Watership ​Down (Watership Down 1.) 23 csillagozás

Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down Richard Adams: Watership Down

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​phenomenal worldwide bestseller for over thirty years, Richard Adam's Watership Down is a timeless classic and one of the most beloved novels of all time. Set in England's Downs, a once idyllic rural landscape, this stirring tale of adventure, courage and survival follows a band of very special creatures on their flight from the intrusion of man and the certain destruction of their home. Led by a stouthearted pair of brothers, they journey forth from their native Sandleford Warren through the harrowing trials posed by predators and adversaries, to a mysterious promised land and a more perfect society.
The story follows a warren of Berkshire rabbits fleeing the destruction of their home by a land developer. As they search for a safe haven, skirting danger at every turn, we become acquainted with the band and its compelling culture and mythos. Adams has crafted a touching, involving world in the dirt and scrub of the English countryside, complete with its own folk history… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1972

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Oneworld, London, 2014
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781780746623 · Illusztrálta: Aldo Galli
>!
Puffin, London, 2013
496 oldal · ISBN: 9780141350028
>!
Puffin, London, 2012
472 oldal · ISBN: 9780141341934

7 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Bigwig · Hazel · Pipkin · Dandelion · Fiver · Acorn · Blackberry · Buckthorn · Hawkbit · Silver · Speedwell


Kedvencelte 15

Most olvassa 7

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dontpanic P>!
Richard Adams: Watership Down

Vannak olyan könyvek az életemben, amikről még olvasatlanul kialakul egyfajta elképzelésem, azok alapján, amiket olvasok, hallok róla (nagy részben persze itt, a Molyon), és mire odajutok, hogy konkrétan elkezdem olvasni őket, szinte olyan érzésem van, mintha valamiféle szentséget vennék magamhoz, irodalmi mannát, ami minden problémámra választ ad, és életem legnagyobb katarzisélményéhez juttat.

Mi lesz ennek az eredménye? Természetesen csalódás – kisebb vagy nagyobb. (Szóval most levonom magamnak a következtetést: ha egy könyv elkezd érdekelni, minél hamarabb el kell olvasni, hogy ne tudjon ennyire nagyra nőni – haha, mintha ez ilyen egyszerű lenne persze.)

Igen, ez a könyv is ilyen volt, éveket vártam rá, és nagyon készültem az olvasására.
Ezt csak azért írtam le ilyen hosszasan, mert igazándiból, objektíven nézve ezzel a könyvvel nincs igazán baj.

Gondosan kimunkált könyv, mindent leírtak már róla, amit érdemes: egyszerre fantasy, társadalomkritika, fejlődésregény, pikareszk, disztópia, állatmese. Rettentő sok rétege van, abszolút komolyan vehető mű, amit a fejezetek elején lévő szépirodalmi és egyéb „mottók” is előrevetítenek (bevallom, engem ezek a mottók kicsit idegesítettek – pont azért, mert azt üzenték: engem aztán komolyan kell venni, nem egy ártatlan állatmese vagyok ám. Jól van, nyugi, ha tényleg nem az vagy, akkor az az idézetek nélkül is ki fog derülni.)

Szépen lassan bontakozik ki az a hatalmas világ, amit az író felépített ezek köré a látszólag egyszerű kis állatkák köré: saját nyelv, saját hiedelem- és mondavilág, szokásrendszerek, hierarchia.
Ami nekem a legjobban tetszett, azt már mások is említették az értékeléseikben: a csoportdinamikai és szociálpszichológiai szempontok, azaz: hogyan működnek nagyon más személyiségű egyének egy csoportban, hogy alakul ki természetes módon egy jól működő csoport hierarchia- és feladatrendszere, illetve mi történik, ha egészen máshogy szocializálódott csoportok találkoznak.

Nagyon nagy munka és tudás lehet emögött a könyv mögött, és ezt abszolút tiszteletben tartom, illetve látom az értékeit.

De mégsem került hozzám közel a történet, a szereplők. Sokat gondolkodtam olvasás közben, hogy miért, és végül is sikerült rájönnöm: a könyv nagy részében pontosan az hiányzott nekem ezekből az állatokból, ami emberivé és szerethetővé tehette volna őket: a lélek.
A nagy eposzokban, grandiózus hőstörténetekben sosem a mély és rétegzett karakterábrázoláson van a hangsúly, de itt mintha a szerző egyáltalán meg sem erőltette volna magát, hogy valamennyire is közel hozzá hozzám ezeket a nyulakat. Minden szereplőnek volt egy-két meghatározó tulajdonsága, „eposzi jelzője”, ha úgy tetszik, de ezen túl szinte semmit nem tudtuk meg arról, hogy ők milyen személyiségek, hogy mit gondolnak azokról a dolgokról, amiket együtt átéltek, hogy hogyan éreznek egy-egy szituációban. Nagy ritkán felvillant egy-egy belső gondolatmenet, néha megismertük Hazel egy-egy dilemmáját a vezetéssel kapcsolatban, kételyeit saját magában vagy egy-egy akcióval kapcsolatban, de ez tényleg ritka alkalom volt, és örültem volna, ha több van belőlük.
Az az igazság, hogy a sok nyúl közül egyedül Bigwig került közel hozzám, ő volt az egyetlen, akiért még izgulni is tudtam a végén. Komolyan mondom, hogy annyira nem kedveltem meg a többieket, hogy tulajdonképpen nekem mindegy volt, hogy a végén élnek-e vagy halnak. Bigwig volt az egyetlen szereplő, akit úgy éreztem, igazán sikerült megismerni, ő ment át talán a legnagyobb fejlődésen, és ő volt az, akinek a belső folyamataihoz igazán közel engedte az olvasót Adams. A többiek egysíkú karakterek maradtak, szinte puszta díszítő elemek a történetben, igen, még Hazel is.
Ez a legutolsó fejezetben tűnt fel a leginkább, mert ott azt éreztem, hogy ha ilyen lett volna az egész könyv, akkor még szeretni is tudtam volna: a nyulak beszélgettek, érzelmeket mutattak, egyéniségük szerint, egyedien viselkedtek. Miért nem tudott ilyen lenni az egész könyv?

Szóval igen. Legalább megerősített abban ez a könyv, hogy milyen olvasó, befogadó is vagyok: ha a karakterábrázolás jó, ha meg tudom szeretni a szereplőket, akkor olyankor is be tudok vonódni a történetbe, hanem amúgy a könyv (film stb.) alaptémája nem különösebben fog meg. De ha a karakterek nem érdekelnek, nem váltanak ki belőlem semmiféle reakciót, akkor lehet a történet bármennyire zseniális, lehet a könyv esztétikailag egy bölcsészorgia, lehet ezernyi mélyebbnél mélyebb rétege és tökéletes szimbólumrendszere – értékelni talán fogom, de szeretni nem.

17 hozzászólás
Juci P>!
Richard Adams: Watership Down

Az angolszász irodalomban ez az egyik legnépszerűbb állatos (vagy bármilyen) regény, nálunk gyakorlatilag nem ismert. Na jó, „Gesztenye, a honalapító” címmel kiadta a Móra 1992-ben; őszintén, ismerős ez a cím bárkinek is? ami pár éve már magyarul is olvasható :) Pedig ez egy zseniális könyv, és egyáltalán nem gyerekmese. Egy csapat nyúl történetét írja le, akik egyik társukra hallgatva elhagyják az otthonukat, mert valami nagy veszély közeledik. Új otthont keresnek, ahol biztonságban élhetnek, de útközben rengeteg veszély les rájuk, és a letelepedéssel sem szűnnek meg a nehézségek. Adams saját nyelvet, vallást és mondavilágot teremtett a nyulaknak, de az etológusok sem találhatnak semmi kivetnivalót a regényben, mert nagyon hitelesen mutatja be az állatok viselkedését, szokásait. A nyulak is egyéniségek, megvan közöttük a vezető, a harcos, a misztikus, a mesemondó, a feltaláló. A nyúltársadalom tükröt tart az emberi társadalomnak is. Csillagos ötös könyv, ajánlom mindenkinek. Gyönyörű, a regény esszenciáját nagyon jól átadó rajzfilm is készült belőle Martin Rosen rendezésében 1978-ban.

4 hozzászólás
Izolda P>!
Richard Adams: Watership Down

Lippiti-klippiti! :D Furfangos nyulak, ismerős? Mégis mennyire más, mint a nálunk jobban ismert Rémusz bácsi meséi!
Miért nem hallottam én erről sosem angolszakon??
Zseniális, egyszerűen zseniális. Az elején a nyúl nézőpontba nem volt könnyű belehelyezkedni, (pl. nekem nem esett le, hogy az üregben nyilván sötét van… :D), de aztán egyre jobb lett, és a felétől körömrágósan izgalmas. Annyira, hogy az utolsó mesét egyszerűen átlapoztam, mert még azt a pár oldalnyi késedelmet sem bírtam. :)
Örülök, hogy megvettem, meg hogy @Juci sikeresen rávett, hogy mostazonnal olvassam el, érdemes volt.
(Nem tudom, a magyar verzió milyen, de ha jól értettem Nadálytő Woundwort, és sajnálom, hogy nem tudták valahogy a sebesülést, agressziót átadni a nevében.)

>!
Puffin, London, 2012
472 oldal · ISBN: 9780141341934
7 hozzászólás
Szentinel>!
Richard Adams: Watership Down

Minden egy mesével kezdődött. Kezdődjék hát az én értékelésem is egy mesével.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Szentinel. Ekkor még nem így hívták, és messze volt még attól, hogy egy kicsi de lelkes közönséget alakítson ki YouTube csatornáján, mely pont akkoriban indult, amikor az értékelés tárgyát olvasta. Mint annyi mindent, ezt is a Galaktika szerkesztőségében eltöltött időnek köszönhette. És persze A. M. Aranthnak is szerepelnie kell benne, mint minden olyan mesének, amiben Szentinel és a Galaktika együtt felbukkant.

Egy átlagos kora reggel volt a szerkesztőségben. Szentinel épp egy cikken dolgozott, mikor egy kolleginája cikke felkeltette az érdeklődését, ami épp akkor került ki az online felületre. Richard Adams Gazdátlanok című könyve volt a témája, és utánanézett az írónak, mit lehet róla tudni. Mint kiderült, a 70-es években megírt egy Watership Down című állatregényt (idehaza Gesztenye, a honalapító címen jelent meg először a Móránál, majd a Partvonalnál), ami kultikus brit ifjúsági regény lett. Elkezdte érdekelni, és lecsekkolta a mozifilmes adaptációt, ami annyira elbűvölte, hogy most már a könyvre is szüksége volt. Ám pénze az nem volt rá, viszont volt egy kicsi YT csatornája. Felvette a kapcsolatot a kiadóval, aki a rendelkezésére bocsátott egy példányt a szép, nagy alakos, illusztrált kiadásból, recenziós szándékkal. Ez a könyv volt az első recenziók egyike, amiket Szentinel (ekkor még Snergman) elkészített. A könyv is nagyon jó volt, sőt, még a filmen is túltett. Ugyan mutatta az első regény hibáit, ám ezek ellenére (vagy inkább ezekkel együtt) feledhetetlen élménnyé vált. Azonban a magyar szöveg nem volt annyira tipp-topp, mivel sok elgépelés benne maradt, amit, gondolom, a fapados Móra kiadástól örökölt meg. Érdekes adalék, hogy évekkel később ismét együtt dolgozhatott az Atheneum csoporttal, ezúttal az Amatka népszerűsítésének szándékával (ami egy k*rva jó könyv, szintén).

Aztán jött be a történetbe Aranth, kinek megvolt a véleménye az állatregényekről. Enyhén szólva, nem osztotta a gyakornoka lelkesedését a WD iránt, viszont annál inkább pártolta a másikat: az angolul olvasást. Akkoriban voltak túl egy vasárnapi Mondo Conon, és ezért már kaptak némi honoráriumot is. Amit természetesen könyvekre költöttek, mivel könyvmolyok, ugyebár. Közös rendelésük volt a The Dark Tower I: The Gunslinger (a könyv, mely Szentinelt ráterelte egy másik ösvényre). Ám Szentinelnek szeme megakadt egy másik regényen is: a Watership Down angol kiadásán. Így hát Szentinel azt is megvette, melyre csak mint „a nyuszis könyv” címen utaltak egymás között. Egyik kollégájuk rákérdezett, hogy Playboyt rendelt-e, de Szentinel hevesen rázta a fejét. Amikor megjött mindkettő, persze a Watership Down került sorra először. Újraolvasni ezt a könyvet nagyszerű érzés volt. Ez volt az első angolul olvasott könyve, és elég nagy segítség volt számára, hogy emlékezett szövegrészekre a magyar kiadásból. Azóta a könyvet megvette egy másik, antikvárabb verzióban, melynek borítója jobban a szívéhez nőtt. És ezt olvasta el most. Mintha csak egy régi barát tért volna vissza hozzá.

Hogy mi is pontosan ez a könyv? Nehéz összefoglalni. Mondhatjuk meseregénynek, ám nem lágyszívű gyermekeknek való. Nevezhető fantasynek is, ám nem olyan értelemben, mint mondjuk az Egérőrség. Eposznak viszont mindenképp beillik, és az író maga is úgy vélte, hogy az Odüsszeia hatása erősen érződik rajta. Mindenképpen posztmodern, mivel él a mese a mesében szerkezettel, és a folytonos, fejezetcímek alatt olvasható idézetek beleviszik az intertextualitást a könyvbe. Emellett szereplői hiteles állatok maradnak, mivel Mr. Adams tanulmányozott egy ismeretterjesztő könyvet, amikor a nyulakról írt. A Watership Down egy nagyon egyszerűnek tűnő, ám mégis összetett, sokrétű és minőségi alkotás. Gyakorlatilag mindent tartalmaz, amit én az angol regényekről elvárnék. De miről is szól?

Történetünk a sandleford-i nyúltanyán kezdődik. Rögtön megismerjük két főszereplőnket, Hazelt (Mogyoró) és Fivert (Ötös), rajtuk keresztül pedig megismerkedünk a terület hierarchiájával. A helyi nyúlrendőrség, az Owsla ugyanis aktívan sajátítja ki magának az egyik növényt, amit találtak. És ez más dolgokra is vonatkozik. A helyzeten nem segít az sem, hogy Fivert gyakran gyötrik látomások, melyek közül a legfrissebb az egész üreg pusztulását jelzik előre. Persze a vezérnyúl nem hallgat rájuk, így Hazelék kénytelenek megszökni. Az elsők között csatlakozik hozzájuk a kiábrándult owslatag, Bigwig (Nagyparóka), és sokan mások. Fiver látomásait követve vándorolnak az angol tanyavilágban, hogy elérjék az úti célt: a minden fölé magasodó dombot, a Watership Down-t (ami egy létező hely, és Hampshireben található). Útjuk során persze veszélyekbe, valószínűleg szövetségesekbe és furcsa helyzetekbe kerülnek, ami próbára teszi bátorságukat és egymás iránt érzett hűségüket.

A Watership Down nem csak egy vagy néhány nyúl története, de egyben az állatvilág eposza is, mely egy emberek uralta bolygón kell túléljen. Én nagyon megszerettem a nyulakat e könyv után, és úgy magához az állatvilághoz is közelebb kerültem. Ebben sokat segítettek Adams részletes leírásai a brit vidék tájairól, melyek számomra teljessé teszik a WD-élményt. A nyulak egymásnak mondott történetei El-ahrairah-ról, a nyulak hőséről és őséről szintén érdekes színfoltjai a regénynek, még ha meg is akasztják néha a cselekményt. Adams remek fantasyíróvá avanzsálhatott volna, azonban ő nem azt az irányt választotta karrierje során. Kár érte. Ahogy azért is, hogy már nincs köztünk. Sosem fogok már vele kezet rázni, és megköszönni neki ezt az életre szóló utazást. Mert a Watership Down pont ez. Egy élmény, mely nélkül még csak meghalni sem érdemes. Azt is mondhatnám, hogy kihagyhatatlan mindenki számára, akinek fontos a természet, az állatvilág, a vidéki tájak, a mesék, a hagyományok, a barátság vagy a bátorság. Ez a könyv egy mindent felülmúló klasszikus, a legjobb értelemben. Nem hiszem, hogy lesz valaha is olyan regényt, melyet jobban fogok imádni, mint Hazelék kalandjait. Szerintem még sokszor újra fogom olvasni. Én ritkán olvasok újra, de ezt a regényt akkor is elő kell venni újra és újra, ha már minden betűjét tudod. Hogy el ne felejtsd.

Arturo>!
Richard Adams: Watership Down

Ugye milyen cuki állatok a nyulak? Aranyos kis selymes szőrgombócok, akiket az embernek rögtön meg kell simogatni. Na, ezt felejtsd el – legalábbis amíg ezt a könyvet olvasod. Az itt szereplő nyulak között vannak erőszakos rendőrök, kőkemény diktátorok – de persze vannak bátor, önfeláldozó hősök és gondos, mindenre figyelő vezérek is. Pontosan ez kell egy kalandregénybe – mert ez egy kalandregény, bármennyire is próbáltak mindenfélét belemagyarázni.* Volt, aki Izrael állam megalapítását olvasta ki a sorok közül, mások az írországi éhínség utáni időszakot, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Bizony, én sem úsztam meg, hogy valamit bele ne lássak: nekem az első száz oldalig úgy tűnt, mintha Richard Adams a hippikről írta volna ezt a könyvet, az ő társadalomból való kivonulásukról és egy új, más életmód megteremtése iránti vágyukról. Aztán jöttek a különbségek, és elfogadtam, hogy ez egy nagy kaland, méghozzá nagyon érdekes, izgalmas kaland.

Mindig kicsit félve veszek kézbe olyan könyvet, amelyik állatokról szól, mert attól tartok, hogy komolytalan lesz. Itt szerencsére erről szó sem volt: a nyulak antropomorf világát úgy mutatja be a szerző, hogy közben a nyúlszerű viselkedésük megmarad. Ehhez Ronald Lockley The Private Life of the Rabbit című könyvét használta fel.**

A történetnek külön ízt ad, hogy Adams kitalált egy saját nyelvet a nyulaknak. Persze nem ment el olyan mélységekig, mint Tolkien, de sok szót, amelyek a mindennapi élethez szükségesek, azért gyakran használt a könyvben. Másik párhuzam Tolkiennel, hogy a nyulak „mitológiájából” vett történetekkel is színesítette a kalandokat. Ezek a nyulak nagy népi hőséről, a híres trickster El-ahrairahról szólnak. El-ahrairah az, aki minden nyúl lenni szeretne: ravasz és leleményes, egy jó tréfára mindig kész és a jég hátán is megél.

Adams hosszú autóutakon kezdett el nyulakról szóló történeteket mesélni a lányainak – ezekből született végül ez a könyv. A kiadás nem ment egyszerűen: hét nagyobb kiadó is elutasította a kéziratot, míg végül egy kis, egyszemélyes vállalkozás kiadta, bár a kockázat nagy volt – ki venne meg egy ilyen fura könyvet egy ismeretlen írótól? Az idő bebizonyította, hogy elég sokan, és jól is van ez így.

* A szerző minden ilyen párhuzamot elutasított, ragaszkodva hozzá, hogy ez csak egy kitalált történet, nem szándékozott semmilyen politikai vagy vallási utalást elhelyezni benne.

** Érdekesség, hogy Adams és Lockley később barátok lettek. Többek között az Antarktiszra is együtt utaztak – ebből született egy közös könyvük Voyage Through the Antarctic címmel.

>!
Penguin, London, 2012
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780241953235
virezma P>!
Richard Adams: Watership Down

Hát, ez valami zseniális! Nyúl-odüsszeia, hiedelemvilág, népi hős, multikulturalitás, feminista nyulak!

Agatha_Emrys>!
Richard Adams: Watership Down

Ez igen.

Richard Adams komplett hiedelemvilágot és nyelvet kreált a nyulaknak, akik mind saját személyiséggel rendelkeztek. Jutalma ötből öt baráti vállveregetés Tolkientől.

Az elején picit nehezen indult számomra a történet (talán mert a botanikai/állatokkal kapcsolatos angol szókincsem hagy maga után kivetnivalót), de aztán hamar beszippantott. Kicsit olyan volt, mintha az Odüsszeia és a Gyűrűk Ura keverékét olvastam volna. Nem is beszélve a fejezetek eleji idézetekről, amik különösen zseniálisan találóak.
Mindenképpen ajánlom, abszolút nem csak gyerekeknek :)

worsi P>!
Richard Adams: Watership Down

Először azt gondoltam: te jó ég, ez egy majdnem 500 oldalas regény, ami nyulakról szól, mi lehet ebben annyira jó?
Aztán elkezdtem, és már az első néhány fejezet nagyon tetszett. Az, hogy a nyulak nevei növénynevek (tényleg, azt ki is akartam szótárazni), az, hogy a regényben visszatérő nyúl-szavak és nyúl-kifejezések vannak, a mindenféle nyúl-legendák, meg az idézetek a fejezetek elején, meg sorolhatnám…
Több, mint egy hónapon át olvastam erről a maroknyi csapatról, és aztán mikor visszatettem a polcra a könyvet, sajnáltam, hogy vége, és nincs tovább, hiányozni fognak Hazel és társai.

Azért az mutat valamit, hogy mindenki, aki olvasottnak (befejezettnek) jelölte ezt a könyvet itt a molyon, annak kedvence is…

7 hozzászólás
Tintapatrónus P>!
Richard Adams: Watership Down

Szóval nyulak… Szeretném leszögezni mindjárt az elején: nem nyuszik, hanem nyulak. Ez nagyon fontos! Richard Adams nagyszerű írói tehetségének és fantáziájának köszönhetően, úgy ismerhetjük meg az üregi nyulak világát és életét, hogy közben furcsa módon végig az az érzésünk, hogy bár a könyv nyulakról szól, mégis mélységesen emberi. Nem Rólunk szól, de minden bizonnyal Hozzánk. Engem elsősorban a karakterek nyűgöztek le, és hát főleg az, ahogy az író életre keltette őket. Mert nem kis tudás és érzékenység szükségeltetik ahhoz, hogy miközben mindegyik teljes mértékben nyúl, a nyúltermészetnek az összes jellegzetes tulajdonságával, ugyanakkor mindegyik egy különálló és jól körülírható személyiség – és hát a személyiség, illetve mindazok a vonások és részletek, amelyek egy személyiséget alkotnak, az emberek világához tartozó fogalmak. Az elején az olvasó még morfondírozik ezen egy kicsit, de az első néhány fejezet után, már nem. Már amikor mindenkit megismertünk, és velük együtt elindulunk a nagy kalandra, akkor ez az elhatárolás, vagy definiálási kényszer (hogy most ebben mennyi az emberi és mennyi a nyúli, meg hogy ezek hogyan is keverednek) már nem érdekes. Hirtelen minden úgy jó, természetes és nyilvánvaló, ahogy Adams leírja. Egyszerre azon kapja magát az olvasó, hogy, ha van történet, aminek a részese szeretne valaha lenni, ha netalán tényleg megtörténne, akkor ez az; ha van olyan közösség, ahova befogadást szeretne nyerni¬, ahol biztos lehet abban, hogy megtalálja a maga helyét, akkor ez Gesztenyéék kis csoportja; és ha van olyan könyvbeli szereplő, akivel szeretne megismerkedni, sőt: összebarátkozni a valós életben, akkor az mindenképpen Bósás, Pitypang, Vakarcs vagy éppen Kehaar, és főleg maga Gesztenye.
A történet szépsége az apró – szerintem zseniális – részletekben rejlik. Az szerző nagyon kedvesen és a szereplői iránt nagy szeretettel írja le, milyen a találkozás az ismeretlennel egy nyúl számára, és hogyan küzdenek meg minden akadállyal, ami megnehezíti útjukat. Közben pedig az élmény – máshonnan nézve – ugyanúgy találkozás az újjal az olvasó számára is: például, mit jelent egy emberek által készített aszfaltút egy nyúlnak, aki előzőleg még soha nem látott ilyet, és most fel kell fognia, mi ez, hogy veszélyt jelent vagy nem, ha igen, milyen fajta veszélyt, és egyáltalán hogyan illeszthető be a külső világgal kapcsolatos viszonyába. Egyáltalán az, hogy részesei lehetünk annak, hogyan érzékel, és hogyan reagál egy másik teremtmény – aki osztozik velünk a nap sugaraiban, az eső hideg cseppjeiben, a növények illatában vagy a szél suhanásában – a természet megnyilvánulásaira és benne néha az ember jelenlétére, máris egy új ablakot nyit a világra. Én mindig becses szellemi ajándéknak tekintem azt, ha a könyv, amit olvasok egy eddig számomra ismeretlen megközelítésből mutatja meg a világot, amiben élek, és főleg azokat a dolgokat helyezi más megvilágítás alá, amelyeket mindig is adottnak vettem, és úgy nyilvánvalóknak, ahogy nekem azok.
Ami még különlegessé teszi ezt a könyvet, azok a fejezetek elején található idézetek: Shakespeare drámákból, természettudományos könyvekből, költőktől vagy ókori szerzőktől, de még Jane Austen-tól is. Ezek a rövid idézetek is, amelyek összefoglalják egy-egy fejezet lényegét, számomra azt jelzik, hogy ennek a könyvnek a mondanivalója is ugyanúgy meg kell, hogy találja az utat a felnőtt és nyitott szellemű olvasó felé, mint azok, amelyekből kiválogatta a szerző.
Végezetül, mivel eredeti nyelven olvastam, hadd zárjam soraimat az Epilógus elején található egyik idézettel:
„He was part of my dream, of course – but then I was part of his dream, too.” (Lewis Carroll, Through the Looking Glass)

