Nyolcvan kis Nicolas-történettel és rengeteg humoros rajzzal folytatódik a híres-neves kisiskolás hőstörténete, a francia irodalom remekműve. Ennek a műnek abban rejlik az ereje, hogy meghódítja a gyerekeket is, a felnőtteket is. Az előbbiek magukra ismernek, az utóbbiak emlékeznek.
A kis Nicolas kiadatlan kalandjai (Nicolas) 31 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2004
Tagok ajánlása: 7 éves kortól
Kedvencelte 11
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 28
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Tulajdonképpen azért hoztam ki a könyvtárból, hogy Klára unokánknak legyen mit olvasnia, mikor velünk nyaral. De a hozott könyvek (két Rumini és egy Pál utcai fiúk) mellett már nem került rá sor, sajnos. Kíváncsi lettem volna, mit szól hozzá, tetszik-e neki. (Azért az anyukáját oltogattam, hogy hozzák majd ki otthon a könyvtárból.)
Hogy imádtam valamikor a lányaimnak felolvasni a kis Nicolas kalandjait! Kettő volt meg nekünk a kis „alap”-könyvecskékből*, a végén lapjaikra estek szét már, valósággal szétolvastuk őket. Sajnos, az egyik kötetet egy napközis tanítónéni elfelejtette visszaadni… azóta is sajnáljuk. (Egyébként meg ki emlékezne különben erre a napközis tanítónénire – ezzel lopta be magát nálunk a feledhetetlenségbe!)
Most is nagyon élveztem ezeket az új történeteket. Mert persze ha már itt volt, akkor olvasgattam. Imádom a humorát. Élvezet volt elővenni, félretéve egy kis időre „komoly” könyveket, és elolvasni pár kis történetet. A hatvanas évek gyerekségei… És csipkelődős görbe tükör a felnőtteknek, nemcsak a hatvanas évekre érvényesen…
Nagyon pipec! Sőt, tök baró!
Nagyon jó kis könyv, mér csak a rajzok miatt is öt csillag!
Az viszont sajnos látszik, hogy utólag lett összeállítva sok kis történetből, kicsit zavaró, hogy minden mesében bemutatja a barátjait….Az viszont vicces, hogy csak a legutolsóban derül ki, miért Tüktoj a felügyelő tanár neve!
Azt azért ne feledjétek, hogy 59-64 közötti mesék, így lehet, hogy autója szinte minden családnak van, de tv-je alig egypárnak :)
Minden napra egy mese stílusban olvastuk, s így elég kitartó (80 történet).
Minden 9-13 közöttinek ajánlom, lányoknak is!
Nagyon régen olvastam egy Kis Nicholas könyvet és amikor megláttam a Libri sérült részlegén ezt a vastag kötetet, egyszerűen nem tudtam ott hagyni. :) Kis Nicholas édes és vicces, szerettem olvasni. Kicsit tényleg zavaró a sok ismétlés, de egy idő után csak átsiklottam felette. A mai gyerekeknek furcsa lehet, hogy nincs tv, telefon, de azért érdemes nekik felolvasni/elolvasni.
Csak ajánlani tudom! Gyerekeknek mindenképpen, de felnőtteknek is ajánlom, mert megvillannak a tükörben, hogy bizony nem minden viselkedés áll jól, és ezt még a kicsik is megérzik.
Sokáig olvastam, mivel 620 oldalas a könyv. Még belevarrt könyvjelzője is van, amit imádtam.
Minden történetben volt valami vicces, száj mosolyra görbítő. A francia nevek kiejtése nehezemre esett, megpróbáltam hozzájuk magyar megfelelőt találni. Mikor a könyv végére értem láttam meg, hogy van benne magyarázó rész, ahol leírják hogyan is kell kiejteni ezeket az érdekes neveket.
Gyermekeim talán még kicsik hozzá, mert néhány részt untak, párat nem is értettek. Így talán 10 év fölöttieknek tudnám ajánlani és persze felnőtteknek.
Népszerű idézetek
EZEN A HÉTEN NAGYON KEVÉS BUTASÁGOT CSINÁLTAM, és ezért a papa adott pénzt, és azt mondta, menjek el a játékárushoz és vegyek magamnak, ami tetszik. És én mentem, és vetem magamnak egy trombitát.
Tök pipec trombita volt, baromi nagy zajt csinált, ha belefújt az ember. Hazaérve azt gondoltam magamban, hogy jól fogok szórakozni vele, és a papa örülni fog.
