More ​Than Water – Több mint víz (Több mint víz 1.) 90% 498 csillagozás

Elragadó történet, a főszereplők imádnivalók, mindenki nagyon cuki. Különleges a maga nemében, mégis én valami mást vártam, vagy inkább többet. Van mondanivalója a könyvnek, méghozzá igazán fontos dolog: ki kell állnunk az álmainkért, önmagunkért. EJ szülei ugyanis teljesen más jövőt szántak a gyermeküknek, mint amit ő szeretne. Igazán kíváncsi voltam, hogy majd vajon EJ szembe mer-e szállni velük. Művészetet tanul, amelyről imádtam olvasni, mert ugyan semmi művészi vénával nem áldott meg az ég, roppantmód szeretek olvasni festményekről, szobrokról, tulajdonképpen bármilyen műalkotásról.
Foster nagyon cuki, az írónő szembe ment a „kockákról” alkotott sablonnal, ami különösen tetszett.
És mégis úgy érzem, nem sok minden volt ebben a 380 oldalban. Nem történtek egetrengető dolgok, aminek persze nem is kell mindig, csak így egy kissé lapos lett ez nekem. Lehet rossz időben találtuk meg egymást, nem tudom. :D Könnyed, romantikus, erotikus, humoros könyv, ami remek kikapcsolódást nyújtott. A fordítás is teljesen rendben van. Viszont hiányoltam valamit.. :)

Az első fejezet után nagyon megijedtem, hogy már megint melléfogtam, és ez sem az én könyvem lesz. Nagyon klisésen indult, ráadásul EJ is egy beképzelt, 'ki-ha-én-nem' típusú főszereplőnek tűnt. Utána szerencsére nagyon hamar enyhült az ellenszenvem iránta, és a vége felé már meg is kedveltem. Foster karaktere felüdülés volt, hogy végre olyan férfi főszereplővel találkoztam, akinek nincsen sötét múltja és rengeteg tetoválása, hanem egy átlagos, de humoros srác.
A történet is könnyed és fölösleges szakításoktól mentes. A végén van egy kisebb csavar spoiler, amely szerintem elég okos húzása volt az írónőnek, hogy mindezzel hogyan birkózik meg a lány.
Összességében ez egyszerű történet, amely kikapcsol és megmosolyogtat, de nem kell tőle különösebben sokat várni.

Egy újabb aranyos történet, amely megerősíti azt az elméletet, hogy az ellentétek vonz(hatj)ák egymást. Én általában az ilyen típusú olvasmányokat is túl szoktam gondolni, ezért vártam a sok drámát, bosszankodást, ami azért általában jellemző ennél a műfajnál, de nem érkezett meg. Van egy kis könyves mazochizmusom.
E.J. és Foster szimpatikus karakterek voltak, akik hamar megállapodtak egy fajta „barátság extrákkal” kapcsolatban, mivel valódi kapcsolatot egyikük sem akar.
Ahogy az lenni szokott, idővel valamelyik fél úgyis többet szeretne.
E.J. szimpatikus lány volt. Tetszett benne, hogy mennyire odáig van a művészetekért. Foster pedig…. Nos, szerintem, felszámolt azzal a sztereotípiával, hogy egy szemüveges, okos, nerd srácnak muszáj szerencsétlennek lennie a lányoknál, vagy vékonynak, esetleg még csúnyácskának és nyominak is lenni. Ő mindennek az ellenkezője. Okos, humoros, jól néz ki spoiler.
Örültem, hogy mindennek ellenére hagyott az írónő a szereplőknek időt arra, hogy valódi érzelmek is ki tudjon alakulni a szereplők között. Nem beszélve a szellemes párbeszédekről, vagy az olykor egészen bölcs csevegéseikről.
Szerettem, de valami nekem most nagyon hiányzott az 5 csillaghoz.

Annyira felüdítő a sok alfahím után egy tudományos beállítottságú, azaz kocka főhősről olvasni. Persze Foster azért külsőleg nagyon is vonzó, mert a kockaság mellé a pattanások és a túlsúly már sok lenne. Érdekesen kezdődik E. J. és Foster kapcsolata ( szerintem helyesen E. J. nem Ej, amit az elején nem is tudtam hová tenni), együtt dolgoznak a műszaki könyvtárban. Szerintem minden probléma forrása az, hogy Foster az elején kijelenti nem akar randizni, sem az azzal járó marhaságokat. Így persze Evelyn sem mer nyitni, nehogy átlépjen egy bizonyos határt. Emellett még Evnek a saját szüleivel, főleg az anyjával is küzdenie kell, aki az ő művészi elhivatottságát csak mellékes kis hobbinak tartja, ami elfér a fontos, üzleti diploma mellett. Pedig E. J. nagyon tehetséges művész, én nagyon élveztem, ahogy az alkotásairól mesél, és hab a tortán, hogy a szerző maga is művész, aki saját alkotásaiból merített a könyv megírásához.
Ebben a történetben egyensúlyban éreztem a romantikát, az erotikát, a humort és az emberi drámát, kimondottan kedvelhető szereplők mellett. ( A fordítás is jó lett)

Mindig is tudtam, hogy ez a könyv újraolvasós lesz, és el sem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy a második olvasásom a magyar megjelenés apropóján történhetett. Három éve olvastam először ezt a történetet, de Foster és E.J. ismét képes volt levenni a lábamról, és minden kétséget kizáróan továbbra is ott van a helye ennek a könyvnek a kedvencek polcán.

Ez a könyv olyan, mint egy friss lélegzetvétel. Különleges a maga nemében a humorával, a hangulatával, és a mondanivalójával, miszerint merjünk kiállni önmagunkért és megvalósítani az álmainkat. Őszintén ajánlom!

