A ​fekete férfi 94 csillagozás

Richard Morgan: A fekete férfi

2107-et ​írunk, a Földön béke honol.
A 21. század vészterhes évei azonban nem kívánt örökséget hagytak hátra.

Bár a világnézeteket tekintve továbbra sincs egység a bolygón, de a háborúskodásnak vége, virágzik a globális kereskedelem és a nanotechnológia, a Marson létesített kolóniával pedig megkezdődött a vörös bolygó lakhatóvá tétele. Az előző évszázad során megvívott harcok azonban nem csak harmóniát eredményeztek: a fegyveres konfliktusokban bevetett génmanipulált katonák, az úgynevezett tizenhármas variánsok feleslegessé váltak, és a többség gyűlölt kívülállókként tekint rájuk.
Amikor egy Marsról érkező űrhajó Kalifornia partjaitól nem messze becsapódik a Csendes-óceánba, és az egyetlen túlélőt jelentő variáns rejtélyes gyilkosságsorozatba kezd a kontinensen, Sevgi Ertekin kapja a végtelenül erőszakos és intelligens alfahím kézre kerítésének feladatát. A nyomozásba hamarosan bekapcsolódik Carl Marsalis is, egy másik tizenhármas variáns, aki az ENSZ… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
602 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190493 · Fordította: Roboz Gábor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
608 oldal · ISBN: 9789634190639 · Fordította: Roboz Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Azért az látszik, hogy nem én vagyok Morgan szerkesztője. Mert ha az lennék, akkor:
1. Ez a könyv csak 350 oldal lenne;
2. Nem hívnának benne senkit úgy, hogy Bambarén. Vagy ha igen, lenne rajta matrica, hogy magyar olvasóknak decemberben nem ajánlott, az erős asszociációs mező miatt;
3. A sehová sem vivő, tök fölösleges töltelékepizódok durva ívben repültek volna a virtuális kukába;
4. Kiderülne a könyvben, mi az a mesh;
5. A főhős úgy is viselkedne, gondolkodna, belső-monologizálna, ahogy a könyv szerint elméletileg egy tizenhármasnak kell (ez egyébként ötoldalanként háromszor szerepel);
6. Lenne benne valami épkézláb világépítés, nem csak kamu három mondat – oké, értem, a Marson nem csak vörös por és légzsilipek vannak, de akkor mi is van, könyörgöm?;
7. Nem három és fél ötletre épülne az egész szerencsétlen regény;
8. Nem egy (illetve két) párbeszédből derülne ki a végén, hogy mi az egész szitu, hanem hogy így fokozatosan, a cselekmény közben, na értitek;
9. Kiderülne, hogy a spoiler leírásában található, apró logikai ellentmondás az hiba, vagy egy ravaszul elrejtett nyomravezető jel;
10. Nem lenne komplett hülyeség az egész.

Egyébként, legalább szövegszinten korrektül meg van írva, azért vannak élvezhető jelenetei, és a lezárás bizonyos elemei meglepően tökösek és kevéssé szokványosak. Az a három és fél ötlet meg tulajdonképpen nem is rossz.
De nem. Richard Morgan, még mindig nem szeretlek.

15 hozzászólás
csartak P>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Nehezen álltam neki az értékelésnek is, mert elég vegyes érzeteim vannak a könyvről. Igazából ez egy sűrű, akciódús sztori. Sokszor nyers, olyan mint egy tesztoszteronrobbanás. Verekedések, hatalmi játszmák, erőfitogtatások, fenyegetőzések, gyilkos fegyverek, kemény nők, kemény férfiak. Ilyenkor pörgött a történet, tetszett, izgalmas volt, szinte filmvászonra kívánkozik. Viszont. Ennek ellenére voltak olyan részek, amik nagyon untattak. Talán a túl sok szenvelgés, szájbarágás, túl sok ismétlés miatt. Az állandó bizonygatása annak, hogy a tizenhármas variáns embertípus mennyire kívülálló, mennyire más, mennyire férfias. Mire lett kifejlesztve és miért. És persze mennyire férfias és kívülálló.. Aztán sokszor belevesztünk nagyon aprólékos részletekbe, pl. egy-egy épület leírása, hogy milyen szinten mi van, hogy néz ki part, hova van ültetve a bokor. spoiler
Szóval ez a kettősség jellemzi a regényt.
De még ezzel is elvoltam, mert az alapötlet és a világkép érdekes, egy belülről szétbomlasztott, szétszakadt Amerika, meg persze a génmanipuláció morális kérdései.
Morgan a szereplőkkel sem finomkodik, így volt egy rész, ami után spoiler még mindig nem volt megoldás, ekkor végképp elegem lett, hiába a maradék történet felgöngyölítése volt a cél, nekem már olyan érzetet okozott, hogy mindig hozzálapátolunk egy kicsit, még mindig el kell kapni a tökét valakinek.. és vajon mikor lesz már vége?

