Bokáig ​pezsgőben 81 csillagozás

(hangos memoár)
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az idén 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A Bokáig pezsgőben nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát. A huszonhárom évvel ezelőtt készített rádióinterjú szerkesztett, kibővített és 2015-ben kiegészített szövegét fényképekkel, könyvdedikációkkal illusztráljuk.
A Magvető ezzel a kötettel kezdi meg az 1970-80-as évek népszerű könyvsorozatának, a Tények és Tanúk új folyamának kiadását.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tények és tanúk Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2015
368 oldal · ISBN: 9789631432831
>!
Magvető, Budapest, 2015
370 oldal · ISBN: 9789631433371

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Kosztolányi Dezső · Rákosi Mátyás · Tersánszky Józsi Jenő · Ferenczy Béni · Tamási Áron · Zelk Zoltán


Kedvencelte 12

Most olvassa 5

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Csodálatos könyv. Helyenként torokszorító, helyenként képtelenül mulatságos, helyenként provokatív, de mindenestől lélegző szöveg. Réz nagy elbeszélői rutinnal teszi elénk rövid anekdotáit, de úgy, hogy azokban mintha ott lenne az egész korszak. Szerettem benne, hogy olyan fésületlen szöveg – nagy lelkierőről tett tanúbizonyságot az olvasószerkesztő, amikor nem állította haptákba a mondatszerkezeteket, mert ehhez a műfajhoz nagyon sokat hozzátesz ez: az élőbeszéd lüktetése. Bibliománoknak kötelező, de azoknak is ajánlom, akik szeretnék új aspektusból vizsgálni a magyar XX. századot, egy olyan ember szemszögéből, akinek magyarságtudata nem etnikai, hanem kulturális gyökerekből táplálkozik. (Ami, megjegyzem, sokkal értelmezhetőbb magyarságtudat amúgy.) Lehet úgy olvasni, mint az Elveszett Aranykor dokumentumát, bár én a magam részéről pont a kulturális folytonosság bizonyságát láttam benne: hogy egy nagy öreg leül a kevésbé öreggel, és elbeszélgetnek arról, ami őket összeköti. Bízom benne, hogy 30 év múlva (talán épp ebben a sorozatban) olyan kötetet tartok majd kezemben, amiben (és most tessenek megkapaszkodni, vad dolgot mondok) a deres halántékú Závada Péter beszélget majd Nyáry Krisztiánnal, vagy a legifjabb Dragomán Sárközy Bencével, és mellékesen (tegyük fel) megemlítenek egy szerény könyvesbolti dolgozót is Hűvösvölgyből… Hogy örülnek majd az onokák! Mert különben nem kapnak csokit.

5 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Szórakoztató anekdoták sorozata egy irodalmár életéből, a 20. század második feléből. Ez számomra felejthető volt, mert a történetek nem tettek semmit hozzá az eddigi ismereteimhez. A szereplők egy része ma már teljesen a múlt ködébe vész: pl. Vas István, Zelk Zoltán, Kormos István, de még Illyés Gyula irodalmi munkássága is teljesen elvesztette minden aktualitását, legfeljebb a diákok olvasnak tőlük valamit, kötelező feladatként. Mit számít hát, hogy kik voltak ők? És épp így fogják elfelejteni Réz Pál nevét is – már ha egyáltalán egy egészen szűk körön kívül ismerték is valamikor.
Ami tetszett, az néhány igazán őszinte, személyes bekezdés pár emberről, aki tényleg közel állt hozzá – az apja, a bátyja, a felesége – róluk tudott (számomra) emlékezetest írni. És persze az is megrázó volt, amikor az öregedéséről beszélt – ezekben a történetekben és leírásokban nem egy profi anekdotázó, hanem egy őszinte ember nyilvánult meg.
Egy értékelésben megrótták Réz Pált, mert megalkuvó lett, beilleszkedett a kommunista rendszerbe, és lektorként cenzori feladatokat látott el, ráadásul még utólag sem volt képes múltjával e tekintetben szembenézni – írta a szigorú értékelő. Nos, szerintem ennek pont az ellenkezője az igaz, érdemes abból a szemszögből is olvasni ezeket a visszaemlékezéseket, hogy Réz Pál mennyire képes az önreflexióra, és mennyire képes felmutatni azt, hogy egy diktatórikus rendszerben hogyan őrizheti meg egy értelmiségi az erkölcsi integritását. Ezt talán érdemes lesz eltanulni tőle.
Összefoglalva: azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a 20. század második felének irodalomtörténete iránt, és könnyen befogadható, szellemes történetekre vágynak.

