Caesar ​babérkoszorúja (Asterix 18.) 86% 27 csillagozás

Kötéletesen zseniális a sok részeges poén miatt. Asterix szegény egy bor hatása alatt kötött fogadást kénytelen megnyerni a törzsfőnöknek, Obelix pedig Rómába is elkíséri barátját. Helyzetkomikum és kiszámíthatalan fordulatok után mégis győzedelmeskedik a gall csavaros ész ;)

Jó, persze, akarok én objektív lenni, de egyfelől nem tudok, másfelől minek is? Néha már fáraszt a kötelező objektivitás, mintha érték lenne, és a szubjektivitás meg csak az érzelmek ostoba túláradása, elfogultság, meg hasonlók. Szubjektív vagyok és elfogult: ez csuda jó volt!

Egy piti családi perpatvarba keveredik Hasarengazfix, Asterix és Obelix meg mehet Rómába, megszerezni Caesar babérkoszorúját, hogy abból főzhessenek a főnök ellenfelének vacsit. Egy banális konfliktus, és ennek következtében két rajzolt barátunk ugyanilyen banálisnak fog fel mindent, a feladatot, a nehézségeket, az akadályokat. A megközelítésüket persze most is elősegíti a varázsital, kinek így, kinek úgy, meg a jószerencse. Rabszolgává lesznek, szakáccsá, rabbá, gladiátorrá, és valahogy mindig olyan kifacsart szerepbe kerülnek a cél érdekében, hogy csuda! Ez a kifacsartság a legtöbb humorforrás ebben a füzetben: spoiler. És persze nincs Asterix hepiend nélkül.

Nem röhögtem hatalmasakat, de az egész olvasás alatt végig vigyorogtam, csak úgy csendeskén. Nagyon tetszett.

Ez a rész megint kicsit érdektelen volt a számomra, bár a spoiler részen meg a római család nevein jókat röhögtem.

Mi sül ki abból, ha valaki a sznob, felvágós sógorának meg akarja mutatni, ki itt a Jani, ráadásul közben még részeg is? Pont egy ilyen történet, amit ebben az Asterix-képregényben olvashatunk. Asterix és Obelix ezúttal szó szerint Julius Caesar babérjaira tör, hogy teljesítsék Hasarengazfix főnök kívánságát. Igazán vicces rész, tele van fordulatokkal, és Asterixék tényleg mindent megtesznek, hogy a főnök ne maradjon szégyenben: még rabszolgának is eladják magukat. Nagyon jól, sőt kötéletesen szórakoztam ezen a köteten is!

Sokat nevettem rajta, voltak nagyon találó poénok benne.
Némelyik részt kicsit hosszúnak éreztem, de így is nagyon szórakoztató volt.

Vicces történet volt, ahogy azt megszokhattuk, bár elég furcsán és csavarosan jutnak el végül is a koszorúhoz. Azért nem volt rossz, kelleme kis szórakozás volt ez a néhány oldal.

Örökzöld, 6-tól 106 éves korig szórakoztató miliőt teremtett Goscinny és Uderzo.

Jellegzetes grafika és sztorielemek, felejthetetlen, elképesztően szeretetre méltó figurák. Repetitív, de megunhatatlan, ráadásul megsüvegelendő kreativitással variálják az ismert összetevőket immár 37. alkalommal. Új, ismeretlen tájak és földek, csipetnyi okítás a korrajz által, pinduri társadalomkritikus kikacsintás.

Ahogy a Spencer-Hill filmek és a Rejtő-regények, Asterix kalandjai is kalandos, ökölharcoktól hemzsegő, rendkívül humoros történetek, melyekben mindig győz a jó (és a rossz elnyeri méltó büntetését), méghozzá az erő mellett bátorság, szív és ész latba vetésével, a gyengébbeket megmentik, miközben végig vidámak és optimisták.

A kisember diadalmaskodik a túlerő felett.