Görög ​ételek 1 csillagozás

Szakácskönyvet még sosem értékeltem, de legalább már ezt is kipróbáhatom.

Nagyon fellelkesültem, mikor megláttam a könyvtárban, az külön tetszett, hogy három nyelven voltak feltüntetve az ételek: magyarul, görögül és latin betűs átírással. Aztán kissé leromlott a kedvem, mikor láttam, hogy a görög szavakra nem lettek kirakva az ékezetek… Ha már veszik a fáradságot, ezt miért nem lehetett megoldani? Olyan érzés, mintha kinyitná az ember a szakácskönyvet a „porkolt” oldalon…

Az elején van egy összefoglaló a híres ételekről régiók szerint, azt szerettem olvasni… viszont aztán sokat nem is ír le közülük. Elégedetlen voltam a receptválasztással. Néha lusta volt, pl. felsorolta külön a cukkiniből és külön a padlizsánból készült muszakát, ami ugyanaz az étel kb., vagy éppen azt ecsetelte, hogy egész disznót meg bárányt hogyan kell elkészíteni… Az előételek közül is hiányoltam a kedvenc csemegémet, a φέτα στον φούρνο-t (kemencés feta), mondjuk igaz, hogy ahhoz nem kell nagy recept, mert 5 perc öszedobni.

A képek nem profik, inkább taverna hangulata van az egésznek, amit nem bántam, az ételek leírására is ez igaz. Tehát nem túl részletesek a leírások (főzd addig, míg puha lesz stb.), meg sokszor a bögrét használja mértékegységként, amit én nem szeretek.

Egy receptet kipróbáltam belőle, Λαχανοντολμάδες-t csináltam (ez a magyar töltött káposztához nagyon hasonló étel). Viszont én még sosem készítettem töltött káposztát, így nem volt ilyenben tapasztalatom, úgyhogy kicsit kiütötte nálam a biztosítékot (mármint szó szerint sikerült lecsapnom a biztosítékot főzés közbe, szóval inkább nem részletezem mit szenvedtem ezzel az étellel). Ízre azért nem lett rossz, most egy hétig ezt esszük, legalább tényleg laktató.

Szóval összességében kicsit csalódás, szerintem túl sok általános ételt válogatott bele, ami alig különbözik a hagyományos európai ételektől (persze, tudom, hogy az európai konyhában azért vannak átfedések), vagy olyat, amit otthon nem lehet csak úgy elkészíteni (lásd az egész négylábú állatok). Valószínűleg a szerző tényleg vezetett egy görög tavernát itthon és csak a menüjét írta le kb. olyan alapanyagokból, amik elérhetőek nekünk. De azért én szívesebben láttam volna nagyobb választékot.

U.i.: Ezt eddig is tudtam, de itt volt szembetűnő, hogy a görögök mennyire szeretik becézni az ételeiket. A görög kicsinyítő képző az „-áki”, ebből felismerhetőek. Belegondolva a szuvlaki is innen jön, a szuvla nyársat jelent görögül, szóval az étel neve tulajdonképpen nyársacska :)