Madame ​Mallory és kis indiai konyhafőnöke 40 csillagozás

Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hasszan ​Hadzsi chef, a középkorú párizsi étteremtulajdonos életének története családja mumbai-i kifőzdéjében kezdődött, melynek udvarában rotyogott a kadai, zsírpapíron sorakoztak a szamoszák, tandooriban sült a rák és a marinált padlizsán. Édesanyja halála után a hatalmas és lármás Hadzsi család, élükön az apával, aki tisztában lévén saját korlátaival, úgy dönt, hogy elmélyíti a világról való tudását: három használt Mercedesszel bejárja és végigeszi Európát. A sors a francia Lumière városka határában szól közbe: autóik egy szolid panzió és egy üresen tátongó kastély előtt robbannak le. A család hamarosan megnyitja indiai éttermét: a finom panzióval szemben egy hatalmas fa elefánt fogadja a vendégeket, s hindusztáni klasszikus zene üvölt sercegve a hevenyészett hangfalakból. Madame Mallory, a francia konyhaművészet nagyasszonya, a panzió tulajdonosa és éttermének vezetője kis híján szívrohamot kap, amikor felfedezi az ösztönös tehetséggel rendelkező tinédzser szakácsot az indiai… (tovább)

Eredeti mű: Richard C. Morais: The Hundred-Foot Journey

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Athenaeum, Budapest, 2011
300 oldal · ISBN: 9789632931746 · Fordította: Veress Mihály

Most olvassa 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Hasszán indiai családja teljesen elbűvölt, a mumbai kifőzde működése megmosolyogtatott, és nagyon szívemhez nőttek a családtagjai is. Leginkább persze az édesapja, aki a család mozgatórugója és lelke volt. Nagyon tetszett az indiai része a történetnek, kicsit sajnáltam, amikor elköltöztek. Először Londonban, majd a francia Lumiere városkában kötöttek ki és telepedtek le. Szórakoztató volt viszályuk Madame Malloryval, majd Hasszán egyszercsak felnőtt, különvált a családtól és külön folytatódott az élete. Ez sem volt unalmas, de ahogyan ő maga is depressziós volt, a könyv hangulata is leült kissé, nem volt mosolyognivaló, volt viszont gazdasági válság, tragédiák, Michelin csillagok, szomorúság, de aztán a végén, megkaptuk az ígéretet, hogy Hasszán felülkerekedik depresszióján, bánatán, és elkezdi élni a saját, örömteli életét.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/09/richard-morais-mad…

>!
Lady_L P
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Érdekes regény.Talán egy könyvben nem kellene ennyire sok különböző hangulatnak lennie, az olvasó ráhangolja magát a jó kis, hangos indiai csetepatéra, fura, amikor pár oldallal később már a párizsi luxuséttermek kimért világában találjuk magunkat. De aztán mélyebben belegondolva, ilyen az élet, egy hosszú utazás, különböző állomásokkal, és minden állomásnak megvannak a maga problémái és örömei. Hasszan hosszú utazást tett. Tetszett nagyon a könyv első fele, amikor még az indiai család dominált, de ahogy szépen lassan átvette az uralmat az elegáns francia konyha, úgy lett halkabb az indai zene, kevesebb a fűszer és talán unalmasabb is. Vagy mégsem unalmas, csak nem voltam felkészülve, hogy el kell hagyni a Hadzsi családot:) Pedig el kell, ez az élet rendje. És utána már kifejezetten érdekelni kezdett, hogyan folyik az élet egy étteremben, ahol 300 euró a vacsora egy főre, hogyan működnek a Michelin-csillagok és milyen harcok folynak a különböző konyhák hívei között. Hogyan felejted el a mindennapokban a kultúrádat, hogy aztán egy illat visszahozzon mindent. Nem mestermű, de jó könyv, tényleg, bejövős.
(csak ki volt az az idióta, aki egy kisfiút tett a borítóra????)

17 hozzászólás
>!
Jaina
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Nem tudok mit kezdeni ezzel a könyvvel…nem találok rá jobb szót, disszonáns az egész. Az oda nem illő apróságok megölik a hangulatot és inkább rossz érzést közvetítenek, mint kellemes olvasásélményt adnak. Ilyen például a lépten-nyomon megjelenő spoiler *spoiler alatt csúnya szó*. De most komolyan. Egy konyhaművészeti könyvben nem akarok se spoiler olvasni. Pont. A legművészibb ételleírást is elrontja a szerző azzal, hogy a könyv bizonyos pontjain teljesen váratlanul rám ugranak ezek a túlzottan naturalista képek.
A Lumiére-ben játszódó jelenetek és Madame Mallory karaktere tetszett, de a könyv vége sajnos összecsapott, felületes és érzelemmentes.

