Beavatás ​és spirituális megvalósítás 5 csillagozás

René Guénon: Beavatás és spirituális megvalósítás

René ​Guénon (1886–1951) az egyetemességében vett spirituális és metafizikai Tradíció restaurációjának, valamint a világnézetfeletti tradicionális létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű alakja, életművével valódi és univerzális távlatokat nyitott meg a modern világ egyre súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára.

28 kötetes életműve fundamentum a tradicionális világ alapelveinek újratalálásához, ami az egyetlen komoly és talán utolsó esély a katasztrofális végkifejlettel fenyegető modernitás mint ab ovo deviáció felszámolására. Guénon a Primordiális Tradíció centrális ezotériájától a különböző partikuláris – vallási és más – alkalmazásokig elmélyülten ismerve a tradicionális tanításokat, valódi útmutatóként tárja fel az ezekben rejlő örökérvényű bölcsességet, egyszersmind az írott doktrína lehetőségeihez mérten betekintést tesz lehetővé a szellemi és vallási praxis legmélyebb szintjeibe.

A jelen mű a… (tovább)

>!
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638602783 · Fordította: Dávid Andrea

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
René Guénon: Beavatás és spirituális megvalósítás

Julius Evola így fogalmaz René Guénonról:

„Azon kevés írók között, akik Nyugaton az ezoterikus tudományok és a tradicionális spiritualitás területén nem a felszínes műveltségből, hanem beavatási alapokra támaszkodó tényleges tudásból kiindulva hozzájárultak az ezoterikus tudományok és a tradicionális spiritualitás területén való tájékozódáshoz és tisztánlátáshoz, René Guénon messze kiemelkedik."

Egy ilyen ajánló után spoiler nem merülhet kétsége az ösvényen/ösvények között bolyongó léleknek, hogy egy alapműről van szó. Rengeteget segíthet azoknak, akikben kérdések merültek fel spirituális belső utazásuk során. Ahogyan a szerző is mondja: „Nyilvánvaló, hogy sokféleképpen lehet olvasni egy és ugyanazon könyvet, és az eredmények ennek megfelelően fognak eltérni…". Ez a mondat erre a kötetre hatványozottan igaz. Jó végre tisztán látni és érteni a dolgokat, bár titkok mindig is voltak és mindig is lesznek még…


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

A szorongás valójában a félelem szélsőséges és mondhatni „krónikus" formája; mármost az ember nyilvánvalóan attól szokott félni, amit nem ismer vagy nem ért, és éppen ez a félelem válik akadályává annak, hogy tudatlanságát legyőzze, mivel arra kényszeríti, hogy elforduljon attól, aminek a jelenlétében a félelmet érzi, és amiben annak okát látja, holott ez az ok csakis benne magában rejlik; azonkívül ezt a negatív reakciót nagyon gyakran követi valóságos gyűlölet az ismeretlen iránt, különösen ha a kérdéses személy többé-kevésbé abban a tévhitben leledzik, hogy ez az ismeretlen olyan valami, ami meghaladja jelenlegi felfogóképességét.

21-22. oldal, A szorongás mint betegség

Kapcsolódó szócikkek: félelem · szorongás
Lunemorte P>!

Nyilvánvaló, hogy sokféleképpen lehet olvasni egy és ugyanazon könyvet, és az eredmények ennek megfelelően fognak eltérni…

42. oldal, Beavatási csatlakozás

Lunemorte P>!

A helyzet az, hogy egy lény félelmet tapasztalva arra törekszik, hogy elszigetelje magát, de pontosan azért, hogy elmeneküljön a félelem elől; negatív hozzáállást vesz fel, és „visszavonul", mintha el akarna kerülni minden lehetséges érintkezést azzal, amitől fél, és vitathatatlanul innen származik a hidegségérzés és a többi fiziológiás tünet, amely a félelmet általában kíséri. Ám ez a fajta gondolkozás nélküli védekezés minden esetben eredménytelen, mert teljesen nyilvánvaló az, hogy bármit is tesz egy lény, nem szigetelheti el magát teljesen azoktól a körülményektől, amelyek között esetleges létének feltételei miatt van, és az is, hogy ameddig úgy véli, egy „külvilág" veszi körül, addig lehetetlen, hogy tökéletes menedéket találjon ez utóbbi elől.

