Végtelen ​Forrás (Warcraft: Az Ősök Háborúja-trilógia 1.) 88 csillagozás

Richard A. Knaak: Végtelen Forrás Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

Sok ​hónap telt el a Hyjal-hegyi csata óta, ahol a démoni Lángoló Légiót száműzték Azerothról. Most azonban egy titokzatos mágikus jelenés három egykori harcost taszít a távoli múltba – jóval azelőttre, hogy az orkok, az emberek vagy akár a nemeselfek megvetették volna lábukat a földön. Az egyikük Krasus, a sárkánymágus, kinek évszázados emlékezete és hatalma megmagyarázhatatlan módon meggyengült. Vele együtt érkezik a múltba az ember Rhonin, egy tehetséges varázshasználó, ki hazavágyik családjához, ám közben egyre csábítja megnövekedett hatalmának forrása, és Broxigar, az ork veterán harcos, kinek egyetlen kívánsága az élettől nem más, mint a dicső halál. Szinte érkezésükkel egy időben a dimenziók közti káosz-valóság ura, a Sötét Titán, Sargeras hatalmat nyer Azshara királynő és az Előkelők felett, s nagyra törő terveiket felhasználva démonokat küld a világra, hogy előkészítsék személyes átlépését. Hőseinkre vár hát a feladat, hogy meggyőzzék a félisten Cenariust és a bizalmatlan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Szukits, Szeged, 2022
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634976332 · Fordította: Habony Gábor
>!
Szukits, Szeged, 2022
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634976363 · Fordította: Habony Gábor
>!
Szukits, Debrecen, 2006
414 oldal · ISBN: 9634971164 · Fordította: Habony Gábor

Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Viharhozó Illidan (Illidan Stormrage) · Malfurion Stormrage · Szellőszó Tyrande (Tyrande Whisperwind) · Alexstrasza · Broxigar Saurfang · Cenarius · Hakkar, az Idomár · Jarod Shadowsong · Korialstrasz (Krasus) · Kur'talos Ravencrest · Malygos · Mannoroth · Neltharion (Deathwing) · Nozdormu · Queen Azshara · Rhonin · Vereesa Windrunner · Xavius · Ysera

Helyszínek népszerűség szerint

Feketebástya-erőd (Black Rook Hold)


Kedvencelte 21

Most olvassa 6

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 71


Kiemelt értékelések

Popovicsp87 P>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

A kötet cselekménye nagyjából három részre osztható. Az első része a felvezetés, amiben a hősök a múltba kerülnek. Ez a rész viszonylag rövid és nem túl érdekes. Ronin volt itt a legviccesebb, ahogy Krasus felkeresi és a kis mafla azt hitte, hogy van választása.

Az utána következő, középső szakaszban inkább az ősi éjelfeket láthatjuk, ott is inkább a birodalmuk végét. Itt megismerhetjük az ifjú Illidant, Malfuriont és Tyrande-t, és a nemesekből is a fontosabbakat. Meglepő, de időutazó hőseink eléggé a háttérbe szorulnak. Broxigarnak szurkoltam, valahogy ő az egyszerűségével, valamint a „dicső halál” elképzelésével volt szimpatikus. Valamint Cenarius is a maga nemességével. El kellett indítani a testvérek történetét, és a Tyrande-ért vívott harcukat.

Aztán a vége felé elkezd kiborulni a bili, jönnek a démonok.
Ez az utolsó rész minden szempontból a legizgalmasabb, bár itt éreztem egy kis Jedi-hatást off.
Ami még pozitívum volt az Krasus és a sárkányok szála. Ez is még az elején jár, de lehet sejteni, hogy mire megy ki a játék.
Az időutazásos dologba bele lehetne kötni, mert legalább 2-3 „általános szabályt” felrúg a történet és itt még nincs is nagyon elmagyarázva, gondolom később fény derül a titokra.

Ami eleinte zavart, hogy a jövőből jött trió nem ismerte fel a múltbéli karaktereket. De itt még Rhonin és Brox is csak egszerű gyalogok voltak, valószínűleg nem hívták őket vezéri tanácskozásokra.

