A ​Harmadik Birodalom születése (A Harmadik Birodalom 1.) 11 csillagozás

Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Kezdetben ​csupán utcán randalírozó, szélsőséges és erőszakos alakok bandájáról volt szó, akik azonban alig néhány év alatt egypárti államot tudtak csinálni Németországból, hogy aztán Európa egyik legfejlettebb nemzetét morális, fizikai, kulturális romlásba és kétségbeesésbe taszítsák.

Richard J. Evans hatalmas tudásról tanúskodó, igen olvasmányos könyvében ezt a folyamatot mutatja be. Részletesen vizsgálja az előjeleket, okokat és összefüggéseket, majd felteszi a sokakat kínzó kérdést: valóban elkerülhetetlen volt Hitler hatalomra jutása? Drámai módon idézi fel a káosznak, a gazdasági összeomlásnak, az erőszaknak és a megosztottságnak azt a vad forgatagát, melyben a Harmadik Birodalom terrorisztikus uralma megszülethetett.

„A Harmadik Birodalom katasztrofális korszakának lenyűgöző bemutatása. Imponáló, éles szemű, empatikus.” Ian Kershaw

„Richard J. Evans körpanorámát ad a német társadalom állapotáról Hitler hatalomra kerülése előtt, alatt és után. Művének… (tovább)

Eredeti mű: Richard J. Evans: The Coming Of The Third Reich

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Park, Budapest, 2015
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552605
>!
Park, Budapest, 2012
600 oldal · ISBN: 9789633550007 · Fordította: Sóskuthy György, Zsuppán András, Varga Benjámin

Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ikarosz
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

Nagyon tanulságos könyv, ami nem árul zsákbamacskát, a cím lefedi, hogy miről is van szó. Már egy párszor elolvastam más szerzőktől a „sztorit”, ez abban különbözik talán, hogy messzebbről indít időben, és Hitleren és a párton kívüli eső tényezőket is figyelembe vesz és rendszerbe szed.
Az előszóban Evans megemlít egy nagyon fontos dolgot: A kor embereinek sokkal kevésbé volt nyilvánvaló, hogy mi is történik, és sokkal kevésbé látszottak szükségszerűnek a következmények, mint az utólag már nyilvánvaló.
Viszont a legfontosabb tanulság számomra az, hogy a weimari köztársaság nem azért bukott el, mert túl sokan szavaztak Hitlerre, hanem mert túl sokan szavaztak olyan pártokra, amelyek nyíltan elutasították szóban és tettben a demokráciát.

1 hozzászólás
>!
kaporszakall
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki nekilát ennek a három kötetes monstrumnak. Ellensúlyozandó a terjedelem okozta sokkot, a szerző kifejezetten olvasmányos stílben ír, s a jegyzetek a kötetek végén nem tartalmaznak érdemi elolvasandó közlést, csupán irodalmi referenciákat, megkímélve ezzel az olvasókat az előre-hátra lapozgatástól.

Nekem az első kötet különösen érdekes, mert a második világháborúról már számtalan művet olvastam, s a Harmadik Birodalom fennállásának időszakáról (1933-1945) is jónéhányat*. A kezdetekről viszont keveset, pedig nem kevésbé érdekes.

Az első rész (A múlt öröksége) a német egyesítéstől az első világháború végéig követi nyomon Németország történelmét, mint amiben a náci múlt gyökerezik. Az első fejezet lényegét egy mondatban összefoglalhatjuk: egy bon mot szerint (sajnos, hogy kitől származik, már nem emlékszem) Poroszország nem hadsereggel rendelkező állam, hanem állammal rendelkező hadsereg. S ez a militarista hagyomány végig megmaradt, az első világháború után is.** A további fejezetek a német antiszemitizmus eredetét taglalják (meg kell mondanom, nem túl meggyőzően: az antiszemitizmus akár Franciaországban (Dreyfus-per), akár az Osztrák-Magyar Monarchiában (Tiszaeszlár) erősebbek voltak, mint német földön.***), majd az első világháború, az elszenvedett vereség, és az ebből fakadó revansvágy hatásait.

