Legenda ​vagyok 171 csillagozás

Richard Matheson: Legenda vagyok

AZ UTOLSÓ EMBER A FÖLDÖN NINCS EGYEDÜL Robert Neville valószínűleg az egyetlen túlélője a világméretű járványnak, amely rajta kívül minden férfit, nőt és gyereket vérszomjas éjszakai lénnyé változtatott át, akik elszántan próbálnak végezni vele. Neville nappal étel és más szükséges holmik után kutat, miközben mindent megadna azért, hogy találjon még valakit, aki hozzá hasonlóan túlélte a járványt. Csakhogy mindeközben a fertőzöttek az árnyékban bujkálnak, figyelik minden mozdulatát, és csak arra várnak, hogy elkövessen egy hibát. Előbb egy kutya szegődik mellé, nemsokára pedig úgy tűnik, újabb túlélőre talált, valakire, aki igazi társa lehet…

A kötet a címadó kisregényen kívül novellákat is tartalmaz.

Eredeti megjelenés éve: 1954

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632450865 · Fordította: Kamper Gergely

Enciklopédia 1


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

EssentialHencsi P>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Oké-zsoké, már megint egy béna filmborítós könyv. Szegény Richard Matheson sokkal többet érdemelne. Egyébként mindig röhögnöm kellett, mikor azt olvastam, hogy Neville szőke hajfürtjeit fújja a szél, láttam magam előtt Will Smith-t leomló szőke hajfürtökkel, hát totál úgy nézett ki lelki szemeim előtt, mint Dugó Dani. Meg egyébként is nem sok köze van a kisregénynek ahhoz a béna filmhez (bocsánat, kedves férjem, ha olvasod, tudom, hogy te bírod, majd kiengesztellek valahogy).
A kisregény után van egy pár novella. Hát öcsém! A Rejtett tálentum című kísértetiesen hasonlít egy bizonyos Stephen King nevű csóka egyik könyvének nyitójelenetére. Mit hasonlít, ugyanaz. Nagggyon durva.
Egyébként Matheson tök jó író, Magyarországon mégis legfeljebb a korombeliek ismerhetik a nevét a szépemlékű Galaktika magazinokból. Nagy kár, sokkal ismertebbnek kellene lennie.

3 hozzászólás
vicomte P>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Elég régóta olvasok már SF-et és a legtöbb klasszikus szerző műveit ismerem is, de azért még mindig akad néhány név, ami szinte ismeretlenül cseng a számomra.
Matheson neve is ezek közé tartozik, holott egy olyan jelentős szerzőről beszélünk, akinek számos regényét, novelláját meg is filmesítették – de azt még én sem tudtam, hogy a link is az ő novellája és forgatókönyve alapján készült.

Szóval, egy olyan szerzőről van szó, akit a műfaj iránt érdeklődőknek mindenképpen ismernie kellene, de szerintem az sem fog csalódni, aki azt szeretné tudni, hogy Stephen Kingnek mik lehettek a kedvenc kamaszkori olvasmányai. Számomra az olvasást követően ugyanis elég egyértelmű lett, hogy King jó néhány művében viszi tovább azt a hagyományt, amit Matheson is képviselt.

A kötet felét a címadó kisregény teszi ki, amelyet először 1954-ben adtak ki, és teljes mértékben az ’50-es évek USA-jának jellemző spoiler problémáira reflektál.
Az írásnak nagyon sok rétege van. Ami a legnyilvánvalóbb, hogy ez a zombi-apokalipszis történetek prototípusa – s mint ilyen kifejezi azt a mélyről jövő paranoiát, amivel a városban élő emberek egymás iránt viseltetnek. Másrészt – nem túl szájbarágósan, de jól felismerhetően – a hidegháború forró háborúvá fajulásának félelme is benne van. spoiler Harmadrészt a McCarthy-éra boszorkányüldözéseinek hangulata is egyértelműen visszaköszön a lapokról.
A főszereplő Robinsonként éli magányos életét a pusztulóban lévő világban, miközben kétségbeesetten küzd a túlélésért, a józan eszének megőrzéséért. Hétköznapi figura, a kor egyik tipikus alakja, aki egy szerencsés véletlennek köszönhetően spoiler megúszta az átalakulást, és most ő az egyetlen, aki még embernek tekinthető egyáltalán.
A kisregény erénye, hogy a magányos túlélő egyáltalán nem heroikus hozzáállása – láncdohányos, alkoholista, aki a történet túlnyomó részében a saját depressziójával küzd – a vámpírok ellenére is nagyon realistává teszi a történetet. A másik, hogy a vámpír mítosz korabeli kliséire tudományos, vagy legalábbis nagyon annak tűnő, magyarázatot ad. A „használd a józan eszed” motívum egyébként is visszatérő motívum Mathesonnál, és ebben az írásában is hangsúlyos szerepe van.
A történetben itt-ott azért akad néhány logikai hiba, de összességében egy koherens, konzekvens sztorit kapunk, amely a fő premisszát: azt, hogy ki a szörnyeteg és mi a deviancia, mindig a többség határozza meg, tanítandó módon hozza.