Az elején nem igazán fogott meg a könyv. Mindig is az éjelfek voltak az egyik legkevésbé kedvenc fajom és ez a történet erősen rájuk épít.
Kicsit felemásan zárul a kötet, de a legjobb része csak most kezdődik.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy meddig megy el a történet, mert bár próbáltam magamnak spoilerezni, azért csak mértékkel. off

>!
Szukits, Debrecen, 2006
414 oldal · ISBN: 9634971164 · Fordította: Habony Gábor
Matthew_Freeman>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

Ha nem lennék ennek a világnak a rajongója, biztos hogy nehezen tudnám értékelni ezt a trilógiát, de így a kedvenceim közé sorolom. Lehet azért, mert ez az egész Ősök-háborúja egy rövidke szelet Azeroth történelmében, én pedig tisztában vagyok az egésszel. És persze nagyon jól kiismertem a fajokat, hogy mi motiválja őket, fél szavakból tudom, hogy mire akart utalni az író. Ha nem így lenne nem lennék elragadtatva tőle. Viszont mindezek ismeretében, és abban a tudatban, hogy ezt lényegében csak is a Warcraft rajongóknak szánták (gondolták ők, hogy a játékosok nem csak végigrohannak a játékokban, hanem olvasgatnak is ezt-azt), így azt kell mondjam, hogy számomra már-már Gyűrűk Ura magasságokban van. Igen, tudom, ha ezt így kijelentem, akkor számolni kell azzal, hogy megköveznek, de egy zseniálisan felépített világról beszélünk, amiben megközelítőleg van annyit tartalom és történelmi háttér, mint a korábban említett zseniális műben.

1 hozzászólás
Macineni>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

Már egy ideje halogattam a könyvet, nem is értem miért. Pozitív csalódás volt számomra. Nagyon féltem attól, hogy mivel videojatékból készült nem lesz igazán jó könyv, de tévedtem. Szerencsére. Az első pár oldalon azért még kapkodtam a fejem, hogy akkor most mi van, ki kicsoda? De ez tényleg csak pár oldalig tartott. Utána már sikerült felvennem a fonalat. Összességében elégedett vagyok a könyvvel. Szerintem megfelelő iramban zajlottak az események, pont úgy, hogy egyszer sem unatkoztam a regény közben. A szereplőket és az atmoszférát egyaránt megszerettem.

Ayamenohana>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

A történet kissé kaotikusnak tűnt az elején. Először megismerhettük a mágus – sárkány párost, aztán ugrottunk egyet az orkokhoz, majd az éjtündéknél lyukadtunk ki. Hirtelen azt sem tudtam, ki lesz most itt a főszereplő. Mint végül kiderült, mindannyian főszereplők voltak, csak útjaiknak keresztezniük kellett egymást.
Utána aztán szétszaladta magát a történet, és volt itt kalandból és harcból is bőven. Az ellenség terjeszkedését ugyan megállíttották, de itt még nincs vége a sztorinak. Amúgy remélem, hogy az éjtünde-királynő is megkapja majd méltó büntetését.

Shikaichi P>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

Újraolvasás volt ez már csak tulajdonképpen, de mivel tiniként, nagyon régen történt, így szinte olyan volt, mintha először olvastam volna. Már semmi sem maradt meg belőle, csak a szereplők.
De nem csak a régi olvasás miatt van meg az újrázás potenciál benne, hanem, mert olyan csavaros, részletes és kalandos az egész történet, hogy nehéz egy olvasással minden történést megjegyezni. A leírások hosszúak, jól lefedik, elmagyarázzák a Warcraft világát, de sosem éreztem azt, hogy ezek untatnának, még ha ismertem is már őket. A régenybe belekezdve rögtön emlékeztem, hogy mennyire szerettem az írásstílust itt, gördülékeny és olvastatja magát.
A történet is tetszett, főleg mert az egyik kedvenc fajom, az éjtündék világába kalaúzol el minket. Tyranda, Malfurion és Illidan hármasa mindig egy érdekes történetszál volt az egész univerzumban, szívesen látom őket. Az egész alapjához, pedig jött egy kis időutazás és meg is volt a jó történet.
Remek kis első kötet volt ez, amin kicsit éreztem, hogy még csak felvezető féle. A végefelé változott ez a gondolatom már, de fenntartom azért, hogy az igazi izgalmak még ezután jönnek.

harnas1207>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

Több mint 5 évig porosodott a polcomon, mire végül rászántam magam, és hatalmasat csalódtam… pozitív értelemben. Még el se olvastam de már kerestem a másik két részt. Szeretem a játékokból készült könyveket, és az író stílusa is tökéletes.