6 hozzászólás
Lahara IP>!
Richard Adams: Watership Down

Újraolvasás egy másik nyelven, valójában az eredetin, mert nem emlékeztem minden részletre, és örülök, hogy végre van belőle sajátom- Nos, ez így teljesen nem igaz, mert elsőre, magyarul, ez egy olyan élmény volt, amt nem lehet elfelejteni, és a részleteket sem.
Nyulak, nyulak története, ami kegyetlen, mint a nyulaké, és kegyetlen, mert túl azon, hogy nyulak, mind külön lény, nevekkel, gondolatokkal, és közösen mind saját mitológiával. Magyar viszonylatban talán a Vuk lenne a leghasonlóbb, bár az ehhez képest kissé light, és maga a mítosz, míg ez maga rideg valóság.
Sokat gondolkodtam, mégis mi ez a könyv tulajdonképpen. Először, hogy valami olyan, ami egyszerre tanít és szórakoztat, aztán, mivel ez már második olvasás, és így egy kicsit jobban tudok más dolgokra figyelni, feltűnt az a motívum, ami jelen van sok fantasyben és a Lotr-ban is, eljutni A-ból B-be, és közben mindenféle történik. Nyulas Odüsszeusz.
Amúgy a nevek most is nagyon tetszettek, talán még jobban, mint magyarul, a nyulak ésszerű és értelmes neveket adnak, némelyik növény, más jellemző vagy kitalálta, nyúlnyelven lévő szó.
Először sűrűnek tűnt, sok apró betű és több ismeretlen angol szó, de könnyen rá lehet állni.
És bár előtte én már tudtam, mi a különbség rabbit és hare közt, de akinek kétségei vannak, annak angolul ajánlom mindenképpen.
Az animációs filmet még nem láttam, de most már mindenképpen meg kell néznem, a régit is, és lesz új, azt is. Elvileg van egy régi, ’90-es évekbeli sorozat, de a grafika alapján az nagyon át lett alakítva gyerekeknek, az biztos rossz.


Népszerű idézetek

Tintapatrónus P>!

All the world will be your enemy, Prince with a Thousand Enemies, and whenever they catch you, they will kill you. But first they must catch you […]

40. oldal

Tintapatrónus P>!

The darksome statesman, hung with weights and woe,
Like a thick midnight-fog, moved there so slow,
He did not stay or go.

Henry Vaughan The World

20. oldal

1 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

What am I lying here for…We are lying here as
though we had a chance of enjoying a quiet time…
Am I waiting until I become a little older?

Xenophon The Anabasis

25. oldal

1 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

With the beanflower's boon,
And the blackbird's tune,
And May, and June!

Robert Browning De Gustibus

50. oldal

1 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

To come to the end of a time of anxiety and fear! To feel the cloud that hung over us lift and disperse – the cloud that dulled the heart and made happiness no more than a memory! This at least is one joy that must have been known by almost every living creature.

68. oldal

Tintapatrónus P>!

Chorus: Why do you cry out thus, unless at some vision of horros?
Cassandra: The house reeks of death and dripping blood.
Chorus: How so? 'Tis but the odour of the altar sacrifice.
Cassandra: The stench is like a breath from the tomb.

Aeschylus Agamemnon

15. oldal

1 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

Now sir, young Fortinbras,
Of unimproved mettle hot and full,
Hath in the skirts of Norway here and there
Sherked up a list of lawless resolutes
For food and diet to some enterprise
That hath a stomach in't.

Shakespeare Hamlet

28. oldal

1 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

Why should he think me cruel
Or that he is betrayed?
I'd have him the thing that was
Before the world was made.

W.B. Yeats A Woman Young and Old

37. oldal

1 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

Quant au courage moral, il avait trouvé fort rare, disait-il, celui de deux heures apres minuit; c'est-a-dire le courage de l'improviste.

Napoleon Bonaparte

41. oldal

1 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

What is now proved was once only imagin'd.

William Blake: The Marriage of the Heaven and Hell

129. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Watership Down sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
Philip Pullman: Northern Lights
Erin Hunter: Fire and Ice
Patrick Ness: Monsters of Men
Neil Gaiman: Neverwhere
Neil Gaiman: Stardust
David Almond: Skellig (angol)
Sheila Burnford: The Incredible Journey
Gerald Durrell: My Family and Other Animals
Terry Pratchett: Nation