A ​végítélet kis doboza 67 csillagozás

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Kb. ​i. e. 4000: A fenséges angyal egy hegytetőn állt, és magába itta a látványt. Először járt a Földön, így aztán minden új és izgalmas volt. Főleg a pusztítás. Egy egész bolygó vízbe fúlt, az özönvíz városokat, embereket és állatokat sodort el és terített szét. És most, hogy az eső elállt, az egésznek kezdett elég, hogy is mondják, érett szaga lenni. De ez nem az ő gondja. Isten mozgásba lendítette a dolgokat, ő meg intézi a többit.
Belenyúlt a pókhálófinom köntösébe… majd a másik kezével a másik zsebbe. Végigtapogatta magát, aztán benézett az övén lógó selyemerszénybe. Üres volt. Az angyal körbe forgott, a földet pásztázta.
– Mmm.
A tárgy eltűnt. Az angyal lenézett a hegyről.
Az emberiség egyre jobban mászott szét a Föld színén.
– A picsába.

2015: Coop, a mágikus tárgyak eltulajdonítására szakosodott tolvaj ellop egy kis dobozt, és leszállítja rejtélyes megbízójának. Nincs tisztában vele, hogy ez a munka akár az életébe is kerülhet, sőt, az… (tovább)

Eredeti mű: Richard Kadrey: The Everything Box

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193029 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
384 oldal · ISBN: 9789634193036 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Charles 'Coop' Cooper

Helyszínek népszerűség szerint

Hollywood


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Van az úgy, hogy egy könyv nem a megfelelő időben és helyen találja meg az olvasót. Csak reménykedem, hogy Richard Kadrey kis doboza is így járt velem.
Ugyanis ha nem így van, akkor csak azt tudom mondani róla, hogy üdítő és könnyed időtöltés közúti és vasúti tömegközlekedéshez, valamint szórakoztató és spoiler felhőtlen kikapcsolódást nyújtó strandkönyv, jóleső – lehetőség szerint vízparti – tunyulás közepette. Talán rossz szezonban került a kezembe, vagy túlságosan komolyan vettem a Christopher Moore-hoz való hasonlatosságra tett utalásokat, de ez a regény nekem nem jött be.

Ami tetszett volna benne, az a rengeteg – potenciális lehetőséget rejtő – agyament ötlet, amelyeket aztán a szerző sajnálatos módon nem használt ki. Pék Zoltán igazán frappáns és a cselekmény kínálta helyzetkomikumra építő, sziporkázóan vagány magyarítása azonban valóban tetszett, ütős, jópofa poénjaival igazán őszinte mosolyt fakasztott az olvasás során.
A regény maga leginkább Moore kevésbé sikerült darabjainak utánérzése lehet, erős áthallással az MIB-ből és B kategóriás akció-vigjátékok ötletszerűen egymás mögé illesztett, tetszőlegesen kiragadott jeleneteinek zanzája. Ráadásul ez a zanza nem is annyira zsugorított, mint amennyi még igazán szórakoztatott volna. Szerintem legalább 150 oldalnyival megszaladt a szerző ceruzája az optimális mérethez viszonyítva. Sajnos az önmagukért való, parttalan és üres dialógusok egy idő után teljességgel érdektelenné tették számomra még a tulajdonképpeni cselekményt is.
Az óvatlan olvasót azonban könnyedén a szórakozás csalóka érzetével töltheti el az a sodró cselekménysor, ami a regény utolsó harmadát meghatározza, de én végig úgy éreztem, hogy még ez is csak a mű gondolattalanságának, koncepciótlanságának leplezésére szolgál.
Jellemző, hogy az olvasás után egy órával már alig tudom felidézni a főszereplők neveit, a karakterek közül pedig két másodvonalbeli statiszta – egy élőhalott hazajáró és egy locsi-fecsi poltergeist – került hozzám a legközelebb. Pedig ha igazán karaktereket akar építeni a szerző, valós érdemi cselekedeteket akar velük végrehajtatni, amelyek legalább súrolják az egyediség határmezsgyéjét, akkor például Undergrund, mint helyszín milyen kiváló lehetőségeket rejt magában.
Úgy gondolom, hogy nem A végítélet kis doboza hozza el szerény lakomba a szerző iránti rajongást és feltétlen megbecsülést.

