Szomory ​Dezső 1 csillagozás

alkotásai és vallomásai tükrében
Réz Pál: Szomory Dezső

„… ​mindig úgy szerettem volna élni, ahogy ezt magamnak megírnám” – mondja Szomory A párizsi regény-ben. Holott ez a vágy – az élet és a mű egységének vágya – Szomory hosszú életében sokszor megvalósulhatott. Megvalósult az életmód különcségében és az írói stílus különösségében, a szokások és az érzések túlfinomult arisztokratizmusában, amelyet Szomory tudatosan vállalt. A szélsőséges magatartás persze mindig támadások céltáblája, Szomory egész életében, de még halála után is támadások kereszttüzében állt. A különböző előjelű gyanakvásokkal vitázva Réz Pál Szomory objektív portréját rajzolja meg. Az íróét, aki nemzedéktársainál, a Nyugat nagyjainál egy évtizeddel idősebb lévén egyedül kénytelen megjárni az irodalom konzervatív formáival való szembefordulás útját, s aki legjobb műveiben arra is képes, hogy meghaladja maga kiharcolta különös stílusát. Mert Szomory voltaképpen romantikus, nyelve szinte vörösmartys ihletésű, de késői romantikus; a romantika illúzióit, a finnyás… (tovább)

Róla szól: Szomory Dezső

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arcok és vallomások Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
292 oldal

Kívánságlistára tette 3


Hasonló könyvek címkék alapján

Taxner-Tóth Ernő: A Brontë nővérek világa
Benedek András: Eugene O'Neill
Görömbei András: Sütő András
Rónay László: Közelítések Szabó Dezsőhöz
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3.
Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Pomogáts Béla: Radnóti Miklós
Havasréti József: Szerb Antal
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Pálfalvi Lajos: A Transz-Atlantik megállói