Egyetlen ​gyermek 79 csillagozás

Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Aki kedveli Jodi Picoult írásait, annak felejthetetlen élményt nyújt ez a káprázatos bemutatkozó regény, amely egy hatéves kisfiú szemszögén keresztül mesél a gyógyulásról, a családról és a gyerekek kivételes bölcsességéről. Arra figyelmeztet bennünket, hogy néha a legkisebb testben lakozik a legnagyobb szív, és a legvékonyabb hang a legerősebb.
Az elsős Zach Taylor osztálytársaival és a tanárnőjével a gardróbszekrénybe préselődve hallgatja az iskola folyosóján eldördülő lövéseket. Az épületbe behatoló fegyveres tizenkilenc áldozatot szed. A szűk kis közösség élete soha többé nem lesz ugyanaz. Miközben anyja pert fontolgat – az ámokfutó szülei ellen, hiszen őket hibáztatja fiuk tette miatt –, Zach visszavonul szupertitkos búvóhelyére, elmerül a könyvek világában, és nekivág lebilincselő utazásának a gyógyulás és a megbocsátás felé. Rá akarja vezetni a környezetében élő felnőtteket a szeretet és együttérzés egyetemes igazságaira, hogy túljuthassanak életük legsötétebb óráin.

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9789632938172 · Fordította: Tábori Zoltán
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932118 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 2


Kedvencelte 15

Most olvassa 1

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

”De amikor az ember megpróbál nem gondolni valamire, az lesz az egyetlen dolog, amire majd egész idő alatt gondol.”

Rhiannon Navin első könyve igazi csemege a lélektani regények kedvelőinek. A történet egy borzalmas napon indul: az iskolai lövöldözés során az ötödikes Andy meghal, míg testvére, az elsős Zach egy gardróbszekrényben hallgatva a lövéseket vészeli át a traumatikus eseményt. A könyv további része azonban kevésbé esemény-, sokkal inkább érzelemdús: fő témája az, hogy a trauma után a háromtagúra csökkent család hogyan próbál megküzdeni a borzalmas helyzettel. Sajnos mindannyian külön-külön igyekeznek megoldási stratégiákat találni, így egyedül maradnak kínzó érzelmeikkel. A regény kiválóan bemutatja, mennyi érzés kavarog ilyenkor egyszerre az emberben, mint a szomorúság, a harag, a félelem, az együttérzés, a magányosság, sőt még a boldogság is. Az érzelmileg rendkívül intelligens Zach, aki rögtön belopta magát a szívembe, meglepő módon, sokkal jobb megoldásokat talál, mint szülei. Érzelemképek által igyekszik szétválasztani a különböző érzelmeket, emellett az agyszéfet, és a Csodakunyhó mese boldogság titkait hívja segítségül a szomorúság gyógyítására. A megható befejezés pedig méltón és szívmelengetően zárja az emocionális olvasmányt. Az elsőkönyves írónőt sokan Jodi Picoult-hoz hasonlítják, remélem hasonlóan sok könyve jelenik majd meg, én már alig várom őket.

cseri>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Abba a műfajba tartozik ez a könyv, aminek fogalmam sincs, mi a neve, biztos van, szóval azokról a családi tragédiákról, krízishelyzetekről szólnak az ilyen könyvek, amelyekbe nem szeretnél kerülni. Olvasni róla is kicsit katasztrófaturistás érzés, és vannak akik ezt a műfajt tényleg jól tudják. Alighanem tényleg Jodi Picoult ennek királynője, a fülszövegben is egyből őt hivatkozzák, így rögtön el tudja helyezni az olvasó. Ugyanakkor ez a könyv jobb, mint a Picolt-regények, amik azért általában nagyon hatásvadászak és egysíkúak.
A téma kimeríthetetlen sajnos, iskolai lövöldözés. Itt felismerhetően a Sandy Hook-i ámokfutás adta az inspirációt. Innen Európából nehezen tudjuk elképzelni, milyen lehet azzal a tudattal élni, hogy ez bármikor megtörténhet, hogy az iskolában a gyerekek nemcsak tűzriadóra gyakorolnak, hanem ún. zárkózási gyakorlatokat is tartanak, biztonsági intézkedések vannak, nem lehet csak úgy besétálni az iskolába, és még ennek ellenére is megtörténhet. És meg is fog, hiszen nem fognak változni a fegyverviselési szabályok.
Ez a kindulópont, és egy család, ahol megtörtént a tragédia. Mindez gyerekszemszögből, mindent Zach, az egyik áldozat elsős testvére mesél el arról, hogyan próbál a család megbirkózni ezzel a fájdalommal. Nekem tetszett ez a gyerekszemszög, noha nyilván kicsit túl lekerekített, nem valószínű, hogy ennyire tudatos tud lenni egy gyerek az érzelmeivel kapcsolatban. A családtagok viselkedése viszont teljesen hitelesnek tűnik, és jó stílusban van megírva a könyv, itt egy családi veszekedés olyan, mint az életben is lehetne. Nagyon empatikusan megírt történet, sírtam is rajta, pedig ritkán szoktam.