A kötet második felében olvasható tíz novella elég vegyes képet mutat, de még a hangulat pity-putyok is olvashatóak, sőt a maguk módján jók is, ám van néhány olyan kiemelkedő novella is, ami a legtöbb modern antológiában is megállná a helyét.

Rejtett tálentum
A poros kisvárosok Amerikájában játszódó novellák sorába illő történet, amiben a főszereplő jön, lát és leginkább furcsa, sőt még annál is furcsább…
Majdnem halott
Egyperces novella, egy poénra kihegyezve. Akár még ennél is lehetett volna rövidebb.
Zsákmány
Azóta már számtalanszor megidézett természetfeletti horror sztori spoiler a vigyázatlanságból elszabadított gonoszról. A történetvégi csavar várható volt, de kötelező is.
Boszorkányok háborúja
Tipikus hidegháborús novella, a maga korában formabontó narrációval, az ’50-es évek rockabillys felszínessége, és az azok mögött meghúzódó pusztító ösztönök közötti feszültségről.
Holtak tánca
Szintén a korszak tipikus termése a III. világháború utáni túlélő civilizáció cinikus embertelenségéről.
A fehér selyemruha
Természetfeletti horror, a látszólagos ártatlanságról. Majdnem olyan beteg, mintha Gaiman írta volna a legjobb formájában, vagy esetleg Angela Carter.
Őrültekháza
Igazi pszicho-horror, a tehetetlen düh és gyűlölet mérgező hatásáról. Aki szerette a Ragyogást ezt is bírni fogja.
A temetés
Kimondottan parodisztikus történetecske, a természetfölötti lények jogos igényeiről. Nekem nosztalgikus élmény volt, szóval vigyorogtam rajta egy kicsit.
Árnyékos helyekről
A XX. századi nyugat szembesül azzal, hogy nem mindent érthet meg abból, ami körülveszi. Azonban ez a novella a ’30-as évekbeli elődjeivel szemben nem arról szól, hogy le kell győzni a primitív bennszülötteket, és az alapvető ösztönöket, hanem hogy a kultúráknak el kell fogadnia a másik értékeit, és segédkezet kell nyújtani egymásnak.
Embertől emberig
Ki az ember legnagyobb ellensége? Az ’50-es évek legnagyobb paranoiás félelmei köszönnek vissza ebben a novellában: a kémkedés, a megfigyelés, az illegális (és félresikerült) emberkísérletek, a hazakopogó szellemek és persze maga a Gonosz. De mi van akkor, ha a legnagyobb gonosz sokkal, de sokkal közelebb van, mint gondolnánk?

5 hozzászólás
Amál P>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Párszor láttam már a filmet, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet könyvben. Teljesen más, de nem rossz. Mintha nem is az a történet lenne. Eleve a főszereplő szőke és szakállas, nem orvos és nincs is egyedül a Földön. Meglepő és szomorú lett a vége. Nagyon rövid volt maga a történet, egy kis regény. Szívesen olvastam volna hosszabban. Szerepel még a könyvben 10 novella, amelyek nagyon változatosak. Volt ami megnevettetett: A temetés. Volt ami nagyon tetszett : Zsákmány, Őrültekháza és az Árnyékos helyekről. Alapjában véve egy egyszer olvasós könyv volt.

