Mesterek 77% 27 csillagozás

Müller és Popper is azt mondja az interjúkötetben, hogy nem tekintik magukat mestereknek. Mert az egyik túl van ugyan bizonyos megtapasztalásokon és egyfajta spirituális hittel rendelkezik, de még „nincsen készen”, a másik meg – saját definiálása szerint – „szellemi kóborkutya”, keresgélő, kétkedő, ezért nem illesztheti magára a címbeli fogalmat. Mégis, könyveik és előadásaik által sokan így tekintenek rájuk, életszemléletük, bölcseleteik által. Mert olyan dolgokról beszélnek, amiket legfeljebb sejthetünk, de bizonyosságunk nem lehet felőle, „példabeszédeik” elgondolkodtatják a megfelelő nyitottsággal rendelkezőket a létezés dimenzióiról. Vannak köztük választóvonalak, de a könyvet befejezve, az énekes Ákos, Epilógus című szövege jutott eszembe:
A Mindenség egységes.
Minden egy.
A különbség csak látszat.

Nagyon nem kell bemutatni Popper Pétert és Müller Pétert.
Tetszett.
Találtam a könyvben kis tanmesének beillő beszélgetéseket is.
Vallás. Politika és minden, ami eddig kimaradt (szerintem) egy „szokványos” Müller/Popper könyvből.
Az egyik kedvenc idézetem:
„Volt egy skizofrén pszichiáter,a legjobb, akit ismertem. Amikor rájött a skizofrén időszak, elment betegállományba. Volt egy híres vizit, amin az egész kórház röhögött. Bemutatkozott egy betegnek, a beteg is bemutatkozott, aztán megkérdezte tőle, hogy miért került ide. Kiderült, hogy szétverte a családját. Azt állította, hogy beszéltek hozzá a falból, amit természetesen csak ő hallott. Az orvos elgondolkodott és azt mondta: nézze, hozzám is húsz éve beszélnek a falból. De én tudom, hogy hallucinálok, és nem válaszolok. Ezért vagyok én a főorvos. Maga válaszol, ezért maga a beteg. Ne válaszoljon.”

Csakis Popper miatt 4 csillag.