n P>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

A Magvető újraindította a Tények és Tanúk sorozatot, és akik legalább olyan régóta fiatalok mint én, azok emlékezhetnek, akár a szüleik polcán sorakozva, ezekre a könyvekre. Én emlékszem, de nem csak emiatt vettem kézbe ezt a könyvet. Több okom is volt , hogy Réz Pált közelebbről is megismerjem, vagy legalább annyira, amennyire ő ezt Parti Nagy Lajossal beszélgetve megengedi. Elsősorban azért voltam kíváncsi rá, mert Réz Pál neve fogalom a magyar irodalomban ( ezt inkább bizakodva mondom, mint meggyőződve, nyilván sokan nem ismerik még), 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 25 éven át pedig a Holmi (alapító)főszerkesztője. Itt most megint bizakodom, hogy a Holmi irodalmi folyóirat neve ismerősen cseng. Másodsorban (és több okot nem árulok el) azért is örültem, hogy „belehallgathatok” ebbe a hangos memoárba, „részt vehetek” a kérdez-felel izgalmas játékába, mert nagyon érdekelt egy sokat látott, megélt, olvasott ember emlékezése a régmúlt időkről. Jól mesélni, elbeszélni a már felejtésnek indult emlékeket nem könnyű dolog. A memoár elején az olvasó felé mintegy jelezve is van, hogy: Az a baj az ilyen emlékekkel, hogy az ember már nem arra emlékszik, ami történt, hanem arra, hogy is mesélte ezt el húsz évvel ezelőtt, tíz évvel ezelőtt, harminc évvel ezelőtt. És már a sztorit színezi, kerekíti tovább vagy rövidíti, és már régen nem az esemény van, hanem a lemez, amit elmondasz. De ezt mit sem vesz el a lelkes olvasó kedvéből, sőt, még nagyobb érdeklődéssel lapoz tovább. És elindul az életfolyam feltárása, a sors jó és rossz történése, az anekdoták felidézése. Elmerültem benne, ott ültem velük egy sámlin a sarokban, levegőt is alig vettem, hogy ne szakadjon meg a történelem. Voltam Aradon, Váradon, Budapesten, találkoztam Petrivel, Weöressel, Örkénnyel, Déryvel, Szabó Lőrinccel és még sorolhatnám az irodalom nagyjait – és igen, olykor, ha a mesélő úgy kívánta, hát bokáig pezsgőben jártam. Aztán felálltam a sámliról, becsuktam a könyvet, végig simítottam a kezemmel és feltettem a polcra, jól látható helyre, hogy hátha majd az én gyerekeim is emlékezni fognak rá…

1 hozzászólás
Csabi >!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Nem kell ettől a könyvtől olyasmiket várni, amit nem ígér. Ez nem egy jól megszerkesztett irodalmi önéletrajz (amit amúgy jogosan várhatott volna a magyar olvasó Réztől), „csupán” élőszóban elhangzott beszélgetések szó szerinti leirata, ami magán hordozza az élőbeszéd hibáit is. Az anyag nagy részét 1992-ben rögzítették, kivéve az utolsó előtti fejezetet, amit 2000-ben, és az utolsót, amit 2015-ben vettek fel. Ez utóbbit én feleslegesnek éreztem, csupán ismétlése a korábbiaknak.
Mindenképpen fontos mű, és nem utolsó sorban élvezetes olvasmány ez a memoár, ami lényegében az 50-70-es évek irodalmi életét teszi elénk színes tablóként. Persze megvannak a korlátai. Egyrészt, mintha Réz számára a ’80-as évektől nem létezne az irodalmi élet (talán Petri), mintha onnan már csak a halottakat számolná. Vagy talán csak nem akart élőket említeni, szinte kínosan kerüli, hogy élő íróról bármi véleményt mondjon (igaz, ennek fejében a halottakat nem kíméli.) Másrészt az említett időszakból is szűknek érzem a merítést. Vagy tényleg csak a saját köreiből merít, ami végül is természetes, vagy tényleg „csak” ezekre a szerzőkre korlátozódott az irodalmi kapcsolatrendszere. Elég zárt körben pörgünk, Vas, Déry, Ottlik, Csurka, Kormos meg még néhányan, róluk komoly képet kapunk, de pl. Mészöly a bögyében volt, mert nem adott írásokat a Holminak (egy visszautasítást követően), így egyetlen említés történik az egyik legnagyobb novellistánkról.
Szóval ne várjunk ettől a könyvtől egy kiegyensúlyozott korképet, amit kapunk, az Réz saját univerzuma, a maga kis torzításaival, szépítéseivel, de így is fontos mű, gusztust csinál sok elfeledett szerzőhöz, meg úgy az irodalomhoz en bloc.