2 hozzászólás
>!
Baba082
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Nagyon jó könyv, csupa íz, illat, Élet.
Egy gondom van csak vele, hogy nem mellékeltek a végén recepteket, úgyhogy ha az ember el akarja készíteni a fejezetekben szereplő ételeket, akkor külön nyomozásba kell kezdeni.
Nagyon érdekesen megírt életregény ez, bemutatva a vendéglátást belülről, amit nagyon sokszor a vendégek észre se vesznek. Például azt, hogy mennyi ember összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy a kedves vendég megehessen egy jól sikerült ebédet.
Kifejezetten tetszett, hogy az író kitér arra is, hogy mennyire nehéz lehet beilleszkedni egy idegen kultúrába, ráadásul úgy, hogy, az ott élőknél esetenként tehetségesebb a „betolakodó”.
Miután elolvastam a könyvet, megnéztem a filmet is, ami elvileg ennek a regénynek a film változata. Azt hiszem hiba volt. Nagyon rossz film, és közelében sincs ennek a kötetnek, még a történetek is teljesen mások benne. Nagyon nem szeretem az ilyen átdolgozásokat.
Mindenkinek szívből ajánlom a kötetet, akik szeretnek jókat enni, jól főzni, és főleg akik szerint a világ attól érdekes, hogy különböző kultúrákból származó emberek képesek úgy együtt élni, dolgozni, hogy azzal gazdagítják egymás meglévő tudását.

>!
moonchristal P
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Nehéz erről a könyvről úgy véleményt írnom, hogy elvonatkoztatnék a belőle készült, Az élet ízei című filmtől. Sok tekintetben különböznek, ugyanakkor mindkettőben megmaradt a fő mondanivaló, ami nagyon tetszett. spoiler
Mindezek ellenére kimondom: ritka eset, de a film sokkal jobban tetszett, valahogy a könyvbeli Hasszán és a családja is annyira más. Nem az alapvető személyiségük, hanem a döntéseik, vagy nem is tudom. Emellett kicsit más a hangulata is a könyvnek.
Lényegében viszont nagyon tetszett, csak el kellett sokszor vonatkoztassak a filmtől. Gyönyörű az írásmód, választékos és kidolgozott a nyelvezete, érződik az újságírói múlt az író stílusában, szépek a tájleírások, a hangulatkeltés, a párbeszédek, minden. Nagyon örülök, hogy olvastam.

2 hozzászólás
>!
tshehip
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Először is leírnám, hogy hála a molyos értékeléseknek engem nem ért csalódás a teljesen félrevezető borítókép és a hasonlóan szerencsétlenül megválasztott könyvcím miatt, de megértem azok felháborodását akik ezek alapján emelték le a polcról.

Nagyon intenzív érzéseket váltott ki belőlem a könyv, egy igazi kulturális, gasztronómiai kalandozás volt. A első felében letaglózott az erős ízek, fűszeres ételek megfestésével, éppen olyan intenzívek voltak a kulináris képek mint amilyen maga India. Tetszett ahogy az író megfestette a hangulatokat, Indiában járva megelevenedtek előttem az élénk fűszerek, előttem volt a nyüzsgő utcák képe. Ügyesen erősítette a kívánt hatást a párbeszédek egyszerű vulgaritásával, nekem ennyi pont belefért.

Elhagyva Mumbait, az erős ízélmények után az európai utazgatásról olvasva a főszereplőhöz hasonlóan kicsit én is elveszettnek éreztem magamat, de itt kezdett erősödni a személyes szál, kibontakozni Hasszán személyisége, vele együtt pedig én is egyre nyitottabb lettem az új ízek iránt, figyelme az idegen kultúrák konyhája felé velem is elfeledtette az indiai nyüzsgést, újdonságokat vártam a könyvtől, amit meg is kaptam.

A konyhaművészet rejtelmeinek feltárulása mellett nekem tetszett a családi szál, Hasszán életének ilyen mélységeikig való bemutatása, hiszen mégiscsak egy fejlődésregényről van szó, ahhoz pedig, hogy fejlődjünk, nélkülözhetetlen a völgyek megjárása is, – hogy a könyvhöz illően fejezzem ki magam, el kell merülni hozzá a fazékban. Szerintem ezek nélkül a -könyv mélységét megadó- komor részek nélkül, szirupos maradt volna a történet, de így is csak annyit kaptunk belőlük, amennyit ismernünk kellett, hogy megértsük a főszereplő konyhaművészetének mozgatórugóit. Én mindenesetre tudtam azonosulni Hasszán érzelmi vívódásaival, átéreztem egy idegen kultúrába való beilleszkedésének nehézségeit, vívódását szeretett családja és a nagyra tartott francia konyhaművészet között, úgy érzem, engem is épített a történet.

Nem győztem jegyzetelni olvasás közben, amit mindig díjazok egy könyvnél, sok receptet kiírtam, utánanéztem a francia kifejezéseknek, a helyszíneknek és alapanyagoknak, és ha soha nem is érek ennek a konyhaművészeti szintnek a közelébe, inspiráló volt a gasztronómia csodáiról olvasni.

