Keserűből ​édeset 90% 10 csillagozás

Így – mondhatni – évek távlatából az az emlékem maradt meg a könyvről, hogy szuper take away gondolatok vannak benne. Még akkor és úgy is érdekes és érdemes volt olvasni, hogy éppen nem voltam a legnagyobb mélységben. De bekerült a kedvencek közé néhány idézet, amelyeket időnként visszakeresgélek vagy magamnak, vagy másnak.

Bármennyire is ódzkodunk ellene, mindannyiunk életében vannak krízisek. Minden azon múlik, hogyan kezeljük ezeket.
Régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, mert mindig is érdekelt a téma. Az egyik házi dolgozatomat a főiskolán is a krízisekről írtam. Összeszedett volt a könyv. Tetszett, hogy Ruth és Naomi életét hozta fel elénk, illetve a személyes példák is ehhez kapcsolódtak.
Leginkább azoknak ajánlom a könyvet, akik éppen valami krízisen mennek át.

Ez a könyv ha jó időben, jó helyen talál, akkor telitalálat. Nekem az volt. „Kis könyvben nagy segítség.”

Bevallom nehezen vettem kezembe a következő könyvet, kicsit féltem a témától és tartottam attól, hogy túl elméleti lesz minden, amit a könyvben olvasni fogok.

Tetszett a könyv címe, „Keserűből édeset”, egyértelmű volt hogy miről fog szólni a könyv. Gyanakvóan forgattam kezemben a könyvet, és mindvégig arra gondoltam, hogyan is lehet egy krízishelyzetből, a keserűből, úgy kijönni, hogy a végén az ember már ne a keserűségre tudjon gondolni, hanem az édességre.

Révész Szilvia átfogó könyvet írt arról, hogy a krízishelyzetek milyen lehetőségeket rejtenek magukban, mit lehet tanulni belőlük és hogyan lehet átvészelni a mélységeket. Mindezt a hit és Biblia szemszögén keresztül közelíti meg, élettapasztalatát, mások történeteit, egyéni és szakmai tudását, alátámasztja a Szentírás szavaival és igeverseivel.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/revesz-szilvia-keserubol-edeset/

Ez amolyan csajos…
Igazából a Feleségem győzködésére kezdtem bele – nagy nehezen, de mégsem a nyaralásunkon vele párhuzamosan olvasva, hanem majd csak jóval később –, és kb. a 45. születésnapom előtt nem sokkal fejeztem be. Kellemes olvasmány volt, átéreztem az – általam személyesen is, bár csak felületesen ismert – írónőnek a mi családunkéhoz olykor nagyban hasonlító élethelyzeteit, dilemmáit, kríziseit. Ebből a szempontból meggyőző és megfogadásra érdemes a könyv – de nekem mégsem jött be úgy igazából. A nyelvezet, a körüljárás, a sok lelkizés, az ismétlések, az alaposság… Nem bírtam követni!
Lehet azért, mert férfiból vagyok…