Noro>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

1954 a hidrogénbomba-kísérletek éve volt. Az USA bejelentette, hogy a Szovjetunió bármilyen agresszióját totális ellencsapással fogja viszonozni. (Az ezért a politikáért felelős külügyminisztert pedig a Times az év emberének választotta.) Ebben a világvége-váró légkörben született meg a Legenda vagyok. A vámpírmítosz még a Drakulánál tartott, a modern urbánus/romantikus irányzat – amely Anne Rice-ra vezethető vissza – még vagy húsz évig nem is fog körvonalazódni.
A regény a gótikus horrort egy csapásra tudományos-fantasztikummá alakította, ugyanakkor globális veszedelemmé növesztette az élőholtak támadását. Ez a két húzása az, ami véleményem szerint fordulópontjává teszi a vámpír-irodalom történetének. Matheson hőse modern eszközökkel kutatja a vámpirizmust, nem kever mágiát a dologba, szétválasztja biológiai és pszichológiai vonatkozásait, és lehántja róla a középkori babonákat. Mindezt egy olyan poszt-apokaliptikus környezetben hajtja végre, amely közvetlenül a hidegháborús milliőből merített ihletet. (A figyelmes olvasó egy konkrét utalást is találhat „a bombákra” a történetben.) Ma már persze klisé a „zombi apokalipszis”, de a Legenda vagyok ennek a klisének az egyik, ha nem az eredetije.
Mindemellett a túlélő alakja is figyelemre méltó: a szerző remekül rajzolja meg „az utolsó ember” portréját és lelkivilágát. A beteg kutya megszelídítésére tett kísérletek érzelmi síkon alighanem a könyv csúcspontját jelentik – ami jól ábrázolja ennek a világnak a lelki sivárságát. A történet végi nézőpont váltás, amely magyarázatot ad a címre, szintén zseniális.

A kötetben található rövidebb horror-írások ehhez képest kevésbé lesznek emlékezetesek, de a maguk morbid módján azért érdekesek, és néhány kiemelkedő is akad közöttük. A Boszorkányok háborúja leginkább azzal, amit nem ír le. A temetés a groteszk humorával. Az Árnyékos helyekről pedig az afrikai folklór életszerű átültetése miatt.

Gunräy>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Richard Matheson nevét eddig sose hallotam még, gimis éveim alatt láttam a Legenda vagyok című filmet, akkor se tudtam, de rá pár évvel hallottam hogy van belőle könyv is, hmm mondom ez engem érdekelhet valamikor, de letettem róla. Pár évre rá, lesekedtem neten , és véletlen megláttam a könyvet, meg is szereztem rögtön, de ennyit a hülye elfoglaltságaimról nézzük a könyvet.
A kötetünk egy kisregényt és pár novellát.
A címadó kisregény, sokban különbözik a filmtől, nem is …inkább ég és föld a kettő.
A novellákról nagyon sokat nem akarok írni mert lelőném a poént, annyit hogy voltak benne jók egy kettő kivételével.
Az író stílusa nekem nagyon átjött, bánom hogy eddig nem olvastam el. Stephen King is egy jó véleményt mondott róla. Nem bonyolult a szövege, könnyen olvasható, ajánlatos a novellák közt kis szünetet tartani, mert az embert szíven tudja ütni némelyik.
Azoknak ajánlom a könyvet akik szeretik a sci-fit, a világvége hangulatot, Stephen King munkásságát( mert ugye egy két ötlete ezekből származhat, ráismerhetünk egy két regényére). Ajánlom mindenkinek ! :)

4 hozzászólás
Angele>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Egy igazi világ vége hangulat, zombikkal és emberek nélkül. A befejezés pont olyan, mint a könyv maga. Így volt jó. Semmi köze nincs a filmhez, de legalább Will Smith – t oda tudod képzelni olvasás közben.

