A ​végzet barlangjai (Hősöknek való vidék 3.) 24 csillagozás

Richard Morgan: A végzet barlangjai

A Trónok harca és a Hidegen tálalva keveredik Richard Morgan eposzi trilógiájának zárókötetében, amely Az acél emlékével és A holtak szavával robbant be a fantasy világába.

Ringil Eskiath, a kelletlen hős, akit mocskos degeneráltnak bélyegeznek meg még azok is, akik a segítségéért folyamodnak, messzire utazott Illwrack Fattyú, a halhatatlan mágus-harcos nyomát keresve. Társaitól, Sárkányvész Egartól és Archethtől elválasztva a lelkét kockáztatja, hogy elsajátítsa azt a halálos mágiát, amely szembeszállhat a Fattyú hatalmával. Míg Archeth és Sárkányvész vérrel és szenvedéssel teli útjuk során régóta elfeledett rejtélyekre derít fényt, addig Ringilnek elképzelhetetlen próbákat kell kiállnia, amellyel életét és létezését teszi kockára.

Eredeti mű: Richard Morgan: The Dark Defiles

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
672 oldal · ISBN: 9789634193456 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
670 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193449 · Fordította: Benkő Ferenc

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Richard Morgan: A végzet barlangjai

Nekem ez volt a sorozat legjobb darabja. A szokásos módon a történetet több szemszögből látjuk, amik egymásba fonódva, és egymást noszogatva viszik azt előre. Mire eljutunk a regény végére, kvázi minden meg lett magyarázva, vagy legalábbis kísérlet volt rá. Nekem szépen összeállt a végére minden, de azért a magyarázat egy kicsit hosszabb is lehetett volna, míg az előzményekből lehetett volna rövidebbet is írni.

3 hozzászólás
>!
kvzs P
Richard Morgan: A végzet barlangjai

Az a legnagyobb baj ezzel a könyvvel, hogy iszonyatosan túl van írva. Morgan az összes ötletét belezsúfolta -apróktól a hatalmasokig-, és nem volt senki, aki egy kicsit gyomlált volna közöttük. Pedig nagy szükség lett volna rá, ugyanis a szöveg sokszor vontatott, és nem lehet tudni, hogy melyik részlet fontos a nagy egész szempontjából, és melyik van ott csak a díszítés kedvéért. Emellett a történet teli van ködös utalgatásokkal és sejtetésekkel, amik egy része zseniális, a másik részét meg a sok mellékszál miatt nem is érti az olvasó.
Mentségére legyen mondva, ha Morgan belelendül, és nem veszíti el a fókuszt, akkor nagyon élvezetesen tud írni, és időnként a történet is annyira pörög, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét. Ezen túl nekem a humor faktor is nagyon tetszett, néhány káromkodást szívesen beépítenék a szókincsembe belőle.
Összességében elveszett lehetőségnek érzem ezt a sorozatot: érdekes világ, jó ötletek, nem sablonos szereplők. Egy kellőképpen határozott kezű szerkesztővel nagyon jó végeredmény születhetett volna.

>!
RZednik
Richard Morgan: A végzet barlangjai

Akinek esetleg hiányérzete volt az első két kötet kapcsán, azt garantáltan kárpótolni fogja a trilógiát lezáró rész. Mert kapunk itt aztán mindent: több szálon futó cselekményt, intrikát, harcot, drámát, na meg egy kis melegséget is, hogy azért legyen min kiakadni… :) Mindezt erőteljesen bővebb terjedelemben, mint amire ténylegesen szükség lett volna, a könyv harmadát legalábbis biztosan el lehetne hagyni, van (jó)pár olyan fejezet, ami nem igazán tesz hozzá a történésekhez. Ezt leszámítva A végzet barlangjai egy kellően korrekt lezárása a sorozatnak, mely ugyan nem emelkedik az átlag fölé, de kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.

