Egy ​hős halála 8 csillagozás

Richard Aldington: Egy hős halála

Richard Aldington híres regénye ugyanabban az évben jelent meg, amikor Remarque-é, a Nyugaton a helyzet változatlan. De az Egy hős halála sokkal több egyszerű háborús regénynél. Nem pusztán „háborús pszichózis”, az, aminek a hatására hőse, George Winterbourne százados néhány nappal a győzelem előtt föláll a lövészárokban, hogy végezzen vele az ellenség géppuskasorozata. Winterbourne öngyilkosságához egyenes utat tapostak ki a Viktória-kor hazugságai s az a középnemesi-polgári réteg, amely a századfordulón még reakcióiban, lázadásában is képmutatónak bizonyult. Aldington máig is izgalmas, tanulságos szatírát írt erről az Angliáról, amelyben az igazságot kereső ember és művész számára a háborút megelőző és követő béke legalább olyan hamisnak és elviselhetetlennek tetszik, mint a háború.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1976
510 oldal · ISBN: 9632702417 · Fordította: Réz Ádám

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Richard Aldington: Egy hős halála

Az előszó Samuel Butler regényét, a Minden testnek útját említi, mint előzményt, továbbá – a kortársi megjelenés kapcsán (1929) Hemingway és Remarque háborús műveit.

Butler regénye stimmel: annak a műnek az első két része ugyancsak a viktoriánus család intézményét ostorozza, hasonlóan vezércikkízű, locsogó stílusban, mint ez. A regény műfaja ugyan sokat elbír, de azért nem mindent: a nagyszülők és szülők sablonosan ellenszenves alakjai, mint anatómiai lovak hivatottak ábrázolni a XIX. század végi angol nevelés és polgári család elb_ott mivoltát, ám ehhez a szerző annyi szájbarágós kommentárt mellékel, hogy az embernek elmegy a kedve a könyvtől.

De kitartás! A harmadik rész – a háborús napló – egy feszesen megírt, kerek történet, a Nyugaton a helyzet változatlan méltó párja (Hemingway Búcsú a fegyverektőljét nem tartom jónak, így ahhoz nem hasonlítom). Remekül mutatja be a frontkatonák fásultságát, és ahogyan az ismétlődő tűzérségi párbajok és gáztámadások monotóniája lassan felőrli az emberek idegeit. A hős magánya. magánéleti gondjai, a rászakadó felelősség miatti depressziója jól illeszkedik a cselekménybe. Ez a harmadik rész, az első kettőből töpörített tömör bevezetéssel egy kiváló háborús regény lehetett volna, és csupán ennek köszönhető, hogy ezt a kötetet nem selejtezem ki a polcomról.

Kétharmad szenvedés, egyharmad élvezet: egyezzünk ki három csillagban…

Huntress>!
Richard Aldington: Egy hős halála

Az I. világháborúról mindig kevesebb szó esik. Az 1917 című film kicsit megpiszkálta ezt a témát, de aztán megint a mélybe bukott.
Miért jó ez a könyv? Miért szerettem? Talán azért, mert mindent elmond, amit gondolok a háborúról. Talán azért, mert nagyon szerettem, hogy bátran hozzá nyúlt a tabukhoz. Talán pontosan mindezekért együtt.
A háború előtti időkről, ugyanúgy beszél, mint a háborúról és persze a háborút követő időről is. Érdekes és tanulságos volt. Több ilyen könyvet kéne olvasnunk, azt hiszem.

tgorsy>!
Richard Aldington: Egy hős halála

Erről a könyvről én nem tudok értékelést írni.
Teljes, mint az élet. Korrajz, fülledt, mint a Viktóra-kor. Lázadó és modern, mint a szüfrazsettek kora. Szemtelen, pimasz, merész, szégyellős, prűd, szókimondó, szemérmes, felzaklató, megnyugtató. „Angolosoknak” kötelezőnek kellene lenni.

1 hozzászólás
Pszilvy>!
Richard Aldington: Egy hős halála

Nekem kicsit lassan indult be.
Lassan hömpölygött.
Onnan kezdtem igazán élvezni, mikor kikerült a frontra.
Talán ő is onnantól kezdett el élni.
Lebilincselő volt, ahogy egyre mélyült a szakadék közte és a korábbi élete, illetve annak szereplői között… érdemes elolvasni.


Népszerű idézetek

tgorsy>!