A második rész (A demokrácia kudarca) a Weimari Köztársaság húszas éveinek történetét mutatja be, három fontos gondolattal: az egyik, hogy a Köztársaságnak nem sikerült maga alá gyűrnie a hadsereget (sőt, még a fegyveres, félkatonai rohamosztagokat sem): az erőszak monopóliuma tehát soha nem lett maradéktalanul a polgári államé. A másik, hogy az 1923-ig tartó hiperinfláció széttrancsírozta és elszegényítette a középosztályt, a parlamenti demokrácia legfőbb társadalmi bázisát, s egyben – a bűnbakkeresés folytán – erősítette az addig csak szórványos antiszemitizmust. Végül a harmadik fontos tényező, hogy a jobboldali szélsőségeseken kívül a kommunisták is elvetették a parlamenti demokráciát, s így azt legfőbb ellenségükkel, a nácikkal karöltve ásták alá…

A harmadik rész (A nemzetiszocializmus előretörése) részben rövid jellemzést ad a főbb náci vezetőkről (Hitler, Goebbels, Bormann, Himmler, Göring), részben áttekinti a nácipárt húszas évekbeli megalakulását, ideológiai gyökereit, a sikertelen müncheni puccskísérletet, a szervezeti egységek (SA, SS) létrejöttét, a tömegbázis létrehozását. Hangsúlyozza: bár a nácik már észrevehetők lettek a politikai palettán 1928-ra, komoly súlyuk még mindig nem volt, s hogy legyen, ehhez komoly megrázkódtatásra volt szükség.

A negyedik rész (A hatalomátvétel felé) a komoly megrázkódtatással kezdődik: a nagy gazdasági világválság az éppen csak regenerálódni kezdődő német gazdaságra még nagyobb csapást jelentett, mint más országokéra. Szétzilálódott a jóléti rendszer, lecsúszott a középosztály jelentős része. S épp ezek a lecsúszófélben levő egzisztenciák csapódtak a nemzetiszocialistákhoz. Johann Huizinga, a neves holland kultúrtörténész a nemzetiszocializmust a viceházmesterek forradalmának nevezte, s nem tévedett sokat. Ez a nyomortól rettegő, politikailag nem túl iskolázott tömeg képezte a továbbiakban Hitler szavazóbázisát; a munkások zöme ekkor még kitartott a szociáldemokraták, illetve a kommunisták mellett. Ezután a permanens kormányváltások, és az ismételt parlamenti választások kora következik, kissé zavarosan ábrázolva, mint amilyenek maguk az idők is voltak… Három kormányalakítást láthatunk: a katolikus Heinrich Brüningét, a nála jobboldalibb Franz von Papenét, s végül a Hitler előtti utolsó kancellárét: Kurt von Schleicher-ét. Itt kirajzolódik a történelemkönyvekből már ismert ábra: a kommunista előretöréstől megrettent konzervatív körök – saját centrum- illetve jobboldali pártjaik kudarcos szereplése miatt, mint kisebbik rosszat, Hitler pártját támogatták. S közben a demokráciát elutasító kommunisták és az azt elfogadó, de bénult szociáldemokraták összefogásának hiányában**** végül Hitler kapott kancellári kinevezést. Ez a fejezet számomra a könyv kulcsfejezete, s némi csalódást okozott, a sok szövegközti statisztikai adattal (néhány táblázat vagy grafikon többet ért volna), és a meglehetősen zilált eseménytörténettel. Kicsontoztam magamnak a lényeget, de a kötet – egyébként szinte mindenütt – világos stílusa itt elhomályosult.

Az ötödik rész (A Harmadik Birodalom megalapítása) a hatalomátvétel utáni személycseréket, a náci rendszer gyors berendezkedését mutatja be. 1933 január végétől június végéig – tehát röpke 5 hónap alatt – ezrével cserélték le a vezető köztisztviselőket (rendőrtisztek, bírák, ügyészek, polgármesterek, iskolaigazgatók*****), s a Reichstag felgyújtásának ürügyén felszámolták az összes többi pártot, kezdve a kommunistákon, folytatva a szociáldemokratákkal, majd a centrumpártokkal, s végül befejezve saját szövetségeseikkel: a konzervatívokkal. Közben volt egy döntő pillanat: a rendeleti kormányzásra jogosító ún. felhatalmazási törvény megszavazása, melyet egyedül a szociáldemokraták tagadtak meg, s így utólag egyedül nekik nem kellett a parlamenti pártok közül szégyenkezniük. Ők legalább nem saját magukat herélték ki… Az itt leírtakban nem maga az átalakulás, hanem annak a sebessége meghökkentő.

