Aszimmetrikus ​hadviselés a modern korban 1 csillagozás

Gerillaháborúban fel kell készülni arra, hogy az ellenfél nem a nyugati hadviselés szabályai szerint küzd. Az amerikai csapatok a Falludzsában található számos mecsetben (melyeket a problémák minimalizálása végett elsősorban iraki csapatok vettek be) fegyverraktárakat és IED-gyárakat találtak.

187. oldal, X. fejezet - Falludzsa, 2004 (Zrínyi, 2014)

A legfontosabb, ami megkülönbözteti a felkelőket és a terroristákat, az a lakossági támogatás, a tömegbázis kérdése. Míg a terroristákat csak szűk szimpatizáns csoport támogatja, addig a felkelők tömegbázisát a lakosság képezi.

31-32. oldal (Zrínyi, 2014)

Felkeléshez, terrorizmushoz nem kell szegénység, elnyomás, kirekesztettség, idegen megszállás stb. Sérelmek mindig és mindenütt vannak – ezeket gátlástalan propagandával és jó pénzügyi háttérrel ki lehet használni.

135. oldal (Zrínyi, 2014)

A modern negyedik generációs hadviselők új szervezési modellt alkalmaznak: a decentralizált, önszervező hálózatok rendszerét. A hálózati szervezési modellt a biztonsági erők nehezen tudják kezelni, mert az rendkívül ellenálló minden támadással szemben. Szinte lehetetlen megsemmisíteni, mert nincs támadható ideológiai, politikai, doktrinális központja, így a legnagyobb kudarc és a legsúlyosabb veszteségek után is megmarad néhány csomópont, amelyekből újra lehet szervezni. A legkedvezőbb, amire a biztonsági erők számíthatnak, az a hálózat olyan mértékű szétzilálása, amely lehetetlenné teszi működését, de ehhez ismerni kell a hálózatot. Minden hálózatban vannak olyan személyek, akik ideológiai útmutatást adnak, különösen fontos kapcsolatokkal rendelkeznek a biztonsági erők soraiban szolgáló szimpatizánsok vagy a külföldi támogatók között, meg tudják szervezni önkéntesek kiképzését valahol a határokon túl, vagy speciális technikai felkészültséggel rendelkeznek (robbantástechnikai szakértők, számítógépes szakemberek, elektronikai szakemberek), vagy két hálózat közötti összekötő szerepét játsszák. Ezek a hálózat kulcsfontosságú csomópontjai. A hálózat feltérképezésével, e kulcsfontosságú csomópontok azonosításával és megsemmisítésével lehetőség nyílik a hálózat szétzilálására, vagy – ami még hasznosabb – a kulcsfontosságú személyek beszervezésével annak ellenőrzésére.

294. oldal (Zrínyi, 2014)

A szerző négy évet szolgált az Egyesült Államok katonai nyelvintézetében, a kaliforniai Defense Language Institute-ban. Az intézet tanárai anyanyelvi szinten beszélik az oktatott nyelveket; a tananyagot és a tankönyveket helyben dolgozzák ki. A műszaki bázis (hang- és tévéstúdió, nyelvi laboratóriumok, műholdas híradóközpont, nyomda) minden követelményt kielégít. Az éppen aktuális helyzettől függően 20-30-40 nyelvet oktatnak (az 1980-as években közel 40-et, ma 24-et). A nyelveket négy kategóriába osztják: a könnyen elsajátítható (elsősorban latin eredetű) nyelvekre 26 hét, a közepesen nehéz (német, román) nyelvekre 34 hét, a nehéz (ázsiai és szláv) nyelvekre 52 hét, a nagyon nehéz (arab és távol-keleti) nyelvekre 63 hét jut. Az oktatási program nagyon intenzív. Naponta hat óra szervezett foglalkozás; további 2-3 óra egyéni foglalkozás (házi feladatok, memorizálás, olvasás). Minden napra jut legalább egyórás szintentartó katonai kiképzés és egyórás testedzés.

300. oldal (Zrínyi, 2014)

Paradigmaváltást előidéző tényezők Magyarországon éppannyira jelen vannak, mint bárhol Európában. A bevándorlók nem jelentenek problémát, de beilleszkedésre képtelen (vagy arra nem hajlandó), gazdasági és társadalmi zsákutcába futott kisebbség létezik. A rendszerváltással megszűnt a feszes belbiztonsági felügyelet, és az így kialakult hatalmi vákuumot a demokratikus rendőrség és igazságszolgáltatás nem tudta maradéktalanul betölteni. Ma sok esetben az erőszakra kész helyi bűnözők (bármi is legyen etnikai hátterük) egyes területek igazi urai. A válaszként létrehozott önvédelmi milíciák – és a milíciák ellen alkalmazott rendőri intézkedések – viszont megvetik egy jövőbeni potenciális konfliktus alapjait.

305. oldal (Zrínyi, 2014)

A nem állami szereplő bizonyos előnyt is élvez az állammal szemben, mert egyrészt nem köti az állami léttel járó felelősség, másrészt mert a „kor szelleme” engedékeny vele szemben. A forradalmár romantikus alak – Robin Hood, Garibaldi bekötött karral, Che Guevara távolba révedő tekintettel. Nemes céljai (szabadság, nemzeti önrendelkezés, a javak igazságosabb elosztása) nevében elkövethet súlyos atrocitásokat, manipulálhatja az információs környezetet, alkalmazhatja a legnemtelenebb eszközöket – a közvélemény mégis elnéző és megértő magatartást tanúsít (ez gyakran még az érintett állam véleményformáló elitjére is igaz). Ezzel szemben a biztonsági erők tevékenységét általában mélységes (és gyakran rosszindulatú) gyanakvás, az állam politikai vezetőinek és szóvivőinek nyilatkozatait jelentős kételkedés kísérheti.

353-354. oldal (Zrínyi, 2014)

A felkelőknek egyetlen ügyük, egyetlen céljuk, egyetlen üzenetük volt – Khalisztán függetlensége. A kor szelleme is a felkelők oldalán volt: forradalmárok, lázadók, felkelők nem tehettek semmi rosszat a véleményformálók szemében. Elkövethettek atrocitásokat, félrevezethették és manipulálhatták a sajtót, megfélemlíthették a segélyszervezetek dolgozóit és „független megfigyelőket” – jóhiszeműségük mégsem szenvedett csorbát; magyarázatok születtek a megkérdőjelezhető magatartásukra, és a legalapvetőbb emberi normákat sértő tevékenységükre is született mentség. A véleményformálók (hírmédiumok, politikai elit és az értelmiség) az események kormánytól származó változatát (különösen, ha az a biztonsági erők egyenruháját viselő személytől származott) mindig kétségekkel fogadták, még akkor is, ha újságírók korlátlan hozzáférést kaptak.

358. oldal (Zrínyi, 2014)

Mint Izrael tapasztalta a gázai műveletek során, a hírmédiumokat csak a nem állami szereplők manipulálhatják büntetlenül: amit a riporterek kénytelenek voltak panasz nélkül elfogadni a Hezbollahtól 2006-ban, az mélységesen felháborította őket 2008-ban Izrael részéről.

373. oldal (Zrínyi, 2014)

A nem állami hadviselő leghatékonyabb eszköze az üldöztetés és áldozati státus hangoztatása, a valós és valótlan sérelmek felnagyítása. E narratívát nagyon jól szolgálják a civil áldozatok, ezért aztán a nem állami hadviselő habozás nélkül élő pajzsnak használ polgári személyeket. A radikális iszlám harcosai számára ez nemcsak harceljárás, de ideológiai cél is: járulékos veszteségek előidézésével és világgá kürtölésével próbálják a maguk oldalára állítani a hívőket – többnyire sikerrel.

374. oldal (Zrínyi, 2014)