A ​hódító gén 9 csillagozás

Richard Dawkins: A hódító gén

Vajon ​mik azok az egységek, amelyek között a természetes szelekció válogat; kik a harcoló felek a létért folyó küzdelemben? – teszi föl ebben a könyvében is a kérdést a szerző. A biológusok egy része azt válaszolja erre: a rátermettségük növelésén fáradozó egyedek, mások viszont a saját fennmaradásukért „fáradozó” génekre igyekeznek terelni a gyanút. Nem volna elvi különbség e két nézet között, ha az élő szervezetek tulajdonságait (mármint a genetikai hátterűeket) kizárólag az adott szervezetben helyet foglaló s egymással együttműködő gének határoznák meg. Ha azonban az egyik élőlény génjeinek fenotipusos hatásai átterjedhetnek a másik élőlény testére, a közös testen osztozó gének pedig olykor egymás ellen dolgoznak, akkor az evolúciós alkalmazkodás lehetőségeinek vizsgálatát újabb dimenziókkal kell bővítenünk.
Ezért nem pusztán játék a szavakkal, amikor Dawkins a termeszvár vagy a hódgát génjeiről beszél; amikor a paraziták és gazdáik közötti evolúciós „fegyverkezési… (tovább)

Eredeti mű: Richard Dawkins: The Extended Phenotype

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Gondolat, Budapest, 1989
424 oldal · ISBN: 9632822358 · Fordította: Ifj. Vitray Tamás

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lali P
Richard Dawkins: A hódító gén

Régóta megvolt, az Önző gén miatt vettem meg. Valamikor tavaly tavasszal elkezdtem olvasni, úgy a feléig, harmadáig jutottam. Nemrég erőt vettem magamon és némi kitartás segítségével befejeztem.
Sokkal nehezebb volt olvasni, mint az Önző gént. Ez jóval több konkrét biológiai ismeretet igényel, itt kevésbé lehet – az Önző génhez képest – együtt szárnyalni a szerző gondolataival.

Pedig Dawkins itt is érezhetően briliáns, de nekem valahogy mégis nyögvenyelős lett.
Úgy is mondhatom, hogy ismeretterjesztő könyvnek nem alkalmas, szakkönyvnek meg valószínűleg túlságosan is ismeretterjesztős. Szerintem ez inkább azoknak való, akik alapos biológiai tudással és érdeklődéssel rendelkeznek és egyben nyitottak is – vagy csak egyszerűen kíváncsiak – Dawkins gondolataira.

Ebben a könyvben is van azért nagyon sok kitűnő példa, ellenpélda és gondolatkísérlet. Élvezetes a nyelve, láthatóan szeret és tud is fogalmazni és kifejezetten van stílusa.

Maga a könyv fő gondolata – a kiterjesztett fenotípus – ettől sokkal rövidebben és frappánsabban is leírható lett volna szerintem. De már itt is látható az, amit nekem Dawkins későbbi könyvcímei is megerősítenek, hogy az új elméletet alkotó felfedező szerepe mellett magára vette az evolúció eszméje védelmezőjének és terjesztőjének szerepét is. Emiatt aztán úgy építi fel a könyvet, mint egy erődöt. Ettől nehéz olvasmány.

Azt, hogy ez a védelmező, terjesztő szerep mennyire szükséges, azt gondolom Dawkins sokkal jobban meg tudja ítélni, mint én. Márpedig ha azt látom, hogy a vallás még mindig mennyire bele akar avatkozni a tudomány dolgaiba – egész konkrétan az evolúció ellen – , akkor igazat kell, hogy adjak neki.
E két könyvén kívül mást még nem olvastam tőle. Így csak remélni tudom, hogy az evolúcióellenes nézetek ellen való harcában ő megmarad a tudomány sáncain belül és nem akar a vallás dolgaiba beleavatkozni.

* * *
A könyv végén a gyakrabban használt, fontosabb biológiai fogalmakat magyarázó Glosszárium segíti a töprengő olvasót. :-)

4 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P
Richard Dawkins: A hódító gén

Az egyik legnehezebb könyve, függetlenül, hogy előtte olvastam a később megjelent munkásságát, ahol már több vizuális rásegítéssel magyarázta az öröklödési folyamatok zsákutcáit *. Látszik és érződik elsősorban biológus pályátársaknak szól a könyv, meg persze pár olyan embernek aki úgy gondolja meg tudja érteni.**

* elsőre tévesenek tűnhet, a megfogalmazás, inkább lépéseket vagy fejlődési szakaszokat kellene írni.
** nem vagyok benne a klubban

>!
Video
Richard Dawkins: A hódító gén

Bár új fegyvert nem ad az evolúcióról való gondolkodáshoz, egy kevésbé emberközpontú (kevésbé fenotípus központú?) megközelítést vázol a könyv a gének „működésével” kapcsolatban. Talán segít megérteni néhány dolgot, talán csak abban segít, hogy távolabb kerülj a hagyományos, túlságosan az emberi nézőpontra épülő világszemlélettől.

>!
Gergely_Pápay
Richard Dawkins: A hódító gén

DAWKINS HARD
Nem véletlenül írta a szerző az előszóban, hogy ezt a könyvet kifejezetten biológusoknak szánja. Ezúttal tényleg nem a nagyközönségnek szól, maximum azon kis hányadának, akik valóban nagyon mélyen érdeklődnek a biológia iránt: a szakkifejezések, a szakirodalom ismeretét természetesnek veszi (bár a végén van szómagyarázat), és néhol olyan mélyen belemegy a genetikába, hogy nekem (pedig sok genetikát tanultam) is nehezemre esett követni, hogy mi történik ha ab találkozik aB alléllel, Ba aB-vel stb stb stb. érdekes módon az utolsó 3-4 fejezet sokkal emészthetőbb, talán mert itt már nem a többi nézetet cáfolja meg az utolsó apró-cseprő részletig – néhol talán túlmagyarázza –, hanem végre kifejti, hogy mit gondol ő erről az egészről. És ez az a pont, ahol végre az a Richard Dawkins kap szót, akit a nagyközönség is ismer. Nem tudom, mennyire számít szakkönyvnek a kötet, de mindenképpen szükségeltetnek hozzá biológiai, de főleg genetikai előismeretek.

>!
Sheeana P
Richard Dawkins: A hódító gén

Sajnos fel kell adnom. Ez már túl magas nekem, kevés hozzá a tudásom.


Hasonló könyvek címkék alapján

Elaine Morgan: A nő származása
François Jacob: A lehetséges és a tényleges valóság
Csányi Vilmos – Kampis György – Mérő László – Pléh Csaba: Mindörökké evolúció
Dag O. Hessen – Thomas Hylland Eriksen: A versengés paradoxonjai
Elaine Morgan: A vízimajom elmélet
Charles Darwin: A fajok eredete
Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása
Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia
Paul Strathern: Crick és Watson
Gyuris Petra – Meskó Norbert (szerk.): Evolúciós pszichológia mesterfokon