A hatodik, befejező rész (A hitleri kulturális forradalom) a kultúra minden területére kiterjedő tisztogatást mutatja be, amit a Vezér hűséges híve, Goebbels propagandaminiszter vezényelt le. Az egyetemek ’megtisztítása’ a nemkívánatos elemektől (ellenzékiek, zsidók), a sajtó, a filmstúdiók és a rádió megkaparintása, a képzőművészet, a zene, az irodalom cenzúrája – mindez még csupán kulturálisan süllyesztette le az országot. A legkiválóbb fizikusok, vegyészek és sok orvos elüldözése viszont technológiailag is hátrányba hozta. A projekt ebben az értelemben gyors és eredményes volt. Végül néhány oldalon a szerző összegzi a tárgyalt időszak tanulságait.

A kötet kellemes stílusú, és érthető, mégis volt némi hiányérzetem. A számomra legizgalmasabb részben (a negyedikben) kissé zavaros a kifejtés, másutt – bár ez egyéni szoc-probléma – gyakran csak a már ismert tények felsorolásával találkoztam. Ám aki most merül bele a Harmadik Birodalom történetébe, s az érettségi óta nem foglalkozott vele, annak nagyon jó áttekintés.

* Ha jól meggondoljuk, ez a 12 év a XX. század kevesebb, mint egynyolcada, mégis ez teszi ki a századról szóló címlisták, vagy az összefoglaló munkák terjedelmének legalább a felét… nyilván azért, mert a századelő csupán előjátéka volt ennek a kritikus időszaknak, a század második fele pedig javarészt következmény.
** Tehát nem úgy, mint az állam és egyház szétválasztásakor, ahol a papokat bezárták a templomaikba – a tábornokokat nem tudták bezárni a kaszárnyáikba…
*** És ne feledjük: az Endlösung kiagyalói és végrehajtói (Hitler, vagy Eichmann) jelentős részben maguk is osztrákok voltak…
**** Hiányoltam azt az utalást is – amelyet más, e korral foglalkozó írások megtettek – hogy Sztálin a Komintern révén arra utasította a német kommunistákat, hogy semmi szín alatt ne működjenek együtt az ’opportunista’ szociáldemokratákkal. Hol volt még ekkor a népfrontpolitika… Sztálin motivációit sokféleképpen magyarázzák, de a tény tény marad: a szovjetek tevőlegesen hozzájárultak Hitler hatalomra jutásához…
***** Ez a híres Gleichschaltung amit itt végre kifejtenek (magyarra nem szokás lefordítani, mert csak körül lehet írni): a villanyszerelés zsargonjából származik, s azt jelenti, hogy az összes fogyasztó vezetékét egy kapcsolóra kötjük, vagyis egyszerre lehet majd őket ki-be kapcsolni. Persze a körülírás (konformizálás, központi vezérlés céljából) megfelelő, de mennyivel tömörebb a német szó…

>!
kfg
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

van ennek a könyvnek – amely egy, a iii. birodalom történetét feldolgozó trilógia első kötete – a bevezetőjében egy megjegyzés, hogy a megcélzott olvasó nem a szakember, hanem a szélesebb, történelem iránt érdeklődő közönség. azt ígéri, hogy olyas jellegű olvasmányos panorámát ad a hitleri németországról, mint shirer ötvenes években megjelent s azóta is meglehetősen népszerű, sok tekintetben elfogult s mindenképpen jócskán túlhaladott műve, a harmadik birodalom tündöklése és bukása. azt is ígéri továbbá, hogy valóban átfogó képet ad, azaz nem hitler-életrajzot, amelynek hátterében németország megjelenik, hanem németországról szóló művet.

