Romon ​virág 5 csillagozás

Reményik Sándor: Romon virág Reményik Sándor: Romon virág

HALK HANG HALOTTAIMHOZ Piroska Testvér, A földben s az égben, Te por a porban, Fény az üdvösségben – Anyámmal együtt ugy-e megbocsáttok, Hogy nem hintem a sírotokra mind Ágyam mellől e tengersok virágot? Könyörögtetek, tudom, ott fenn értem, S imátok Istent közelebb találta, Mint bárkié e borús földi téren. Tudom, gyakran meglátogattatok Ha éjjel zajtalanul nyilt az ajtó, S vigasztalást, enyhülést hoztatok. Mennyi rózsám van, s hány látogatóm – Ők elmennek s a rózsák hamva hull, De Ti velem maradtok mindörökké, Örök rózsákkal, láthatatlanul.

>!
250 oldal
>!
Révai, Budapest
250 oldal

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Reményik Sándor: Romon virág

Nem ajánlanám teljesen tiszta szívvel azoknak, akik depresszióval küzdenek. A versek legalább fele halállal és veszteséggel kapcsolatos, és azon belül siratóének. Amelyik nem, az csodás.

Negative_Singularity>!
Reményik Sándor: Romon virág

Egy ilyen olvasásélmény után nehezen jönnek a szavak. Imádtam.


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

Könyvek rohannak rám és kiabálnak:
Lapozz, lapozz,
Ezeroldalakat,
Rohanjon szemed, mint a gyorsvonat,
Pótold, pótold
Napok alatt
Az éveket, az évtizedeket,
Az ó s az új világot:
A mulasztottakat!

A feltámadt Lázár litániáiból

Arianrhod P>!

Tavasz, szívfájdító.
És olyan jó,
És olyan jó,
És mégis olyan jó.
Mert látó lettem újra.
Mert halló lettem újra.
Mert, bár halottaimat hantolom:
Húsvét felé megyek.
Húsvét felé megyek.
Mint zengő szél az ágon a rügyet:
A hála emeli,
Felemeli duzzadó szívemet.
Ha pattan
Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon:
Talán elárad az egész világon.

Hála

Arianrhod P>!

Nem a mi dolgunk igazságot tenni,
A mi dolgunk csak: igazabbá lenni.

Arianrhod P>!

Keressétek tovább…
Mert ott van ő a vágyban és a vérben,
De minden magasban és minden mélyben,
Kőcsipkét ver a kora gótikában,
Szárnyal a Beethoveni muzsikában
És gyökeret ver minden költeményben.

"Cherchez la femme"

Arianrhod P>!

Törött hajók

Űzött a szél, a hab, az átok,
A félelem s a fájdalom.
Testvér-hajók: törött hajók,
Most itt fekszünk a zátonyon.

Nézzük, a messze láthatáron
Hogy haladnak az ép hajók,
Szél lengeti árbocukon
A csillaghímes lobogót.

A mi árbocaink letörtek,
Iránytűnk tengerbe veszett, –
Egészségünk Amerikáját
Nekünk ki mutathatja meg?

Kolumbusunk lesz-e minékünk:
Földi, vagy égi orvosunk?
Kinek bűvös „legyen”-szavára
Rongyból új vitorlát vonunk.

Tudnánk-e jó széllel repülni,
S kikötni áldott partokon? –
Itt heverünk és álmodunk,
Csak álmodunk a zátonyon.

Lehet, hogy túlsó part nincsen is,
Lehet, hogy minden így marad.
Mindegy. – Halvány sugárral néha
A zátonyra is süt a nap.

Arianrhod P>!

A mosolyom, tudom, jól áll nekem.
Nem ül torzszülöttként a képemen.

Többé sohasem

Arianrhod P>!

Megsokasodtak azóta a sírok
És elfogytak a papírkatonák –
Papírálarca lehullt mindeneknek,
Meztelen vasban mered a világ.

Papírkatonák

Arianrhod P>!

Kis halom voltam, kis halom vagyok,
Nem is mutattam volna egyebet,
De megrendült a lomha föld alattam
S egyszercsak körülvettek a hegyek.
Kicsi halmokból roppant hegyek nőttek,
Az óra történelmet mutatott,
És Isten szép, nagy, kegyetlen kegyelme
Nekem mind hegy-barátokat adott.

Csigadomb

Arianrhod P>!

Mert harc a költészet s csak ritka béke,
A költő igéje: Jézus igéje:
Nem békét, fegyvert hoztam e világra –
A szavaink a Lélek fegyvertára.

"És elvérezni egy fonák igén..."

Arianrhod P>!

S a költő is ölelkezett.
Ki tudja hol, és ki tudja mikor –
S ki tudja, milyen rettentő erőkkel,
Tűzhányókkal és havas hegytetőkkel.
A porszemekkel és a csillagokkal,
Minden égi s pokoli hatalommal, –
A szivárványos, hűtlen Hangulattal.
Fűvel, fával, virággal, napsugárral,
Harmattal, dérrel, – déllel, éjszakával,
Egy kicsit a Halállal –
S az Istennel is néha,
A Hangulat esti páráin által.
Ó, a költőnek sok kedvese volt
Egyetlenegy helyett.
Örök térrel és végtelen idővel,
Az egész mindenséggel
Ölelkezett.
S a számlálatlan sok-sok ölelésből
A költemény is lett.

Kereszteletlenül


Hasonló könyvek címkék alapján

Dsida Jenő: Légy már legenda
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Hervay Gizella: Az idő körei
Hervay Gizella: Kettészelt madár
Kányádi Sándor: Költögető
Kányádi Sándor: Fekete-piros versek
Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén
Magyar költők – 20. század I–III.
Kányádi Sándor: Egyberostált versek és műfordítások II.
Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok