Asterix ​a helvéteknél (Asterix 16.) 93% 32 csillagozás

Ezt a részt nem ismertem, rajzfilmen sem láttam (nem is tudom, hogy van-e belőle rajzfilm). Teljesen hozta a többi színvonalát. Bár elég sok Asterixet láttam mesében, újra és újra meglepődöm az ötletes neveken (Itt épp Caius Infartus, Zürix, Suvix), továbbá azon, hogy mennyire kevés szóval, mégis milyen kifejezően ragadja meg egy-egy nép jellemzőit. A történet amúgy sablonosan a szokásos, de, ahogy menet közben rájöttem sokkal inkább a nyelvi fordulatok és megoldások miatt olvasom. Innét is taps a fordítónak.

Nem tudnám megmondani hogy miért, de eddig ez volt a kedvenc részem a sorozatból. Nagyon cukik a helvétek, mókásak a sztereotípiákra épülő poénok, bájos az alapsztori, és könnyesre röhögtem magam a római orgiák ekézésén… És még egy szimpatikus római is volt benne!

Asterix az Asterix. A minőség szavatolt, garantált, biztos. De vannak füzetek, amik egyenlőbbek az egyenlők között. Ez az ó-svájci sztori is ilyen. Szüntelenül vigyorogva olvastam, hiszen már az alapfelvetés (a drudia gyógyító-kötelessége olyan mértékű, hogy egy rómait sem hagy elpusztulni), is vigyoros képtelenség, de aztán ami a Helvéciában jön, az valami pazar, a fondűt zabáló rómaiakkal, a svájci ősbankárral, a tisztaságmániás szállodással, a jódlizó férfi-körrel és a havasi gyopárral, mint céllal.
Szóval ez most különösen jól esett.
Csak be kellene szerezni az összes füzetet, de egy kész vagyon. Sebaj, holnap lesz lottóhúzás, az ötös találatból telik majd!

Ezúttal a svájci sztereotípiák kifigurázása került terítékre: hőseink Helvétiába utaznak, hogy megszerezzenek egy ritka hozzávalót egy gyógyfőzethez.
Természetesen nem maradhat el a szokásos bunyó, a sikeres akció, és még több bunyó. A végén pedig szintén egy elmaradhatatlan jelenet: az ünnepi vacsora, amelyen a szokásostól eltérően egy római is jelen van. Kivételesen felpofozatlanul.
A történet két mozgatórugója két római, egyikük rendkívül szimpatikus, míg a másik véglet egy ellenszenves, és gusztustalan karakter.
És betekintést nyerhetünk egy-két hírhedt római orgiába is. Nem hittem volna, hogy a fondü ilyen undorító tud lenni. :D

Ezúttal a svájci sztereotípiákat mutatja be viccesen ez az Asterix-kötet. Emellett a dekadens rómaiakról is kapunk egy elég részletes képet, ugyanis Retrovirus kormányzó orgiái elég tömények. Sinuscosinus quaestor szintén jó karakter volt számomra a képregényben, és még egy meglepő dolog is történik vele a végén.
Helvécia pedig híres a tisztaságról, a pontosságról, a semlegességről, na és a jódliról! Ismét egy remek részt olvashattam.

Nagyon furcsa volt, hogyan mutattak az orgiákat. :D Tetszett hogyan mutattak be a svájci embereket és a végén érdekes változás volt. Nem is nagyon tudom, hogy ez a rész miért nem olyan híres mint más, nekem nagyon jól tetszett.

Örökzöld, 6-tól 106 éves korig szórakoztató miliőt teremtett Goscinny és Uderzo.

Jellegzetes grafika és sztorielemek, felejthetetlen, elképesztően szeretetre méltó figurák. Repetitív, de megunhatatlan, ráadásul megsüvegelendő kreativitással variálják az ismert összetevőket immár 37. alkalommal. Új, ismeretlen tájak és földek, csipetnyi okítás a korrajz által, pinduri társadalomkritikus kikacsintás.

Ahogy a Spencer-Hill filmek és a Rejtő-regények, Asterix kalandjai is kalandos, ökölharcoktól hemzsegő, rendkívül humoros történetek, melyekben mindig győz a jó (és a rossz elnyeri méltó büntetését), méghozzá az erő mellett bátorság, szív és ész latba vetésével, a gyengébbeket megmentik, miközben végig vidámak és optimisták.

A kisember diadalmaskodik a túlerő felett.

Olvastam már jobb Asterix képregényt, de a végére ez is elég jó lett. Kicsit unalmasan indult a dolog, de aztán a svájciak kiparodizálása egész jól sikerült. A lehető összes svájci sztereotípiát megpróbálták belefűzni. Az utolsó 10 oldalon akkor, mikor hegymásznak, azon szórakoztam a legjobban.