ezt a célját szerintem ez a kötet – a trilógia másik két részét még nem olvastam –, nagyrészt teljesíti. az olvasást nem nagyon zavarják meg jegyzetek (azért mintegy százoldalnyi végjegyzet részét képezi a kötetnek, ha az ember tovább akarna olvasni), és alapvetően logikusan, gördülékenyen, kétségeket és kérdéseket el nem hallgatva ábrázolja a nácik hatalomra jutását és hatalmuk kezdeti megszilárdítását.

jó mélyen visszanyúlva kezdi az ismertetést – nem, ahogy szokásos, az első világháború bukásától, hanem bismarck felemelkedésétől, olykor kicst még távolabbra is utalva. elsősorban azt vizsgálja, hogy mennyiben volt törvényszerű a nácizmus kialakulása, és mennyiben volt a véletlennek vagy éppen tudatos döntéseknek a következménye. hogy mik voltak azok a közös vonások, amelyek a korabeli más jobboldali diktatúrákkal összekötötték, és melyek voltak azok a sajátosságok, amelyek ezektől megkülönböztették, amelyek kifejezetten a németségből következtek, amelyek kifejezetten a nemzetiszocializmusból következtek, tehát a megkülönböztető jegyeket, amelyek azt eredményezték, hogy németországban alakult ki a legvéresebb és legpusztítóbb diktatúrák egyike.

ha ez ember olvasott a tárgyban már könyveket, tanulmányokat, netán amatőrként elég olvasottnak gondolja magát, akkor időnként egyes gondolatmenetek leegyszerűsítőnek, elnagyoltnak, némely megfogalmazások kifejezetten bugyutának tűnnek, mások meg talán túlságosan kifejtősnek. ennyit nyilván el kell viselni, ha az ember szélesebb közönségnek szóló szintézist olvas. annak viszont kifejezetten jó: jó összefoglalását adja a tudomány aktuális állásának (és az aktuális persze azt jelenti, hogy 2004-es, akkori volt az eredeti kiadás – tízéves lemaradás a korszellemtől magyarországon azért nem olyan feltűnő, sajnos.)

szóval ajánlom bátran.

és akkor itt most nem az értékelés következik, hanem egy-két jegyzet a kortárs magyar olvasótól. kifejezetten rémületes olvasni az utolsó fejezeteket a gleichschaltolásról.

az illiberális, de nem antidemokratikus rendszerről. arról, hogy miként fontosabb a faj, mint az egyén. hogy miért helyes zárójelbe tenni egy nekünk nem tetsző korszakot (a könyv esetében weimart) és visszanyúlni a történelem egy régebbi fejezetéhez.

hogy miért engedheti meg magát a nép és a nemzet valódi szavát meghalló erő, hogy átlépjen törvényeken.

hogy milyen jó eszköz a náci párt megfélemlítő politikája elleni külföldi tiltakozás ellensúlyozására, a nácikkal való szimpátia deklarálására tömegtüntetést szervezni.

hogy miért helyes az elfajzott, modernista, absztrakt művészettel szemben a germán néplelket valójában kifejező művészetet támogatni.

hogy milyen veszélyei vannak annak, hogy a szociáldemokráciától idegenkedő, a forradalomtól félő konzervatívok lelkesen támogatják azt, hogy egy lendületes politikai erő a törvényeket figyelmen kívül hagyva lép fel a konzervatívok által nem kedvelt politikai erő ellen: hogy ezek ledarálását követően maguk a konzervatívok kerülnek sorra.

hogy tudniillik a nem liberális demokrácia milyen módon ássa alá mindenkinek a biztonságát, aki nem kifejezett hatalmi helyzetben van.

amivel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a fidesz náci párt. csak azt, hogy rémisztő a történelmi műveletlenség, és hogy a nyelv sem ártatlan. nagyon nem mindegy, hogy milyen fogalmak használatát tűrjük el a valóság leírására. mert ezek a fogalmak egy idő után elkezdik a saját életüket élni és egyre több minden válik megengedhetővé.

