Levél ​egy anyához 2 csillagozás

René Frydman: Levél egy anyához

René Frydman asszonyok ezreinek segített abban, hogy anyává váljanak. Ismeri erejüket, bölcsességüket és aggodalmaikat. Soha nem tudott betelni az élet ezen rejtélyével. E meghitt és szemérmes, érzelmekkel és emlékekkel vegyes levélben egy férfi mély meghatottsággal és tisztelettel adózik az anyaság előtt. Még soha senki nem beszélt ennyire tárgyilagosan és mégis gyengéden két lény felülmúlhatatlan utazásáról. Ritka szép és lírai vallomás, amelyben mindenki megtalálhatja saját történetének a tükörképét.

>!
ArtNexus, 2003
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632126327 · Fordította: Csaba Emese

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

Papírtigris >!

Hét éven át állandóan jöttek, és lesték az eredményt. Első találkozásunk olyan volt, mint sok más, mivel ismerős szavak hangzottak el: „Doktor úr, ön az utolsó reményünk!”; majd a már vaskos dosszié az íróasztalomra került. A vastagsága utalt az eltelt időszakra, az elvégzett vizsgálatokra. Valószínűleg minden oldal mögött könnyek bújtak meg. Ketten ültek velem szemben, de egész tömeget sejtettem mögöttük, rokonok láthatatlan kíséretét, akik kétségbeesetten lesték az utódot, egy anya, egy nővér, egy barátnő nyugtalan árnyékát, akik már nem találtak vigasztaló szavakat arra, hogy enyhítsék a terméketlen méhből hiányzó magzat miatti fájdalmat.

20-21. oldal (ArtNexus, 2003)

1 hozzászólás
Papírtigris >!

Mindenki úgy hiszi, hogy az anyaság virágokkal teli és megnyugtató ösvényén lépkedsz, pedig csak hánykolódsz boldogság és izgalom között. Ne akarj az anyákat ábrázoló ikonokra hasonlítani. Ne törődj azzal, hogy a világ várakozón néz rád, és azt gondolja, csupa harmónia vagy, holott a diszharmónia tart fogságában, ellentmondások gyötörnek. Némely asszonyok valóban vágynak gyermekre, de nehezen viselik el a testükben végbemenő változásokat. Mások kifejezetten szeretnek terhesek lenni, de nemigen tudják elképzelni, hogy éjszakáikat és ölelő karjukat egy csecsemő sajátítja ki. Minden kétes, bizonytalan, legfőképpen a vágy.

26-27. oldal (ArtNexus, 2003)

Papírtigris >!

Szemed alatt a gyötrő álmok, az árnyak felháborító összeesküvése okozta nyugtalan éjszakák nyomai látszanak. Szép álmokat vártál, amelyek azonban ritkán keresnek meg, inkább cserben hagynak, és átadják a helyüket a katasztrófának, a szörnyeknek, néha még a halálnak is, amely az élet ikertestvére. A gyermek ébred fel benned, nem az, amelyiket a szíved alatt hordozod, hanem az, aki voltál, azzá a kislánnyá válsz, aki félt a sötétben, amikor eljött a lefekvés ideje, a sötét és magányos elzártság pillanata. Újra felfedezed ezt a kislányt, a búcsú előtt még utojára megöleled. Eljött az a perc, amikor magad mögött kell hagynod ezt a lánykát, amikor a szüleidet eltaszítod az életkor szürke zónája felé, és amikor nagyszülők lesznek belőlük. Eljött a pillanat, amikor egyenlő leszel anyáddal, sőt még túl is szárnyalod. Az anyaság az elégtételre is alkalmat ad. Egy egészen kicsi lény hatalmas lökést ad mindenkinek, és téged arra kényszerít, hogy a gyermekkor még félig nyitott ajtaját végleg bezárd magad mögött.

28. oldal (ArtNexus, 2003)

Papírtigris >!

Adj magadnak elég időt, hogy el tudd fogadni a tényeket. A terhesség olyan, mint a homokóra, csak lassabban pereg. Nem tiszteli a kort, amelyben élünk, és amely kizárja a várakozást, eltörli a távolságokat és halmozza a képeket. A terhesség arcátlanul titkos, hiszen a lényeg láthatatlan marad a szem számára. A terhességben nincs semmi modernség. Nem változott az idők folyamán, még mindig kilenc hónapig tart. Ne akard hát kitörölni az életedből ezt az időszakot. Egy nap majd elfelejted a részleteket, de azt szeretném, hogy az emlékezetedben szépséges és mély nyomot hagyjon.

32. oldal (ArtNexus, 2003)

Papírtigris >!

A szülés utáni első éjszaka folyamán kicsit olyan a helyzet, mint vihar után, amikor csupán enyhe permet csepereg. A csönd betelepszik, az anyai szem könnyekkel telik meg, egyes asszonyok szinte zokognak. Megnyugvás tölti el lényüket, de most ismerik meg a magány első pillanatait is. Félnek a saját kezüktől, amely még remeg, amikor a gyermek tarkója alá helyezik. Félnek az apró, puha fejecskéjétől. Félnek a sírásától, az éhségétől. Időbe telik, míg megismerkednek egymással. Nem emlékszem, hogy valaha is azon kaptam volna egy anyát, hogy mélyen alszik.

74-75. oldal (ArtNexus, 2003)

Nickykee>!

Az orvostudomány gyerekei ugyanúgy születnek, mint a többiek, a vágyból, a szándékból, egy férfi és egy nő szerelméből.

43. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Verus: Hegmesék
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Ashley Audrain: A szív sötétje
Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek
Emily Oster: Tudatos babavárás
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Anita Diamant: A vörös sátor