2 hozzászólás
olvasóbarát>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

„… az volt a szerepem, hogy összehoztam embereket.”

A Magvető ezzel a kötettel kezdte meg az 1970-80-as évek népszerű könyvsorozatának, a Tények és Tanúk új folyamának kiadását, a beszélgetések 1992-ben kezdődtek, majd 2000-ben folytatódtak és 2015 nyarán fejeződtek be. A cím alapján másra számítottam, de figyelemfelkeltő a választás. Parti Nagy Lajos jól kérdez, Réz Pál pedig önfeledten anekdotázik, említ meg kortársakat, pályatársakat, idéz fel eseményeket, az irodalmi és politikai élet szereplői mellett grafikusokat, képzőművészeket, Kass Jánost, Borsos Miklóst, Reich Károlyt, akik ott hagyták kézjegyüket a köteteken, címlapokon, illusztrációkban, és remekül csinálták, szép könyvek születtek. Szegeden van Kass János kiállítóhely, ott többször láthatóak voltak ezek a kötetek.
Nagyon olvasmányos formában értesülhetünk az erdélyi kezdetekről, a tanulmányokról, a diákok összetartásáról, a magánélet eseményeiről, és élete értelméről; a munkáról, ami az ő esetében fordítás több nyelvről, szerkesztések, különös tekintettel Kosztolányi Dezső életművének összegyűjtésére, hozzáférhetővé tételére 1970 és 1992 között. Érdeklődésének középpontjában az alkotó ember áll. 1950-ben a Szépirodalmi Kiadóhoz került, ahol 41 évig lektorként, szerkesztőként dolgozott, 1989 és 2014 között a Holmi című irodalmi, kulturális és kritikai havilapot szerkesztette. Visszaemlékezéseiben olvashatunk szinte valamennyi kortárs szerzőről, műveikről, fontosságukról, majd a pályatársak és a családtagok elvesztésükről, „ gazdagot és szegényt ugyanúgy táncba viszi a halál.” A holmi anyagából háromkötetes antológiát is szerkesztett. A Holmiban megjelenő fiatalabb szerzők közül csak Baka Istvánnal, Tar Sándorral, Mándy Ivánnal, Orbán Ottóval, Szabó Magdával és főként Petri Györggyel foglalkozik részletesebben.

akire>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Egyrészt tisztelet Réz Pálnak, mert a Holmiba tényleg az utcáról is be lehetett kerülni (személyes példa vagyok rá). Másrészt abban is mélységesen egyetértek vele, hogy favágás egy irodalmi lapot szerkeszteni, hisz mérhetetlen számú tehetségtelen, vagy csak unalmas szerző ostromolja az amúgy kíváncsi szerkesztőket. (A Kretén újság esetében viszont akár sárkányköpetbe is nyúlhatott a gyanútlan olvasószerkesztő a beküldött boríték felnyitásakor. Szóval a szerkesztőket feltöltődésként néha cserélgetni kellene az újságok között.) Én is gyűjtöttem az olvasólistámra ebből e lenyűgöző életrajzból – a XX. század második felének magyar irodalma egyenlőre kevésbé fogott meg, inkább a Réz Pál által nagyratartott Kathrine Mansfield novelláskötetét fogom kézbe venni.

2 hozzászólás
szigiri>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Ez a könyv nagyon szórakoztató, nyilván semmi köze a szépirodalomhoz és részben meg csak ahhoz van köze. Azt hiszem aki tényleg akar egy őszinte, sztorizós kis könyvet olvasni a háború utáni magyar irodalom történéseiről, akkor az ne az irodalomtörténészekkel kezdje, hanem ezzel a könyvvel. Emellett egy nagyon különös életút bemutatója is, mert Réz Pál, aki az irodalom szolgálóleánykája volt jó pár évtizedet, simán megérdemli ezt a kötetet.

Szinte visz magával és nagyon jó, hogy annyira közel van a mesélő a szövegekben, mint egy nagypapa a karosszékében. Aki szereti mondjuk a Nyáry Krisztián sztorijait, az ne hagyja ki, mert ez még frissebb és első kézből származó, pont emiatt talán kicsit szubjektívebb infókat tartalmaz nagyon sok magyar íróról.

