Értekezés ​a módszerről 61% 18 csillagozás

Nos, René, mármint a jó öreg Descartes egyelőre nem lesz a barátom. Az Értekezés a módszerről szóló szösszenete, amit a modern filozófia alapjának tartanak egy erősen széttartó, tereferélő, kissé vallomásos olvasmány, amely teli van szabadkozással és vontatott, álmosító eszmefuttatásokkal például a kis és nagy vérkörről. Elvileg arról szól, hogy René hogyan találta meg azt a gondolkodási módot, amellyel biztonságos ítéletekhez és így új tudáshoz juthatunk. Azonban van egy, a modern ember számára kicsit irritáló kitétele, amely minden egyes kijelentése fölött ott lebeg, ti. hogy a vallásnak (ez esetben a jezsuitáknak) mindenben igaza van. Pont. (Descartes még a természettudományos műveit sem merte megjelentetni, pedig az értekezésben lépten-nyomon csak ezeket ajnározza, mert félt az egyház ítéletétől.)

Na de lássuk a módszert, itt van fehéren-feketén:

Semmit se fogadj el igaznak, csak ami evidens!
Minden problémát annyi részre ossz fel, amennyire csak lehet!
Az egyszerűbbtől haladj a bonyolultabb felé az ismeretek rendezésében!
Törekedj teljességre!

Amíg pedig az ember nem lát világosan, addig ideiglenes erkölcsöt kövessen, vagyis az épp aktuálisat, így René szépen engedelmeskedik hazája törvényeinek és ragaszkodik a vallásához. Rémes.

A módszer persze nem rossz, csak épp minden ponton támadható (mit tartunk evidensnek, hol húzzuk meg a határokat, mit jelent az egyszerűség stb.). Descartes az első elvvel jut el a híres „cogito ergo sum”-tételig, amely az elmúlt évtizedek szubjektumelméleti paradoxai után már nem tűnik olyan evidensnek, bár… Ezt a tételt is faramucin bizonygatja: „… csak egy dolog az, ami meggyőz e tétel igazságáról, ti. az, hogy világosan belátom: ahhoz, hogy gondolkodjunk, léteznünk kell.” Vagyis Renét az győzi meg, hogy belátja. Engem viszont nem.

Na, ez van, ha valaki a szkeptikus filozófiához húz: fikázza Descartes-ot. Pedig persze hogy nem kéne, mert mégiscsak a modern filozófia atyja, igazi kutató, aki először szorgalmazta a megismételhető kísérleteket a természettudományban, meg minden.

Már régóta tudom, hogy nem idegen tőlem a filozófia és az etika, de ez a könyv valami szörnyű volt! Nem azért, amit közölni akart velem, hanem ahogy azt tette. Ilyen nyelvezettel csak azt érte el nálam, hogy úgy szólván a hajamat téptem.
A közlendője viszont érdekes volt.

Nagyon módszeres iromány, egészen érdekes, de tartalmaz olyan gondolatokat is, amikkel egyáltalán nem értek egyet. Viszont – mivel maga Descartes bátorít arra, hogy ne vegyünk semmit készpénznek, és használjuk a saját fejünket – még ez is beleillik a képbe.

Valószínű, hogy ennek a könyvnek és hozzáállásnak köszönhetek egy 5-ös filozófiatörténet vizsgát, úgyhogy örök hála. :)

1. semmit ne fogadj el igaznak, míg nem az nyilvánvalóan.
2. Mindent annyi részre osztani, amennyire lehet és kell a megértéshez.
3. Rendszert alkalmazni, a könnyebb dolgok felől a nehezebb igazságokig haladva feldolgozni mindent.
4. Teljesség igénye!