Spaceman_Spiff IP>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Rövid leszek és velős: nem úgy, mint a regény.
Mert tényleg ez a legnagyobb baj: túl hosszú. Ha nem lenne az, nem tűnnének fel az apróbb problémák: a karakterek klisések, a konfliktus túlságosan elnyújtott, a nyomozás lassú, a világ számomra nem eléggé koherens, és a mondanivaló itt-ott szájbarágós.
Persze voltak jó pillanatai is: a brutális kezdés, a Mars kolonizálásának mikéntje, annak lefolyása érdekes, a variánsok története is az, és nem volt rossz összerakosgatni a XXI. század történelmét.
Szóval az élmény felemás: van egyszer egy SF thriller, ami érdekes elemekkel operál, ugyanakkor mindezt olyan lassan teszi, hogy a gyengébb részekre akaratlanul is felfigyelünk.
Bővebben szokás szerint: az ekultúrán…
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-09-13+…

Razor P>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Azzal kezdem, amivel a nagy többségnek is baja volt: ez a regény túl hosszú! Simán kilehetett volna belőle húzni komplett fejezeteket. spoiler A háttér egyébként érdekes, de a cselekmény nagyon lassan csordogál, a nyomozás látszólag nem halad semerre, így aztán az ember érdeklődése elég gyorsan csökkenni kezd. Pedig az akciók elég jók, ezeken a pontokon nincs gond a regénnyel, ill. azért tartalmazott meglepő fordulatokat is spoiler, de a vége újfent el volt nyújtva. Pontosabban egyszerre volt túl gyors – a nagy leleplezés két párbeszédben kimerül – és elnyújtott. Kicsit A király visszatér film jutott eszembe, ezt is le lehetett volna zárni 2-3 helyen is. Persze akkor meg nyitva marad pár függő szál. Eh, valami erős kezű szerkesztő nem ártott volna ide.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
602 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190493 · Fordította: Roboz Gábor
NewL P>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Érdekes koncepciót írt le az író. Egy szimpla nyomozós történetnek tűnik első látásra, de lényegesen több minden rejlik a történetben. A génmanipulálás, és annak eredményei. A gyűlölet, a politika, és legfőképpen a benne szereplő emberek jól kidolgozott történetét kapjuk. Nagyon tetszett a könyv, és roppant sajnálom, hogy vége lett. Egy-két helyen volt hiányérzetem, de ez nem von le a könyv értékéből.
Ki kell emelni a fordítást, és a kiadást, mindkettő remek lett.

B_Petra>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Morgan minden magyarul megjelent könyvét olvastam, legyen sci-fi, vagy fantasy, de csak az Acél emlékére adtam 5 csillagot, azt is inkább a döbbenet miatt, mert ilyet én még nem olvastam !! Nincs a kedvenceim közt sem mint iró, sem a könyvei, de ez ma megváltozik, mert összeségében véve nagyon tetszik amit csinál.

