HALK HANG HALOTTAIMHOZ Piroska Testvér, A földben s az égben, Te por a porban, Fény az üdvösségben – Anyámmal együtt ugy-e megbocsáttok, Hogy nem hintem a sírotokra mind Ágyam mellől e tengersok virágot? Könyörögtetek, tudom, ott fenn értem, S imátok Istent közelebb találta, Mint bárkié e borús földi téren. Tudom, gyakran meglátogattatok Ha éjjel zajtalanul nyilt az ajtó, S vigasztalást, enyhülést hoztatok. Mennyi rózsám van, s hány látogatóm – Ők elmennek s a rózsák hamva hull, De Ti velem maradtok mindörökké, Örök rózsákkal, láthatatlanul.
Romon virág 5 csillagozás
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Tavasz, szívfájdító.
És olyan jó,
És olyan jó,
És mégis olyan jó.
Mert látó lettem újra.
Mert halló lettem újra.
Mert, bár halottaimat hantolom:
Húsvét felé megyek.
Húsvét felé megyek.
Mint zengő szél az ágon a rügyet:
A hála emeli,
Felemeli duzzadó szívemet.
Ha pattan
Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon:
Talán elárad az egész világon.
Hála
Törött hajók
Űzött a szél, a hab, az átok,
A félelem s a fájdalom.
Testvér-hajók: törött hajók,
Most itt fekszünk a zátonyon.
Nézzük, a messze láthatáron
Hogy haladnak az ép hajók,
Szél lengeti árbocukon
A csillaghímes lobogót.
A mi árbocaink letörtek,
Iránytűnk tengerbe veszett, –
Egészségünk Amerikáját
Nekünk ki mutathatja meg?
Kolumbusunk lesz-e minékünk:
Földi, vagy égi orvosunk?
Kinek bűvös „legyen”-szavára
Rongyból új vitorlát vonunk.
Tudnánk-e jó széllel repülni,
S kikötni áldott partokon? –
Itt heverünk és álmodunk,
Csak álmodunk a zátonyon.
Lehet, hogy túlsó part nincsen is,
Lehet, hogy minden így marad.
Mindegy. – Halvány sugárral néha
A zátonyra is süt a nap.
Kis halom voltam, kis halom vagyok,
Nem is mutattam volna egyebet,
De megrendült a lomha föld alattam
S egyszercsak körülvettek a hegyek.
Kicsi halmokból roppant hegyek nőttek,
Az óra történelmet mutatott,
És Isten szép, nagy, kegyetlen kegyelme
Nekem mind hegy-barátokat adott.
Csigadomb
S a költő is ölelkezett.
Ki tudja hol, és ki tudja mikor –
S ki tudja, milyen rettentő erőkkel,
Tűzhányókkal és havas hegytetőkkel.
A porszemekkel és a csillagokkal,
Minden égi s pokoli hatalommal, –
A szivárványos, hűtlen Hangulattal.
Fűvel, fával, virággal, napsugárral,
Harmattal, dérrel, – déllel, éjszakával,
Egy kicsit a Halállal –
S az Istennel is néha,
A Hangulat esti páráin által.
Ó, a költőnek sok kedvese volt
Egyetlenegy helyett.
Örök térrel és végtelen idővel,
Az egész mindenséggel
Ölelkezett.
S a számlálatlan sok-sok ölelésből
A költemény is lett.
Kereszteletlenül
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dsida Jenő: Légy már legenda 94% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Felemás őszi versek 93% ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Az idő körei 95% ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Kettészelt madár 95% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Költögető ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Fekete-piros versek ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén ·
Összehasonlítás - Magyar költők – 20. század I–III. ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Egyberostált versek és műfordítások II. ·
Összehasonlítás - Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok ·
Összehasonlítás