I ​Am Legend 22 csillagozás

Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend Richard Matheson: I Am Legend

Robert Neville is the last living man on earth… but he is not alone. Every other man, woman and child on the planet has become a vampire, and they are all hungry for Neville's blood.
By day he is the hunter, stalking the sleeping undead through the abandoned ruins of civilization. By night, he barricades himself in his home and prays for the dawn.
How long can one man survive like this?

Eredeti megjelenés éve: 1954

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol

>!
Orion, London, 2022
162 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781399607735
>!
Gateway, 2011
176 oldal · ASIN: B005GQ5IA0
>!
Gollancz, London, 2010
162 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781407230047

3 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Robert Neville


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

mandris>!
Richard Matheson: I Am Legend

Akkor folytassuk az ismerkedést a vámpírregényekkel. Ugrottunk egy nagyot az időben, az 1897-es Drakulától az 1954-es Legenda vagyokig. Annak ellenére, hogy szűk 60 évet ugrottunk, kedvenc vérszívóink még mindig kellően felismerhetőek, de a tudomány fejlődése nem tett jót a nimbuszuknak. De ne rohanjunk előre.
A regény kezdetekor belecsöppenünk egy már kialakult helyzetbe. A főszereplő olyan magányos, amennyire főszereplő csak lehet, tekintve, hogy közel s távol ő az egyedüli élő ember. Hogy hogyan is jutottunk el ide, azt majd a visszaemlékezésekből ismerjük meg, ami ezúttal, úgy érzem, kifejezetten jó választás volt. Az elég hamar – az első napnyugta után – kiderül, mi lett a többiekkel: vámpírokká váltak. A könyv ezek után helyenként menekülés a vámpírok elől és vámpírokkal való küzdelem, de nagyobb részt inkább annak leírása, hogy próbálja főhősünk egyrészt ép ésszel megúszni helyzetét, másrészt, és szerintem ez sem független az előbbitől, megérteni a vámpírizmust.
A könyv erénye, hogy annak ellenére, hogy megpróbálja tudományos alapokra helyezni a vámpírok létének kérdését, sokat átvesz a vámpírirodalomból, és nem dobja a kukába a neki kényelmetlen részleteket. A vámpírok továbbra is éjszakai teremtmények, sőt, ezúttal már nem viselik a napsütést, továbbra sem tesz jót nekik, ha karóval átdöfik őket, levágják a fejüket és elhamvasztják őket, de bizonyos esetekben már attól bekövetkezik az elhamvadás, hogy az első két terápia egyikében részeltetnek. Ezen kívül továbbra sem viselik el a fokhagymát és a keresztet. Előbbinek illata, utóbbinak látványa serkenti őket ellenkező irányú mozgásra. Ugyanakkor sajnálatos módon elveszítették az átváltozás képességét, mint ahogy emberfeletti erejüket. (Meg az előkelő származásukat – ebben a világban már minden jöttmentből lehet vámpír.) Az átváltozás képességét a tudomány oltárán mégiscsak kénytelen volt feláldozni a szerző, emberfeletti erejük meg eléggé lerövidítette volna a regényt, a főszereplő korai elhalálozása okán. Másrészt így végre akciódús jeleneteket is kaphattunk, amelyekben mégse csökkent az ember túlélési esélye 0-ra.
Persze, még így sem az akció a legmeghatározóbb: ehelyett megtekinthetjük, hogyan folytat főhősünk spoiler spoiler És itt kell hangot adnom annak a személyes véleményemnek, hogy spoiler Nem írom le, miért, aki olvasta, úgy is tudja.
És akkor lássuk, mi az igazán nagy DE a történet kapcsán: A regény jól megfejti, mi is tudományosan a vámpírizmus. A megoldás adódik: spoiler. Ami szép, és jó, és mindenekfölött tudományos, ami nagy érték. DE: egyrészt spoiler spoiler DE: a komolyabb bajom azzal, hogy tudományos alapokra helyezi a vámpírizmust, hogy ezentúl a megfertőződés spoiler egyedüli tétje, hogy meghalsz és te is vámpír leszel (nem feltétlenül ebben a sorrendben) spoiler Itt viszont már nem fenyegetnek örök kárhozattal. Én szerintem a vámpír elsősorban annak köszönhette, hogy ennyire félelmetes volt, hogy nem pusztán az evilági életet veszélyeztette, hanem az örök életet. Na az nagy tét. Vagyis a korábbi vámpírregények szuperragadozója nem elég, hogy rendkívüli erejét és átváltozási képességét elveszítette, hanem még azt a képességét is, hogy a halhatatlan lelkedet elkárhoztassa. Ezt a lefokozást szerintem nem érdemelte ki.

