Háború ​a szavannán 5 csillagozás

Harcom az elefántokért
Richard Leakey – Virginia Morell: Háború a szavannán

Kicsoda ​Richard Leakey, a Háború a szavannán szerzője? Író, akinek már nyolc könyve jelent meg. Tudós, aki követte antropológus szülei példáját, és maga is tudományos pályára lépett. Muzeológus, aki huszonöt éves korára a Kenyai Nemzeti Múzeum igazgatója lett. Terveit azonban nem válthatta valóra, mert az ország elnöke váratlanul kinevezte a Vadgazdálkodási Osztály élére.
Leakey jól tudta, hogy Kenya csodálatos állatvilágát – különösen az elefántokat – óriási veszély fenyegeti. Az 1980-as évek végére a szavannán vándorló csordák egyedszáma vészesen csökkent, nagy részük áldozatul esett az orvvadászoknak és a hivatalnokok hozzá nem értésének. Az afrikai elefántot ebben a zavaros időszakban nem sok választotta el attól, hogy a kihalás szélére sodródjon. Leakey hamar felismerte, hogy egy új állásnál jóval többről van szó. A vadvilág fennmaradásáért folytatott háború közepén találta magát, mindjárt a tűzvonalban – és a nairobi kormányhivatalokban éppoly ádáz küzdelem folyt, mint… (tovább)

>!
Cartaphilus, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632664842 · Fordította: Hordós Marianna

Enciklopédia 1


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Richard Leakey – Virginia Morell: Háború a szavannán

Sajnálom, hogy első értékelőként nem tudok több csillagot adni, és áradozni a könyvről, de ez nem volt jó. Ez tömény volt és száraz, néhol pedig unalmas. Egy hatalmas adathalmaz volt az egész, ami inkább szólt egy szervezet kialakításáról és működéséről, illetve Kenya politikai ás társadalmi jellemzőiről, mint magukról az elefántokról, a fennmaradásukért folyó – gyakorlati – harcról. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne ismerném el Leakey munkásságát, mert amit tett a KVSZ igazgatójaként, és ahogy gyakorlatilag a nulláról felépítette azt, az nagyon becsülendő, inkább azt mondanám, hogy mást vártam a könyvtől, több gyakorlatiasságot, több „mesét”, több „kinti” pillanatot, de mindenekelőtt sokkal több elefántot.
Aki igazi állatos, afrikai könyvre vágyik, annak nem tudom jó szívvel ajánlani, akit viszont érdekel egy távoli ország 25-30 évvel ezelőtti politikai, gazdasági és társadalmi helyzete, továbbá egy szervezet felépítése és annak működtetésével járó nehézségek, az bátran vegye kezébe a könyvet.

>!
Bori_L P
Richard Leakey – Virginia Morell: Háború a szavannán

Richard Leakey az új hősöm.
Ha ellenzed az elefántcsont-kereskedelmet és szíveden viseled a(z afrikai) vadvilág sorsát, akkor valószínűleg a tiéd is.

A természetvédelemnek van egy eladható oldala, cuki tigriskölykökkel, pandákkal, szirupos üzenetekkel, felperzselt esőerdőkkel. És van egy sötét oldala, amiről a laikus oldalon viszonylag ritkán hallani, gépfegyverekkel, nemzetközi egyezményekről szóló vitákkal, háborús jellegű dinamikával.

Csak hogy az elején tisztázzuk: ez nem egy Gerald Durrell-könyv, és nem is az Elefántsuttogó második része. Ha egy állatos-szafarizós könyvet szeretnél olvasni, ne ezt vedd a kezedbe. Ez a könyv arról szól, amire a cím is utal: egy háborúról, aminek a középpontjában az elefántok állnak. De ők (legalábbis személyesen) nagyon keveset szerepelnek a történetben.

Eleinte hatásvadásznak tartottam a címet, de szép lassan kiderült, hogy nincs igazam, mert tényleg egy háborúról szól, a szó szoros értelmében véve. Csak épp nem országok háborúznak egymással, hanem vadorzók és természetvédők. A helyszíne jelen esetben Kenya (de lehetett volna éppen így a Dél-Afrikai Köztársaság vagy Uganda is), a szereplők némileg szokatlanok, minden más stimmel: korrupció, bürokrácia, fekete fegyverkereskedelem és pénz, pénz, pénz. Az elefántcsont-kereskedelemben rengeteg pénz forog.

Richard Leakey, aki antropológusként és múzeumi igazgatóként élte életét, ismerősei gratulációjain keresztül értesült róla, hogy kinevezték az akkor velejéig rothadt, haldokló Kenyai Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Igazgatási Osztály élére. Egyetlen feladatot kapott: számolja fel az elefántcsont-kereskedelmet. És bár a természetvédelem területén szerzett tapasztalata és gyakorlata közelített a nullához, lelkiismeretesen nekilátott a munkának. Ennek a küzdelemnek a krónikája ez a könyv.

