A ​festészet felfedezése I-II. 7 csillagozás

René Berger: A festészet felfedezése I-II. René Berger: A festészet felfedezése I-II.

„Ha valamely műalkotás zavarba ejt bennünket, kötelességünk vizsgálat tárgyává tenni a művészt és magunkat is. A helyes magatartás nem az alkotás egyszerű elfogadásán vagy visszautasításán alapul, hanem a megalapozott ítéleten, miben hisz a néző, mert alapos oka van erre. Ilyen jól megalapozott ítéletet kizárólag az esztétikai érték megvizsgálásakor alakíthatunk ki a magunk számára.”
(René Berger)

Tartalomjegyzék

>!
Gondolat, Budapest, 1984
770 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632811925 · Fordította: Vajda Endre, Kamocsay Ildikó
>!
Gondolat, Budapest, 1977
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632803094 · Fordította: Vajda Endre
>!
Gondolat, Budapest, 1977
ISBN: 9632803108 · Fordította: Kamocsay Ildikó

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Tintapatrónus
René Berger: A festészet felfedezése I-II.

Nagyon sokáig volt nálam ez a könyv (könyvtári példány), és nagyon nehezemre esett megválni tőle, úgyhogy az első adandó alkalommal be fogok szerezni egy saját példányt. Szerintem alapmű mindenki számára, aki szeretne közelebb kerülni az alkotófolyamat kívülről titokzatosnak tűnő világához. Nem művészettörténészek vagy műértők számára írta Berger ezt a könyvet, hanem a mindennapi embernek, aki szereti a festményeket, de sokszor megakad az általuk nyújtott látványnál, és nem tudja, hogyan lehetne ennél mélyebb esztétikai élményben részesülni, illetve hogyan lehetne a különböző rétegeket megfejteni, ugyanúgy, mint amikor az ember egy regényt olvas. Ehhez kiváló útmutató ez a kétkötetes könyv.
Az első kötet a művészeti eszközök és elvek bemutatásával foglalkozik, a második pedig a kompozícióval, majd az előzőek felhasználásával több, nagyon részletes műelemzést prezentál. A szerkezete tehát valóban segíti a tanulást és egyben a tanultak gyakorlását is konkrét példák bemutatásával. A számtalan kép (festmények reprodukciói, azok részletei, illusztrációk és rajzok, fényképek) nagymértékben hozzájárul a leírtak megértéséhez.
A könyvnek viszont elsősorban az a legfontosabb és legszembetűnőbb erénye, hogy a szerző végig kapcsolatban marad az olvasóval, nem kalandozik el a túlságosan szakmai nyelvezet felé, és folyamatosan hangsúlyozza, hogy a festészet által nyújtott élmény érzelmileg és szellemileg ugyanúgy hozzáférhető bárki számára, mint az az élvezet, amit egy könyv vagy egy mozifilm adhat. Ezt a hozzáállást felbecsülhetetlennek találom, és remélem, vannak még művészettörténészek, akiknek ez (is) fontos, és akik írásaikban ezzel behatóan foglalkoznak.


Népszerű idézetek

>!
Tintapatrónus

A ritmus segítségével, amely a szabályosságban és szabálytalanságban, a hansúlyok váltakozásában, a gyorsulásban és lassulásban nyilvánul meg, bekapcsolódhatunk a művész áramkörébe.

153.

>!
Lali P

Összefoglalva tehát: a látás művészetének lényege, hogy a megismerési folyamat során a helyes intuícióból kell kiindulnunk, amelyet a helyesen irányított gondolkodással kell elmélyíteni.

200. oldal

>!
Tintapatrónus

Az abszolút mozgás és az abszolút nyugalom az embert egyaránt közönyössé, fásulttá teszi; csak akkor élénkülünk fel, ha egyensúlyunkat felborulással fenyegeti valami, anélkül azonban, hogy valóban felborulna, vagy ha igen, azt azonnal helyre tudjuk állítani. […] Érzékenységünk tehát csak akkor „működik”, ha valamilyen feszültség táplálja. A feszültség hozza létre azt a belső tevékenységet, amelyet figyelemnek nevezünk.

>!
Tintapatrónus

A festészetben a ritmusnak a legtöbbször az a funkciója, hogy a képfelületet tér-idővé változtassa.

151. oldal

>!
Tintapatrónus

Tágabb értelemben az arány bizonyos részeknek egymás közti, valamint az egyes részeknek az egységhez való viszonyát jelenti, e fogalom tehát a tárgyak mennyiségi összefüggéseire vonatkozik, alapja a mérték.

79. oldal II. kötet

>!
Tintapatrónus

Mint láttuk, egy kép megpillantásakor nem ébredünk azonnal mondanivalójának tudatára. A szemlélődésnek megfigyelésbe, vagyis cselekvésbe kell átcsapnia ahhoz, hogy a művet magunkévá tegyük.

92. oldal II. kötet

>!
Tintapatrónus

A kompozíció rendeltetése tehát az, hogy a természet heterogén alkotó részeit egy kifejező jelrendszer homogén elemeivé változtassa, és ezáltal a szemlélőben (vagy az olvasóban) az egység benyomását keltse.

10. oldal II. kötet

>!
Tintapatrónus

A feszültség tehát kettős következménnyel jár: nemcsak tekintetünket, a művet is mozgásba hozza.

>!
Tintapatrónus

Kétségtelen, hogy a ritmus – mozgás; van azonban egy olyan sajátossága, mely csak az övé, s amely az általános értelemben vett mozgástól megkülönbözteti; ez pedig a hangsúlyos és hangsúlytalan ütemrészek érzékelhetően egyenlő időközönkénti váltakozása. Tudatunk éppen a ritmus sajátos jellegét adó periodicitás, a mozgásoknak e szabályos váltakozása iránt olyan fogékony.

131. oldal II. kötet

>!
Tintapatrónus

A festészetben nincs semmi, ami ne volna mozgásban – ami ne kényszerítene bennünket is dinamikus részvételre […] e titokzatos erő forrása, amely a művet életre kelti, elsősorban a vonalak és színek játékából fakad.

22. oldal II. kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

Flavio Conti: Dióhéjban a román kor művészetéről
Pigler Andor (szerk.): Válogatott festmények a Régi Képtárból
Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914
Tüskés Tibor: Testvérmúzsák
Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete I-II.
Ingo F. Walther (szerk.): Művészet a 20. században
Ibos Éva: XIX–XX. századi magyar festészet
Frank Zöllner: Leonardo da Vinci
Székely András: Munkácsy
Frank Zöllner: Leonardo da Vinci összes festménye és rajza