úgyhogy kifejezetten ajánlom ezt a kötetet kormánytámogató jobboldali konzervatívoknak is, mélységes elgondolkodás céljára.

2 hozzászólás
>!
Eltiron
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

Nagyon ideje volt egy ilyen nagymonográfia írásának, hiánypótló. Tárgyilagos, olvasmányos. A -fél csillag azért jár, mert a szerző néha elveszik a részletekben (ami az ilyen munkáknál gyakori hiba), de mindenképp „must read” kategória. Már rajta vagyok a második köteten.
Személyes megjegyzés: Hatalmas töribolond vagyok, mégis kettes lett az érettségim, mert pont a II. vh-t húztam, ami a legkevésbé sem érdekelt kamaszkoromban, azóta is ég az arcom emiatt és próbálom behozni a lemaradást :)

>!
Acélparaszt
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

Csak egy kérdés: Mit keresnek a kommunista párt paramilitáris harcosai egy nácikról szóló könyv borítóján? Rendben van, hogy kapcsolódnak a tárgyalt korszakhoz, de nem lett volna stílusosabb mondjuk az SA rohamosztagosait a borítóra rakni? Na, mindegy.

A könyvről: Sok új infó (számomra) nincs benne. A stílus hullámzó. Valamikor olvasmányos, máskor kicsit nyögvenyelős. Összességében megfelelő.

Pro-kontra:

Tetszett, hogy a kiinduló kronológiai időpont a bismarcki Második Birodalom időszaka, nem pedig (ahogy általában) az első világháború vége.
Tetszett, hogy a „főszerepben” Németország történelme áll, nem pedig Adolf Hitler, aki mozgalmával csak úgy a könyv negyedétől/harmadától kapcsolódik a „történetbe”.
Tetszett, hogy viszonylag átfogó képet kapunk a weimari időszakról gazdaságilag, kulturálisan és politikailag egyaránt.
Tetszett az utcai harcok és politikai összecsapások lefestése, azoknak a hangulati megragadása.
Tetszett a részletesség, egy-egy korabeli állampolgár „megszólaltatása” naplók és feljegyzések által.
Tetszett a képszedet, bár kicsit keveselltem a képek mennyiségét.

Nem tetszett, hogy sokszor felületes és elnagyolt egy-egy esemény vagy személy leírása.
Nem tetszett (főleg magyarként) a szerző érzéketlensége az első világháborúban legyőzött és megalázott népek nemzeti önérzete iránt. Mivel Evans nem tudott azonosulni ezzel az önérzettel, sokszor hibás „kórképet” adott a németség egy-egy indulati, sokszor agresszív politikai megnyilvánulásáról. (A német néplélek sötét oldalára fog mindent, de ez így csak féligazság.)
Nem tetszett (és az összes ilyen könyvben nem szokott tetszeni), hogy a német-zsidó együttélés konfliktusaiért kizárólag a németeket okolja és az ő bűneiket sorolja, nagy vonalúan megfeledkezve egy-egy (azért jócskán akadó) zsidó politikus, újságíró, művész vagy üzletember által a németség rovására elkövetett, sokszor nem is csekély bűnről. Magyarán az ok-okozati tárgyalás itt mindig elmarad vagy csúsztatásokkal teli. (Természetesen a szinte minden zsidóra kiterjedő barnainges terrort nem kell és nem is szabad mentegetni, de azért „audiatur et altera pars” elve nyugodtan érvényesülhetne itt is.)

>!
Kuszma P
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

Megnyugtató úgy gondolni a második világháborúra, mint egy eseményre, amit bizonyos démoni személyek robbantottak ki olyan körülmények között, amelyek soha nem ismétlődhetnek meg. Evans könyve pont azért nyomaszt és rémít, mert pontról pontra bemutatja, hogy ezek az események felfogható emberi indulatokból születtek, és közönséges emberi és politikai hibák következtében logikusan jutottak el a végkifejletig. Vagyis megismételhetőek. Pedig Evans nem hoz be forradalmian új szempontokat a történelembe, csak egyszerűen felsorolja és vonalba rendezi a bőséges tényanyagot – ettől olyan félelmetes az egész. Szigorúan e könyv kapcsán két dolgot emelnék ki.