Az isten se tudja, hogy van ez, George úrfi: lám, a nyulak nem isznak, oszt' mégis vizelnek, a csirkék meg nem vizelnek, de isznak.
Megoldhatatlan problémák, a Gondviselés kifürkészhetetlen szeszélyei.

p.: 117 (Magvető, 1976)

1 hozzászólás
tgorsy>!

… fel volt vértezve a tudatlanság, önbizalom és önelégültség hármas angol rinocérosz-páncéljával, amelyről a szellem leghegyesebb nyilai is visszapattannak.

396. oldal

2 hozzászólás
tgorsy>!

Most először élte át és értette meg a férfiak közti barátságot – szavak és rokonszenvek őszinte, minden gyanakvástól mentes cseréjét, két alkat önkéntes együttműködését. Ez volt a legnagyobb nyereség. Egyben az utazás valódi értelmét is felfedezte. Talán nevetségesen hangzik, ha egy tizenöt mérföldes gyalogtúráról szólva az „utazás” szót használjuk. De akár sok ezer mérföldet is megtehetünk vonaton és hajón, egyik nemzetközi szállodától a másikig, és mégsem érezzük úgy, hogy utazunk. Az utazás azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a kalandnak és a felfedezésnek, érzékeljük a megtett mérföldeket, lankadatlanul tudjuk élvezni az örömnek minden új vagy már ismert forrását. Ezért olyan szörnyű a turizmus, vagyis a kaland és a felfedezés szabványosítása, megregulázása – ami képtelenség. A kaland azt jelenti, hogy olyasmit tapasztalunk, amit addig még nem tapasztaltunk. Hogy is lehetne szó kalandról és felfedezésről, ha mindent előre megrendez valaki más – pláne egy utazási iroda? nem az a fontos, hogy új és szép dolgokat lássunk – az a fontos, hogy a magunk szemével lássuk őket. És ha érzékelni akarjuk a megtett mérföldeket, menjünk gyalog.

145

tgorsy>!

Drága szerelmesek! Sose szabad elfeledni, hogy ti vagytok a keserű világ édessége.

p.: 239

tgorsy>!

A jól nevelt emberek sose affektálnak. És az igazán értelmes koponyákban sosincs szellemi hiúság.

p.: 263

tgorsy>!

Hülye voltam, hogy mindjárt az első alkalommal megcsókoltam a kezét, most majd azt hiszi, hogy minden lánnyal ezt csinálom, és soha többé nem áll szóba velem

p.: 219

tgorsy>!

Igaz, a brikett a francia államé volt, az államtól pedig mindenütt szabad lopni.

p.:404

Huntress>!

Ez az igazi háború, az egyetlen, amelyet érdemes megvívni, az ész csatája a tehetetlenség és ostobaság ellen…

339. oldal

tgorsy>!

… ő is az újságírás felé sodródott, amely foglalkozás röviden, de találóan úgy jellemezhető, hogy a legszégyenteljesebb formája a legszégyenletesebb bűnnek, a szellemi prostitúciónak. Szembeszökő, hogy mennyire hasonlít a másik, kevésbé undorító formához. Mindkét rokonszakmában csak a legdivatosabb kokottok jutnak valamire való jövedelemhez. Még feltűnőbb a két párhuzamos prostitúció hasonlósága, ha meggondoljuk, hogy a testi ágazat képviselője például kalaposnőnek adja ki magát, vagy masszőznek, vagy egy lelkész lányának, vagy előkelő hölgynek, vagy éppen újságírónőnek, aki egy kis gyorssegélyre szorul, és ezért hajlandó megfelelő ellenszolgáltatást nyújtani; a szellemi ágazaté viszont költőnek, vagy valamiféle szakértőnek, vagy előkelő hölgynek, vagy hercegnek. Mindkét ágazatban fontos követelmény a legmagasabb fokú hajlékonyság, és mindkettőben végzetes tehertétel a becsületesség, a szerénység és a független gondolkodás.

161. oldal

3 hozzászólás
Huntress>!

Drága szerelmesek! Sose szabad elfeledni,hogy ti vagytok a keserű világ édessége.

239. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Ken Follett: A Titánok bukása
Virginia Woolf: Clarissa
C. S. Forester: A tábornok
David Mitchell: Felhőatlasz
Catherine Banner: Ház az éj peremén
Alan Hollinghurst: Más apától
George Orwell: Légszomj