3 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Hát ez jó volt!
Réz Pál emlékezéseinek nyomán feltűnik előttünk egy korszak, úgy, ahogy ő látta és megélte, ahogy érzékelte a politikai változásokat, s leginkább ezek hatását a kúltúrára, és a kultúrális élet szereplőire. Mindezek vicces, vagy éppen szomorú visszaemlékezések sora a kötetben, és meg kell hagyni, Réz időnként kemény kritikát is megfogalmazott egyesekről, pl. Csurkáról. Mindvégig süt az őszinteség a könyvből, Réz nem szépít, mondja, amit gondol.
Érdekes volt megfigyelni a változást, amit az idő haladása okozott Réz gondolkodásában, az egyre idősödő ember gondolatait életről, betegségről, halálról. Azt hiszem, a feleségével való kapcsolatáról mondottakal, a halála utáni időszakról szóló visszaemlékezéssel, valamint az Ottlikról szóló részekkel vett le teljesen a lábamról Réz Pál. Ennyire egyszerű szavakkal, ilyen megrendítően „írni” kevesen tudnak.
A könyv nagyszerűségét fokozza a benne található sok fotó, valamint a végén levő névjegyzék, melyben mindenki szerepel, aki a kötetben említésre került.

2 hozzászólás
dacecc>!
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

Remek könyv, remek sztorik, remek kérdések. Úgy tökéletes ahogy van, annak ellenére, hogy biztosan sok mindent tudott volna azért Réz mesélni az életének a nehezebb időszakairól is, ha akar. Valahogy azokat nem részletezi, csak egy-két szó erejéig jön elő pl. a gettó, ahol élni kényszerült. Ezért is volt nagyon megindító, mikor a vége felé már a veszteségeiről is beszélt. Ahogy halad a könyv előre, és visszatérünk az egyre idősebb Rézhez, egyre inkább kimondja a kellemetlenebb dolgokat, egyre kevésbé hallgatja el a kellemetlen részleteket, egyre inkább beismeri, hogy most már tényleg megöregedett. Nagyon nagyon emberi az egész memoár, örülök, hogy olvashattam, a legfontosabb idei könyvek közé sorolom.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Egyszer, akkor már a Sirály megjelent, [Zelk Zoltán] bejött, és fölmentünk a galériára a mélyvízből, ott beszélgettünk. Pár perc múlva a szomszéd asztalnál felállt egy csinos, harmincöt-negyven éves nő és azt kérdezte, leülhet-e. Persze, mondta Zelk, felállt, bemutatkozott, én is, leültünk. A nő azt mondta: mondanék valamit, és elkezdte mondani a Sirályt. Lényegében elmondta, könyv nélkül. Leesett állal hallgattuk, ugye, nagyon hosszú vers… akkor még könyvben nem jelent meg, mert volt benne egy sor, amit egy ideig nem engedtek, azt, hogy „kifosztották a gyászomat”. A nő pedig mondta, mondta, leesett állal hallgattuk, zavarba jöttünk, ugye átadtam a kardot Zoltánnak, ő volt a főszereplő ezek után… Hát ez nagyon szép, mondta Zelk, hogy könyv nélkül tudja. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, maga biztos valami tanár vagy irodalmár, furcsa, hogy még nem találkoztunk. Erre a nő elmosolyodott, hogy nem, ő nem tanár és semmi ilyesmi. Hát micsoda, kérdezte Zoltán. Én a Rákóczi téren dolgozom, mondta a nő. Ott ültünk fejbe vágva, aztán egy idő múlva Zelk felállt és kezet csókolt a nőnek, majd a nő elment. Szép történet, ugye?

86-87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zelk Zoltán
11 hozzászólás
Kuszma P>!

Ronda egy nép ez a mi népünk, kérlek tisztelettel. És ezt nem mint zsidó mondom, hanem mint magyar mondom. Komisz, ronda nép vagyunk. Ha egy pici hatalomhoz jutunk, elviselhetetlenek vagyunk. Ha ellenőrök vagyunk a villamoson, már meg lehet tőlünk őrülni.

224. oldal

2 hozzászólás
Kuszma P>!