Update: Felülvizsgáltam korábbi értékelésemet, és bár igazam volt abban, amit leírtam, igazságtalan voltam, mert nem számítottam be a regény egyes érdemeit, így leginkább a lezárását. Az azért kárpótol a menet közben elkövetett hibák egy részéért.

5 hozzászólás
Wica111>!
Richard Matheson: I Am Legend

Hát ezt imádtam. Nagyon érdekes és izgalmas volt.
Azt tudtam, hogy a sztori apokaliptikus világban játszódik, de nem tudtam, hogy a szereplő szörnyek vámpírok lesznek, mert nem néztem, sem a leírást, sem a címkéket, úgyhogy egy kicsit meglepődtem, de nem zavart.
Neville-el kapcsolatban: Én annyira sajnáltam őt végig. Elvesztette a feleségét, a lányát és végülis még Cortman-t is, akit szerintem nem akarta beismerni, de a barátjának tekintette. Meg hát végülis a múltra és a „normális” életre emlékeztette, úgyhogy szerintem attól függetlenül, hogy vadászott rá, nem ölte volna meg. Ha nagyon akarja, megtette volna.
Az, hogy Neville képes volt túlélni, szerintem nagyon durva. Oké, a katonai múlt biztosan segített, de akkor is az, hogy mindig agyalt, kipróbált dolgokat, utánanézett/olvasott valaminek… Minden elismerésem. És ami még durvább, hogy mentálisan is (többé-kevésbé) kibírta. Én biztos az első pillanatban meghaltam volna. Vagy ha valahogy mégis sikerült volna túlélnem, az, hogy látom, ahogy körülöttem mindenki meghal éppen elég indok lett volna ahhoz, hogy ne akarjak tovább élni és küzdeni.
Amikor elkezdem olvasni az utolsó fejezetet, azt hittem, hogy azt fogom érezni, hogy felesleges lesz/volt, de miután befejeztem, rájöttem, hogy nagyon is fontos volt. Rájöttem, hogy amiatt, hogy végig csak egy szemszöget olvastam, teljesen átvettem Neville gondolkozását. Jó volt követni a gondolatmenetet, mert így nem csak Neville-t, hanem az új közösséget is megértettem.
Az a mondat, amiben Neville arról beszél, hogy mit tekintünk normálisnak, annyira igaz, és éppen emiatt ijesztő is, hogy később nagyon sokáig gondolkoztam rajta.
És végül az utolsó mondat. Annyira epikus! És imádom, hogy mennyire kétértelmű.

Shouri>!
Richard Matheson: I Am Legend

Nem volt egyszerű történet. Azt hittem, hogy bár lesznek változtatások a filmhez képest (elvégre ritka az, amikor egy könyvből készült film tökéletesen visszaadja a sztorit), de, bár ez rossz szó, de könnyed lesz… Hát nem…
Ez a könyv nagyon nehéz és súlyos volt, és nem csak a nyelvezete és az idegen szavak miatt. Lassan tudtam csak haladni vele, és ahogy közeledtem a vége felé, egyre gyakrabban szorult össze a szívem Neville miatt. Így, hogy megismerhettem az eredeti történetet, és a férfi belső gondolatait, amelyeket a filmben nem hallhattuk, a történet súlya több tonnás lett, és nehéz volt cipelni.
Ami a filmet illeti, ég és föld a kettő, és ennek nagyon örülök, mert így a váratlant kaptam, és ebből a szempontból sokkal izgalmasabb volt.
De ami tényleg egyezik a filmben és a könyvben, az az, hogy a végén megsirattam Neville-t, mert bár a filmben nem sajnáltam meg, de a könyvben nagyon.
És igaza van, tényleg legenda vált belőle.