>!
abstractelf P
Richard Morgan: A végzet barlangjai

Egyike voltam azon keveseknek, akiknek az első és a második rész is nagyon tetszett. Épp ezért nem akartam hinni a molyos százaléknak, s bizakodtam, hogy nekem pozitív élmény lesz a sorozatzáró is.
A legpozitívabb élmény az volt, hogy végeztem vele. Három hónapnyi tologatás után.
Rendben, nem ennyire vészes a helyzet; akadtak pillanatok, mikor ráismertem az általam annyira szeretett sorozatra – Ringil fejezetei –, azonban leginkább azt éreztem olvasás közben, mintha a nyakamba zúdítottak volna mindent. Teljesen egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek azt mondják, hogy lett volna mit kivágni belőle.

A legfájdalmasabb élmény nem a karakterhalálokhoz kötődött, hanem mikor rájöttem, hogy mennyire felejthető ez a könyv. Akárhányszor szünetet tartottam benne, vissza kellett olvasnom, hogy eszembe jusson, hol is tartok. És nem, az emlékezőtehetségem tökéletes állapotban van. Úgy gondolom, hogy pár hét, és ennek a regénynek a nagy része már nem is emlékszem majd semmire belőle.
Kivéve a befejezést, mert az egyáltalán nem kárpótolt a 600 oldalnyi repetitív, vánszorgó, többször is összefüggéstelen cselekményért. Sőt! Egyáltalán nem érzem lezártnak a történetet. Még egy rossz lezárás is jobb lett volna, mint ez a teljesen nyitott vég.

Mindent összevetve nagyon sajnálom, hogy az egyik ennyire kedvelt sorozatom így ért véget. Nincs is értelme elemezgetni, inkább keresek valami más olvasnivalót, hogy megvigasztaljon.

>!
Fallen_Angel P
Richard Morgan: A végzet barlangjai

Ha valaha bizonyítanom kell, hogy mazochista vagyok, csak bemutatom ennek a sorozatnak az olvasási linkjeit. Már az első két résszel is megküzdöttem, mégis úgy gondoltam, hogy el kell olvasnom a befejezést.
Bizonyos szempontból nem csalódtam, mert A végzet barlangjai szinte ugyanolyan, mint a többi rész: vontatott, unalmas, hogy aztán hirtelen történjen valami érdekes, amitől majdnem elfelejted, hogy mennyire untad pár oldallal korábban. A másik hasonlóság, hogy ebben a könyvben is többször vissza kellett lapoznom, mert egyszerűen fogalmam nem volt, hogy mi is történt utoljára, hőseink éppen merre járnak, mit csinálnak. Igazán lehetett volna pár száz oldallal rövidebb, mert a 660 oldalt messze nem töltötte meg a történet. A lezárás nem rossz, de nem mondhatnám különösebben katartikusnak.
Ringil kétségtelenül érdekes karakter, miatta érdemes volt olvasni, valamint a sci-fi utalások miatt is, mégis arról marad majd emlékezetes a könyv, hogy mennyire hosszú és unalmas volt és hogy hányszor olvastam a Sárkánysír helyett Sárkányzsírt (kb. minden alkalommal)…

>!
B_Petra 
Richard Morgan: A végzet barlangjai

Nos, szerintem, jól befejezte, kicsit meg lehetett volna kurtítani itt ott de én jobbra értékelem mint az itteni átlag.
Nekem a lezáró kötet tetszett, akármilyen furcsa is.

>!
rheinfuss
Richard Morgan: A végzet barlangjai

A trilógia középső kötetének értékelésénél feltettem a kérdést, hogy mit fogok kezdeni a zárlat hatalmas tömegével. Nagyjából az történt, amire számítottam, A végzet barlangjai megtartotta a történet erős elemeit, miközben a gyengeségei is megmaradtak, sőt fokozódtak. Hihetetlen mennyiségű „rizsa” került a szövegbe, néhány fejezetnek értelme sem volt, csupán azt szolgálta, hogy az események párhuzamossága a főszereplők esetében megmaradjon. De eleve nem értettem, hogy miért kellett a szereplőket szétválasztani, simán megtörténhettek volna a dolgok akkor is, ha együtt maradnak. Sőt a történet végén feltettem a kérdést: Akkor ez az egész most miről is szólt? Mit is akart elmondani nekem az író? Miért is van vége a történetnek? Mert ennek így se füle,se farka, akár írhatna még egy könyvet, de számomra lezáratlan az egész.