wzsuzsanna P>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Két dolog is volt, ami miatt ez a regény felkeltette az érdeklődésemet, az első a témaválasztás. Igyekszem mindent elolvasni, ami az iskolai erőszakkal kapcsolatban a kezem ügyébe kerül, legyen az szak- vagy szépirodalom. Rhiannon Navin első regénye pedig nem pusztán a bátor témaválasztás miatt érdemel figyelmet, hanem a sajátos szemszög miatt is, miszerint egy hatéves kisfiú nézőpontjából meséli el a borzalmas eseményeket, illetve az azt követő lelki folyamatokat, amiket családjával megél. A második dolog természetesen a Jodi Picoult könyveivel vont párhuzam volt: az ő munkáit nagyon szeretem, és bíztam abban, hogy hasonló élményt fogok kapni az Egyetlen gyermektől is. Utólag megítélve nem gondolom, hogy egyenlőségjel tehető közéjük, a két írónő elég más stílusban/módszerekkel ír, abban viszont valóban hasonlítanak, hogy kitűnően bánnak a tabunak számító témákkal, és hogy nagyon gazdagon ábrázolják a különböző emberi érzéseket.
Ahogy a fülszövegből is kiderül, a történet egy iskolai lövöldözéssel kezdődik. Hatéves főhősünk, Zach először nem tudja mire vélni a felfordulást, a tanterem szekrényében bujkálva csak annyit érzékel az eseményekből, hogy valami szörnyűség zajlik, amitől a felnőttek is halálra rémülnek. Zach sajnos azután sem lel megnyugvásra, hogy szülei érte jönnek, hiszen ekkor tudatosodik benne, hogy tízéves bátyja, Andy nincsen sehol…ami ezután következik, az sajnos természetes velejárója egy ilyen tragédiának. A szülők igyekeznek a tőlük telhető módon folytatni az életüket, hiszen megmaradt gyermekükről továbbra is gondoskodniuk kell. Ugyanakkor nagyon is érthető, hogy egy ilyen fajta túlélő-üzemmód erő hiányában már nem terjed ki odáig, hogy a kisfiú érzelmeivel, gyászfolyamataival is megfelelően foglalkozzanak. Éppen ezért Zach egy kicsit magára marad ebben a helyzetben, és saját logikájával és mentális stratégiáival igyekszik értelmet találni az értelmetlenben. (…)
Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, hiszen az ember óhatatlanul bevonódik a tragédiába és olykor nagyon mély szomorúságot érez, mégis azt gondolom, hogy fontos kézbe venni. Nem csak azzal kapcsolatban nyitja fel a szemünket, mik zajlanak le egy gyászfeldolgozási folyamatban, hanem a család, mint egység működéséről is sokat tanulhatunk belőle. Zach szülei szintén nagyon hitelesen voltak ábrázolva, összetett karakterrel és olyan viselkedéssel, amivel könnyű azonosulni. A legfőbb mondanivalója mégis az volt számomra, hogy mennyire fontos jól megélni a jelen pillanatot, és hogy- bármennyire közhelyesen hangzik- a szeretet mindig előbbre visz bennünket, mint a harag.
bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/06/egyetlen-gyermek.html