Gulo_gulo P>!
Richard Matheson: I Am Legend

Mai napi tanulság: kéretik észben tartani az olvasott mű címét, avagy ebbe már megint nyitott szemmel belesétáltam. És már megint két hétig nem alszom. Meh!

Egyébként a vámpirizmusra kitalált tudományos megoldás érdekes és külön jó, hogy megpróbált kezdeni valamit a vámpírkánon kevésbé magyarázható részleteivel is. Rápillantva az eredeti megjelenési évre, még a vallási kegytárgyakra való reakció is hihető. No meg aztán éljen az interdiszciplinaritás!

Suzuha>!
Richard Matheson: I Am Legend

Meglepoen rovid, tomor es nyomaszto konyv, szivbol ajanlhato mindenkinek aki kicsit is szereti a poszt-apokaliptikus torteneteket.

thuringwethil P>!
Richard Matheson: I Am Legend

Nem olyan volt, mint amire számítottam, hanem sokkal jobb. Pláne az évszámot figyelembe véve. Kicsit tartottam tőle, hogy a novellák után nekigyürkőzzek egy regénynek Matheson-tól (legyen bármily rövid is), de nem volt rá okom, így utólag. A filmet (2007) viszont senki se nézze meg, borzasztóan rossz és teljesen más, mint a könyv az én hibám az is volt, hogy előbb néztem, nem olvastam: ég és föld a kettő, ahogy az lenni szokott. :)

Juci IP>!
Richard Matheson: I Am Legend

Nu, hát ez rövid volt. Hm, hm, nem erre számítottam. Kicsit kidolgozatlannak éreztem az egészet. Próbálta érzékeltetni a pszichológiai dimenzióit annak, hogy milyen is az utolsó élő embernek lenni a Földön, de szerintem ezt pl. a film jobban visszaadta. És erőltette a tudomány-vonalat, hogy hogy is történt az egész, az meg egy kicsit összegányolt volt. Őszintén szólva szerintem ki lehet hagyni, nem nevezném nagy klasszikusnak.
Magyarul: http://moly.hu/konyvek/richard-matheson-legenda-vagyok

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

thuringwethil P>!

In a world of monotonous horror there could be no salvation in wild dreaming.

101. oldal, Chapter Fourteen

hraurie>!

No one had believed in them, and how could they fight something they didn’t even believe in?

Chapter Three

thuringwethil P>!

There was no sound but that of his shoes and the now senseless singing of the birds. Once I thought they sang because everything was right with the world, Robert Neville thought. I know now I was wrong. They sing because they're feeble-minded.

25. oldal, Chapter Four

Kapcsolódó szócikkek: madárdal · Robert Neville
thuringwethil P>!

After a while, though, even the deepest sorrow faltered, even the most penetrating despair lost its scalpel edge. The flagellant's curse, he thought, to grow inured even to the whip.
He straightened up and stood. Still alive, he thought, heart beating senselessly, veins running without point, bones and muscles and tissue all alive and functioning with no purpose at all.

26. oldal, Chapter Four


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: The Shadow Over Innsmouth
Drew Ford (szerk.): Grave Predictions
H. P. Lovecraft: At the Mountains of Madness
Ray Bradbury: The October Country
Tade Thompson: The Murders of Molly Southbourne
Ray Bradbury: The Toynbee Convector
Stephen King: The Bazaar of Bad Dreams
Brian Evenson: Solution
N. K. Jemisin: How Long 'til Black Future Month?
Stephen King: Skeleton Crew