Ditta P>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Nem rossz, nem rossz. Főleg, ha azt is nézem, hogy Matheson 1954-ben írta.
Valahogy megint lemaradtam arról az infóról a könyv olvasása előtt, hogy ennek a könyvnek csak a fele tartalmazza magát a címadó Legenda vagyok c. művet, a másik fele pedig 10 novella. Így hirtelen nem tudtam, hogy most mi van, amikor 52%-nál vége lett a történetnek spoiler. Az ember a könyv felénél nem készül még lezárásra, éppen ezért nem vettem komolyan a vég előkészítését sem, így teljesen váratlanul ért az egész.
Mathesonnak elég sajátos stílusa van, és a kor hangulata, az ’50-es évek hidegháborús viszonyai nagyon rányomja a bélyegét a történetekre. A Holtak tánca egyértelműen a 3. vh után játszódik, de valószínűleg a Legenda vagyok is, bár ott nem volt ez egyértelműen leírva, csak utalások voltak rá. Az ’50-es évek gondolkodása nem csak a hidegháborús hangulatban fedezhető fel, hanem a nők a társadalomban és családban elfoglalt szerepéről alkotott képben is.
A Legenda vagyok egyébként egy jó kis zombis történet. Bár ekkor még nem voltak zombik, és ezek a figurák vérrel táplálkoztak ezért Matheson vámpíroknak hívja őket, sőt pont a vámpírrokkal kapcsolatos legendákra próbál tudományos magyarázatot találni, de nekem a könyvben szereplő „vámpír” figurák elég távol állnak a mi erdélyi Dracula grófunk ábrázolásától, így nekem ezek a lények inkább tűntek zombiknak. De sebaj, a lényeg, hogy egy izgalmas kis történet az egész.
Muszáj még megemlítenem, hogy a történetnek az alapötleten kívül nem sok köze van a Will Smith féle Legenda vagyok c. filmhez. Szerettem azt a filmet, sőt azon ritka esetek egyike közé tartozik nálam, ahol még azt is megkockáztatnám, hogy a film jobban bejött, mint a könyv. (Muszáj újranéznem valamikor.) Mivel a filmet láttam először, ezért olvasás közben a film szereplői jelentek meg a szemeim előtt, így elég érdekes jelenet volt, amikor Will Smith beletúrt a puha, szőke hajába.
A novellákkal kapcsolatban: vannak kifejezetten frappánsak közöttük mint pl.: a Majdnem halott, A temetés vagy az Embertől emberig. Vannak izgalmasak mint pl.: a Zsákmány és az Őrültekháza , de voltak olyanok is, amiket nem igazán értettem: pl.: a Rejtett tálentum vagy a A fehér selyemruha spoiler .

6 hozzászólás
Gregöria_Hill >!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Ezt én vettem a férjemnek ajándékba valamilyen alkalomra, mert szerette a filmet, emlékszem, meglepte, hogy csak a fele a Legenda, a másik fele novellák. Szinte elnézést kértem, de mondta, hogy nem baj, mert azok is jók. Esküdött, hogy bár nagyon szereti a filmet is, ez az az eset, amikor jobban tetszett neki a kisregény, bár a casting jót tett a filnek, de feltétlenül olvassam el, más is és jobb is szerinte. Ez évekkel ezelőtt volt, és most előszedtem, most jött el az ideje. A novellák közül a legjobban az Őrültekháza tetszett, én is szoktam néha tárgyakat büntetni (nem fogsz, toll, és pont most mikor azonnal kéne? Akkor kuka!) de most majd meggondolom! A Legenda meg hát…. nagyon-nagyon tetszett! Éjjelig olvastam.
Ez egy kimozdulás volt a komfortzónámból irodalmilag, ami nem mindig jön ki jól, de ez most jó ajánlás volt.
Érteni nem értek hozzá, de @vicomte írt erről értelmesebbet, mint én így hirtelen out of nowhere rajongva (https://moly.hu/ertekelesek/2573955)

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Nagyon jó könyv volt, hátborzongató és elgondolkodtató, tetszett.
Valamikor régen láttam a filmet, az is tetszett, de könyvben mégis más, több a történet. Nagyon remélem, hogy a világ soha nem jut ilyen sorsra, bár mindent elkövet az emberiség, hogy tönkre tegye a természetet és ki tudja milyen kísérletek fordulnak elő a színfalak mögött, aminek rossz vége lehet.
A főszereplő nagyon szimpatikus volt, kemény, harcos, akinek egy elpusztult, posztapokaliptikus világban kellett helytállnia és túlélnie. Egyetlen társa a kutyája volt, kölcsönösen vigyáztak egymásra, amíg tudtak.
spoiler

Lanore P>!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Ez aztán a meglepetések könyve volt. Először is, mint kiderült, ez egy novelláskötet. Másrészt a filmhez, amit évekkel ezelőtt láttam, gyakorlatilag semmi köze nem volt. A harmadik meglepetés pedig az volt, hogy szinte egyáltalán nem tetszett a történet. Durr, bele a közepébe, de hiába volt pörgős, úgy éreztem, mintha semmi nem lenne megmagyarázva, csak lógtak a levegőbe a dolgok. Hiába jó az alaptörténet, a lapokon valahogy nem sikerült beleszeretnem ebbe az egészbe, és a végét összecsapottnak, hirtelennek éreztem. A többi novellát is elolvastam, voltak köztük jók is, rosszabbak is, nekem talán az Embertől emberig tetszett a legjobban.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Noro>!