Véda P>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Az ember szíve bizony meg-megszakad ahogyan a gyerek próbálja feldolgozni az őt ért traumákat, miközben körülötte minden és mindenki darabokra hullik szét. Ez a gyerek a mérhetetlen, soha el nem múló szomorúság, a szégyenérzet, a lelkiismeret furdalás és a gyász mélypontjain át is kapaszkodót keres. Saját kis világából merít, olvasmány élményeiből próbálja felkutatni a boldogság titkait, hogy megpróbálja a szüleinél is alkalmazni az olvasottakat. Saját kis világot épít, ha épp minden és mindenki veszni látszik már, féltőn óvja titkát, ám azonnal szívesen megosztja azzal, akiről azt gondolja, szüksége van rá.
http://hangulatokk.blogspot.com/2018/10/rhiannon-navin-…

White13>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Ez a regeny valahogy egy tomegkatasztrofa, ami pont melletted tortenik meg, es keptelen vagy mashova nezni. Keptelen vagy nem egyszerre elolvasni Zach es csaladja tortenetet. Fajdalmas, okos es csodalatos mu. Nehez. De ajanlom. Igazi kincs. Es en filmet csinalnek belole am.

Prof_Hicks>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

https://www.youtube.com/watch…

Egy iskolai lövöldözés, amelyben nagyon sok gyermek vesztette életét. Sajnos nem egy hihetetlen, hanem nagyon is valósághű történetet leíró könyvet tarthat a kezében az, aki az Egyetlen gyermek c. kötetet választja. Az elsős, mindössze hat éves Zach szemszögén keresztül, szívbemarkolóan megható módon tudhatjuk meg, milyen érzés elveszíteni egy testvért, átélni egy ilyen rettenetes érzést, és vajon hogyan lehet egy családnak túltennie magát egy ilyen szörnyű eseményen. Egyáltalán lehetséges-e ismét boldognak lenniük mindezek után?

Már a bevezetőből nyilvánvaló lehet tehát, hogy ez a könyv rengeteg tanulságot tartalmaz és sok, a gyásszal, megbocsátással, boldogsággal, irgalmassággal, stb. kapcsolatos velős gondolatot vonultat fel és tár az olvasó elé, mindazzal együtt, hogy közben remek olvasmányul is szolgál. Talán azt mondanám, hogy ez nem annyira a szórakoztató irodalom kategória, mintsem szépirodalom, mert nem mondanám, hogy különösebben jót derülünk vagy vidulunk az olvasása közben, sőt, néha – főleg a végén – kifejezetten könnybe lábadhat a szemünk a meghatottságtól vagy épp a szomorúságtól. Mert főszereplőnktől, Zach-től azt is megtudhatjuk bizony, hogy egyszerre rengeteg érzés keveredik bennünk, s néha talán jobb, ha megpróbáljuk kicsit elkülöníteni őket egymástól.

Ami leginkább lenyűgözött a könyvben, az maga Zach, illetve az ő rendkívül értelmes, érzelemgazdag személyisége, hogy milyen egyedi módszereket talál ki saját magának arra, hogy feldolgozza a gyászt, és valahogy megpróbálja túltenni magát az eseményeken. Bizony, ezek az egyszerűnek tűnő dolgok ugyanis sok felnőttnek sem jutnak eszébe, ő mégis a maga természetes ösztönével talál rá a megoldásra/megoldásokra. A gond csak az, hogy a felnőttek egyáltalán nem figyelnek rá. Hiszen mit is érezhet egy anya vagy egy édesapa, miután elveszti az alig tíz éves fiát? Lehet-e egyáltalán ilyenkor másra is gondolniuk önmagukon kívül, vagy mikor is megy át önzőségbe az, ha egy idő után még mindig nem tudnak egymás fájdalmára figyelni?

Ez tényleg egy nagyon megható, kedves történet, hiba nélkül, amely egy gyermek őszinteségével tárja elénk nem csak a rettenetes eseményt, az utána lévő fájdalmat, de a fényt is az alagút végén. Nem hiába hasonlították egyébként Jodi Picoult könyveihez stílusában – habár Picoult egyetlen regénye sem mentesülhet a dilemma alól, azazhogy két út közül nála sosem tudjuk eldönteni, vajon melyik a helyes. Az Egyetlen gyermeknél viszont világosan látjuk ezt, szóval számomra tényleg maximum hangulatában hasonlít, ugyanakkor az nem kétséges, hogy egy szintén nagyon tehetséges író szintén felettébb olvasmányos írását tarthatjuk a kezünkben.

