Midőn ez új kiadásban bocsátom az Apai örökség czímű elbeszélést a közönség elé, nem akarom elhallgatni, hogy néhány jelentősebb módosítást tettem rajta. nevezetesen kihagytam a hős kamaszkori szerelmeinek aprólékos leirását, továbbá megsziveltem egyik birálóm (Milkó Izidor) amaz észrevételét, hogy Fejérházy anyjáról is jó volna valamit tudni. Bár most is csak futólagosan, néhány vonásban mégis megrajzoltam úgy ahogy emlékét. A főmódosítás azonban az, hogy a minden tettől irtózó Fejérházy Tibort nem hagytam meg öngyilkosnak, hanem az olvasóra biztam annak az elképzelését, meddig fog a lejtőn lefelé gurulni és lesz-e képes valamikor megállni. A főkifogásról, hogy a hős nem rokonszenves, nem birtam tenni. Inkább a tárgyilagosság lebegvén szemeim előtt, be akartam mutatni egy semmi tetthez erővel nem biró, a munkától elszoktatott, tétlenül szemlélődő jellemet, a nélkül, hogy idegen lelki vonások becsempészése, nem az adott tényezőkből folyó helyzetek teremtése által pszikológiátlan… (tovább)
Apai örökség 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1884
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Ez a két változatban megjelent mű második, átírt variánsa. Az elsőt 1884-ben adták ki. Az a teljesebb, a befejezése lezárt, szemben ezzel a variánssal, amelyet 1887-ben jelentős átdolgozás után közöltek, és attól kezdve ebben a változatban jelentettek meg. Az átdolgozás során a szerző a műnek mintegy húsz százalékát kihúzta. A terjedelmi csökkentés nem vált javára a regénynek (ezért a fél csillag levonás), mert a főhős jelleme így kevésbé árnyaltan mutatkozik meg. A rövidítéssel ugyanis főképpen a jellemzésre alkalmas események, helyzetek estek áldozatul. Ráadásul a főhős sorsa az átdolgozott változatban nyitva marad.
Az Osiris diákkönyvtár kiadásában (Reviczky Gyula: Apai örökség / Válogatott versek) az eredeti, 1884-es változatot közölték. Nekem az tetszett jobban (https://moly.hu/ertekelesek/2335019).
Reviczky Gyulát eddig csak költőként ismertem, már ha ismeretségnek lehet nevezni azt a néhány verset, amit eddig olvastam tőle. Bevallom, a versei nem hagytak különösebben mély nyomot bennem, talán ezért sem kerestem a további műveit.
Ez a kisregény viszont teljesen más. Egy szerencsétlen sorsú gyerekről szól (lásd párhuzamban Reviczky Balek Gyula), aki árván nő fel, rokonoknál, szülői szeretet híján. Majd apja váratlanul magához veszi, de talán jobban járt volna, ha árvának marad. Az apjától átveszi a dzsentri kivagyiság, a fenn az ernyő… szemléletét, a máról holnapra élés művészetét, megerősödik benne az, hogy kis- és nagyvámosi Fejérházynak születve neki munka és erőfeszítés nélkül kijárna a gondtalan élet.
Érdekes összehasonlítani a kisregény főalakjának sorsát írója sorsával. Az egész történetet még hitelesebbé teszi az, hogy úgy érzed, kvázi első kézből ismerheted meg egy lecsúszott dzsentri fiú gondolkodását. Reviczky nem jutott el erre a semmittevő, önpusztító szintre, mint a főhőse, de szegénynek szomorú gyerekkora és ifjúsága után a betegség, csalódások sorozata és nagyon korai halál jutott. Minden sikere és művészete mellett kifejezetten szerencsétlen élete volt.
A második, Reviczky által módosított, átírt változatot olvastam.
Népszerű idézetek
Ez a kis szívügy azonban rövid volt, mint egy epigramm.
35. oldal (Osiris)
… a sült galamb nem repül senkinek a szájába; azt nem lehet a kanapén fekve bevárni.
24. oldal (Osiris)
…ha Dolóresz meglátogatta, kurtán bánt vele, s mindenképp értésére adta, hogy terhére van. Megint koplalás és nélkülözések napjait élte, s nem volt kedve hervadt ajkak csókjait élvezni. A nyomor elfojtotta érzékiségét, s ingerlőbb volt szemében egy hentes kirakata, mint a világ összes szép szemei, fehér nőkeblei.