A fekete férfit tipikusnak mondanám, brutális főszereplő, tesztoszteron bomba, öl, öl, lép, lép, öl, öl, néha egy kis sex(kimaradhatatlan a könyveiből a sex jelenet), egy igazi alfahim mint általában Morgan férfi szereplői. A Kivülálló, genetikusan kitenyésztett Carl, saját fajtáját éppúgy levadássza mint bárki mást, amivel megbizzák, szabadúszó exkatona, marsi emigráns, marsi lottónyertes, egy állat, akit mégis megérint egy nő, és a bűntény, amin együtt dolgoznak.
Nehezen kibogozható a politikai háttér, hogyan fejlődtek ki pontosan a Peremállamok ,és Jézusfölde(komolyan mondom megérdemelnék, hogy ez megtörténjen) mi történt? Hogyan jutott az ember a Marsra, és főleg kinek milyen előélete volt a regény eseményei előtt, ez bár visszaemlékezésekből összerakható, de szivesen olvastam volna még Carl marsi akcióiról is.
Eléggé tetszett miután beindult az akció, de a végét elnyujtotta, jobb lett volna ha meghagyja nekem, hogy továbbgondoljam kit hogyan ver/lő/belez/fejez/zsigerel ki a végső bosszú során.

ppayter>!
Richard Morgan: A fekete férfi

„[…] Ha pusztán a történetet nézzük, A fekete férfi nem különösebben bonyolult. Amitől kiemelkedik a mezőnyből, az Morgan részletek iránti érzékenysége és realista stílusa. Minden átgondolt és aprólékosan kidolgozott, már-már gibsoni szinten, épp csak nincs olyan példátlanul tisztára csiszolva, mint a cyberpunk pápájának leírásai és hasonlatai. Morgan (vigyázat, nem Gibsonnal ellentétben) egy pillanatig sem finomkodik, nem menekül a kényszerű öncenzúra függönye mögé, hogy a kényesebb olvasóknak is megfeleljen, a maguk nyers valódiságában mutatja be az eseményeket és írja le a párbeszédeket. Ha valaki meghal, az végleges, ha valaki ideges, az káromkodik, ha valakit megvernek, az nem kezdi újra öt perccel később úgy, mintha semmi nem történt volna, a kegyetlen karakter nem szelídül meg a döntő pillanatban, a fegyver visszarúg, a páncél nem véd minden ellen, a szexjelenetek nem ruhában és nyakig húzott takaró alatt zajlanak.

Persze ez időnként kissé színpadias mértéket ölt, gondolok itt leginkább egy-két akciójelenetre, meg a cápaölő mordály már-már kényszeres használatára. És hiába egy baromi gazdag, különleges jogállású és ebből következően kvázi-mindenható szervezet zsoldjában állnak a főszereplőink, azért még így is az az érzésem, hogy túlságosan lazán röpködnek ide-oda a szuborbitális utasszállítókon… Ja, és az az utcakereső a PDA-n is fáj egy kicsit ma olvasva, de hát 2007-es a regény, na. Viszont a felvetett erkölcsi, filozófiai, morális kérdések bármilyen időben tökéletesen megállják a helyüket és egyáltalán nem erőltetettek, életszerűen vannak integrálva a szövegbe, és ez a hasonló történetek esetében nagyon fontos. […]”


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.hu/2016/05/richard-morgan-a-f…

5 hozzászólás
kte P>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Richard Morgan újabb vaskos kötettel ajándékozta meg rajongóit. A fekete férfi nehézkesen kezdődik, az összekuszálódott világról csak a fülszövegben leírt pár mondatot ismertem, a szöveg azonban folyamatosan olyan dolgokat emleget, amelyeket nem tudtam értelmezni. A könyv befejezése után sincs részletes képem a geopolitikai helyzetről, de nagy vonásokban megvan. Jó lett volna a könyv elején egy térkép, összefoglaló vagy egy olyan beszélgetés, ahol kicsit bevezetnek a világba, mert a történet szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy ezek a tényezők mikor derülnek ki. Ezt más szerzők sokkal jobban meg tudták oldani.
Az egyes fejezeteket különféle személyek nézőpontjából követjük, így ismerjük meg a főbb szereplőket, míg végül néhányan összetalálkoznak egymással. A kezdeti nehézségek után sokkal jobban élveztem a történetet, amelyben megtalálhatóak a író stílusában megszokott pörgős akciók, sok-sok beszélgetés, filozofálgatás és kutatás a gyilkos után. A XXII. században a nyomozást a nagy mennyiségű adat feldolgozása, DNS-nyomok és az emberi intuíció mellett MI-k és speciális számítógépes elemzési módszerek segítik. A történet fordulatait nem sikerült kitalálnom, izgalmas volt. A filozofikus részek leginkább a vallással, a rasszizmussal és a genetikai determinációval kapcsolatosan voltak, főleg a tizenhármasokkal kapcsolatban, sok érdekes gondolat vagy inkább gondolatkeltő felvetés van köztük: a férfiasság-nőiség témakörtől kezdve a vadászó-földművelő civilizációkon át az ismeretlentől való félelemig. Van néhány ismétlődő téma, de nem éreztem unalmasnak.
Morgan jövőképe jófajta cyberpunk: kábító- és serkentőszerek, emberi génmanipuláció titkos kormánylaborokban, Haag-pisztoly, szuborb rakéták, virtuális valóság (a rendőrségi adatbázis különösen tetszett!), illegális abortusz, űrutazás, Mars-telepek, ahová senki sem megy szívesen.
Persze kapunk néhány szexjelenetet, azok is stílusosak, a csajok mind hosszú combúak, de a leírásokban megjelenik a realitás is, például „combján rezgő háj” vagy mellek, „amit már igencsak megérintett a gravitáció”. Imádom! :)
Kíváncsi vagyok, hogy hányszor szerepelt benne az alfahím szó. :D
Összességében tetszett, hosszúsága mellett sem unatkoztam rajta.

