A ​kis Nicolas nyaral (Nicolas 3.) 91% 42 csillagozás

Ideális nyaralós olvasmány, tényleg sokat lehet bizonyos részein nevetni, bár én ebből inkább válogatnék gyerekolvasónak.
Nicolas szüleinek kapcsolata és a fiúkkal való kapcsolata még görbe tükörnek is inkább max fájdalmas volt, vagy elkeserítő, mint vicces. De a gyerektábor és a közös nyaralás egyes epizódjai tényleg mókásak voltak, azokat tényleg nem tudtuk nem vihogásba fulladóan olvasni.

Kis Nicolas-t nem lehet kibírni kibuggyanó röhögés nélkül. Anno az öcsémmel kellett hadakozni, hogy gyerekkorunkban melyikünk is olvassa (ma már rongyos és a lapjai ki-kijárnak), most meg, mire bitorolhatnám, az urammal. Hát ilyen az élet kis Nicolas-val.

Emlékeimben sokkal jobb szöveg és történet élt, de így (fiatal) felnőttként olvasva inkább egy társadalmi kritikát vélek felfedezni, ami egy gyerek szemszögéből általában elég vicces. Általában. Sajnos egy kicsit erőltetettek itt a családi viták, amelyeket az anyuka irányít és apuka elégé papucs. Így nem csoda, ha a férfiak előbb halnak! De szerintem ez nem így van. A gyerekek nem ennyire hisztisek, a férjek nem ennyire papucsok és az anyák, feleségek nem ennyire erőszakosak. Ugye?!

Nagyon aranyosak a kis Nicolas kalandjai, mindig jókat nevetek rajtuk. Már rég olvastam őket, jó volt újra találkozni velük. Először egy nyaralás kis történeteit olvashatjuk, ahol persze szintén megtalálja a maga haverjait a szállodában, és együtt készítik ki a felnőtteket. Aztán a könyv második felében Nicolas táborba megy, ami újabb káoszos helyzeteket hoz, szegény őrsvezetőjük se bírja idegekkel.

Gyerekkoromból már nem emlékeztem rá, de bizony itt több nyaralás története is el van beszélve, de erre csak útközben jöttem rá, amikor egy köztes narrátori beszédben arról volt szó, hogy eltelt egy újabb iskolai év. Maga a könyv, így csak a nyaralásokról szól, pontosabban két nyaralásról. Jó kis történetek voltak ezek is, viszont az sajnálatos, hogy a megszokott karakterektől (osztálytársak) búcsút kellett vennünk. Helyette viszont kaptunk egy rakás új pajtást Nicolas mellé, akiknek viszont a jellemük nem volt annyira kidolgozva, mint az osztálytársaké. Nem is tudtam annyira megszeretni őket.

Az első két résznél elfelejtettem leírni, de az is nagyon tetszik, hogy sok történet, csattanó és tanulság, csak most felnőtt fejjel válik érthetővé és sokszor sikerül rácsodálkozni, hogy „na ezt biztos nem érettem gyerekként!”, amikor pedig gyerekeknek íródott… de valahogy ez mindig így van, hisz sok mesefilm vagy könyv is tele van olyan dolgokkal, amit csak később fog fel az ember, csak emlékezzen rá, vagy tudja felnőtt fejjel is elővenni és élvezni ezeket a dolgokat! :)

A példány, ami gyerekkorom óta meg van egy 1986-os kiadás (37 éves!) és belül a gerincrésznél szétjött a ragasztás, így a 80. oldal utáni lapok kijöttek belőle… (és ahogy látom pár forgatás és a megelőző lapok is szépen kifognak… :( ) ez nagy szomorúsággal tölt el, mert sok kedves emlék fűz ezekhez a könyvekhez, ráadásul egy olyan emberrel kapcsolatban is, aki már nincs köztünk. Természetesen a könyvet így is megtartom, de azért bízom benne, hogy az első két részt követően a Móra Kiadó a többit is tervezi megjelentetni új kiadásban, hogy majd az én gyermekeim is örömüket leljék ezekben a jópofa kis történetekben.

A sorozat további részeihez írt véleményem:
René Goscinny: A kis Nicolas: link
René Goscinny: Nicolas az iskolában: link
René Goscinny: A kis Nicolas nyaral: link
René Goscinny: Nicolas meg a haverok: link
René Goscinny: Nicolas-nak gondjai vannak: link

Többek között ezt adnám az ált. iskolások kezébe.

A Kedvesemnek kutattam fel fél Budapestet ezért a könyvért, mert gyerekkori kedvenc olvasmánya volt, amit csillogó szemekkel emlegetett mindig. Gyerekként biztosan nagyon jó élmény, én is hangosan kuncogtam sok részletén, de tény, hogy a többiek által már említett, szülői-párkapcsolat szál nekem nagyon nyomasztó volt. A beszélgetés során, amikor Nicolasnak elmondják, hogy táborba küldik, rendesen szorongtam, hogy azt fogják bejelenteni, hogy elválnak. Szóval gyerekeknek igen, felnőtteknek kevésbé ajánlom

Lényegesen kevésbé ötletes, mint az első rész. Sajnos.

Vicces történet egy kisfiúról, aki mindig jót akar, de valahogy rosszul sülnek el a dolgok. Nekem Adrian Mole történetei jutottak eszembe róla olvasás közben.