Bár a fülszöveg alapján eleinte nem akartam elolvasni – aztán ajánlásra mégis meggondoltam magam –, egyáltalán nem bántam meg, mert feltételezéseim ellenére nem egy sablonos könyvet kaptam, és még ha néha nagyon szívszorító is volt olvasni, és gyakran hangosan, dühösen méltatlankodtam a történteken vagy épp a szülők viselkedése miatt, azért nagyon is imádtam az egészet úgy, ahogy van.

Szóval bátran merem ajánlani az érzelmes könyveket kedvelő olvasóknak, nőknek – de akár férfiaknak is –, vagy azoknak is, akik talán épp most vesztettek el valaki hozzájuk közel állót. Biztos vagyok benne, hogy sokak kedvencévé válik még.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 10/10 – Mindegyik nagyon szerethető, emberi, közelinek érezzük őket. Elég összetettek és kidolgozottak, kézzel foghatóak.
Borító: 7/10 – Önmagában jó, de nem vagyok biztos benne, hogy nagy illik a történethez. Szerintem a külföldi borító a sok színével, amelyeknek egyedi jelentésük és jelképük van a könyvben jobban illik hozzá.
+ pont: Mert egy igazán gyönyörű, megható, kedves történet, és mert fantasztikus ötlet volt egy hatéves szemszögéből szemléltetni az eseményeket, az ő szemén át bemutatni a történetet.
– pont: Egy-két mondanivalót egy kicsit erőltetetnek éreztem, de azt hiszem, ezt igazándiból nem róhatjuk fel a kötetnek.

hollow_crown>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Először nem hazudott nekem egy fülszöveg, tényleg ajánlatos Jodi Picoult rajongóknak. Nagyon jó első regény, zseniális ötlet a 6éves kisfiú szemszögéből írni egy ilyen tragédiát, imádom a karakterek személyiségének alakulását és azt, ahogy mindenkire milyen egyedi módon hatott a tragédia. Sajnos a fél csillag levonás a klisés vég miatt történt…

Ariadne>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

A fülszöveg már sejteti az olvasóval, hogy a regény nem lesz egy sétagalopp, mert egy borzalmas eseményről, illetve annak a vonzatairól ír a szerző, egy hat éves kisfiú szemszögéből. Egyáltalán nem túlzás, hogy aki kedveli Jodi Picoult írásait, annak felejthetetlen élményt nyújt ez a regény. Tényleg hasonló hatással volt rám, mint Picoult könyvei. Elgondolkodtató és érzelmeket közvetít. Talán ez most egy picit jobban meg is viselt, mert annyi gyermek vesztette életét egy értelmetlen tragédiában, s ezt követően is még rengeteg szenvedés tanúja lehettem.
Ez a könyv alaposan felborítja az ember lelki egyensúlyát. Mindennek nevezhetnénk, csak épp rendhagyónak nem. Szívet tépő eseményeknek leszünk tanúi, és garantált, hogy nem tudsz teljesen külső szemlélő maradni.

Bővebben: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2018/07/rhiannon…

Széni>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

nagyon sokáig hordoztam magammal, de ez nem a könyv hibája. olvasási, illetve magánéleti válság közepén olvastam ezt a regényt, így nagyon nehéz dolga volt az írónőnek, hogy a mondatok egyáltalán átjussanak a szürke ködön, ami mögött léteztem. lassú, rengetegszer megszakított olvasás volt. sokszor azt éreztem, hogy unom a történetet, mert semmi sem történt a könyvben. aztán eszembe jutott a nagymamám halála. az a mérhetetlen, fájdalmas, lassú és sokáig elhúzódó gyászidőszak, amikor próbáltam feldolgozni, hogy elveszítettem azt az embert, akit a világon a legjobban szerettem. és ott, abban a pillanatban rögtön megértettem a könyv mondanivalóját, hangulatát. az első oldaltól fogva ragaszkodtam a regény összes szereplőjéhez, mindenki lelki világával azonosulni tudtam. boldog anya leszek, ha egyszer lesz egy fiam és olyan erős, bátor, jólelkű és szeretetreméltó tud majd lenni, mint Zach.