kvzs P>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Egyrészt marha jó a világ, érdekes az alapötlet, szóval lehetett volna egy igazi, pörgős akció sci-fi némi krimi beütéssel. Másrészt végig az volt az érzésem, hogy jó lett volna, ha egy erős kező szerkesztő kihúzta volna a könyv harmadát, és tényleg pörgött volna a történet.
A háttérről sajnos a sok morzsa ellenére sem tudunk meg eleget, pedig megérdemelte volna. Kolonizáltuk a Marsot, létrehoztunk különböző mutánsokat spoiler, majd megpróbáltuk kiirtani őket, tovább fokoztuk a politikai ellenállást… Szóval lett volna mit bemutatni. Ehelyett milliószor olvashattunk a tizenhármasok kívülállóságáról és jellemzőiről… Sajnos a nyomozásra és a „szerelmi szálra” is ez az érdekes kettősség a jellemző: néha túl aprólékos de semmit nem mond, máskor meg úgy felpörgeti az eseményeket, hogy az olvasó alig bírja követni. Sajnos Morgan ezzel nálam azt érte el, hogy a könyv utolsó harmadában felbukkanó újabb és újabb csavarok sem igazán tudták már felpiszkálni az érdeklődésemet, és alig vártam, hogy végre a könyv végére érjek, és ne legyen több szétverésre váró ellenség.

Noro P>!
Richard Morgan: A fekete férfi

Morgan két szék között a földre írta magát ezzel a regénnyel. Akciónak túl lassú, társadalmi sci-finek pedig túl egysíkú a történet. Még talán kriminek állná meg leginkább a helyét – feltéve, hogy az olvasó nem bánja, ha a könyv nagy részében sehová sem vezető nyomok halmozódnak egymásra, majd végül egy hosszadalmas vallomásból tudunk meg minden lényeges információt.

A kívülálló hős alakja távolról sem új: a vadnyugattól kezdődően Howard fantasy novelláin át a modern kalandozós regényekig tele van vele a fantasztikum. Ahogy én értelmezem, Morgan ezúttal valami magyarázatot próbált adni a figura motivációira – méghozzá genetikus alapokon. De én speciel nem sok újat tudtam meg belőle, és különösen nem kaptam választ a fő kérdésre: miért lesz a szociopatából hős? Miért segít a közösségnek, aki nem akar annak része lenni? Az archetípus mélyebb vizsgálatának szerintem erre az ellentmondásra kellett volna valamiféle választ adnia. Én azonban ezt nem találtam meg a regényben.


Népszerű idézetek

Szelén>!

Az emberek megfélemlítéséhez nincs szükség szörnyekre. Az igazi szörnyek mindig csalódást okoznak. A láthatatlan fenyegető erő, amiről mindenki csak pletykál, attól félnek igazán.

313. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megfélemlítés
arsenal0522>!

