Húzzuk ​a keresztünk 6 csillagozás

Annak ellenére, hogy ismeretbővítési céllal, úgy mint szakirodalmat forgattam is nagyon tetszett ez a könyv, mert egyszerre merész és bátor a témaválasztása, ráadásul a stílusa is olyan, hogy bárki érdeklődő olvasó számára befogadható lehet, nem kell attól tartani egy pillanatig sem, hogy szellemileg túlságosan megterhelne. Persze nem árt ismerni valamennyire a huszadik századi magyar történelmet, hiszen így sokkal könnyebb belehelyezkedni az inkább vérzivataros időszakok eseményeit tárgyaló fejezetekbe, de aki odafigyelt a középiskolai órák túlnyomó részén, az biztosan fogja tudni pörgetni. Ebből a szempontból kicsit sajnálom is, hogy annak idején nem mélyültünk el jobban hasonló kérdéskörökben, ami a kötelező tananyagtól való időnkénti eltávolodást illeti… Révész olvasmányos és nem utolsó sorban keserűen ironikus stílusban vonultatja fel az alcímben látható magyarországi választások történetét Pető Péter felvezetője után és habár kisebb falatokban, de végig remekül fogyasztható a végeredmény. Egész végig a lényegen van a hangsúly, nem bonyolódik felesleges magyarázatokba, sehol nem húz láthatóan egyik oldal felé sem, hiteles és magabiztos – összességében kiváló és észrevételem szerint jól hasznosítható alkotás ez, az összetétele pont úgy van kiegyensúlyozva, hogy se túl kevés, de kimerítően sok sem legyen és maradjon, remekül belőtte az arany középutat. Mondjuk nyilván nem szólít meg annyi embert, de az érdeklődőknek ideális választás lehet minden szükséges és elvárható szempontból, én pedig őszintén remélem hogy hozzásegít majd egy sikeres közigazgatástan-vizsgához a közeljövőben.

Választási években mindig megjelenik valamilyen kiadvány az előző voksolásokat feldolgozva, legtöbbször unalmasan, statisztikaszerűen bemutatva. Révész Sándor legfrissebb munkája szerencsére nem egy statisztikai adathalmaz, hanem egy rendkívül jól felépített, olvasmányos kötet a tőle megszokott, lazának mondható, ironikus humorral megfűszerezett stílusban. Az előszóban leszögezi, hogy „egy választás eredményét nem lehet értelmezni anélkül, ami két választás között a politikai és társadalmi életben történt”. Ennek megfelelően kapunk minden választás előtt egy jó nagy adat áttekintést, amelyben legtöbbször az adott korszak választójoggal rendelkezőivel, a választási rendszerrel és a választásokon induló pártokkal is foglalkozik. Végigkövethetjük, hogy a dualizmus válságos időszakának közepétől a Horthy-korszakon át a nyílt szavazással megszületett eredményeket, ahol akkor is a kormánypárt alakított kormányt, amikor nem az nyerte a választást. Láthatjuk azt is, hogy a Horthy-korszakban hogyan vezették be a titkos szavazást először a nagyobb városokban, majd általánosan mindenhol. A második világháború befejezése után azt az álválasztást, amelyet fölényesen megnyert a Független Kisgazdapárt, mégis a kommunisták jöttek ki belőle jól és azt, hogyan fordították az egészet szovjet segítséggel a saját javukra. A Kádár-korszak nagy részét kihagyja a szerző, mondván nem is volt akkor választás és a proletárdiktatúra megszületése után rögtön 1985-be ugrunk, ahol az ellenzékiek közül páran megtalálták a kiskaput. A rendszerváltozás után pedig napjainkig végigkövethetjük a politikai életet, láthatjuk hogyan emelkedtek fel pártok és a korszak elején nagy támogatottsággal rendelkező pártok hogyan lettek egyre kisebbek és hogyan tűntek el a süllyesztőben. Ebben a részben pedig az olvasó is ráismerhet azokra az eseményekre, amelyek a szeme előtt zajlottak le. A fejezetek egy-egy választás történetét mutatják be, amelyeknek olykor nagyon ironikus címet adott a szerző. A szerző nagyon bőségesen idéz az adott korszak sajtóanyagából, az események ismertetése után pedig nem hiányozhat az adott választás eredményének táblázata, a fejezet végén pedig egy nagyon gazdag képanyag hozza hozzánk közelebb az adott korszakot, a rendszerváltásig a tárgyalt időszak életképeivel, majd 1990 után a választásokon induló pártok vezetőinek fotóját láthatjuk. A kötet bátran ajánlható azoknak, akik a 20. századi magyar történelem választásainak, illetve jelenkorunk eseményeinek leírására kíváncsiak.

A szerző leírja, hogy a wiki volt a forrása. Nem túl mély, nem túl kidolgozott, azért ennél többre számítottam, főleg hogy az Európa kiadó adta ki. Úgy tűnik, ez még önmagában nem jelent minőségi garanciát. Nagyon kevés az elemző rész, sok a témában nem igazán illő kép. Szívesen olvastam volna a különböző társadalmi csoportok, rétegek választási szokásairól, életkorokra, nemekre, végzettségre, foglalkozásra lebontva. Ki lehetett volna több személyt is emelni, és részletesebben bemutatni. Ha képek, hiányolom a plakátok megjelenését.

Amúgy elképesztő és siralmas, hogy milyen nulla formátumú politikusaink vannak/voltak a "rendszerváltás"* óta. Ennyi unszimpatikus, hiteltelen figurát…kedvencem, amikor „államférfi”-nek minősítenek egy olyan politikust, aki kb a 10 milliós ország kb tizedét képviseli. Nem csodálom, hogy 2022-ben nincs kire szavazni, és azt se, hogy ez így alakult, hogy már szinte tétje sincs, és előre borítékolható az eredmény.
*Vicc az is, hogy egyesek azon vitatkoznak, hogy „rendszerváltás” vagy „rendszerváltoztatás”, mintha bármit is számítana…