23. oldal, A szorongás mint betegség

Lunemorte P>!

[…] a sötétség alsórendű jeletése kozmológiai rendű, míg felsőrendű jelentése tulajdonképpen metafizikai…

172. oldal, A két éjszaka

Lunemorte P>!

[…] Mester itt is mindig van, viszont lehet távoli, ismeretlen, sőt több évszázada halott is.

194. oldal, Függelék

Lunemorte P>!

A világon talán az ostobaságot a legnehezebb elviselni, főként ha az sokakat, sőt az emberek többségét érinti, miként korunkban, amelyben ez ráadásul fokozódik, olyan ütemben, amilyenben a világciklus utolsó időszakát jellemző intellektuális hanyatlás egyre általánosabbá és áthatóbbá válik. Ehhez járul hozzá a tudatlanság, pontosabban egy bizonyos fajta, szorosan ehhez kötődő tudatlanság, amely mit sem tud önmagáról, és annál elvakultabban tételezi magát, minél kevesebbet tud és ért, afféle gyógyíthatatlan veszedelemként azokra nézve, akiket sújt.

7. oldal, A vulgarizáció ellen

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
Lunemorte P>!

Maga az emberi guru lényegében csak az igazi „benső guru" exteriorizált és mintegy „materializálódott" képviselője, és azért van rá szükség, mert a beavatott, amíg a spirituális kibontakozás bizonyos fokát el nem érte, képtelen közvetlen módon tudatos kapcsolatot létesíteni azzal. Akár van emberi guru, akár nincs, a benső guru mindig jelen van, mivel magával az „Önvalóval" azonos.

116. oldal, Guru és upaguru

Lunemorte P>!

Bizonyára nehéz lenne elképzelni bármi alávalóbbat, egyszersmind a tradicionális beállítottsággal – miszerint minden embernek rendíthetetlenül arra kell törekednie, hogy amennyire csak tőle telik felemelje önmagát – ellentétesebbet, mint azt, hogy az ember olyan intellektuális nullává süllyed, amit egy a legostobább szokások megtartásában kimerülő élet képvisel, csupán azért, mert gyermeteg módon fél attól, hogy esetleg elítélően megbírálja őt valamiféle ostoba és tudatlan jöttment.

30. oldal, Szokás kontra hagyomány

Lunemorte P>!

Hibáztatják magukat mindazért, amit nem tudnak rejtve tartani »istenközelségükből«, imádkozásukban vagy másképpen. Titokban tartják erényeiket, és kimutatják azt, ami bennük kifogásolható. Az emberek így külsejük miatt kifogásolják őket; bensőleg magukat hibáztatják, mert ismerik az emberi természetet. De Isten kedvez nekik a misztériumok felfedése által, az érzékfeletti világ kontemplációja által, a dolgok benső valóságának külső jelekből való megismerésének művészete által, valamint csodák által. A világ végül hagyja, hogy Istennel legyenek, eltávolodva tőlük, amiért felfedik azt, ami kifogásolható, vagy ami ellenkezik a társadalmi formákhoz való ragaszkodással.

198. oldal, Függelék a 28. fejezethez

Lunemorte P>!

[…] soha nem állt szándékunkban bármit is mondani sem saját „benső tapasztalatunkról", ami senkit nem érint vagy senki számára nem érdekes, sem bárki máséról, mivel az pontosan természetéből kifolyólag mindig szigorúan közölhetetlen.

12. oldal, Metafizika és dialektika


Hasonló könyvek címkék alapján

Sütő Zoltán – Major Gyöngyi: A hatalom mágiájának ksatriya doktrínája / Zuhanás a Földre
Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány
Carlos Castaneda: Ixtláni utazás
Carlos Castaneda: A végtelen aktív oldala
Lőrincz Gabriella (szerk.): Világokon át
Kozma Szilárd: A mágia működésének az asztrológiai titka
Bob Frissell: Pólusváltás II.
Bíró Lajos: Az ember isteni dimenziója / A túlvilági nap
Alice A. Bailey: Értekezés A Fehér Mágiáról
Buji Ferenc: Tat tvam aszi