Tetszett viszont a világépítés, ahogy folytonosan utalgat a múltra, és állandóan egymásba játszik tudomány és mágia, viszont ezt már megkaptam a második kötettől is. Igaz, itt már kaptunk részletesebb magyarázatot erre, és talán az volt a könyv legizgalmasabb része. A karakterek közül továbbra is Egar volt a kedvenc, és bármennyire kedveltem Ringilt az első kötetben, annyira vált egyre antipatikusabbá. A harcjelenetek továbbra is látványosak, elevenek, zsigeriek voltak, itt-ott kissé öncélúak. A borítófestmény csodás, de alig-alig kapcsolódik a cselekményhez.

Összességében csalódás, túl hosszú, és nem látom, hogy mi értelme volt az egésznek.
Plusz: hol voltak a címben említett barlangok…?

4 hozzászólás
>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Richard Morgan: A végzet barlangjai

nehéz volt az első 300-350 oldalt nagyon nehezen olvastam. Lassú volt, unalmas valamiért nem tudtam rá hangolódni rég szenvedtem ennyit egy regényen .
Csak a vége mentette meg számomra, az jó volt gyors, pörgős izgalmas .
kevesen bírnak el 600+ oldallal Richard Morgan nem az egyelőre .

>!
katoband
Richard Morgan: A végzet barlangjai

Ezen nehéz volt végigérnem. Alapvetően kedvelem a monumentális, nagy terjedelmű regényeket, de ez a trilógia lefárasztott. 4 csillagnál kevesebbet nincs szívem adni rá, pedig tényleg sokszor irritáltak a szereplők, kimondottan hatásvadásznak, erőltetettnek éreztem időnként a történetet.

>!
betufuggo
Richard Morgan: A végzet barlangjai

A regény a szabadszájú,és meleg főhős,Ringil Eskiath,és társai kalandjainak harmadik,egyben befejező darabja.A kötet lapjain végre magyarázatot kapunk a második kötet jó néhány kérdésére: kicsoda Hjel,a kiátkozott herceg,és milyen szerepe van a főhős életében,valamint arra is,hogy miként végződik a Fattyú Ilwrack felkutatására indított expedíció.A könyv cselekménye ezúttal nem három,hanem két fő cselekményszálon zajlik,és bár még így is van néhány töltelékjelenet,de ettől függetlenül pörgős.A történet tele van véres jelenetekkel:Ringil Eskiath,és társai- főleg Archeth hozzák a formájukat.A befejezés viszont nyitott marad,de Archeth esetében,a jellemében történt változások miatt,könnyen ki lehet következtetni azt,hogy mit fog tenni,ha hazaérkezik.) A történet nem mondható túl eredetinek,de akinek bejöttek Robert E. Howard Conan- történetei,vagy Jeffrey Stone,alias Nemes István Cherubion- sorozata,esetleg kedveli a kiábrándult,realista fantasy regényeket,az nyugodtan olvassa el a kissé terjedelmes,de annál kalandosabb írást.


Népszerű idézetek

>!
NewL P

„Kérjük, maradjon a lovon, míg az teljesen meg nem áll”

>!
NewL P

Hát te? Te mit kérsz?
Kimerültem, feleli a hang. Százezer évnyi háború, melyben nem kívántam részt venni, ráadásul egy olyan, ősi jogokról és örökségről szóló tévképzet alapköveként szolgáltam, mely díszes hazugságokon és gyalázatos önáltatáson alapult. Belefáradtam az egészbe.
Ringil elfintorodik. Nem vagy egyedül.


Hasonló könyvek címkék alapján

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
David Gemmell: Éjféli sólyom
David Gemmell: Legenda
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa
Joe Abercrombie: A királyok végső érve
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Raoul Renier: A kívülálló
Joe Abercrombie: Vérvörös vidék
Victor Milán: Dinoszauruszurak