Horthy fehér lovon bevonult Váradra, ami persze úgy történt, hogy a fehér lovat vonaton lehozták a váradi pályaudvarra, mert nem Pestről jött lovon. Kirakták a lovat, ott Horthy ráült, és végigment a körúton. De hát ezt mi nem tudtuk. Hogyha tudtuk volna, azt hiszem, akkor is elfogadtam volna, tízéves voltam. Az erkélyről néztük, őrjöngtünk, apám is nagyon boldog volt. Nem mintha a román időkben olyan borzasztó rossz lett volna, valljuk be, de azért nagyon nagy boldogság volt. Vaiszlovich Emil szállodás állítólag aranyjászolt csináltatott Horthynak, aki ebből etette meg a lovát. Vaiszlovichot egyébként koncentrációs táborban verték agyon, mert ő is zsidó volt.

25. oldal

5 hozzászólás
Kuszma P>!

Van egy mesterségem. Azt szeretném csinálni. Szeretnék egyszer két évig az íróasztalnál ülni, és nem tudni, hogy ki a magyar miniszterelnök.

110. oldal

4 hozzászólás
Csabi >!

Egyébként, ez talán érdekes, [Tamási Áron] fejben írta a dolgait, séta közben. Rengeteget sétált, ehhez nyilván a falusi gyerekkor is hozzájárult. Formálta a mondatokat. És amikor leült, akkor már jóformán nem javított. Egy egész novellát megírt fejben. De nem úgy, hogy a cselekményt, mert nem is az a fontos nála, hanem a mondatokat. És azok azért olyan ravasz mondatok, néha, mondom, túl ravaszak is, és ezeket tökéletesen kidolgozta, és amikor leült, akkor, mint egy magnetofonban, benne volt a novella, és csak le kellett írnia.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tamási Áron
5 hozzászólás
Kuszma P>!

Az a baj az ilyen emlékekkel, hogy az ember már nem arra emlékszik, ami történt, hanem arra, hogy is mesélte ezt el húsz évvel ezelőtt, tíz évvel ezelőtt, harminc évvel ezelőtt. És már a sztorit színezi, kerekíti tovább vagy rövidíti, és már régen nem az esemény van, hanem a lemez, amit elmondasz.

(első mondatok)

Archibald_Tatum>!

Vele [Karinthy Ferenc] nem lehetett viszont viccelni. Mint általában azokkal, akik másokkal ilyen kegyetlen vicceket csinálnak. A legérzékenyebb pontja az apja volt. Amit nem is csodálok, mert, mondjuk, Karinthy Frigyes fiának lenni nem könnyű feladat. Volt a vicc akkoriban, hogy mi a különbség a Hamlet és a Budapesti tavasz között? Az, ugye, hogy a Hamletben benne van az apja szelleme, a Budapesti tavaszban meg nincs.

191. oldal (Magvető, 2015)

3 hozzászólás
Kuszma P>!

Aztán jöttünk ki, a folyosón a Magyary nevű belgyógyász jött szembe. Köszön, szervusz, Pali. Mondom neki, hogy Zelknél voltunk. Erre elkomorodott, s azt mondta: irreverzibilis. Később [Csurka] Pista a liftben megkérdezte, mi az, hogy irreverzibilis. Hát, mondom, visszafordíthatatlan. Meg fog halni. Erre elkezdett zokogni. Ha én ezt a kettősséget el tudnám mondani, le tudnám írni, hogy van az egyik Csurka, aki kiáll és elkezd zsidózni, mint egy hentes, és a másik, aki Zelk halálán ennyire meghatódik, szóval ha erre képes lennék, a világ legnagyobb írója volnék.

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zelk Zoltán
10 hozzászólás
Ezüst P>!

Déry mondta egyszer, azért, hogy az ember kibe szeret bele, azért nem felelős. De hogy kivel él le egy életet, azért felelős. És ez nagyon jó mondás.

240. oldal

Kuszma P>!

Én rettentő öntelt vagyok, ennek következtében egy hihetetlenül magas dolgot szeretnék megostromolni. Ez azért rossz taktika, mert nyilvánvalóan úgy kell csinálni, hogy ír és ír az ember, ír közepeset, jót, aztán hátha nagyon jó lesz egyszer. Feltehetőleg mindkettőnk kedves írója, Kosztolányi is így tett. Nem volt olyan nagyon jó, amit fiatalkorában csinált, aztán addig-addig írt, amíg nagyon jó lett. Sajnos nekem már arra nincs időm, hogy írás közben tanuljak meg írni, ahogy ő mondta.

286. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső

Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság
Dénes Zsófia: Élet helyett órák
Tóth Zsombor: A koronatanú – Bethlen Miklós
Rónay László: Alulról nézve
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Robert Capa: Kissé elmosódva
Galsai Pongrác: Egy hipochonder emlékiratai
Gáspár János: Töredékek a kuckóból
Mindszenty József: Emlékirataim