>!
deen
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Az Önzönvíz csak a vég kezdete lett volna… Szerencsére Isten a legbugyutább angyalt küldte a Földre, hogy elpusztítsa az emberiséget, így kaptunk némi haladékot. Qapshiel ugyanis a nagy örömködésben elveszíti a végítélet dobozát és most 4000 évvel később még mindig a föld poros útjait rója és keresi, hogy végre elvégezze a feladatát és végre valahára visszatérhessen a Mennybe az irodaszereihez. A sors fintora, hogy az Apokalipszist nem csak ő kívánja, hanem két ütődött apokalipszis fanatikus szekta is. A Caleximus-hívők Steven főpappal és gárgyult gyülekezetével, no meg a vadkannal felszerelkezve és az Abbadonisták vagy Abaddonisták (még nem döntötték el az írásmódot) tizenkét főt számláló csapata a gerincfájós Sötét Nagysággal vagy inkább Nagy Sötétséggel az élen. A világ nem szenved hiányt mágiában és természetesen egy rakás mágikus lényben sem (élőhalottak, vámpírok, vérfarkasok és még egy csomó szörny, a sárkányokat se felejtsük ki). Coop a kissé begyöpösödött rabló ismérve, hogy ellenáll a mágiának, ellenben ha nem mágikus dolgokkal támadják, nagyon gyorsan fut, éppen egy rosszul elsült meló után szabadul a börtönből. Kicsit megcsömörlött, de azért bevállalja, hogy ellopja azt a bizonyos dobozt. És innen kezdődik az igazi kalamajka! Mert mindenki a dobozt akarja, bár mindenki mást hisz a dobozról. Coop nagyon gyorsan nagy szarba kerül, a mágikus rendőrség az összes, mellesleg bűnözőből verbuvált embere azt akarja, hogy működjön együtt velük, vagyis szerezze vissza a dobozt. És a jéghegy csúcsa csak ezután jön!
Bevallom már az első pár oldalon röhögőgörcs fenyegetett, ami majdnem ki is tartott a könyv végéig. Útközben a nem kevesebb, mint öt cselekményszál egyre inkább egy irányba konvergált, természetesen főhősünk Coop fele, aki ahelyett, hogy kimászna a kalamajkából, egyre inkább belekeveredik. A humoron túl, azért nagyon jó volt a cselekménye könyvnek és az író tartogatott néhány csavart is, ami ha nem is körömrágósra sikerült, de azért hozzáadott némi meglepetést és izgalmat a cselekményhez. Coop mellett a többi szereplő is nagyon jól működött, bár mindegyiknek volt valami huzata. Külön öröm volt, hogy Bayliss végül használhatta a fegyverét…
Rendkívül szórakoztató könyv volt, remélem lesz folytatása!

>!
Klodette
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Sajnos nem tetszett annyira, mint vártam volna, de azért nem volt olyan rossz sem.
Sokszor éreztem úgy olvasás közben, hogy bugyuta és az író hetet-havat összehord, de a folytatásra azért tuti kíváncsi lennék.
Volt ebben minden. Pandora szelencéje, világvége, angyalok, vámpírok, szellemek, vérfarkasok, zombik, gyilkos szekták stb.
Talán ha kevesebb dolog lett volna, de azt az író jól megmagyarázza, kicsit jobban kidolgozza,akkor tuti, hogy végül tetszik is amit olvasok.
Kicsit olyan Neil Gaiman könyveinek és stílusának mixe volt, keverve egy kis hülyeséggel. Nagyon groteszk volt, végtelenül szürreális, de humoros és kicsit fárasztó is. Tuti, hogy nem fogom elolvasni még egyszer, de ismétlem: a második részre kíváncsi lennék.
Vajon mit hoz még ki ebből az író?

