Voltaire ​világa 1 csillagozás

Réz Pál: Voltaire világa

Az ​a jómódú polgárfiú, akivel Réz Pál könyve elején megismerkedtünk, még nem Voltaire: Francois-Marie Arouet-nak hívják, és meglehetősen felszínes fiatalembernek látszik. Csak az előkelő társaság, a rang, a hírnév, a fényűző élet érdekli. Szemünk láttára alakulnak ki arcán a jól ismert vonások. „Megszületik” az a csípős nyelvű. kíméletlenül szellemes társasági férfi, aki nem tűr maga körül semmiféle ostobaságot, aki nem tisztel semmit, amit tisztelni illik. Végigkísérhetjük útján a hercegekkel összekülönböző, Párizsból a pallérozottabb Angliába futó, a Chatelet márkinéval tudóskodó, királyoknak hódoló és királzok hódolatát fogadó, mindig a maga egyre emberibb igazságát kereső, a magáért és másokért olyan leleménzesen harcoló, a Párizsból kitiltott és Párizsba olyan diadalmasan visszatérő, a nagy becsvággyal közepes műveket, s mintegy mellékesen remekműveket író Voltaire-t. Réz Pál tudja, miről kell, miről nem érdemes beszélni. Nincs benne semmi tudóskodó, nagyképűség. Könyve olyan… (tovább)

Róla szól: Voltaire

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Írók Világa

>!
Európa, Budapest, 1981
346 oldal · ISBN: 9630721643

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Voltaire


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Egy húszkötetes mű sohasem fog forradalmat csinálni, a harminc sou-s kis könyvek a veszedelmesek.

194. oldal, Röpiratok és levelek - Qui plume a, guerre a (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Voltaire
>!
Sli SP

Azok a leghasznosabb könyvek – írja –, amelyeknek felét az olvasó írja: továbbfűzi a gondolatokat, melyeknek csíráját elébe tárják.

202. oldal, Röpiratok és levelek - Qui plume a, guerre a (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Voltaire
>!
Sli SP

Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára… Voltaire főművének ezzel a kulcsmondatával megint Pascalhoz közeledik – hiszen nem hihető, hogy amikor leírta, ne gondolt volna a Gondolatok híres mondataira: „Az ember állapota: állhatatlanság, unalom, nyugtalanság… Az embereket titokzatos ösztön űzi, hogy a világban keressenek szórakozást és elfoglaltságot, s ennek a forrása örökös nyomorúságuk nem szűnő érzete; ám él bennük ősi természetünk nagyszerűségének emlékeként egy másik, rejtett ösztön is, amely azt súgja nekik, hogy igazi boldogságot csupán a nyugalom nyújthat, nem pedig a tülekedés; e két ellentétes ösztönből alakul aztán ki bennük egy lelkük mélyén láthatatlanul megbúvó, zavaros szándék, amely arra serkenti őket, hogy izgalmak árán hajszolják a nyugalmat, s abban a hitben ringatja őket, hogy a hiányzó kielégüléshez úgy juthatnak el, ha legyőzve a néhány számításba vett akadályt, megnyithatják a nyugalomhoz vezető kaput. És így múlik el az egész élet. Akadályokkal küzdve keressük a nyugalmat; s amikor végre legyőztük őket, elviselhetetlenné válik a nyugalom; mert vagy meglevő bajainkra gondolunk, vagy azokra, amelyek ránk szakadhatnak. De még ha mindenfelől eléggé védve éreznénk is magunkat, a gond a maga erejéből akkor is hamarosan ránk törne szívünk mélyéből, ahol természeténél fogva gyökerezik, és megmérgezné lelkünket.” (Pődör László fordítása.)