A kenyai természetvédelmi szolgálatot nem úgy kell elképzelni, mint a hazait. Aki Kenyában (vagy Afrika bármely más területén) természetvédőnek, vadőrnek áll, az az életét kockáztatja, elmaradhatatlan kellék (lenne…) a gépfegyver, és a vadőrök a katonákhoz hasonló kiképzést kapnak. Mert hát, lássuk be, ez a természetvédelem sötét oldalához tartozik. Az egyezmények és törvények sok esetben nem elegendőek a természet kincseinek megőrzéséhez, még itt, Európában sem, Afrika szavannáin pedig, ahová nem ér el a törvény keze… hát, el lehet képzelni, mi a helyzet. Szóval, Leakey leírja, hogyan építette fel a kenyai természetvédelmi őrszolgálatot a semmiből*, hogyan igyekezett megegyezni a nemzeti parkok területén élő tözsekkel, hogyan állt helyt a kenyai és nemzetközi politika zűrzavarában, hogyan került közel az elefántokhoz… és még sok minden mást is.

Ebből a könyvből remek akciófilmet lehetne forgatni, van benne minden, ami hozzá kell: halálos fenyegetések, repülő baleset, gyilkos hajsza az orvvadászok után, árulás, és annyi izgalom, amennyi csak kell. Könnyen olvasható, megrázó, és mégis izgalmas olvasmány, mindenkinek ajánlom, aki természetvédőnek vallja magát.

(és még itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-06-09+…)

*több helyen is a Star Wars zenéje ment a fejemben, amikor a vadőrök összetűzésbe kerültek az orvvadászokkal.

>!
Knekató P
Richard Leakey – Virginia Morell: Háború a szavannán

Abból a szempontból csalódás volt, hogy tényleg ép csak említés szintjén vannak benne elefántok. A könyv inkább Richard Leakey küzdelmét mutatja be és a kenyai politikai helyzetet abban az időszakban. Ettől függetlenül elég olvasmányos és érdekes. Volt számomra aktualitása is, mert betekintést láthattunk abba, milyen nehéz dolga van valakinek, aki tényleg tenni akar, hogy jobb legyen a világ, aztán hazugságokkal hogyan lehetetlenítik el a munkáját irigy/kapzsi/buta emberek.


Népszerű idézetek

>!
Sippancs P

Szerintem a sikeres házasság egyik titka a türelem, amivel az ember képes egyszerűen csak kivárni egy-egy nehéz időszak végét.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
>!
Sippancs P

Minden olyan célkitűzés, amelyért érdemes harcolni, áldozatokat is követel.

96. oldal

>!
Sippancs P

Világéletemben azt tartottam, jobb, ha gyorsan eldönti az ember, amit kell, aztán teszi a dolgát.

184. oldal

>!
Sippancs P

És nagyon élveztem madártávlatból szemlélni Kenyát. A végtelenbe nyúló, nyílt síkság, ami földszínű árnyalataival kibontakozott alant – koszos narancssárga, poros barna, szürkészöld – mindig megérintette a lelkem. Fenn a levegőben valahogy lélegzethez jutottam, és képes voltam gondolkodni.

178. oldal

>!
Sippancs P

De láttam néhány felfúvódott szürke tetemet is – halott elefántokét, melyeket az orvvadászok hagytak hátra. Föntről úgy néztek ki, mint gömbölyded sziklák, amiken keselyűk üldögélnek, mivel fehér ürülékcsíkok borították őket. (…) Ezek voltak az első orvvadászok által lemészárolt elefántok, amiket a saját szememmel láttam. Szanaszét hevertek, néhány kifejlett állat és néhány fiatalabb – valószínűleg egy család, ahogy menekülni próbáltak gyilkosaik elől. Még ebből a magasságból is érzékelni lehetett, hogy van valamiféle teljesen mozdulatlan, néma, mérhetetlen szomorúság, ami megüli ott a tájat.

65-66. oldal

>!
Sippancs P

– Az elefántcsontot nem arra használják, hogy emberéleteket mentsen, vagy hogy gyógyszert állítsanak elő belőle. Ezzel szemben az elefántcsont miatt nálunk és más országokban is az emberek nem csupán megélhetésüket veszítik el, hanem életüket is. Túlságosan nagy áldozat ez – életüket adják azért, hogy mások a határainkon kívül meggazdagodjanak.

96. oldal

>!
Sippancs P

Ott voltunk a világ végén, ahol béke és nyugalom honol, de egy csatamező feküdt az orrunk előtt. A halál szaga terjengett a levegőben.

108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában
Anthony Bourke – John Rendall: Az oroszlán, akit Christiannak hívtak
Schmidt Egon: Madárvendéglők
Dian Fossey: Gorillák a ködben
Schmidt Egon: Védett erdei állatok
Hegedűs Gabriella: Állatok végveszélyben
Wilhelm Sándor: Halak a természet háztartásában
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó
Norman Carr: Elefántok völgye
Jodi Picoult: Szelíd vadak