>!
Gyula_Böszörményi IP
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Most mit mondjak? Van benne humor, csak épp erősen lopott. Van ebben a könyvben jócskán Moore regényeiből, meg sok-sok ismert filmvígjátékból – pl. Dogma. Nem úgy, hogy onnan van lopva, csak épp a hangulat, a helyzet, a fordulatok egyértelművé teszik: ez bizony onnan ihletődött. Ettől függetlenül jó kis könyv ez, de a műfaj királya továbbra is Christopher Moore [jól írtam a nevét? – no, mindegy]

>!
Noro 
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Humoros könyveknél sokat számít, milyen hangulatban találják az embert. Én egy apokaliptikusan vacak nap végén kezdtem hozzá A végítélet kisdobosához, és pont erre volt szükségem, hogy lenyugtatózzam az agyamat. Sokat nem is kell írni róla, afféle keveréke a Buffyverzumnak (vagy melyik sorozatban is voltak a démonikus karaoke bárok meg ügyvédi irodák) és az Elveszett próféciáknak. Könnyen érthető és még könnyebben olvasható könyvecske. (Igen, -ecske, mert nagyon gyorsan lehet pörgetni az oldalakat.) Ha véletlenül egy kicsit kezdene komolyra fordulni a sztori a sok potenciális világvége között, bevág egy épületes párbeszédet néhány hobbisátánista észkombájn szereplésével, és máris lehet megint hátradőlni. Igaz, hogy a jövő héten már nem sokra fogok emlékezni a részletekből, de nem is azért olvastam. Kikapcsolt, szórakoztatott, ennyi.
(Ja, és még sosem olvastam olyan fantasyt, amely név szerint szekálná Donald Trumpot. Mindig van valami új… :D)

2 hozzászólás
>!
pat
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Az abszolút ideális strandkönyv.
Szórakoztató, pörgős. Könnyű felvenni és letenni a fonalat. Ha egy fél oldal kimarad, vagy átbóbiskolod, rendszerint az sem kimaradhatatlan veszteség. Ha úgy érzed, a 40 fokban és a lángosillatban nem tudtad kellően átlátni a szálakat összekötő logikai fonadékot, ne aggódj: tényleg nincs olyan. Ha azon gondolkoznál, melyik nyomozós urban fantasykre emlékeztet a regény… ne tedd, inkább kend be a vállad még egyszer naptejjel.
Csak olvasgass, relaxálj, bóbiskolj, nevetgélj. Jó élmény lesz, meglátod.
És még a borítója is kék. Az passzol a strandhoz.

>!
zamil
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Amikor sikerült magamba megváltoztatni a könyvvel támasztott elvárásokat, és hátradőlni szórakozni, elmerülni a könyv humorába, akkor elkezdtem élvezni a könyvet.
Ezt a könyvet nem kell komolyan venni itt nem a történet a lényeg, itt a humoron van a főszerep, mihez ráadásul jól kitalált karakterek társulnak. Mondhatni a humor elviszi a hátán a szög egyszerű cselekményt.
Nem is mondok többet, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, egy olyan könyvre, amit bármikor félre tud tenni és mikor kedve van folytatni, ami nem igényel nagy agymunkát, annak ez egy ideális könyv.

>!
NewL P
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Humoros volt, nagyon agyament volt, tele volt sziporkázó ötlettel, és a végéig fent tartotta az érdeklődésemet.

>!
kvzs P
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Ezt tuti Christopher Moore írta álnéven. Vagy ha nem ő, akkor az ikertestvére, akit megihlettek Agnes Nutter próféciái.

1 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Richard Kadrey vállaltan a humor felől közelít a karakterekhez, a történethez, de még a háttérvilághoz is, ami így nagyszerűen fonódik egybe. Hiába is keresnénk logikusan átgondolt, következményekkel is eljátszadozó, erős, összefogó koncepciót, ez nem az a típusú regény: Kadrey meglepő lazasággal, egészen ad hoc módon dobál különböző elemeket össze, csak hogy még kaotikusabb, még abszurdabb, még humorosabb legyen az egész.
Ebben a regényben nincs egy épeszű figura, mindenki infantilis, buggyant és minimum egy kereke hiányzik, még szegény főszereplőnk, Coop is mintha valami noirkalandból bukkant volna elő az állandó depresszív szerencsétlenségével. De ez még véletlenül sem baj, sőt: a koncepcióban bőven van annyi lehetőség, hogy még jó pár részen át nevessünk Coop egészen abszurd rablásain.
Bátran ajánlom tehát mindenkinek, akitől nem áll távol a nevetés, bírja a szellemes karaktereket és képtelen szituációkat, nem mellesleg pedig nem bánja, ha angyalokról, vadkanokról, különböző démonok követőiről, valamint vámpírokról kell olvasnia. Ja, és egy idegességében Neil Diamondot dúdolgató szellemről.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-07-08+…


Népszerű idézetek

>!
Noro 

– A medvék szőrös cápák, amiknek kezük is van.