kemiviki>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

A könyv tele van szebbnél szebb leírásokkal. Talán ezért néhol unalmasnak tűnhet, de megéri elolvasni és elképzelni ezt a gyönyörű világot. A történet a közepétől kezd eseménydúsabbá, izgalmasabbá válni, mégse okozott hiányérzetet számomra a lassabb kezdés. Minden kárpótol a vége.
Tetszett, ahogy Krassus az elején felvezette a történetet, és külön öröm volt Rhoninnal és Vereesa-val ilyen állapotban újra találkozni. :)
Jók voltak a karakterek bemutatásai, és jól kivehető volt Malfurion és Illidian közötti ellentét. Hiába ikrek, mégis teljesen mások. Tyrande karaktere viszont számomra furcsa volt, erősebbnek gondoltam. Viszont tény és való, hogy egy kedves, jót akaró lélek.
Mit is mondhatnék / írhatnék még? Talán annyit, hogy egy nagyszerű, jól megírt mű bevezető része:)

Lelouch>!
Richard A. Knaak: Végtelen Forrás

Ez volt az első ilyen stílusú könyv, amit olvastam, de tetszett. :)


Népszerű idézetek

Szelén>!

– Sámán! Ez az egyszerű teremtmény is részesülhet áldásodban?
[…]
Habozás nélkül benyúlt és megérintette a durva szőrzettel borított mellkast, azután a busa érdes homlokot is.
– Elún figyelmezzen reád és a tieidre – suttogta.
– Legyen karod erős és kérlelhetetlen – jött a válasz.
A váratlan szavaktól Tiranda ledermedt egy pillanatra, de azután rájött, hogy az ork a maga harcos módján kíván neki egészséges és hosszú életet.
– Köszönöm néked – válaszolta mosolyogva.

Szelén>!

Abban a pillanatban mágikus fény villant a papnő mögött, és valami belecsapott az ork kezébe. Vad üvöltés kíséretében Brox visszarántotta megégett ujjait, azután egy darabig csak szorongatta őket a másik kezével. Olyan gyilkos pillantásokat küldött Tiranda felé, hogy a papnő kényszeredetten felállt és hátrébb lépett. Az őr már a ketrecet figyelte, lándzsája hegyét Broxra szegezte. Erős kéz nehezedett Tiranda vállára, és jól ismert hang suttogott a fülébe:
– Jól vagy, Tiranda? Ez a romlott teremtmény nem ért hozzád, ugye?
– Egyáltalán nem akart bántani! – tört ki a papnő, miközben feltételezett megmentője felé fordult.
– Illidan! Hogy merészelsz beleavatkozni a dolgaimba!
A jóképű ifjú dermedten állt. Borostyánszín tekintetében értetlen tompaság sejlett.
– De hát csak aggódtam miattad! Ez a bestia képes lenne…
Tiranda a szavába vágott: – Ott bent, elég kevés dologra képes! És egyáltalán nem bestia!
– Nem? […] Nekem nem tűnik civilizált teremtménynek…
– Csak vissza akarta adni azt a tálat. És bármi baj esetére az őr végig ott állt mellettem.
Illidan a homlokát ráncolta: – Bocsáss meg, Tiranda! Talán kicsit túlreagáltam a dolgot. […]

Szelén>!

Tiranda otthagyta Illidant, és újra letérdelt a ketrec mellé. Habozás nélkül benyúlt a rácson. Barátja majdnem elrántotta: – Tiranda!
– Vissza! Mindketten! – parancsolta a papnő igen határozottan. Az ork baljós tekintetét látva azt suttogta: – Tudom, hogy nem akartál bántani. Meggyógyíthatom a kezed. Kérlek, engedd meg!
Brox felmordult, de nem dühösen, inkább csak a lehetőségeket mérlegelve. Illidan ott maradt Tiranda mellett, aki rádöbbent, hogy a férfi minden bizonnyal újra lecsap, amint a legapróbb jel azt mutatja, hogy a helyzet eldurvulhat.
– Illidan! Megkérlek, fordulj el egy kicsit!
– Mi van? Tiranda, én…
– A kedvemért, Illidan.
A férfi fújt egyet, érezhető volt, hogy elfojtott düh marja belülről. Ennek ellenére teljesítette a kérést, azután rosszalló tekintettel méregette a teret szegélyező épületeket.
Tiranda ismét Broxhoz fordult. Az ork Illidan hátát nézte, a papnő szerint némi elégedettséggel az arcán. Bizonytalanul nyújtotta oda megnyomorított kezét.
Tiranda lágyan megfogta az éppen maradt kézfejet, és döbbenten vizsgálgatta a sérülést. Két ujjon sötétre égett a bőr és a hús, a mellettük lévő pedig lángvörös volt és durván felhólyagzott.
– Miféle varázslat volt ez? – kérderzte a mögötte álló Illidant.
– Nem rég tanultam. – Csak ennyit válaszolt.
Minden bizonnyal nem az erdőben tanulta, nem Khenariosztól. A nemes éjtünde mágiatudomány iskolapéldája lehetett inkább, de olyan hirtelen támadta meg vele Broxot, hogy valószínűleg nem került sok energiájába a dolog. Nem kizárt, hogy a varázslósághoz több tehetsége volt, mint a druidák mágiájához; az effajta azonnali hatalmat jobban is kedvelte a lassú léptű természeti erőknél.
Tiranda azonban nem volt biztos benne, hogy személy szerint ő maga is kedveli ezt Illidanban.