Navin-t Jodi Picoult-hoz hasonlítják, amiben ugyan van igazság, Navin nagyon jól ír, jók voltak a karakterkidolgozások is. azonban én Picoult regényeit jobban kedvelem, sokkal tovább és erősebben képes fent tartani a figyelmemet.

Ildikó_Nagy_2 P>!
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Barátnőm ajánlotta figyelmembe és amikor elolvastam a fülszöveget, már sejtettem, hogy jó kis könyv lesz, mivel Jodi Picoult-t nagyon kedvelem. Ez viszont még annál is jobb volt. A téma nagyon is aktuális, szinte havonta halljuk a hírekben, hogy iskolai lövöldözés történt. Nagyon megérintett a történet, a 6 éves kisfiú, Zach szemén keresztül látjuk, hogy tudja/nem tudja feldolgozni a testvére elvesztését, a szülők reakcióit. Az anyát sajnos nem tudtam megkedvelni, az apa viszont nagyon szimpatikus volt. A befejezés is gyönyörűre sikerült. Szívből ajánlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

Málnika >!

De amikor az ember megpróbál nem gondolni valamire, az lesz az egyetlen dolog, amire majd egész idő alatt gondol.

24-25. oldal, 3. fejezet

Málnika >!

Én mindkét oldalt nézem, ez az igazság.

290. oldal, 44. fejezet

Kókuszka >!

Jack és Annie rájön, hogy a boldogság negyedik titka gondoskodni valakiről, aki rászorul. És Jack úgy gondolja, hogy ez talán fordítva is igaz: Azt hiszem, az ember olykor boldoggá tehet másokat azzal, ha hagyja, hogy gondoskodjanak róla.

339. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · gondoskodás
wzsuzsanna P>!

Szeretek békében ellenni a szobámban, de ez nem volt jó érzés. Magányosnak éreztem magam. Az nem ugyanaz, mint ha csak egyedül lennék. Én és anya állapítottuk ezt meg egyik lefekvéskor. Visszahívtam a szobámba, és megmondtam neki, hogy egyedül érzem magam, de anya azt mondta, nem vagyok egyedül, hiszen ő itt van a földszinten. Rájöttünk, hogy amit érzek, az a magányosság, nem pedig az egyedüllét. A magányosság az, amikor az ember együtt szeretne lenni valakivel, és az szomorú érzés. Az egyedüllét nem biztos, hogy rossz. Akkor is jól tudom érezni magam, ha egyedül vagyok. Megállapítottuk, hogy néha mindketten szeretünk egyedül lenni.

94. oldal

fukszia>!

…rájön, hogy a boldogság negyedik titka gondoskodni valakiről, aki rászorul.

…Azt hiszem, az ember olykor boldoggá tehet másokat azzal, ha hagyja, hogy gondoskodjanak róla.

fukszia>!

És megtanulják, hogy a boldogság első titka: Vedd észre a kis dolgokat körülötted, például a természetben!

fukszia>!

… felfedezték, hogy a boldogság harmadik titka Merlin számára abban rejlik, hogy irgalommal kell viszonyulni minden élőlényhez.
… Azt jelenti, hogy együttérzéssel és szeretettel állunk hozzájuk.

Véda P>!

Tanítónőm, Miss Russell lehelete maradt meg leginkább az emlékezetemben az ámokfutás napjáról.

(első mondat)

Véda P>!

Piros – Szégyenkezés
Szürke – Szomorúság
Fekete – Félelem
Zöld – Harag
Magányosság – Átlátszó
Sárga – Boldogság
Megvártam, amíg az érzelemképeim megszáradtak, akkor kihoztam a konyhából a ragasztószalagot, és kitettem őket a búvóhelyem falára. Ez jó hely nekik. Lefeküdhettem Andy hálózsákjára, és nézegettem az érzéseket. Most külön voltak, így könnyebben gondolkodhattam rajtuk.

114. oldal

Véda P>!

Az összes ember a házunkon túl ugyanazt csinálja, mint mindig. Én meg azon tűnődöm, vajon tudják-e, hogy itt, a mi házunkon belül minden megváltozott.

115. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Maja Lunde: Hónővér
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
B. N. Toler: Lélekvesztők
Ashley Audrain: A szív sötétje
Adeline Dieudonné: Az igazi élet
Cath Crowley: Szavak kékben
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Matthew Quick: Napos oldal