104. oldal

>!
gesztenye63 P

(…) – Megmentettem magukat attól, hogy itt ácsorogjunk a következő jégkorszakig. Ha nem csinálok valamit, egymillió év múlva kiássák a kövületeinket, és nem értik, az enyém miért fojtogatja a magáét.

83. oldal

>!
lilla_csanyi P

Egy tágas, sötét szobában tizenkét köntöst viselő alak állt egy oltár körül, amit hátborzongató faragások és ősi rúnák borítottak, és csak vörös gyertyák világították meg. Az oltár közepén ezüsttálca feküdt, azon öt fekete, háromszögletű ostya fordított pentagram alakban. Az oltár fejénél egy pap magasba emelt egy ostyát, miután kivette azt egy közeli tálból, melyet szintén félelmetes macskakaparások és disznófejű madarak rajzai borítottak. Meg egy cicamatrica, amit valakinek a gyereke nyomott rá, és nem tudtak teljesen lekaparni.

57. oldal

>!
lilla_csanyi P

A mókás tárgyak között szerepelt még egy pergamen, amire egy Wexford nevű alkimista írta le 1377-ben az ólom arannyá változtatásának valódi formuláját. Wexford olyan sok aranyat csinált olyan gyorsan, hogy majdnem bedöntötte az európai gazdaságot. Az inkvizíció kiszivárogtatott egy kamu formulát, és az alkimisták világszerte azóta is az eredetit próbálják reprodukálni. Így született a Mountain Dew.

80. oldal

>!
Noro 

Lemúria egy nagy és ősi szigetország volt a Csendes-óceánon, hasonló Atlantiszhoz, csak jobban ellátott szusival és wifivel.

214. oldal

1 hozzászólás
>!
NewL P

Giselle intett Qaphsielnek, aki a szófán ült.
– Jó reggelt. Maga is kér kávét?
– Köszönöm, de én nem élek vele. Az illatát viszont szeretem.
– Egy csésze barna illat rendel.

>!
gesztenye63 P

Az angyal, fenséges pókhálószövet köntösében, egy hegytetőn állt, és magába itta a látványt.

(első mondat)

>!
Noro 

– Úgy kell nekem, hogy az apróhirdetések között keresgélek. De Gabriel is ott találta meg a Szent Grált, úgy gondoltam, megér egy próbát.

113. oldal

>!
Noro 

Qaphsiel elgondolkodott. Elfelejtette, milyen nehéz a modern halandóknak elfogadni azt, hogy égi lények járnak közöttük. Képzeletük arra a hitre korlátozódott, hogy a macska a legjobb állat, léteznek földönkívüliek, Jim Morrison és Amelia Earhart együtt élnek Párizsban, és a Föld közepéből jött hüllőemberek irányítják az összes kormányt. Ezek közül csak az egyik volt igaz, de próbáld ezt elmagyarázni a halandóknak.

290-291. oldal

>!
NewL P

– Jerry, nem vagyok rád mérges, csak csalódott. Rád bíztam azt a szent tárgyat.
– Tudom. Sajnálom.
– Kell egy ezüsttőr a szertartáshoz.
– Tudom.
– Tudod? Tudod, hogy ez mit jelent?
Jerry az apjára nézett. Emberáldozat képei kavarogtak a fejében.
– Nem. Mit jelent?
– Azt jelenti, hogy fel kell hívnom anyádat, hogy vegye ki a raktárból a nagyi jó ezüstneműjét. Abban van egy szeletelőkés, ami megfelel. De démonvérről beszélünk. Ha nem lehet lemosni az ezüstről, te fogod megmondani anyádnak. Érted?
– Igen. – Ahogy ott állt leszegett fejjel, Jerry maga sem tudta, mi rémíti meg jobban: egy egytonnás, agyaras és vörös szemű szörny egy másik világból, vagy hallgatni az anyját, ha elcsúfítja a nagyi ezüstjét. Hosszú idő óta először Jerry azért drukkolt, hogy minden jól alakuljon, és a világnak hamarosan vége legyen. Egy vadkan legalább gyorsan megöli. Az anyja nagyon-nagyon sokáig el tudja húzni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: Mocskos meló
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Maggie Stiefvater: Sinner – A bűnös
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Rick Riordan: Percy Jackson és a görög istenek
Rick Riordan: Percy Jackson görög hősei
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen