A ​halálra ítélt szakasz 70 csillagozás

Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

A ​történet 1944 rettenetes decemberében játszódik Ardennekben, ahol a hitleri hadvezetés összeszedve minden lehetséges tartalékát, még egyszer megpróbálja visszaszorítani a szövetséges (elsősorban amerikai) csapatokat.
Gallagher regénye nem szűkölködik megdöbbentő, időnként hátborzongató jelenetekben, csakúgy, mint az egész regényt végig jellemző drasztikus párbeszédekben. A címben szereplő szakasz valóban halálraítélt, mert azt a feladatot kapta, hogy a kibontakozó német támadást egy sziklás útszűkületben feltartsa addig, amíg ezredük visszavonul. Az amerikai szakasz vezetője és a regény főszereplője Mazursky őrmester, a parancsokat brutálisan végrehajtó, az ellenséggel (és néha saját katonáival) szemben kíméletet nem ismerő New York-i vagány, aki azonban emberségből jelesre vizsgázik (például amikor zsidó származású beosztottját rábeszéli, hogy azonosítási igazolványát cserélje el egy halottéval, hogyha SS fogságba esne, ne lőjék agyon származása miatt).
A feladat,… (tovább)

Eredeti mű: Richard Gallagher: Doom Platoon

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Pallas Antikvárium, Gyöngyös, 1996
240 oldal · ISBN: 9638558148
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1986
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633268745 · Fordította: Striker Sándor

Enciklopédia 4


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Ó, hát ezt nevezem én szórakoztató irodalomnak.

Ami nincs benne, azt nem is kell keresni (úm.: irodalmi érték), ami pedig van, afelett néha nem árt szemet hunyni (úm.: borzasztó mennyiségű helyesírási hiba, bár ilyen téren a második felére sokat javul a helyzet). 1978-ban még tudták a ponyvaírók, hogy nem attól lesz jó egy könyv, hogy túlragozzuk. Ebben a kategóriában főleg nem. Sőt.

Úgy indul, mint valami lövöldözős PC játék, ahol eliminálni kell a német páncélos hadosztályt, és az olvasó/játékos virtuális kézigránátok hajigálása által vezetheti le az agresszivitását. A második fele határozottan izgalmasabb: spoiler, nők… mindent azért nem vett be a gyomrom (a férfifantázia amikor megszalad…), de lévén szó háborús regényről, nem is várhattam azt, hogy minden létező világok legjobbikába fogok nyakig merülni.

Határozottan kellemes kikapcsolódás, szerethető szereplők, nagyjából reális kalandok, a témából eredően érdes, de tetszetős humor. Nekem bejött.

>!
Enzo314
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Próbáltam szeretni ezt a könyvet, de erre nagyjából annyi esélyem volt, mintha egy zs kategóriás akciófilmet szerettem volna felvenni az újra megnézendők listájára.
Eddig sem úgy képzeltem a háborút, hogy illemtanárok jól nevelten, eltartott kisujjal teát szürcsölgetve beszélgetnek az lövészárok fenekén, de az a kép, amit a könyv lefest az amerikai csapatokról számomra nehezen élvezhető.
Van egy igazi keménytökű jenki szakaszparancsnok, aki szivarral a szájában szecskázza fel az ellenséget egy katonai ásóval, aki az embereit kedélyesen fasznak, szararcnak, faszszopónak szólítja és miután a verbális alázás elérte a határt, még fogkirúgás, bélkitaposás és ehhez hasonló igen férfias eszközökkel való fenyegetőzéssel mélyíti emberi kapcsolatait a seregben. Az emberinek ez az állandó vegzálás meg annyira bejön, hogy félistenként tekintenek rá, egy ennyire kőkemény férfira nem is lehet máshogy. De hogy ez a hímek között kivívott státusz ne csorbuljon a női nemmel való bánásmódban sem, az a minimum, hogy minden nő ringyó, minden csapattárs barátnője, felesége egy ordas kurva, mi más lehetne.
Na szóval, ő a mi hősünk, őt kellene szeretnünk nekünk is, érte kell izgulnunk, nehogy baj érje, mert a gonosz nácikat csak az ilyen tőrőlmetszett tahókkal lehet legyőzni.
(Halkan jegyzem meg, hogy a gonosz nácik, a bemutatott szövetséges csapatokhoz képest valóságos úriemberek, ha történelmi ismereteim nem kötnék béklyóba szimpátiámat, simán nekik drukkoltam volna)
Tudom, c'est la guerre.