Bővebben:
http://veronikasreaderfeeder.com/renee-ericson-more-tha…

Szerelmes lettem ebbe a könyvbe. A mellkasomban dübörgő szívem minden egyes dobbanása az önkifejezésért, saját személyiségünk felfedéséért kiált.♥

Továbbiak: https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/renee-ericson-m…

„Szabadságot kapott, mégis újra meg újra visszarepült hozzám.”

Őszintén nem gondoltam volna, mikor kinyitottam a könyvet, hogy ennyire rabul ejt majd és ennyire megfogom szeretni a történetet, a légkört és a szereplőket. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre jobban vonzanak az ilyen és ehhez hasonló történetek. Persze, ne értsetek félre, én is oda meg vissza vagyok a rosszfiúkért, az alfahímekért, de olykor-olykor mindenki lelkének szüksége van egy igencsak belevaló geek srácra. Igenis menő, ha valaki kocka, ha valaki intelligens és ha valaki periódusos rendszer alapján kreál ivós játékot. off

Az elején azt éreztem, hogy nem leszek egy hullámhosszon E.J.-vel, volt benne valami furaság, ami nekem nagyon nem jött át, de ahogy szépen lassan kibontakozott a karaktere, rájöttem, hogy igencsak belevaló csaj. Még akkor is, ha hagyja, hogy elnyomják és beletaszítsák olyan helyzetekbe, ami neki nem helyén való. A saját kis álomvilágában, távol a szülői háztól viszont rendkívül humoros, talpraesett és intelligens lány, aki igyekszik csak egy irányba nézni: előre. Foster, a kockasrác, akinek mindene a kémiai vegyületek, sokáig titokzatos marad, annyit mutat magából, amennyit éppen akar, nehéz kiismerni, de az rögtön észrevehtő, hogy jó ember és határozott elképzelése van arról, hogy E.J. élete mennyire elfuserált. Hangosan kimondott bölcsességeiben nagyon sok igazság van és tanulság, az embernek tényleg csak egy élete van, ha nem a saját életét, a saját álmait éli meg, akkor minek a fáradozás?!

Tetszett, hogy az írónő szépen lassan adagolta a történéseket, nem sietett el semmit, ugyanakkor nem voltak üres járatok, nem vált nehézkessé vagy unalmassá az elbeszélés. Hagyott időt az érzelmekre, a barátság kialakulására, lefordítva: reális szerelmet kaptunk, reális időben. A végén megtalálható „csavarra” nem számítottam, számomra kellemes meglepetésként hatott és tetszett ez új irány, érdekes helyzetet szült. Számomra mindenképpen újraolvasós könyv lett, sajnálom, hogy nem korábban találtam rá. Ilyen egy igazán jó rubin pöttyös. Szívből ajánlom!

Az idei év egyik legjobb döntése volt, hogy megvettem ezt a könyvet. :)
Sajnos kevés időm volt olvasni, de amikor csak a kezembe vettem pillanatok alatt elmerültem a történetben. Szó szerint imádtam minden sorát.
E. J. igazán szerethető, elvarázsolt, valódi művész, nagyobb ellentéte nem is lehethe Fosternek, aki vegyészmérnöknek tanul, igazi geek srác és a tudomány az élete.
A könyv valóban vicces, számomra ez az igazi humor. A két szereplő teljesen ellentéte a másiknak, ugratják egymást, végül a kémia közbeszól és egymás felé tereli őket.
Evelyn szülei számomra elég droidosak voltak. Semmi érzelem, hidegen viselkedtek a lányukkal. Annak nagyon örültem, hogy ezt a problémát talán sikerült orvosolni.
Foster lett az új kedvenc férfi karakterem. Ha őszinte akarok lenni, akkor engem a saját férjemre emlékeztet. :D Külön plusz pont, hogy egy kerek egész történetet kaptam, nincs függővég, csak a végtelenül boldog happy end. ❤

Nekem nagyon tetszett, magával ragadó romantikus történet, könnyen olvasható, kis cukiság. Tele érzelemmel, humorral, vágyakkal, álmokkal, titkokkal, és két eltérő személyiséggel, akik nem igazán illenek össze, de aztán mégis összehozza őket a véletlen. :-) Már az elején megnevettetett EJ és Foster, és ez a későbbiekben sem változott. :-) Imádtam a szóváltásaikat, ahogy heccelték egymást. :-D EJ stílusa nagyon tetszett, amilyen szókimondó, a világnézete, a humora, hamar megkedveltem őt, és Fostert is. :-) Jó páros voltak, Fozzie is nagyon szexi, és nagyon okos. A tudomány megszállottja, teljes ellentéte EJ-nek, de így volt tökéletes. :-D spoiler Renee Ericson stílusa tetszik, nagyon jól megírt történet, ami magával ragadó, élvezhető, és szórakoztató olvasmány. :-)

Először is kezdem azzal, hogy ez a borító valami meseszép. A szereplőkkel az elején bajba voltam. Ej az elején egyáltalán nem volt szimpatikus. Beképzeltnek tűnt. Szerencsére egy idő után teljesen megváltozott a véleményem róla. Tetszett, hogy ennyire képes valamiért rajongani. Ez nála a művészet volt. Foster egy nagyon szimpatikus srác, már az elejétől kezdve. Tetszett, hogy nem egy klisés pasi, aki megcsal mindenkit, minden ujjára akad valaki és tetoválásos. Ő ennek teljesen az ellentéte volt. Egy kedves, aranyos srác volt. Ő és Ej nagyon jó párost alkottak. Egyikőjük sem vágyott komoly kapcsolatra, ezért belekezdtek egy barátság extrákkal kapcsolatba.
Tetszett a történet is. Kikapcsolt. Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb könyve, de nem volt rossz.
Ajánlom!:)