Ha egy konzervatív párt elnézést tanúsít a szélsőséges mozgalmak iránt abban bízva, hogy az ő támogatásukkal megőrzi hatalmát, és egyben arra számít, hogy majd kontroll alatt tartja őket, jó eséllyel nemcsak önmagát veszejti el, hanem a demokráciát és a nemzetet is. Mégpedig azért, mert képtelen felfogni: a szélsőséges pártokat nem lehet politikai machinációkkal irányítgatni, ők egyszerűen nem azok szerint a játékszabályok szerint játszanak, mint a demokratikus pártok. Ahol a hagyományos párt hazudik és időt akar nyerni, ott a szélsőséges mozgalom brutális és átgázol.

Másrészt: a forradalmi dinamizmus, az agresszió ideig-óráig sikeressé tehet egy pártot, de hosszú távon kaotikus állapotokat szül. A folyamatos aktivitás szükségessége olyan helyzetet teremt, ahol a mozgalom kénytelen egyre nagyobb és nagyobb problémákat állítani maga elé, mert tagjai igénylik a folyamatos konfrontációt. Így a csoport függővé válik, és addig rohan neki az egyre masszívabb akadályoknak, amíg egyszer csak betörik a feje.

Evans könyvét hiba úgy olvasni, hogy csak a párhuzamokat keresünk benne a jelenkorral. Ugyanakkor fontos látni még idejében minden dolgok mögött azt, ami lehet belőlük, ha hagyjuk kiterebélyesedni őket.

>!
Hanging_Moss_9102 P
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

Nem csak a külső, hanem a belső is színvonalas. Az írót a hátoldalon elhalmozzák különböző minősítő jelzőkkel, mint „félelmetes” vagy „rémületes”. Csak a szokásos reklámnak tűnt.
Nem. Ez a könyv egyszerűen tökéletes. A jelzők pedig alig fejezik ki a mű és az író értékét,tudását. Aki a nácik hatalomra kerülésének körülményeit és inkább okait megakarja ismerni, annak bátran ajánlom. Megfelelő kiinduló pont, hogy a számba vett témákban jobban elmerüljünk.
Hasznos térképek, képek, ábrák, melyek segítik szemléltetni a a választásokat, a választások hangulatát. Egyszerűen hátborzongató, milyen politikai csaták zajlottak le néhány évtizede Németországban, vörösök kontra barna ingesek az utcán, a plakátokon, zászlókon és kocsmákban. Keresztény-konzervatívak és szocdemek a Reichstagban.
Részletgazdag, objektív, és pártatlan. Szokatlan egy brittől. Kiemelném a rövidke életrajzokat. Ezek nagyon hasznosak voltak, az érthetőség szempontjából. Nem tudtam, hogy Georg Neithardt vezette a bíróságot Hitler sikertelen puccsának eljárása alatt. Van der Lubbe komcsi gyújtogatóról is kaptam új infókat. Vagy Ernst Thalmann és a kommunisták sötét árnyéka a polgári középosztály megtestesült gonosza. Sok új megvilágítás, még sorolhatnám.
A képekből sosem elég. Rakhattak volna még többet bele. Főleg a korabeli választási plakátokról. Hát az egy külön művészet, aki annak idején ezeket kitalálta. Hatásosak lehettek.
Hiányoltam a jegyzeteket. Néha jól jött volna egy szakmai hozzászólás a lap alján. Gondolok itt egy olyan szarvas hibára, mint Kun Béla 1918-as hatalomra kerülése.
Az oldalszám megtévesztő. Jó 150 oldalt szántak a jegyzetekre, amik szerintem teljesen feleslegesen vannak benne. Senki sem olvassa el.
Kiemelném az élménybeszámolókat. Ezek „testközeli” beállításban mutatják be ezt a korszakot. Igaz hogy óvatosan kell kezelni őket, de mindig a személyes sztorik a legélvezhetőbbek.