3 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

A maga műfajában remek – pörgős, eseménydús, remek párbeszédekkel dúsított –, olvasmányos regény. A hadszíntérhez mérten kellő számú káromkodás, katonahumor nélkül nem lenne az igazi, így kerek, ahogy van. Tetszett!

>!
mazsolafa
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Jól indult és jól is folytatódott egészen a favágós jelenetig. Az utolsó 60 oldal már csak egy rózsaszín buborékra sikeredett. Kár érte.

>!
Carmilla 
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Jól indult, de aztán egyre abszurdabbá vált a történet. A szivarvéget rágó, német katonákat halomra lövő amerikai hősök, akik aztán a hadifogolytáborból is rögtön kitörnek, majd azután két német arisztokrata hölgy karjai között végzik be küldetésüket, haha… Egy ponton túl már nagyon elszabadult a „férfifantázia”! Ráadásul olyan színvonalon van megírva, mintha egy férfimagazin olvasói rovatát látnám. A fordítással is komoly problémák vannak… A fordító láthatóan küszködött a magyar nyelvvel is (pl. szórend, toldalékok használata, központozás), de mikor a punci szót nemes egyszerűséggel – és következetesen! – kiscicaként használja, akkor azért már tényleg hangosan nevetgéltem. Ahogy a nők számára készülnek afféle Csók és könny sajtótermékek, úgy ennek férfi megfelelőjeként tudnám ezt elképzelni egy lapszámban, mondjuk Vér és sperma vagy Háború és pi… cím alatt, haha. Szóval azt azért meg kell hagyni, hogy a maga nemében igenis szórakoztató könyv.

2 hozzászólás
>!
VERDI
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Nagyon tetszett még annak idején.
Az első pár mondat csodás!!!

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Medve-Random polcra készülő olvasásom, Medve ajánlatára olvastam.
Véleményemet – szokásom szerint – olvasás közben pontokba szedtem. Emiatt időnként nem összefüggő mondatok alkotják, hanem a történet alakulásának megfelelő gondolatok.

1. Mit is csinálhatnának a szerencsétlen emberek – még ha katonák is – a lövészárokban, mint álmodoznak a háború utáni életükről. Meg a szexről, merthogy az valahogy mindig szóba kerül.
2. Az összecsapás a németek és az amerikaiak között szó szerint „gyilkos” volt.
3. Már említettem máskor is, hogy abszolút mértékben katona-ellenes vagyok. Sohasem értettem meg, hogy egyes emberek egoizmusa, hatalomvágya miatt miért kell egy halom ártatlan embernek elpusztulnia.
Ami pedig végképp kiveri nálam a biztosítékot, az az, hogy a harctéren, ráadásul az élvonalban, ennek következtében a halottak között is leginkább a közlegények, maximum az alacsonyabb rendfokozatú tiszthelyettesek találhatóak, míg a magasabb rangúak a háttérből, a biztonságos állásokból irányítják a frontharcosok tevékenységét. Némelyik fanatikus, harcolni vágyó közkatona mg büszke is rá, hogy hősi halott lehet.
4. Ezek a sorok nem kimondottan a „belsőmből fakadnak”, hanem egyértelműen igaz " halálra ítélt szakasz katonáira is. Bármelyikre.
5. Végre található volt egy kis humor is, igaz, ez kissé kényszeredettre sikerült, de ha azt nézem, hogy Mazursky és Deecing is eléggé kényszeredett helyzetben volt, milyen is lehetett volna más a humoruk?
Ez azért is tetszett egyébként mert magam is szeretem a fanyar és a morbid humort.
6. Rettenet, amit a fogolytáborban műveltek a németek a rabokkal; ha engem bezárnának egy hasonló cellába, meghalnék a félelemtől.
7. Majd, miután megbizonyosodhattunk a két főhős bátorságáról és kitartásáról, később férfiasságáról is – :) – szép lassan már véget is ért a háború.
8. A cím a valóságot tükrözte, egyszerűen, de velősen.
9. De az a vadmacska…

>!
Morn
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Hiába háborús könyv, mégis szórakoztató. Kikapcsolja az embert. Szerettem a káromkodásokat, a humoros beszólásokat benne, ahogy egymás vérét szívják, mégis ideiglenes barátokká válnak a harctéren szereplőink. Egyedül a vége nem tetszett, illetve az utolsó esemény, az nekem túlságosan meseinek tűnt. A többivel megbékéltem.