Majd a liget csöndesebb részeit kereste, s elhagyott utakon járt a sűrű bokrok közt. Egyszerre annál az ismert sírkőnél találta magát, melyre csak annyi van írva: Fuit. Megállt, és leheveredett a fűbe. Ez neki való hely volt. Az az ember, aki ösmeretlenül, jól elrejtve alszik a liget földjében, nagy bölcsnek tűnt föl szemeiben, nagyobbnak annál, akinek sírja fölé oszlopot emelnek, s aranybetűkkel hirdetik halhatatlanságát. Ez a Fuit szebb sírirat mindazoknál, melyeket ihletett és bérenc költők valaha kitaláltak, megindítóbb Leopardi és Byron minden fájdalmánál.
A közös elmúlás minden búja zokog ebben a négy betűben: Fuit.
Ha Tibor meg akart válni életétől, hol tehette volna meg azt jobban, mint itten, a nagy cinikus sírkövénél. Ő tanít meg, hogy volt légyen valaki persa sah vagy pária, Loreley vagy miss Pastrana, élt légyen, mint Szárdanapal vagy mint Apemantusz, a vége mégiscsak egy: fuit.
Egyszerre annál az ismert kőnél találta magát, melyre csak annyi van írva: Fuit. Megállt, és leheveredett a fűbe. Ez neki való hely volt. Az az ember, aki ösmeretlenül, jól elrejtve alszik a liget földjében, nagy bölcsnek tűnt föl szemeiben, nagyobbnak annál, akinek sírja fölé oszlopot emelnek s arany betűkkel hirdetik halhatatlanságát. Ez a Fuit szebb sírirat mindazoknál, melyeket ihletett és bérenc költők valaha kitaláltak, megindítóbb Leopardi és Byron minden fájdalmánál.
A közös elmúlás minden búja zokog ebben a négy betűben: Fuit.
Ha Tibor meg akar válni életétől, hol tehette volna meg azt jobban, mint itten, a nagy cinikus sírkövénél. Ő tanít meg, hogy volt légyen valaki perzsa sah vagy pária, Loreley vagy miss Pastrana, élt légyen mint Szárdanapal vagy mint Apemantusz, a vége mégiscsak egy: fuit.
118-119. oldal (Osiris, 2005)
Tibor azzal az idegességgel és türelmetlenséggel válaszolt, mellyel az ittas a józan ember szavait szokta fogadni. Kijelentette, hogy nem hederít a világra; ne avatkozzék hát ő sem a dolgaiba. Neki nincs családja, felesége; egyedül áll, mint az ujja, nem tartozik senkinek felelősséggel; azt tehet, amit akar.
Tódor ezt készségesen elismerte, de hozzátette, ne várja akkor Tibor se, hogy a világ vele törődjék. Ne emlegesse megpróbáltatásait, szenvedéseit; ha a világ iránta közönyös, és keservét ignorálja, jajait meg se hallja: ez nagyon természetes dolog. Ő, az egyes ember annyira sem becsüli az életet, hogy becsülettel végigélje; miért legyen hát rajta az emberiség, hogy neki az életet kellemessé vagy legalább elviselhetővé tegye?
– De hát utóvégre is, honnan tanultam volna én mindezeket? Felnőttem anélkül, hogy a munka szót kiejteni hallottam volna. Ki tanított meg engem valaha, hogy a világon nincs semmi ingyen, hogy a lélek nyugalmáért, az erkölcsi épen maradásért éppúgy kell valamit adni, mint egy zsák krumpliért! Azt hittem, elég, hogy megszülettem, s kis- és nagyvámosi Fejérházy Tibornak hívnak; a vak fátum maga köteles gondoskodni arról, hogy ez a hangzatos predikátum ne valljon szégyent.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jókai Mór: Az arany ember 83% · Összehasonlítás
- Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya 79% · Összehasonlítás
- Kemény Zsigmond: Zord idő 74% · Összehasonlítás
- Charles Dickens: Szép remények 85% · Összehasonlítás
- Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála 75% · Összehasonlítás
- Vincas Mykolaitis-Putinas: Oltárok árnyékában · Összehasonlítás
- Kemény Zsigmond: A rajongók 79% · Összehasonlítás
- Lev Tolsztoj: Gazda és cseléd / Hadzsi Murat · Összehasonlítás
- Kassák Lajos: Misilló királysága · Összehasonlítás
- Justh Zsigmond: Fuimus · Összehasonlítás