Illúziók 88% 155 csillagozás

Nem az én műfajom ez az ezo-filozófikus vonal, de az Illúziók egy kimondottan stílusosan megírt kisregény az amerikai középnyugatra tévedt messiás és tanítványa utazásáról. Miközben duplaszárnyú oldtimer repülőgépekkel röpködünk a júliusi hőségben lustán elnyújtózó farmok fölött a rezgő alkonyi fényben, kapunk jópár magvas gondolatot. De számomra nem ezek jelentették az igazi élvezetet, hanem a nyár derekán izzadó vidéki Amerika hangulata.
A vége pedig szíven ütött.

Írnék én idézetet a könyvhöz, de milyen lenne már az egészet bepötyögni? A túlságosan ezoterikus dolgokat lehámozva is stílusosan elgondolkodtató és érdekes könyvecske.

Szerintem egy csodálatos könyv. Sokszor előkerül, és mindig nagyon pozitív élmény elolvasni.
Szeretem mindenkinek kölcsönadni, ráadásul mindig úgy kapom vissza, hogy kedvence lett az embernek.
Olvasni kell ezt, de tényleg.

megnyugtat és erőt ad, de lehet hogy ez is csak illúzió. Jókor olvastam, pont mikor szükségem volt e szavakra. Mert amikor szükségünk van egy könyvre, az megtalál

Elgondolkodtató alapmű. Számomra nagyon újszerű volt egy olyan filozófiai könyv, amely regény formában íródott és úgy igyekszik tanítani. A világ más nézőpontból.

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

Nagyszerű olvasmányélményt adott a könyv, nehezen bírtam letenni. Richard Bach remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a kötet, ami az író teljesen egyedi élmény- és gondolatvilágának, filozófiai elméleteinek, valamint sokszínű élettapasztalatának leírását tartalmazza, olvasmányos esszé formájában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a könyv világa jól átélhető. Bach érdeme az emberi érzelmek érzékletes, humorral is átszőtt ábrázolása. A kötet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

„- Varázskönyv!
– Dehogy. Bármilyen könyvvel megteheted ugyanezt. Ha eléggé figyelmesen olvasol, akár bármelyik régi újsággal is. Sohase próbáltad még, ha valamin nagyon töröd a fejed, fogsz egy épp a kezed ügyébe eső könyvet, felütöd, és megnézed, mit közöl veled?
– Soha.
– Hát, egyszer próbáld meg.”
    
Ez egy igazi varázskönyv! Többször újraolvasós lesz, sőt, a polcomra is kell belőle egy példány. Első olvasásra olyan ajtókat nyitott meg, amikről nem is tudtam, hogy vannak. Picit mátrixos kék-kapszula-piros-kapszula érzésem van.

Mindenki szabad! Valószínűleg én is az vagyok, de még keresem, hogy hogyan.

– Szabadságunkban áll bármit megtenni, amit meg akarunk tenni – mondta a tag aznap este. – Egyszerű, tiszta, világos, nem? Kitűnő alapelv ahhoz, hogy egy világegyetem olajozottan működjön, nem gondolod?

Na végre. Ez kellett most nekem. Nagyot ütött. Eddig a legjobb idei olvasmányom. Legszívesebben az egészet kijegyzetelném. Eleve szeretem a filozofikus és elgondolkodtató könyveket, de nem csak ezért fogott meg. Eszembe juttatott valakit, akivel sokat beszélgettünk. Néhány párbeszéd mintha köztünk zajlott volna le, azoknál a részeknél el is mosolyodtam. Nem egyszer megkaptam, hogy túl sokat kérdezek. Hajlamos vagyok napokig töprengeni a válaszokon, már amikor kapok választ…
Tetszett a koncepció, a dolgok megközelítése az író szemszögéből. Kötelező olvasmánynak kellene lennie. Be is szerzek szerintem egy példányt, hogy bármikor ismét beleolvashassak.

Elég régen nyitottam ki utoljára, ideje volt újra elővenni. Ez egy olyan könyv, hogy miközben az ember jól szórakozik, kedve támad kipróbálni a benne leírtakat, vagy ha azt nem, hát valami mást, amiről eddig úgy hitte, nem képes rá.

„Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk.”

Számomra is alapmű. És a mai ezo-könyvekkel telített világban Richard Bach már 1977-ben (!!!) megírt vékony kis kötete összefoglalja mindazt, amiről manapság sikerkönyvek és vastag kötetek tucatjai szólnak.
És ma talán még aktuálisabb az a rövid előhang, a költői történet a „vonakodó Messiásról”, aki felismeri, hogy mindenkinek önmagának kell megtalálnia a boldogságát, nem lehet megváltani az embereket kívülről és felülről.
Aztán pedig a könyv végén az utolsó idézet: „Minden, mi e könyvben áll, lehet tévedés is.”

Alapmű, szerintem ezoterikus alapmű…