Az ezerszer elátkozott Horda évek óta tartó pusztító háborúk során feldúlta a Keleti Királyságokat. A Szövetség elfekből, emberekből és törpökből álló seregei csak nagy áldozatok árán tudták megfékezni áradatukat, azonban az orkok még nem adták fel a küzdelmet. A Sárkánykirálynőt Zordmély erődjében tartják fogva, testét lánc, varázserejét mágikus talizmán veri béklyóba.
A Kirin Tor, Dalaran varázslóinak tanácsa titkos küldetést bíz Rhoninra, a képzett embermágusra: veszedelmes útra kell indulnia, egy olyan földre, amelyet még az ellenség ural. Rhonint útja során elfek, törpök és egy titokzatos idegen segíti, Halálszárny. A fekete sárkány látszólag a varázsló és a Szövetség mellett áll, ám valójában a saját sötét terveit szövögeti. Rhoninnak és társainak nincs választásuk, ki kell szabadítaniuk a Sárkánykirálynőt, máskülönben rejtélyes szövetségesük tűzbe és vérbe borítja az egész világot…
Halálszárny (Warcraft 1.) 117 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2001
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Arthas Menethil (Lich King) · Alexstrasza · Korialstrasz (Krasus) · Neltharion (Deathwing) · Rhonin · Terenas Menethil
Kedvencelte 19
Most olvassa 3
Várólistára tette 35
Kívánságlistára tette 48
Kiemelt értékelések
FOR KHAZ MODAN!
Ez a könyv nagyon szórakoztató és akciódús volt. Knaaknak sikerült jól egyensúlyoznia a kaland, az akció és a machináció között.
Hőseink mind nagyon jól eltaláltak. Itt van Rhonin, a mágus, akit vakmerősége miatt fenntartásokkal kezel a Kirin Tor mágustanácsa. Szélfutó Varéza, aki eleinte csak kísérőként követi a mágust, ám eléggé rendesen belegabalyodik az eseményekbe. Végül pedig a grifflovas Falstad a Vadpörölyöktől. Utóbbi volt a legviccesebb, igazi törpének sikerült megírni.
A történetben fontos szerepet a kap a „politika”, nevezetesen a sárkányok beleszólása a halandók ügyeibe. Mind Halálszárny, mind Krázus a saját céljait akarja megvalósítani. Utóbbinál nagyon tetszett, hogy a szabadon élő három Sárkány Megtestesülést felkeresi céljai elérése érdekében.
Az emberek oldalán pedig a Hét Királyság majdnem minden uralkodója kap egy kis cameoszerepet.
Ha már politika, szót kell ejteni a „mágusellenességről”. Meglepett, hogy az Ezüst Kéz Rendje és a törpék is mennyire nem csípik Rhonint, csak mert mágus. Ellenben Varéza látványától a legfagyosabbbb szívek is megolvadnak. Ez is sokszor megmosolyogtatott.
A Horda végre nem csak passzív szenvedő.
Hatalmas aranyló betűkkel van írva a könyvre, hogy Warcraft. Egy olvasónak ez nem sokat mond, egy gamernek annál többet. Mivel Warcraft rajongó vagyok és hétvégi gamer, lecsaptam a könyvre. Ahogy rajtam kívül még sok játékos és ugyanazt kérdezem, miért kellett lefordítani a helység neveket, amiket álmunkból felébredve is tudunk? Ógárdoros? Sokat ront az olvasási élményen, ha közben keresgélnem kell, miről van szó.
Ha a játéktól elvonatkoztatok, a könyv kicsivel jobb, mint egy közepes fantasy. Szokásos sablonok, sok újat nem tud adni. Nekem a sárkányok miatt tetszett, de abból a színes világból, amit ismerek keveset hozott. Kevés a leírás, halványak a karakterek, de mégiscsak WoW.
Az eleje ugyan kissé vontatott volt, de aztán csak beindultak a dolgok. Főleg az utolsó néhány fejezet, ahol már ténylegesen harcra került a sor a sárkányok kiszabadítása miatt. Korialstrasz és Ronin már az ősök triliógiában is kedvenc volt, és itt is hozták a formájukat. Most pedig már azt is megtudhattam, hogy ismerkedett meg Verézával.
Nekem is az első warcraft könyv, amit elolvastam, ezután nem kellett senkinek sem rábeszélnie, hogy olvassam el a többit is :)
Kimondottan kellemes volt. Végig jól szórakoztam, lekötött az izgalmas cselekmény és a szereplőket sikerült megkedvelni. Jóllehet hasonló az összes többi ilyen műhöz, ezáltal tele van közhelyekkel és sablonnal, de nem is emiatt szeretjük az ilyen típusú fantasy regényeket. Elsőre kicsit hirtelen volt a nem túl ismert mitológiába belecsöppenni, de a végére már kitisztult a helyzet. Külön tetszett a sárkányos háttértörténet kibontása, tovább növelte az élvezeti értékét.
A könyvtől érdekelni kezdett a többi Warcraft is.
Huu az eddig olvasott legjobb Warcraft könyv volt. Imádtam minden részletét. Kellemes, cselekmény dús, és nagyon olvastatja magát.
Tetszet Halálszárny logikája, ahogy beférkőzött a király kegyeibe, ahogy szépen manipulált mindenkit. Na meg mikor a végén kiderül, hogy nem is azt akarja amire számítottam. Fantasztikus volt. Még 1 mondat erejéig a pici Arthas-szal is találkozhatunk:)
Azt viszont sajnálom, hogy Rónin és Varéza kapcsolatáról nem meséltek többet. (Sikeresen utánajárás közben sikerült lelőnöm egy másik könyv történetét.)