230-231. oldal, Nyugtalanság vagy unalom? Regények, elbeszélések (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Blaise Pascal · ember, emberiség · nyugalom · Voltaire
>!
Sli SP

(…) olykor magának a filozófiának, sőt a gondolkodásnak hasznán is eltűnődik: vajon biztosítéka vagy akár csak előfeltétele-e a gondolkodás a boldogságnak, avagy éppen annak legnagyobb akadálya, ellensége? – kérdi több ízben is, több művében. Válaszai megint csak egymással vitatkoznak. Egyik tanmeséjének hőse, a derék brahman, így elmélkedik: …Százszor is elgondoltam, hogy én is boldog lehetnék, ha olyan ostoba volnék, mint a szomszéd vénasszony – ámde nem kérek az ilyen boldogságból… Végül is miről van szó? – mondtam. – Arról, hogy boldogok legyünk. És mit számít az, hogy értelmesek vagyunk vagy ostobák? De ezzel még nincs vége, mert akik elégedettek létükkel, bizonyosak az elégedettségükben; a gondolkodók azonban nem bizonyosak abban, hogy helyesen gondolkodnak-e. Világos tehát, hogy ha az értelem hozzájárul ahhoz, hogy rosszul érezzük magunkat, akkor nem szabad az értelmet választanunk. – Az okoskodás hibátlannak látszik, Voltaire alteregója mégis kénytelen csodálkozva megállapítani: …Mindazonáltal senkivel sem találkoztam, aki ráállott volna a vásárra, hogy hülyeségével váltsa meg elégedettségét. Amiből arra következtettem, hogy a boldogság ugyan fontos nekünk, de az értelem még fontosabb. A dilemma az 1760-as években igen sokat foglalkoztatja: Nem tudom elfogadni, hogy minél többet gondolkodik az ember, annál boldogtalanabb – írja 1764-ben Madame du Deffand-nak. – Ez csak azokra vonatkoztatva igaz, akik tévesen gondolkodnak…

237. oldal, A műkedvelő filozófus (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · boldogtalanság · értelem · gondolkodás · Voltaire
>!
Sli SP

Alfieri, az olasz költő és drámaíró, szemére is veti majd Voltaire-nek, hogy mint filozófus a hatalmasok ellen írt, de mint kamarás, „a fáklyát vitte előttük”. Heine már látni fogja, hogy mi volt ennek a kapcsolatnak valóságos jellege: „Alfieri nem vette észre – írja –, hogy Voltaire, miközben szolgálatkészen vitte a fáklyát a hatalmasok előtt, azzal egyszersmind meztelenségüket is megvilágította.”

104. oldal, Porosz Árkádia (1750-1753) - Mézeshetek (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Voltaire
>!
Sli SP

Ami túlságosan együgyű ahhoz, hogy elmondják, azt eléneklik.

186. oldal, Költészet és drámaköltészet - Racine és Hugo között (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: ének · Voltaire
2 hozzászólás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Mindegy, hogy ki milyen családban, milyen szülőktől született, milyen ajtón keresztül érkezett a világba, egyedül élete, cselekedetei, munkái számítanak. Aki a honnak él, ősökre nem szorul – írja a Mérope-ban.

6. oldal

>!
Sli SP

A jó és rossz kérdése áttekinthetetlen káosz mindazok számára, akik jóhiszeműen vizsgálják – írja a Filozófiai szótár-ban.

246. oldal, A műkedvelő filozófus - Vallás- és egyházkritika (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Voltaire
>!
Sli SP

Ha választanom kellene, kevésbé gyűlölném egyetlen ember zsarnokságát, mint sokakét: egy zsarnoknak olykor vannak, a zsarnokok gyülekezetének soha sincsenek jó pillanatai.

275. oldal, A műkedvelő filozófus - A láthatatlan hatalom: Voltaire politikája (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Voltaire · zsarnokság
>!
Sli SP

Kereken ötven színművet írt. Egyéb munkáival párhuzamosan mindig egy-egy drámán is dolgozott, lázas hévvel, gyorsan. (Amikor bevallotta D’Alembert-nek, hogy az Olympie-t hat nap alatt írta, mint ahogy isten teremtette a világot, az megjegyezte: – Nem kellett volna megpihennie a hetedik napon…)

174. oldal, Költészet és drámaköltészet - Racine és Hugo között (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Voltaire

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hahner Péter: Államférfiak
Passuth László: Édenkert az óceánban
André Maurois: A három Dumas
Claire Tomalin: Jane Austen élete
Vajda György Mihály: Lessing
Szauder József: Kazinczy Ferenc, az ember és az alkotó
Torda István: Professzorok, redaktorok, kalandorok
Lewes György Henrik: Gőthe élete I-II.
Johann Wolfgang Goethe: Goethe szerelmei
Michelle Moran: Madame Tussaud