Hogy mi a hétköznapi, az mindig attól függ, kik vannak többen. A hétköznapiságot a sokasághoz lehet csak viszonyítani.

146. oldal (Legenda vagyok, utolsó fejezet)

vilostenonis>!

Mit tett volna egy mohamedán vámpír, ha keresztet lát?

Baly>!

Nincsen hozzá jogom, hogy másokat tanítsak. Magamat sem tudom megtanítani, hogy ember legyek.

294. oldal, Őrültekháza

valdezier>!

Leginkább zöldség vagyok, gondolta gyakran magában. Akarta, hogy így legyen.

100. oldal

Kasztór_Polüdeukész>!

Egykor, a sötétség korában meg a középkorban,
hogy szabatosak legyünk, a vámpírnak nagy volt a
hatalma, az emberek rettenetesen féltek tőle.
Kiátkozták, és most is ki van átkozva. A társadalom
ész nélkül gyűlöli.
De vajon szörnyüségesebbek-e az ő szükségletei,
mint bármelyik más állatéi vagy az emberéi?
Felháborítóbbak-e a tettei, mint azé a szülőé, aki kiöli
a lelket gyermekéből? A vámpírnak talán gyorsabb a
szívverése és lebeg a haja. De rosszabb-e, mint az
a szülő,aki neurotikus gyereket adott a társadalomnak,
akiből politikus lett? Rosszabb-e, mint a gyáros, aki
borzalmak alapjait vetette meg a pénzzel, amit
keresett, amikor bombákat és fegyvereket adott
öngyilkosságra is hajlandó nacionalisták kezébe?
Rosszabb-e, mint a pálinkafőző, aki hamisított
gabonafőzetet készített, hogy tovább tompítsa az agyát
azoknak, akik józanul képtelenek lettek volna a haladó
gondolkodásra? (Nem, ezért a rágalomért bocsánatot
kérek; nem bántom az italt, ami éltet.) Rosszabb-e
akkor, mint a kiadó, aki kéjvággyal és bosszúvággyal

töltött meg végtelen polcokat? Tényleg, nézz hát
magadba, drágaságom – annyira rossz a vámpír?
Nem tesz mást, csak vért iszik.
Miért hát ez a kellemetlen előítélet, miért az őrült
elfogultság? Miért nem élhet a vámpír ott, ahol akar?
Miért kell búvóhelyeket keresnie, ahol senki nem
találhatja meg? Miért akarod elpusztítani? Á, értem,
riadt állattá változtattad azt a naiv szerencsétlent. Nem
áll mögötte senki, nem taníttatják, nem szavazhat a
választásokon.
Nem csoda, ha éjszakai életre adja a fejét, és úgy
kezd viselkedni, mint egy ragadozó.
Robert Neville ingerülten horkantott fel. Persze,
persze, gondolta, de hagynád, hogy feleségül vegye a
húgodat?
Megvonta a vállát. Megfogtál, haver, ezzel
megfogtál.

Harmadik fejezet

kolika>!

Szavakból kötöttem leplemet, s benne eltemetem magam.

Őrültek háza c.novella

Baly>!

A legrosszabbat már megemésztettem,
gondolta. Hát csoda, ha darabonként izzadom ki a többit?

282. oldal - Őrültekháza

vilostenonis>!

Borzalmas? Hát nem furcsa? Évek óta nem jutott eszébe ilyesmi. Már el is felejtette, mit jelent az a szó, hogy borzalom. Az egymást érő szörnyűségek arra voltak jók, hogy már a szörnyűségek is klisének tűntek.

Antal_Marcsi>!

Borzasztóan sóvárgott már, hogy megint
szerethessen valakit, és a kutya olyan gyönyörűségesen csúnya kutya
volt.

Tizenharmadik fejezet

Banditaa P>!

A lemezjátszón zene szólt, halkan, nyugtatón. Odakint vártak a vámpírok.

Kapcsolódó szócikkek: vámpír

Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Ray Bradbury: Októberi vidék
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
Stephen King: Rémálmok bazára
Stephen King: Éjszakai műszak
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Stephen King: Világnagy strand
Stephen King: Csontkollekció
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
Neil Gaiman: Törékeny holmik