Tetszettek a sárkányok bemutatása, bár Kalecet hiányoltam. Ekkor már biztos életben volt, életben kellett lennie. Vagy csak megint én vagyok eltévedve időben?
ui: Nem Kalec ekkor még tervben se volt:)
Gyerekként imádtam :) Nem tudom hogy mai fejjel mennyire tetszene de nagyon kellemes emlékeim vannak tőle régről ezért adok neki 5 csillagot. De majd ha lesz időm újraolvasom kiváncsiságból hogy megtudjam most mi a véleményem róla :).
Népszerű idézetek
A következő pillanatban egy jégbarlangban találta magát.
Valamikor régen több alkalommal is járt ezen a helyen, mégis megrettent. Tudta, kinek a birodalmába hatolt be, és azzal is tisztában volt, hogy azok közül, akiket szeretett volna maga mellé állítani, éppen ő veszi leginkább zokon a vakmerő tolakodást. Még Halálszárny is tisztelettel adózott a fagyos barlang urának. Kevesen léptek e szentélybe, mely a hideg, kegyetlen Északi-fjord szívében rejtőzött, és még kevesebben hagyták el élve.
A mennyezeten hatalmas cseppkő-oszlopok függtek, melyek olyan tiszták, olyan áttetszőek voltak, mintha kristályból lennének. A barlang padlóját és falait beborító hóréteg alól is gyönyörű képződmények bújtak elő. Valami rejtett járaton keresztül fény szűrődött a csarnokba; a fátyolos világosságban úgy tűnt, mintha mozdulatlanná fagyott szellemalakok állnának az oszlopok között. A fény sugarai megtörtek a kristályképződményeken, szivárványszín foltokat festettek a falakra.
Kilencedik fejezet
Egy kis üveget vett elő, melyben egyetlen száraz virág volt.
Az Eonrózsa. Az egész világon csupán egyetlen olyan hely volt, ahol termett. Ezt a szálat Krázus szakította le hajdani szerelme számára, és akkor vette magához ismét, amikor az orkok lerohanták fészküket, és elhurcolták a királynőt.
Az Eonrózsa… Az öt különböző szín szirom aranyló porzót zárt közre. Krázus felnyitotta az üvegcsét, beleszagolt. A gyenge illat ifjúkorának emlékeit idézte. Rövid habozás után benyúlt, és óvatosan kiemelte a hervadt virágot, amely érintésére életre kelt, és visszanyerte legendás ragyogását. Tűzpiros, smaragdzöld, jégezüst, tengerkék, éjfekete. A színek ilyen ragyogásáról a közönséges festők csak álmodni tudnak. Nem volt a rózsához fogható szépség a világon, és nem volt virág a nap alatt, melynek illata ehhez a varázslatos lehelethez fogható lett volna.
Tizenkettedik fejezet
A dühös király nyomában angyali, szőke kisfiú szaladt; a gyermek megpróbálta magára vonni apja figyelmét. Terenas a két köpenyes alakra pillantott. Dühös arca még sötétebbé vált. Gyorsan a gyerekhez fordult.
– Eredj vissza nővéredhez, Arthas, és próbáld megvigasztalni. Amint tudok én is megyek. Megígérem!
Tizenharmadik fejezet
Keményen megmarkolta a talizmánt, és a sárkány fejéhez lépett. A bestia jó pár gondozójával végzett már, ezért a nyakát is kénytelenek voltak a padlóhoz láncolni. Persze a láncok és a bilincsek semmit sem értek volna, ha nem erősítik meg őket a korong mágiájával. Nekros tudta, Alexstrasza tehet amit akar, amíg a talizmán nála van, addig nem szabadulhat ki. A sárkány is tisztában volt ezzel, mégis újra és újra megkísérelte a kitörést.
A fenséges sárkány részben valós, részben képzelt alakja kiterjesztette szárnyát, mintha álmából ébredne. Alakja zöldben játszott; az árnyalat a lenyugvó nap fényében ragyogó erdőre emlékeztette Krázust. A varázsló felnézett, és a sárkány szemét kereste, de az csukva volt, mintha még mindig szenderegne.
Krázus biztos volt abban, hogy az Álmok Hercegnője tisztán látja őt.
Tizennegyedik fejezet
A sárkány pikkelyei egykor fémesen csillogtak, de most – bár teste még mindig megtöltötte a csarnokot – látszott rajta, rengeteget vesztett életerejéből. Bordái majd kiszúrták a bőrét, testének természetes fénye megfakult, a hangok vontatottabban törtek fel torkából, mint régen. A szemében azonban a régi hevességgel lobogott a gyűlölet. Az ork tudta, ha a sárkánykirálynő egyszer mégis kiszabadul, lesz az első, akit elevenen lenyel, vagy feketére perzsel.
Negyedik fejezet
A sorozat következő kötete
Warcraft sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Christie Golden: Arthas: A Lich Király felemelkedése 90% ·
Összehasonlítás - Aurora Lewis Turner: A hatalom köve 88% ·
Összehasonlítás - Christie Golden: Warcraft – A kezdetek 87% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai 88% ·
Összehasonlítás - Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje 90% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: A sötét égbolt sárkányai 89% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: Télvíz idején 95% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja 90% ·
Összehasonlítás - David Eddings: A gyémánt trón 90% ·
Összehasonlítás - Daniel M. Bodo: A Viharűző és a Démonlovagok ·
Összehasonlítás