda, ez az eső sem fogja megszegni a fizika alapvető törvényeit. A beígért csapadék leginkább csak lebegett a fejünk felett a kelletlen gravitációval viaskodva, vérvörösen a haldokló fényben.

ViraMors P>!

– Ne hagyd, hogy az alacsony gravitáció a fejedbe szálljon! Meglepődnél, milyen súlyosan meg lehet sérülni a Marson.

Kapcsolódó szócikkek: Mars (bolygó)
7 hozzászólás
ViraMors P>!

A hazugság drága valuta; ügyelni kell arra, hogyan és hol költi el az ember.

NewL P>!

„Ha a helyzet bonyolultnak, zavarosnak vagy változékonynak tűnik, tudatosítsd magadban, hogy nem az. A te célod egyértelmű: Mentsd meg a hajót, bármi áron! A többi csak logisztika.”

BLOND VAISUTIS
KÉSZENLÉTI KÉZIKÖNYV

ViraMors P>!

– Még mindig azt hiszed, hogy más vagy, mint a többi, mi, seggfej?
– Ő tényleg más, mint a többi – felelte Chakana csüggedten. – Pont ez a baj.

ViraMors P>!

– És ezúttal hova megyünk?
– Meglátogatunk pár pszeudopolitikai fantazmagóriagyártót.

Dávidmoly >!

– Veil, tudod, mi a dörgés. Ha szépen játszol, kaphatsz egy kényelmes cellát. Ha kicseszel velünk, koporsóban fogod tölteni a következő hetet.
– Minőség, szabadság, választás – poénkodtam. – Jó látni, hogy tiszteletben tartják az alkotmányt.

31. oldal, Három

Kapcsolódó szócikkek: alkotmány · szabadság · választás
Dávidmoly>!

– Maga… mi van magával, Veil? Vonzódik az erőszakhoz?
– Igen. Ezt állítólag a harmadik trimeszterben programozták belém.

138. oldal, Tizenhat

Kapcsolódó szócikkek: erőszak

Népszerű triviák

Razor P>!

A Légszomj ugyanabban a világban játszódik, mint Morgan korábbi, A fekete férfi c. regénye, de több mint egy évszázad telt el annak eseményei óta.

[www.richardkmorgan.com]

Kapcsolódó könyvek: Richard Morgan: A fekete férfi · Richard Morgan: Légszomj

Richard Morgan: A fekete férfi
Richard Morgan: Légszomj

Hasonló könyvek címkék alapján

Lee Child: Esti iskola
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
John Scalzi: Fejvesztve
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Tasmina Perry: Ház medencével
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Paula Hawkins: A víz mélyén
Piers Anthony: Az emlékmás