>!
Janek777
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

A legjobb mű a témában, várjuk a 2. és 3. kötetet is! Olvasása közben sajnos többször döbbentem le azon, mennyire hasonló módon hívták fel magukra a jobbikosok a figyelmet és nyertek meg tömegeket, mint ahogy a nácik tették. kihagyhatatlan mű, különösen hazánkban.


Népszerű idézetek

>!
kaporszakall

Minden propagandának népszerűnek kell lennie, és szellemi színvonalát azon tömegek legkorlátoltabb rétegének felvevőképességéhez kell szabnia, amelyhez fordulni szándékozik. Minél nagyobb az embertömeg, amelyre hatást kell gyakorolnia, annál alacsonyabbra kell helyeznie önnön szellemi színvonalát. [..] A tömeg felfogóképessége nagyon korlátolt, értelmi színvonala alacsony. Éppen ezért a tömeg nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag minden hathatós propagandának csak néhány pontra kell szorítkoznia, és ezeket jelszószerűen addig kell ismételnie, amíg az utolsó ember is meg nem érti e szavakból azt, amit eléje akarunk tárni. […] a nép a maga nagy többségében annyira nőies beállítottságú és hajlamú, hogy sokkal inkább befolyásolják gondolkodásmódját és tevékenységét az érzelmi benyomások, mint a józan megfontolás. […] a propaganda legyen állandó, az üzenete soha ne változzon, szikrányi kételyt se mutasson, és ne ismerje el a másik oldal legcsekélyebb igazságát sem.

(R. J. Evans idézetei Hitler Mein Kampf-jából)

183-184. oldal,

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Nagyon tetszik, hogy ennek a Hitlernek nincsen programja – jegyezte fel naplójába Luise Solmitz. – Mert a program vagy csupa hazugság, vagy a gyöngeség jele, vagy arra szánták, hogy a félkegyelműeket kábítsák vele. Az erős ember aszerint cselekszik, amit a komoly helyzet szükségképpen megkíván, és nem hagyhatja, hogy megkötések akadályozzák a dolgában.

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Kuszma P

1789 francia forradalmárai tiszta doktrínák alapján cselekedtek, ezek értelmében kívánták a népfelséget képviseleti intézmények útján uralomra juttatni, az 1917-es orosz forradalmárok a burzsoáziát és a hagyományos eliteket igyekeztek megbuktatni, és a proletariátust uralomra juttatni. Velük ellentétben a nemzetszocialistáknak nem volt sem világos tervük a társadalom újrarendezésére, sem teljesen kidolgozott modelljük annak a társadalomnak a számára, amelyet forradalmasítani óhajtottak. Úgy tűnik, Hitler maga is a hatalmi pozíciók személycseréit értette forradalmon.

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Hanging_Moss_9102 P

A régi vágású jobboldali politikusok unalmas, dagályos, fellengzős, lapos és szürke vagy durva és primitív előadásokat tartottak, Hitler viszont a szociáldemokrata szónokok, például Eisner vagy a Bécsben látott agitátorok példáját követte. Szónoki sikereit főként annak köszönhette, hogy azt mondta, amit a közönség hallani akart. Egyszerű, mindenki számára közérthető fordulatokat használt, rövid mondatokat, erőteljes, erős érzelmi töltetű szlogeneket. Beszédeit gyakran halkan kezdte, hogy felkeltse a hallgatóság figyelmét, és fokozatosan építette fel a feszültséget, durva, rekedtes hangja magasra csapott, és felhágott az üvöltő, lármás crescendóig. A szónoklatokat gondosan koreografált, drámai gesztusokkal kísérte, arcán verejtékcseppek gyöngyöztek, egyenes szálú, sötét haja csapzottan lógott a szemébe, miközben felkorbácsolta hallgatósága érzelmeit. A mondandójában nem volt semmilyen kétely vagy fenntartás, mindent tökéletes, megfellebbezhetetlen, visszavonhatatlan, megváltoztathatatlan, végleges igazságként adott elő. A korai beszédek fültanúi szerint úgy tűnt, hogy a szívéből beszél, legmélyebb félelmeit és vágyait osztja meg a hallgatósággal.