Amikor beléptem a kertbe, láttam, hogy a papa nagyban nyírja a sövényt a nyesőollóval. Gondoltam jól meglepem, csöndben odamentem a háta mögé, és nagyon erősen megfújtam a trombitát. A papa felüvöltött, de nem a trombita miatt. Azért üvöltött fel, mert belenyesett az ujjába.
A papa az egyik ujját szopva felém fordult. Nagyon meresztgette a szemét. és aztán azt mondta:
– Trombitát vettél. – És aztán nagyon halkan még azt mondta: – Sejthettem volna. – És bement a házba, hogy ápolja az ujját. Az én apukám nagyon-nagyon kedves ember, de ügyesnek nem ügyes, talán ezért nem szeret dolgozni a kertben.
Bementem a házba, és közben fújtam a trombitát. a mama kiszaladt a konyhából.
– Mi van? Mi van? – kiabálta. Aztán meglátta a trombitámat, és nem lett valami boldog. – Ezt meg honnan szedted – kérdezte a mama-, ki volt az a felelőtlen, aki ezt a játékot adta neked?
Én azt feleltem, hogy a papa vette. Abban a percben lépett be a papa, hogy a mama segítsen bekötözni az ujját. A mama azt mondta neki, hogy gratulál a remek ötlethez, hogy trombitát vett nekem, de a papának, aki nagyon szerény ember, tiszta lila lett a feje, és azt mondta, hogy ez nem egészen úgy volt. És akkor én azt mondtam, hogy tényleg nagyon jó ötlet volt, és én is gratulálok a papának. A mama megkért, hogy menjek ki játszani, mert beszélni szeretne a papával. Biztosan még jobban meg akarta dicsérni.
286-287. oldal
Furcsa egy játék a krokett, nagyon nehéz megérteni. Úgy kezdődik, hogy a játékosok veszekednek, hogy ki kezdjen. Végül is aki azt mondja, hogy „de különben először is, enyém a játék, és ha nem tetszik, visszateszem az egészet a dobozba, és mehetsz a fenébe”, az kezd.
327. oldal, Krokettezés
Mama azt mondta, hogy holnap elmegyünk, és veszünk mindenféle dolgot az iskolakezdése.
– Mi mindenfélét? – kérdezte a papa.
– Sok mindent – felelte a mama. – Többe közt iskolatáskát, tolltartót, cipőt.
– Cipőt? Már megint? – kiáltott a papa. – Hát ez hihetetlen. Eszi ez a gyerek a cipőt?
– Azt nem, de levest, azt eszik – mondta a mama. – és ahogy nő a levestől, a lába is nő.
(első mondat)
Másnap Clotaire nagyon szomorú volt az iskolában; azt mondta, hogy miattunk nem lesz mozdonyvezető, merthogy ő felnőttkorában mozdonyvezető szeretett volna lenni, de a tegnapi buli után nem fog felnőni, mert a papája azt mondta, hogy soha többé nem lesz születésnapja.
Clotaire születésnapja, 87. oldal
– Mi van már megint? – mondta a mama. És én elmondtam neki, hogy a papa azt mondta, hogy elfenekel.
– Hát ez igazán különös módja, hogy tanulásra serkentsd a gyereket – mondta a mama.
– Igen – mondtam. – Ha nem kapom meg a görkorcsolyát, nem fogok tanulásra serkenni.
– Miféle görkorcsolyát? – kérdezte a mama.
– Állítólag görkorcsolyát kell vennem a sikeres tollbamondásért – mondta a papa.
– A buzgalom jutalmat érdemel – mondta a mama.
– Szerencséje van Nicolas-nak, hogy milliomos az apja – mondta a papa –, úgyhogy örömmel adok neki ajándékba egy arany görkorcsolyát jutalmul, amiért csak hét helyesírási hibája volt.
Nem is tudtam, hogy a papám milliomos. Meg fogom mondani Geoffroy-nak, aki folyton arról beszél, hogy milyen gazdag a papája. Mindenesetre csodálkozni fognak a haverok, amikor tízpercben meglátják rajtam az arany görkorit.
Én vagyok a legjobb, 323. oldal
A sorozat következő kötete
Nicolas sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bogáti Péter: Az ágasvári csata 93% ·
Összehasonlítás - Jeff Kinney: A nagy dobás 94% ·
Összehasonlítás - Jean-Philippe Arrou-Vignod: A repülő camembert 93% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék 96% ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Szeleburdi család 95% ·
Összehasonlítás - Kemény Gabi: A konkrét hiúz 97% ·
Összehasonlítás - Harriet Muncaster: Holdas Hanna nyaralni megy 96% ·
Összehasonlítás - Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja 94% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: A Hét Bőr 94% ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Nyakigláb Apó 93% ·
Összehasonlítás