Nem tudsz visszamenni az időben – korholta egyszer türelmesen. – Élj együtt azzal, amit tettél, és a jövőben igyekezz úgy intézni a dolgaidat, hogy fel tudd dolgozni a következményeiket. Ennyi az egész, öregem, ez a lényeg.

32. oldal

Szelén>!

Ha bedobsz egy összeesküvés-elméletet, szerencsés esetben a többség azonnal megkajálja. Csecsemőzabáló szekták, évszázadok óta szövögetett tervek az emberiség leigázására, fekete katonai helikopterek, repülő csészealjak […] Mintha a kritikai érzék mint olyan elsorvadt volna az emberekben.

100. oldal

arsenal0522>!

– Az alapján mérjük le egy nemzet civilizáltságának mértékét, hogy az igazgatásában milyen arányban vesznek részt a nők.

277. oldal

>!

Egészen nyugtalanító volt, ahogy a járőr egyenesen áthaladt a falon.

184. oldal

>!

– Nem, hanem mert megtanultuk, hogy öngyilkosság lenne lerohanni őket. Már nincsenek megnyerhető háborúk.

422. oldal

ppayter>!

– Meg kell értenie, Mr. Marsalis, a házasságom nem sikerült valami fényesen. Fiatalon és meggondolatlanul nősültem, és egy olyan nőt vettem el, aki nagyon komolyan vette a hitét. Amikor még Isztambulban laktunk, azt gondoltam, hogy ez a hit minden téren erőt ad számára. Amikor eljöttünk Amerikába, mert akkor még így hívták, Hatun nem tudott megbirkózni az új környezetével. Hazavágyott. New York megrémítette. Soha nem sikerült megszoknia. Lényegében Sevgi is azért született, mert azt mondják, ilyenkor egy gyerek újra közelebb hozhatja egymáshoz a házastársakat. – A férfi elfintorodott. – Valójában elég furcsa azt gondolni, hogy az álmatlan, szexmentes éjszakák, a kevés pénz és az új jövevény miatti állandó stressz enyhítheti a feszültséget egy már amúgy is terhelt kapcsolatban.

489. oldal, Negyevenhetedik fejezet

Gigger>!

– Egyébként a vallásosság hiányával kapcsolatban átsiklik egy fontos szempont felett. Ahhoz, hogy valaki hívő legyen, nemcsak hinnie kell, hanem igényelnie is azt, hogy legyen egy nagyobb, erősebb személy, aki gondot visel rá. Vágynia kell rá, hogy legyen valakije, akit tisztelhet vagy imádhat. A tizenhármasok pedig senkit és semmit nem imádnak vagy tisztelnek. Ha képes is lenne meggyőzni egy tizenhármast Isten létezéséről, ő csak fenyegető erőként tekintene rá, amit ki kell iktatni. Ha Isten bizonyíthatóan létezne – Marsalis itt szigorúan belenézett Ertekin szemébe – , akkor a magamfajták minden erejükkel azon dolgoznának, hogy végezzenek vele.

Gigger>!

– Szörnyek és bűnbakok. – A szavak úgy hullottak, mint az asztalra ejtett kártyalapok. Carl hirtelen gúnyosabb hangnemre váltott. – Angyalok és démonok, menny és pokol, Isten, morál, törvény és nyelv. Sutherland jól mondta, minden metafora. Mankók olyan területekhez, ahol a valósággal nem tudtok mit kezdeni, ahol túlságosan hideg van ahhoz, hogy segítség nélkül túléljetek. A reményeiteknek adtatok egy formát, a félelmeiteket és vágyaitokat, társadalmakat ezek közé építettétek, aztán telt az idő, és lassan elfelejtettétek, mi volt a kiindulóhelyzet, és mindent tényként kezdtetek kezelni. Az élet pedig kurvára ment tovább, és háborúzni kezdtetek a tényként kezelt dolgok miatt, férfiakat és nőket végeztetek ki, bombákat dobtatok le.


Hasonló könyvek címkék alapján

Guy Morpuss: Öt elme
Daniel Suarez: Daemon
John Scalzi: Bezárt elmék
Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Kazuaki Takano: Genocide
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Blake Crouch: Hamis emlékek
Blake Crouch: Sötét anyag
David Mitchell: Felhőatlasz