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Hanging_Moss_9102 P

Karl Marx nagy forradalmi gondolkodó csupán enyhén túlzott, amikor a bismarcki birodalmat olyan nyakatekert szóhasználattal jellemezte, amely jól adja vissza számos belső ellentmondását: „parlamentáris formákkal díszített, feudális elemekkel kevert, ugyanakkor már a burzsoázia hatása alatt álló, bürokratikusan felépített, rendőrileg megtámogatott katonai despotizmus”.

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Hanging_Moss_9102 P

Raimund Pretzel bírósági gyakornok a berlini bíróság könyvtárában üldögélt éppen, amikor a barnaingesek betörtek az épületbe,és nagy zajjal kiterelték onnan a zsidókat. „Egy barnainges odajött hozzám és megállt az íróasztalom előtt-emlékezett vissza később.-Maga árja? Gondolkodás nélkül feleltem: Az vagyok. Közelebbről megvizsgálta az orromat, aztán távozott. Arcomba szökött a vér. Már késő volt, szégyent éreztem, azt, hogy kudarcot vallottam… Milyen méltatlan dolog, hogy egy ilyen válasszal kellett megvásárolnom a jogomat, hogy csak így maradhatok ott békében a papírjaimmal!”

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Hanging_Moss_9102 P

Az egész folyamatban rendkívül fontos szerepet játszott, ahogyan a demokrácia ellenségei éppen a demokratikus alkotmányt és politikai kultúrát használták ki a maguk céljaira. Joseph Goebbels nem is rejtette véka alá ezt a körülményt, amikor nyíltan kigúnyolta…a demokrácia ostobaságát. Az egész demokratikus rendszer legjobb vicce, hogy ellátja halálos ellenségeit az önnön elpusztításához szükséges eszközökkel. Az NSDAP üldözött vezetőiből parlamenti képviselők lettek, akik így élhettek az őket megillető mentelmi jog védelmével, képviselői javadalmazást kaptak, ingyenesen utazhattak. Védelmet élveztek a rendőri beavatkozással szemben, jóval szabadabban beszélhettek, mint hétköznapi polgár, ráadásul költségeiket az ellenségeikkel fizettethették meg. Fantasztikus tőkét lehet kovácsolni a demokrácia korlátoltságából. Az NSDAP ezt a lehetőséget nyomban megragadta, és mérhetetlen gyönyörűségét lelte benne!

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Pingu

Miként egy erős ember, kinek két jó ökle van mindkét ellenfele számára.

28. oldal

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Kuszma P

A náci program körvonalazatlansága, a régi és az új elemek szimbolikus vegyítése, eklektikus, gyakran következetlen karaktere lehetővé tette, hogy mindenki belelássa a mozgalomba, amit szeretne, és kiretusálja a képből a zavaró elemeket. Az utcai erőszakot sok középosztálybeli szavazó a fiatalos energia és a határtalan lelkesedés megnyilvánulásának tudta be. Pedig – ahogy hamarosan maguk is megtapasztalták – ennél jóval többről volt szó.

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban

>!
Kuszma P

A mindenható Hindenburg elnök bizalmát élvező Papen, barátaival körülvéve, nyilván úgy gondolta, Hitlert és a nemzetszocialistákat – ezt a közönséges, műveletlen, kormányzásban tapasztalatlan társaságot – könnyű lesz ellenőrzés alatt tartani. „Maga téved – mondta gőgösen Papen egyik kétkedő munkatársának. – Leköteleztük őket.” "Két hónapon belül úgy sarokba szorítjuk Hitlert, hogy visítani fog", közölte bizalmasan egy aggódó konzervatív ismerősével.

Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése Hogyan verték szét a nácik a demokráciát, és kerültek hatalomra Németországban


A sorozat következő kötete

A Harmadik Birodalom sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Balogh-Ebner Márton – György Sándor – Hajnáczky Tamás (szerk.): Nem mindennapi történelem
Kurt Rieder: A III. Birodalom felemelkedése
David Benioff: Tolvajok tele
Robert Merle: Mesterségem a halál
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Timothy Snyder: Fekete Föld
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Jim Shepard: Áron könyve