Szelén>!

– Gondold meg mit mondasz ifjú Malfurion! Azt sugalmazod, hogy az éjtündék úrnője, kinek nevét mindennap megéneklik, olyan varázslatban vesz részt, amely nem csupán fajtádat, de a világ egészét pusztulással fenyegetheti. Tudod mit jelent ez?
[…]
– Csak egyvalamit tudok biztosan – mormolta maga elé, emlékezetébe idézve királynője tökéletes, szépséges arcát és az örömöt, amelyet akár a legkisebb megnyilvánulásával is kivált a körülötte lévőkből. – Hogy ki kell derítenem az igazságot, bármi legyen is az. Akkor is, ha végül az életembe kerül.

Kapcsolódó szócikkek: Cenarius · Malfurion Stormrage · Queen Azshara
Szelén>!

– Minden állat, minden egyes teremtmény létezésének megvan a maga oka és célja. Mind részesei az erdő változásainak, és engedelmeskednek a természet rendjének. Ebbe beletartozik az is, hogy némelyek táplálékul szolgálnak másoknak.

Kapcsolódó szócikkek: Cenarius
Szelén>!

Nozdormu egyformán volt áldozat és megmentő. Csapdába esett minden időben, miközben ő maga tartotta egyben az időt.
Ha ő nem létezne, és nem tenné, mit lénye és kozmikus szerepe megkövetel, akkor minden időpillanat egybecsúszna, sorrendjük kiismerhetetlen változásoknak lenne alávetve, és a világ valamiféle felfoghatatlan, végső káoszba fulladna.
Mintha sohasem létezett volna egészként.

Kapcsolódó szócikkek: Nozdormu
Szelén>!

Az uralkodás két ellentétes módját testesítették meg az Éjtünde Birodalomban, így egészítették ki egymást; nevük a szeretet és a rettegés szimbólumaivá vált.
A megdöbbentő hatalmakat mozgósító varázsmunkával ugyanazon cél irányába haladtak, ámbár egészen más érdekek vezérelték őket. Azshara felsőbbrendű erőt keresett, hogy annak segítségével egy csapásra megtisztítsa a világot minden tökéletlenségtől és fertőtől, minden veszélytől, amely az éjtünde népre leselkedett.
Xaviosz pedig ugyanezen erő segítségével kívánta megmutatni a királynőnek, hogy inkább őt illetné meg az uralkodói rang.

Kapcsolódó szócikkek: Queen Azshara · Xavius
Szelén>!

Malfurion jól ismerte az erdőt, ami azt jelentette, hogy minden bizonnyal el tud menekülni az őt üldöző katonák és holdőrök elől. Mindenesetre, ha mégis utolérnék őket, akkor Illidan elhatározta, hogy ha kell, feláldozza Tiranda kis barátját, a testvére megmentése érdekében.
Megteszi, amit lehet, de a saját vére előbbre való.

Szelén>!

Melyik legendás hős lépkedett valaha is mások nyomában? Az ő sorsa nem a követés, hanem a vezetés volt!

Szelén>!

Illidan sietve ajkaihoz emelte Tiranda kezét, és könnyed csókot lehelt rá.
Felugrott éjszablyája nyergébe: – Méltó akartam lenni hozzád – mormolta, mielőtt elléptetett. – És hamarosan biztosan az leszek.
[…]
Illidan még utoljára visszanézett, mielőtt kikerültek volna a lány látóteréből. Borostyánszín szemei aranyfénnyel csillogtak. Vágyai kiültek az arcára.


A sorozat következő kötete

Warcraft: Az Ősök Háborúja-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Christie Golden: Warcraft – A kezdetek
Rick Riordan: A vörös piramis
George R. R. Martin: Királyok csatája
Patrick Rothfuss: A szél neve
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
Rainbow Rowell: Csak így tovább