>!
Pallas Antikvárium, Gyöngyös, 1996
240 oldal · ISBN: 9638558148
>!
annacska5 P
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Ezt a könyvet is szerettem, bár a végét kicsit befejezetlennek tartom. Tetszett az őszintesége, a nyerssége. Olvastam volna még a főszereplőkről.

>!
zamil P
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz

Igazi II. Világháborús regény, a maga véres harcával, hőseivel, és a folyamatos káromkodásaival. Rövid tényszerűen írja le a történetet, érezni, hogy nem egy nagy író tollából született (ha jól tudom ezt az egy regényt írta az író). Hiányoztak a leírások, a karakterek kidolgozása, de ettől függetlenül jól sikerült mű. Nekem tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

– Hová való vagy?
Mazursky felállt és ismét az ajtórácsnak dőlt.
– New York.
– Akkor nem csoda, hogy ilyen seggfej vagy.
– És te?
– Maine-ből jöttem, egy Houlton nevű kisvárosból. Hallottál már róla?
– Nem ismerhetek minden tetűfészket.

145. oldal (Zrínyi, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Maine · New York
>!
Sárhelyi_Erika I

– Azon gondolkodom, hogy amikor visszatérünk az ezredhez, felterjeszthetne engem tizedesnek.
– Á, tényleg ezen gondolkodsz?
– Igen, őrmester.
– Ki mondta neked, hogy tudsz gondolkodni?
– Mindenki tud gondolkodni, őrmester.
– Ez baromság. Ha mindenki tudna gondolkodni, akkor a világ nem nézne ki olyan szarul, mint ahogy kinéz.

53. oldal (Pallas Antikvárium)

>!
Sárhelyi_Erika I

Ó, ez a rohadt, kibaszott háború! Minél jobb valaki, annál biztosabb, hogy golyót kap a seggébe!

24. oldal (Pallas Antikvárium)

>!
Sárhelyi_Erika I

A partraszállás napja óta látottak meggyőzték, hogy mindig lesznek háborúk. Egy mohó disznó meg akarja szerezni a szomszéd földjét; mindig így kezdődik. És nem lehet rájuk hagyni, mert még többet és többet akarnak és mire észbe kapsz, ott vannak az udvarod végében. Ugyanúgy, mint amikor valaki elkezd neked dőlni a kocsmában. Ha hagyod, akkor egyszer csak kiszorít a bejáraton.

50. oldal (Pallas Antikvárium)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) letette a távcsövet és Albrightra pillantott. (…)
– Hogy vagy, Faszbright? – kérdezte tőle.
Albright nem nézett rá.
– Velem ne törődjön – mondta keserűen.
– Faszbright, én nem azt mondtam, hogy törődöm veled. Én azt kérdeztem, hogy vagy. És jobban teszed, ha válaszolsz nekem, mert kirúgom a fogaidat.
– Jól vagyok.
– Helyes.

98. oldal (Pallas Antikvárium)

>!
Carmilla

– Ez a háború rettentően kellemetlen számunkra – folytatta a bárónő. – Ez a Hitler egy kis osztrák őrült, és egyáltalán nem értem, hogyan juthatott ilyen messzire.

182. oldal (Zrínyi, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
10 hozzászólás
>!
Carmilla 

– Nincs mellette park?
– Nincs.
– Akkor miért hívják Park Avenue-nek?
– Nem tudom. Biztos ugyanazért, amiért Libanont Libanonnak, pedig onnan se tiltották ki a libákat.

71. oldal (Zrínyi, 1986)

>!
Lunemorte MP

– Hány tank jön? – kérdezte Smith hadnagy. – Egy egész páncéloshadosztály. Smith elképedve meredt rá. – Micsoda? Egy páncéloshadosztály? Egyetlen szakasz tartóztasson fel egy páncéloshadosztályt? Hogyan? – Ugyanúgy, ahogy a görögök a thermopülai szorost megtartották az elsöprő túlerő ellen.

>!
Lunemorte MP

Ez egy öngyilkos küldetés, de azt hiszem ezerötszáz ember fontosabb, mint negyven.


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierre Gamarra: Tavasz kapitány
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd
Dékány András: Az Óceán Császára
Tomka Ágoston: Salamon kincse
Timothée de Fombelle: Vango – A hazátlan herceg
Karczag György: A térkép szerint ismeretlen
Berkesi András: A gyűrű
Retkes Tamás: Örök újrakezdés
Leo Kessler: Menni vagy meghalni
Leo Kessler: A Hess-küldetés