>!
pieta4
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Bár a vége fele kicsit nehezebben peregtek az oldalak, összességében elégedetten csuktam be a könyvet.
Olvasás közben láttam magam előtt a filmben megismert szereplőket, helyszíneket, s ez élvezetesebbé, színesebbé tette számomra a történetet.
A film azért tetszett jobban, mert teljesen Madame Malloryra épült.

>!
Miamona
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Könnyed, nyári (még akkor is ha sokszor téli), vonat mellett suhanó tájhoz hű társ. :)
(10/6)

7 hozzászólás
>!
mrsglass P
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Ezt a könyvet csakis a filmelőzetes miatt olvastam el. Végül is nem bántam meg, aranyos volt. Az indiai részeket szerettem a legjobban, majd meg szakadt a szívem minden alkalommal, amikor az édesapának valami bánata volt. Összességében viszont valami hiányzott belőle, nem tudom, mi lehet az, talán még egy hozzávaló elfért volna benne.

>!
nero P
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

A regényt – bevallom őszintén – biztosan nem vásároltam volna meg. A levendulaszínű borító igazi női regényt ígér, ám ez a kötet valami egészen más. Határozottan nem javallott éhesen olvasni, és ajánlatos a közelben tartani egy, az indiai konyha rejtelmeivel foglalkozó szakácskönyvet – és esetleg egy franciát is – arra az esetre, ha valamelyik étel elkészítéséről úgy gondolnánk, további életünk elképzelhetetlen nélküle.


Népszerű idézetek

>!
lauranne

Ezt az arckifejezést sokszor láttam később, ahogy jöttem-mentem Franciaországban – csak a gallok tudnak ilyen nukleáris utálattal nézni az alsóbbrendűekre –, de azt az első alkalmat sosem fogom elfelejteni.

Athenaeum, 2011,88.

>!
Titina

Csak nézett ki az ablakon, melynek üvegén patakzott az eső, mintha odafönt valami összetört szívű istennő zokogott volna bánatában.

151. oldal

>!
Kardhalas

És azon az éjszakán, miután kihancúroztuk magunkat, úgy aludtunk el, hogy fenekével belesimult az ölembe, és olyan elégedetten bújtunk egymáshoz, mint két marokkói mandulás kifli.

>!
moonchristal P

Mami kedvesen elmosolyodott és azt mondta: – Soha ne ijedj meg az új dolgoktól, Hasszán. Ez nagyon fontos. Ez az élet sója.

35. oldal

>!
Rainbird

A végzet az hatalmas dolog.
Nem lehet elszaladni előle. Utoléri az embert.

74. oldal

>!
Rainbird

„Pár hete – mondta madame Degeneret egy megvető horkantás kíséretében – egy agyatlan turista túl gyorsan jött be az autójával és elütötte annak a hat kiskacsának az anyját. Ez a kicsiknek általában a végét jelenti, mert a többiek halálra csípik őket. De ez az öreg madár a gondjaiba vette az árvákat. Beengedte őket a saját fészekaljába. … Non, non madame. Az a kacsa addig él, ameddig akar. Én ugyan meg nem ölöm. Hát miért? Egy májért? Nem lenne egy nyugodt éjszakám se. Képzelje el. Egy kacsa, amelyikben több érzés van, mint egy emberben. Azt én nem bírnám.”

154. oldal

>!
Rainbird

Magának meg nekem, nekünk már a vérünkben van ez a hely, mindketten itt fogunk élni, és meghalni is, a Le Saule Pleureur konyhájában. Hasszánnak azonban minden adottsága megvan, hogy nagy séf legyen belőle, ez az igazság, az ő tehetsége messe túlér mindazon, amink nekünk van. De közben olyan, mint egy másik bolygóról jött idegen, tehát bizonyos értelemben szánnunk kell őt, mert akkora távolságot kell még megtennie, annyi nehézséget kell még elviselnie. Higgyen nekem. Nekem nem ő a kedvencem. Hanem maga.

191. oldal

>!
Rainbird

Sokat nevettünk, késő éjszakáig beszélgettünk, odakint a tengert mintha már teleeresztették volna a tintahalak tintájával. A városi kikötőből szardínia- és makrélahalász-hajók indultak éjszakai bevetésre, árbocaikon gyémánt fények csillogtak, messze kint egy olajszállítóhajó nyúlt el laposan , mint egy fénylő kockacukor a sötétlő víz legtintakékebb részén.

216. oldal

>!
tshehip

…szerintem az embernek úgy kell együtt változnia az idővel, hogy ne elveszítse a legbelső lényegét, hanem megújítsa. Változni pusztán a változás kedvéért, valami biztos pont nélkül, ez puszta feltűnősködés.

258. oldal (Athaneum, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek
Kecsmár Szilvia: Egy maréknyi fűszer
Susan Loomis: Ház a Tatin utcán
Karan Bajaj: A kereső
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Beverly Swerling: Álmok városa
John Jakes: Titánok
Randy Alcorn – Alex Kendrick – Stephen Kendrick: Valóban bátrak
Henry Morton Robinson: A bíboros